End Of The Story

Már hajnal négykor felkeltem. Igazából ideges voltam,hisz ma vissza kell mennem a suliba. Megpróbáltam valahogy kiverni a fejemből ezt az izgulást,ezért elmentem futni. azon a földúton futottam,ahol tegnap sikerült eltévednem. Ma már tudtam merre menjek,így nem volt probléma

-Szia,hol voltál?-kérdezte a konyhában ülő Tibi,mikor bementem a bejárati ajtón

-Futottam egyet,lihegtem.

-Eszel?-mutatott a szendvicsre

-Nem köszi,inkább hátramegyek a kondiba-mondtam,majd a hátsóajtó felé vettem az irányt

-Várj,én is jövök-kapkodott tele szájjal a drága bátyám,majd együtt mentünk végig a kerten. Mikor beértünk a kondiba én rögtön a futópadra vetettem magam,Tibi inkább a súlyzókat bűvölte. Szegénykém nem a legizmosabb ember,meggyűlt velük a baja. Hamar ráunt és inkább felüléséket csinált. Miközben futottam,zenét hallgattam mégpedig Iron Maiden-től a Fear of the darkot. Jó ütős szám,gyorsan is futottam.

-Lassabban-mondta Tibi,majd lekapcsolta a futópadot

-Huh,ez már kellett-mondtam,majd leültem a földre

-Néha pihenhetnél-aggodalmaskodott

-Nem vagyok fáradt-mosolyogtam,majd feltápászkodtam.Sajnos nehezen ment a felállás,mivel rohadtul megfájdult a lábam- Áu!

-Segítsek?-futott oda hozzám

-Nem kell apu-nyugtattam meg,majd felmentem a szobámba lezuhanyozni. 

A gyors fürdő után elkezdtem kutakodni a szekrényemben valami ruha után. Végül a BVB-s nadrágom és a fekete I ♥ Rock feliratú pólóm mellett döntöttem,amihez a fekete bakancsomat választottam. Felöltözés után már csak a szokásos maradt; hajvasalás és sminkelés. Miután (nagy erőlködések árán) megcsináltam a füstös sminket lementem a konyhába,hogy bevárjam Tibit

-Húgi!-ordibált a szobájából-késni fogok,menj előre

-Mit tökölsz basszus?-értetlenkedtem

-Menj már,majd suli után találkozunk-ordított ki. Vállat vontam és a kapucnimat a fejembe húzva elindultam az utcán. Elég hűvös volt ez a mai reggel,kis híján lefagytam,mire a sulihoz értem. Itt jött a feketeleves. Leginkább az osztálytársaimtól tartottam,de nem hogy a teremig,még a suliba se sikerült bejutnom,hisz letámadtak az újságírók

-Igaz,hogy összeveszett a One Directionnal?-kérdezte egy nő

-Mi ennek az oka? Talán féltékeny rájuk

-Mi? Mért lennék?-akadtam ki

-Talán mert tudnak énekelni

-Vagy mert híresebbek

-Lennének szívesek nem a pofámba mászni?!-próbáltam hátrálni,de mögöttem is álltak sajtósok

-Kérem válaszoljon pár kérdésre-szólalt meg egy elég ismerős nő..

-Hagyjanak már békén-lettem ideges

-ELÉG LEGYEN-jött üvöltve az igazgató úr,majd a sajtósokra nézett-Maguk barbárok. Nincs 16 éves és szeretne bejutni az iskolába. Takarodjanak innen de nagyon gyorsan-szólt az Úr,majd behúzott az iskolába. Természetesen az újságírók követtek minket,de nem foglalkoztunk velük

-Jó napot Uram!-köszöntöttem az igazgatót

-Neked szebbet. Tegnap este állandóan hívogattak,hogy mi van veled-fogta a fejét

-Sajnálom-kezdtem el bámulni a cipőmet

-Ezen túl fogunk jutni. Pár hét és lecseng-legyintett,majd elsétált én pedig elsétáltam a büféig,ahol vettem egy hamburgert majd felsétáltam az emeletre. A termünk ajtaja csukva volt,de a kiszűrődő hangok alapján megállapítottam,hogy Ricsi,Márk és Milán már biztos ott vannak. Vettem egy mély levegőt,és mint akinek nem kéne két napja Angliában lennie,besétáltam

-Hát te?-jött oda lepetten Ricsi

-Rebeka,mit keresel itt?-kérdezte Glória

-Táncon se mondtál semmit. Mért léptél ki és mit keresel itt?-futott oda hozzám Laura

-Rebekaaaaaaa-ölelt át Ádám

-Sziasztok-köszöntöttem őket mosolyogva

-Elmagyaráznád mi van?-adott puszit a számra Ricsi

-Semmi extra,jöttem suliba

-Ja,és amúgy hol a sulitáskád?-kérdezte Andris

-Nem kell az-legyintettem,majd leültem a helyemre

-Mit keresel itt?-kérdezte Ricsi

-Te is hiányoztál,kösz-intettem nevetve-Figyelj,hagyjuk. Ha lecseng elmondok mindent eskü

-Ha mi cseng le?-kérdezett ismét

-Majd elmondok mindent,nyugi már. Most légyszi hagyj egyedül,elég ideges vagyok

-Pontosan tudom milyen vagy idegesen. Nem hagylak itt-mondta Ricsi,majd beleültetett az ölébe és elkezdett ölelgetni,simogatni. Már épp lenyugodtam kellően,mikor besétált Milán. Mikor meglátott,lemerevedett

-Hát te?-kérdezte

-Szia.-köszöntem vissza- Rebeka vagyok,az osztálytársat-nyújtottam a kezem kézfogásra

-Nem mondod?!-nevetett,majd kezet fogtunk-Nem a homokosokkal kéne lenned?

-Volt egy kis malőr-vontam vállat

-Mégpedig?

-Hagyjuk-mondtam,majd mivel bejött az angoltanár,mindenki a helyére ült és kezdődhetett az óra. Az elején kérdezgetett a tanárnő,hogy hogy kerülök én ide,de néhány egyszerű vállvonással leráztam. Egész órán fülesen át hallgattam zenét. AC/DC-t és Black Veil Brides-t,mint általában

-Hé Beka-szólt Ádám,mikor kicsengettek

-He?

-Jó cuccom van,gyere szívjunk.-mondta,majd nagy lelkesen elmentünk a tornaterem mögé. 

-Na mid van?-kérdeztem

-Ez valami új cucc.Lövésem sincs micsoda,de nagyon bepörög tőle az ember. Gyere szívj bele-adta oda a tablettát, én pedig bevettem. Körülbelül 10 perc múlva már elég jól éreztük magunkat,gyakorlatilag fél órát késtünk az angolról és énekelve mentünk be a terembe

-SOMEONE LIKE YOUUUUUU-,,daloltunk" gyönyörűségesen,mikor már Ádi kellően kirántotta a teremajtót a tokjából

-Mi folyik itt?-kérdezte a tanárnő-Tiszta vörös a szemetek. Ti bizonyára beszívtatok. Gyerünk az igazgatóhoz!
Ez volt az utolsó mondat,amire emlékszem. Innentől minden zavaros. Néhol felvillan egy két momentum,például amikor ordít velünk az igazgató,aztán mikor a tanárnő zokogva hallgatja,mi lesz a büntetésünk. Ennyi maradt meg az iskolában történtekből. A következő-ami már tisztán bennem van-az az,ami otthon várt. Nem elég,hogy körianya ordibált,hirtelen minden visszaállt a régi kerékvágásba

-Hogy tehetted ezt?-ordibált apa-Hol rontottalak el?!

-Lányom mit művelsz?Szégyent hozol rám a régi munkahelyemen.Nem ezt tanítottam neked-szólt anya

-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem kómásan

-Tudtommal,nekünk ez az otthonunk-jelentette ki anya,mire észbe kaptam

-MI?!Ez a hely egyedül az én otthonom. Ti átutazók vagytok. Muter,te nem is szeretsz,takarodj innen!-ordibáltam- apa te meg mire vered magad?! Küldesz havonta egy nagyobb összeget,meg ajándékokat aztán tessék itt a példás apa?! Büszkék lehettek. Most bezzeg kérdezitek magatoktól,hogy hol rontottátok el. Nos hol?! Ott,hogy megcsináltatok!

-Ne beszélj így velünk-emelte fel a hangját egy cseppet anya,de látszódott rajta,hogy tudja: most nekem van igazam

-Különben is honnan jöttél ide?!Tudod mit,nem is érdekel csak menj innen. Nem kelletek,jól megvagyok én egyedül is. Hónapok óta nem számíthattam rátok és az anorexián kívül teljesen egészséges vagyok,KÖSZÖNÖM A KÉRDÉST. Ami pedig a fiúkat illeti: Eddig volt három,az egyik megcsalt,a következő emo,a harmadik pedig kómásan a kórházban fekszik miattam. ITT RONTOTTÁTOK EL,mert elmentetek én pedig szétcsúsztam. Foghatjátok rám,hibáztathattok engem,de azért a nevelési módot is megnézhetnétek. De mindegy,leszarom!-mondtam,majd elindultam a szobám felé,de ekkor kopogtak és benyitott a rendőrség

-Juhász Rebekát keressük-mondta az egyik

-Itt vagyok,mi a fasz kell?!-akadtam ki

-Velünk jössz. Eljárás indul ellened drogfogyasztás vádjával. Ha a bíróság ellened dönt,javítóintézetbe kerülsz!-mondták,majd bilincsbe fogtak és elvittek

Vége
U.I.: Még lesz egy kisebb bejegyzés,figyeljétek a blogot :)