Az első olyan vasárnap volt ez a mai,amikor Dávid anyukájával van szerencsém találkozni. Nagyon izgultam. Mit vegyek fel? Hogy sminkeljem ki magam?Milyen legyen a hajam?Ilyen és ehhez hasonló dolgokon idegeskedtem,amikor Dávid mászott fel(!!) az erkélyen
-Van ajtó is Pókember-csókoltam meg
-Macskanőt stílusosan kell meglátogatni-kacsintott-hát te kilenckor hova készülsz?
-Gondolkodok,hogy mit vegyek fel..
-Nem az esküvődre mész,csak ebédelni át hozzánk
-De anyud először lát
-Élőbe-nézett félre
-Mutattál neki képen?-csillant fel a szemem
-Ja,mutattalak
-És mit mondott?
-Hogy aranyos vagy
-Király.mosolyogtam.-de mit vegyek fel?
-Szerintem cicanacit-harapott bele a szájába-abban jó a feneked
-Nem az a fontos,hogy neked tetszek-nevettem
-Hééééé-fordult el-most megsértődtem
-Na,héé-fordítottam meg-dehogy sértődtél meg
-Dehogynem
-Igen?-kérdeztem,majd megcsókoltam-nekem nem úgy tűnik
-Jó mégse-csókolt vissza
Egyébként még jó is,hogy kilenckor elkezdtem készülődni.Hosszas huza-vona után tudtam/tudtuk csak eldönteni,hogy mibe legyek.Végül egy fekete csőnadrág és egy fehér blúz mellett döntöttünk. Lágy sminket kentem magamra(nehogy megijesszem az anyósjelöltömet a stíljusommal) a hajamat pedig kivasaltam és feltupíroztam
-Na mehetünk-szóltam végül,és kiléptem a fürdőajtón
-Anya el fog tőled ájulni-jelentette ki
-Ijedtében?-vicceltem el.
-Nem. Gyönyörű vagy-mondta komolyan.
Tehát elindultunk,egyenesen a szomszédba.Nem beszéltünk semmit,hisz annyi időnk se lett volna,hogy annyit mondjunk: ,,mukk".
Beléptem a házba,és hatalmas volt.Kívülről se semmi,de belülről pazar. Szép tágas,jól berendezett.Nem látni már dobozokat a költözés miatt,rendetlenség sincs.
Épp hogy volt időm körülnézni,hisz Dávid anyukája már oda is sietett hozzám
-Szia Rebeka.Szilvi néni vagyok,Dávid anyukája-köszöntött mosolyogva
-Csókolom,örülök,hogy megismerhetem!-vettem elő az udvarias formámat
-Üljetek le,mindjárt kész az ebéd-mondta,majd az előszobába tessékelt minket,mi meg leültünk a fotelba.
Leültünk,és dumálgattunk Bencével,majd hirtelen betoppant Kriszti és Martin. Mindkettőt öleléssel köszöntöttem,utóbbi a fülembe súgta: ,,kössz,hogy összehoztál vele,csodás lány". Örülök,hogy jól kijönnek. Egész ebédig beszélgettünk,és az asztalnál sem maradt el a duma,ezúttal Szilvi néni is beszállt.
-És mond csak Rebeka,mivel csináltad a hajadat?-kérdezte Dávid anyukája
-A fodrászom festette be
-Nagyon szép lett-dicsérte meg
-Köszönöm szépen
-És hogy vannak a szüleid?-jött a következő kérdés.Ettől rettegtem a legjobban
-Anya,mondtam,hogy ezt ne kérdezd-teremtette le Dávid az anyukáját
-Nem,semmi gond-néztem Dávidra,majd vissza az anyukájára-anyukám lelépett,nem tudom hol van. Apum meg nem jön haza,mióta anya elhagyta.
Kimondtam.Kész.Hisz tényleg ez a helyzet,mit tagadjam?Mégis amikor végigmondtam,éreztem,hogy kezdek könnyezni.Nem könnyű ez.Sose lógtam annyira a szüleim nyakán,de jó volt,amíg voltak nekem. Most már nincsenek,sajnos.
-Ezt igazán sajnálom-mondta szomorúan Szilvi néni,mire nem mondtam semmit.Mit mondhatna ilyenkor az ember?Semmit.
Az ebéd hátralévő ideje alatt Krisztinára terelődött a figyelem,őt kérdezgették.Őt legalább lehet is.Jól tanul,sportol mindenfélét,és tényleg kedves lány. Vele jobban megéri beszélgetni,mint velem.
Az ebéd után,még körülbelül fél órát maradtunk Szilvi nénivel,utána Dávid és én felmentünk a szobájába.Még semmi extra,dobozok hegyei voltak,egyedül az ágy látszódott
-Hely az nagyjából nincs leülni,de legalább nem csak nálad lógunk
Szinte elengedtem a fülem mellett,amit mondott,hiszen megpillantottam a Szeretlek Csomagot amit küldtem neki.
-Ezt még én küldtem-lelkesedtem
-Bizony te-ölelt meg hátulról
-Azóta is ugyanúgy van,ahogy belepakoltam-mosolyogtam
-Úgy hát.-csókolt meg-nagyon szeretlek
-Én is téged
Körülbelül 3-ig voltunk együtt,aztán hazamentem,hisz tanulnom is kellett(holnap már suli),meg fájt a lábam.A nap további része abból állt,hogy a teraszunkon ültünk,és gyakorlatilag kiabáltunk át egymásnak.
-Hallod?-kérdezte
-Igen?-kérdeztem vissza
-Hallooood?-ismételte
-Mi van már?-türelmetlenkedtem
-Semmi-rántotta meg a vállát
Istenem.Legalább értelmes lett volna.Körülbelül 3-4 órán át ordibáltunk,aztán bementünk. Csak lezuhantam az ágyamra,és gondolkodtam. Anyun....apun....hogy itt hagytak.Rájöttem,hogy nincs sok mindenem,és azt a keveset se becsülöm meg. Mint Milán. Így hát gondoltam egyet,elszívtam egy cigit,küldtem egy sms-t Dávidnak,hogy elmegyek Milánhoz bocsánatot kérni,és így is tettem. Elmentem. Csak én lehetek olyan hülye,hogy este 8:30-kor elindulok bocsánatot kérni.Szerencsére bekopognom sem kellett,mert Milán épp kinn állt a kertbe
-Beszélhetnénk?-kérdeztem
-Persze mond csak-jött közelebb,mintha mi sem történt volna
-Bocsáss meg-kezdtem bele-nem akarlak elveszíteni,csak minden összejött,és totál kiborultam
-Figyelj,semmi gond. Tudom mi van,természetes,hogy ideges vagy.Na gyere ide,és ölelj meg,te scene-lány-húzott magához. Körülbelül 10-ig beszélgettünk,aztán hazakísért,nehogy egyedül kelljen mennem a sötétben.Igazán kedves volt tőle
2013. június 30., vasárnap
2013. június 28., péntek
Másnaposok 2.
Szombat reggel.Hát igen.Ennyire kiütve talán még soha se voltam,voltunk(azt hiszem az egész csapat nevében beszélhetek)
-Jó reggelt-keltegettem Dávidot
-Ja..csak halkabban,szétmegy a fejem...-nyafogott
Gondoltam hagyom,had pihenjen,inkább magamra húztam egy vékony pulcsit,és lementem a többiekhez.
Épp kelegettek,de eléggé K.O. volt még szinte mindenki
-Jó reggelt-köszöntem nekik
-Te nem vagy másnapos?-kérdezte nyöszörögve Milán
-Nem,én most el vagyok-mondtam,és kinyitottam a hűtőt.Mivel volt még szendvics(felkészültem tegnap este),ezért kiraktam azokat az asztalra,Cola,Fanta,és gyömbér kíséretében.
-Egyetek,ha idáig el tudtok nyúlni-nevettem,és akkor olyat tettem,amit nem igazán akartam. Megfogtam egy szál cigit az öngyújtóval,és kimentem ,,friss levegőre".Először nem jutott el a tudatomig mit is teszek valójában,Milánnak viszont igen,ezért megállított
-Rebeka,te mit csinálsz?Tedd azt le!-jött oda,és vette ki a cigit a kezemből
-Ilyen csak a depressziósoknak jár-nevetett majd....beleszívott. Ez most utalás akar lenni?Köszi Milán
-Akkor öt percre scene-ből átmegyek emo-ba és kiérdemlem a slukkot-néztem rá olyan ,,na erre mit lépsz?" tekintettel
-Nem mész át semmiből sehova.
-Nem kell vigyázni rám
-Semmi sem nyugtatott meg eddig arról,hogy tudsz magadra vigyázni
-Jól van,nyugodj már meg-forgattam a szemeimet
-Nem.Nem nyugszom le.
-Jó,akkor tudod mit?Idegeskedj.De engem hagyj ki belőle-mondtam,majd elkezdtem az ajtó felé sétálni
-Várj,Rebeka.Nézd mit csinálunk most is...Béke?
-Ha most a béke alatt a barátságra gondolsz,akkor nem.Nincs béke. Hogy lenne ez normális barátság?
-Úgy,hogy talán sikerülne,ha megpróbálnánk-jött közel hozzám,nagyon közel,mire félrelöktem.-ne már Rebeka,tudod,hogy szeretlek
-Igen,tudom. És sajnos azt is,hogy hogyan.-mondtam,majd végleg bementem,fel a szobámba. Nagyon ideges voltam,ezért csapkodtam össze vissza a fésűmet,meg mindent,amit csak értem,egészen addig,amíg Dávid meg nem szólalt
-Már megint miért van idegrohamod?-ült fel az ágy szélére
-Semmi,nem fontos-mondtam
-Na gyere ülj ide-mutatott a lábára,mire odaültem
Elkezdte simogatni az arcomat,majd megkérdezte...:
-Milán miatt?
-Az egy gyökér-kezdtem felkelni,de visszarántott
-Innen addig nem kelsz fel cicám,amíg el nem mondod mi történt
És mivel kénytelen voltam,el mondtam neki mindent. Arra a részre,hogy cigiztem,annyira nem is figyelt.Szerintem megbocsájtja,hisz annyi minden történt az életemben,hogy ennyi ,,lazítást" megérdemlek.Egy szó,mint száz,csak a Milános részre koncentrált
-Próbáld megérteni.Hisz beléd szeretett,és tudja,hogy egy darabig még biztos nem leszel az övé,de ettől még a barátod akar maradni.És szerintem,ennyit azért megérdemel
-De az milyen barátság lenne?Ugyan már,Dávid...
-Az olyan barátság lenne,hogy deszkáznátok,meg hülyülnétek,mint régen.Egy idő után úgy is kimenne a fejedből,hogy mit érez irántad..
Erre nem tudtam mit mondani,csak sóhajtottam.Most kérjek tőle bocsánatot?De nem akarok.A fenébe is! Hagyom az egészet. Most van nagyobb gondom is,mint Milán. Anyura gondoltam,hogy kivel van,hol van,mért utált meg. És apura,hogy mért ment el..talán rám haragszik?Hogy ennek az egésznek én vagyok az oka,és hogy talán meg sem kellett volna születnem? Ilyeneken gondolkodtam,és közben könnybe lábadt a szemem
-Hé,ugye most nem Milán miatt sírsz?-törölte le a könnyeket az arcomról
-Nem,hanem anyuék miatt-szipogtam
-Jaj,gyere ide-ölelt át szorosan,és tűrte ahogy hisztizek.Ismét. Utálok közönségnek bőgni,de most nem tehettem mást. Nagy sírásom közepette észre sem vettem,hogy bejött Ádám
-Hallod Rebeka,szólok anyuéknak és ideköltözök jó?-simogatott meg.
-Jó-köszöntem meg neki egy öleléssel
-De most már nem sírhatsz,mert akkor összebalhézunk-kezdett viccelődni
-Bunyót akarsz?-szálltam be a baromkodásba
-Nem,lányokat nem verek meg.Főleg akkor nem,ha izmosabbak mint én-röhögte el magát
-Erősebb,szexibb,és beleszerettem a fenekébe-harapta el a száját,és mért végig Dávid
-Oké tesó nyugi,én az unokatesója vagyok,nem fogok így beszélni róla-,,undorodott el". -de most,hogy így mondod,a feneke...
-Jó,jó eléég! Had menjek ki,utána folytathatjátok-röhögtem,majd kisétáltam,és lementem a konyhába.Akkor már mindenki evett,kivéve Milánt. Ő szőrén-szálán eltűnt..
-Hol van Milán?-kérdeztem,szerintem közömbösen...
-Elment. De elég ideges volt,mikor itt hagyott minket-szólt Márk
-Ja,jó.Nekem mindegy-válaszoltam ismét közömbösen,de ez már nem lehetett olyan meggyőző,mivel Márk sms-t küldött
Márk:Balhé volt megint?
Rebeka:...
Márk: Öt perc múlva az erkélyeden
Rebeka:ok.
Ajj,most át akarja beszélni?Én nem akarok erről beszélni senkivel.Had legyen már az én dolgom.Oké,segíteni akarnak,de meg tudom oldani egyedül is.Annyira azért nem vagyok béna..
Amikor felértem,Márk már ott ücsörgött. Dáviddal.Hát ez jól kezdődik
-Most ugye nem akartok ,,leültetni,és megbeszélni a dolgot"?
-De,pontosan ezt akarjuk-mondta Dávid-nem akarjuk,hogy veszekedjetek
-Szóval inkább néznéd,hogy egy olyan srác a haverom,aki lényegében belém van esve?
-Most,hogy így mondod...-gondolt bele
-Figyelj.Oké,a pasid nem akarja,ez tök érthető. De tényleg maradnál inkább fasirtban vele?
-Igen,és mi lenne,ha ezt megoldhatnánk csak mi ketten?Elég nagyok vagyunk már ahhoz,hogy plusz segítség nélkül megoldjuk a problémáinkat,nem kell gardedám.
-De mi csak segíteni akarunk-mondta teljesen normális hangsúllyal a barátom
-Igen,úgyhogy nem kéne kiabálnod,mint egy sakál-mondta jóval erélyesebben Márk
-Jó,akkor hagyjál békén,és nem fogok ordibálni-kiabáltam,majd lementem a földszintre. Nyilván lehallatszott,mivel amikor leértem mindenki nézett rám nagy szemekkel
-Nem történt semmi...-mondtam,de Márk erre alaposan rácáfolt.
-Leléptem,és vissza se jövök.Remélem most örülsz Rebeka-,,mosolygott"
-Teljes szívemből örülök,remélem a sulin kívül sose kell látnalak-,,mosolyogtam vissza"
És akkor kész,végem volt.Teljesen ideges lettem,és kimentem a kertbe elszívni egy cigit.Úgy néz ki rászokom,de annyira nem hatott meg a dolog.
Később(amikor már körülbelül a második,vagy a harmadik szálnál tartottam..) kijött hozzám Dávid
-Nem akarunk rosszat.-húzott közelebb magához-csak jót akarunk neked
-Tudom,de meg tudom oldani egyedül is
-Az lehet,de a barátaid vagyunk,és azért vagyunk,hogy támogassunk-vette el a kezemből a cigit,majd eltaposta
-Jó....-mondtam,mire nem szólt semmit,csak megcsókolt. -na gyere menjünk vissza,a többiek még úgyis itt lesznek egy darabig.
Így hát bementünk,és leültünk a kanapéra.
-Mi lenne,ha minden péntek este buliznánk valakinél?Most Rebekánál volt.Következő nálam?-kérdezte Laura
-Nekem oké-mondtam,majd mindenki helyeselt. Egy szóval minden héten bulizni fogunk
-Mivel jó nagy kertünk van,felállíttatok apuval olyan bulisátrat tudjátok .Meg meghívom Zalánt,hogy jöjjön zenét csinálni. És akkor legyen megint batyus,mint most Rebekánál-kezdett szervezni
-Én hozok füvet-mondta Ádám
-Whiskey-stoppoltam le
És így keltek el a dolgok.Persze Glória nem merte bevállalni a piát meg a cigit,ő inkább rágcsát javasolt. Neki megengedjük,hisz a szülei (...) nem igazán szeretik,ha bulizik,így nem issza le sose K.O.-ra magát.
De térjünk vissza a naphoz. Körülbelül délután 4-ig pakolásztunk,aztán amikor vége lett,gondoltam egyet,és megkérdeztem
-Martin,Laura.Menjünk ki hárman táncolni. Többiek,jöttök?-próbáltam buzdítani a ,,közönséget"
Mindenki benne volt,szóval gyakoroltunk egyet,hogy Martin is belejöjjön,aztán olyan öt körül kimentünk táncolni,és 8-ig kinn is voltunk. Ma összesen 500 forint gyűlt össze,amit sehogy sem lehet normálisan háromfelé elosztani,ezért kitaláltuk,hogy ilyen esetekre közös kasszát nyitunk,és betesszük. Én elvállaltam a pénz őrzését,és ez így mindenkinek jó volt.
Amikor már kellően kibuliztunk magunkat,elindultunk haza.
-Rebeka-kezdte Dávid-holnap nem jönnél át ebédre?Anya megakar ismerni. És jönni Kriszti is,mert Martinnal eléggé összejöttek
-Persze,szívesen megyek.De mit vegyek fel?
-Semmit,nekem úgy tetszel a legjobban.-viccelte el-egyébként nem tudom.Te mindenhogy jól nézel ki.
Erre nem tudtam mit mondani,csak megcsókoltam.
-Jó reggelt-keltegettem Dávidot
-Ja..csak halkabban,szétmegy a fejem...-nyafogott
Gondoltam hagyom,had pihenjen,inkább magamra húztam egy vékony pulcsit,és lementem a többiekhez.
Épp kelegettek,de eléggé K.O. volt még szinte mindenki
-Jó reggelt-köszöntem nekik
-Te nem vagy másnapos?-kérdezte nyöszörögve Milán
-Nem,én most el vagyok-mondtam,és kinyitottam a hűtőt.Mivel volt még szendvics(felkészültem tegnap este),ezért kiraktam azokat az asztalra,Cola,Fanta,és gyömbér kíséretében.
-Egyetek,ha idáig el tudtok nyúlni-nevettem,és akkor olyat tettem,amit nem igazán akartam. Megfogtam egy szál cigit az öngyújtóval,és kimentem ,,friss levegőre".Először nem jutott el a tudatomig mit is teszek valójában,Milánnak viszont igen,ezért megállított
-Rebeka,te mit csinálsz?Tedd azt le!-jött oda,és vette ki a cigit a kezemből
-Ilyen csak a depressziósoknak jár-nevetett majd....beleszívott. Ez most utalás akar lenni?Köszi Milán
-Akkor öt percre scene-ből átmegyek emo-ba és kiérdemlem a slukkot-néztem rá olyan ,,na erre mit lépsz?" tekintettel
-Nem mész át semmiből sehova.
-Nem kell vigyázni rám
-Semmi sem nyugtatott meg eddig arról,hogy tudsz magadra vigyázni
-Jól van,nyugodj már meg-forgattam a szemeimet
-Nem.Nem nyugszom le.
-Jó,akkor tudod mit?Idegeskedj.De engem hagyj ki belőle-mondtam,majd elkezdtem az ajtó felé sétálni
-Várj,Rebeka.Nézd mit csinálunk most is...Béke?
-Ha most a béke alatt a barátságra gondolsz,akkor nem.Nincs béke. Hogy lenne ez normális barátság?
-Úgy,hogy talán sikerülne,ha megpróbálnánk-jött közel hozzám,nagyon közel,mire félrelöktem.-ne már Rebeka,tudod,hogy szeretlek
-Igen,tudom. És sajnos azt is,hogy hogyan.-mondtam,majd végleg bementem,fel a szobámba. Nagyon ideges voltam,ezért csapkodtam össze vissza a fésűmet,meg mindent,amit csak értem,egészen addig,amíg Dávid meg nem szólalt
-Már megint miért van idegrohamod?-ült fel az ágy szélére
-Semmi,nem fontos-mondtam
-Na gyere ülj ide-mutatott a lábára,mire odaültem
Elkezdte simogatni az arcomat,majd megkérdezte...:
-Milán miatt?
-Az egy gyökér-kezdtem felkelni,de visszarántott
-Innen addig nem kelsz fel cicám,amíg el nem mondod mi történt
És mivel kénytelen voltam,el mondtam neki mindent. Arra a részre,hogy cigiztem,annyira nem is figyelt.Szerintem megbocsájtja,hisz annyi minden történt az életemben,hogy ennyi ,,lazítást" megérdemlek.Egy szó,mint száz,csak a Milános részre koncentrált
-Próbáld megérteni.Hisz beléd szeretett,és tudja,hogy egy darabig még biztos nem leszel az övé,de ettől még a barátod akar maradni.És szerintem,ennyit azért megérdemel
-De az milyen barátság lenne?Ugyan már,Dávid...
-Az olyan barátság lenne,hogy deszkáznátok,meg hülyülnétek,mint régen.Egy idő után úgy is kimenne a fejedből,hogy mit érez irántad..
Erre nem tudtam mit mondani,csak sóhajtottam.Most kérjek tőle bocsánatot?De nem akarok.A fenébe is! Hagyom az egészet. Most van nagyobb gondom is,mint Milán. Anyura gondoltam,hogy kivel van,hol van,mért utált meg. És apura,hogy mért ment el..talán rám haragszik?Hogy ennek az egésznek én vagyok az oka,és hogy talán meg sem kellett volna születnem? Ilyeneken gondolkodtam,és közben könnybe lábadt a szemem
-Hé,ugye most nem Milán miatt sírsz?-törölte le a könnyeket az arcomról
-Nem,hanem anyuék miatt-szipogtam
-Jaj,gyere ide-ölelt át szorosan,és tűrte ahogy hisztizek.Ismét. Utálok közönségnek bőgni,de most nem tehettem mást. Nagy sírásom közepette észre sem vettem,hogy bejött Ádám
-Hallod Rebeka,szólok anyuéknak és ideköltözök jó?-simogatott meg.
-Jó-köszöntem meg neki egy öleléssel
-De most már nem sírhatsz,mert akkor összebalhézunk-kezdett viccelődni
-Bunyót akarsz?-szálltam be a baromkodásba
-Nem,lányokat nem verek meg.Főleg akkor nem,ha izmosabbak mint én-röhögte el magát
-Erősebb,szexibb,és beleszerettem a fenekébe-harapta el a száját,és mért végig Dávid
-Oké tesó nyugi,én az unokatesója vagyok,nem fogok így beszélni róla-,,undorodott el". -de most,hogy így mondod,a feneke...
-Jó,jó eléég! Had menjek ki,utána folytathatjátok-röhögtem,majd kisétáltam,és lementem a konyhába.Akkor már mindenki evett,kivéve Milánt. Ő szőrén-szálán eltűnt..
-Hol van Milán?-kérdeztem,szerintem közömbösen...
-Elment. De elég ideges volt,mikor itt hagyott minket-szólt Márk
-Ja,jó.Nekem mindegy-válaszoltam ismét közömbösen,de ez már nem lehetett olyan meggyőző,mivel Márk sms-t küldött
Márk:Balhé volt megint?
Rebeka:...
Márk: Öt perc múlva az erkélyeden
Rebeka:ok.
Ajj,most át akarja beszélni?Én nem akarok erről beszélni senkivel.Had legyen már az én dolgom.Oké,segíteni akarnak,de meg tudom oldani egyedül is.Annyira azért nem vagyok béna..
Amikor felértem,Márk már ott ücsörgött. Dáviddal.Hát ez jól kezdődik
-Most ugye nem akartok ,,leültetni,és megbeszélni a dolgot"?
-De,pontosan ezt akarjuk-mondta Dávid-nem akarjuk,hogy veszekedjetek
-Szóval inkább néznéd,hogy egy olyan srác a haverom,aki lényegében belém van esve?
-Most,hogy így mondod...-gondolt bele
-Figyelj.Oké,a pasid nem akarja,ez tök érthető. De tényleg maradnál inkább fasirtban vele?
-Igen,és mi lenne,ha ezt megoldhatnánk csak mi ketten?Elég nagyok vagyunk már ahhoz,hogy plusz segítség nélkül megoldjuk a problémáinkat,nem kell gardedám.
-De mi csak segíteni akarunk-mondta teljesen normális hangsúllyal a barátom
-Igen,úgyhogy nem kéne kiabálnod,mint egy sakál-mondta jóval erélyesebben Márk
-Jó,akkor hagyjál békén,és nem fogok ordibálni-kiabáltam,majd lementem a földszintre. Nyilván lehallatszott,mivel amikor leértem mindenki nézett rám nagy szemekkel
-Nem történt semmi...-mondtam,de Márk erre alaposan rácáfolt.
-Leléptem,és vissza se jövök.Remélem most örülsz Rebeka-,,mosolygott"
-Teljes szívemből örülök,remélem a sulin kívül sose kell látnalak-,,mosolyogtam vissza"
És akkor kész,végem volt.Teljesen ideges lettem,és kimentem a kertbe elszívni egy cigit.Úgy néz ki rászokom,de annyira nem hatott meg a dolog.
Később(amikor már körülbelül a második,vagy a harmadik szálnál tartottam..) kijött hozzám Dávid
-Nem akarunk rosszat.-húzott közelebb magához-csak jót akarunk neked
-Tudom,de meg tudom oldani egyedül is
-Az lehet,de a barátaid vagyunk,és azért vagyunk,hogy támogassunk-vette el a kezemből a cigit,majd eltaposta
-Jó....-mondtam,mire nem szólt semmit,csak megcsókolt. -na gyere menjünk vissza,a többiek még úgyis itt lesznek egy darabig.
Így hát bementünk,és leültünk a kanapéra.
-Mi lenne,ha minden péntek este buliznánk valakinél?Most Rebekánál volt.Következő nálam?-kérdezte Laura
-Nekem oké-mondtam,majd mindenki helyeselt. Egy szóval minden héten bulizni fogunk
-Mivel jó nagy kertünk van,felállíttatok apuval olyan bulisátrat tudjátok .Meg meghívom Zalánt,hogy jöjjön zenét csinálni. És akkor legyen megint batyus,mint most Rebekánál-kezdett szervezni
-Én hozok füvet-mondta Ádám
-Whiskey-stoppoltam le
És így keltek el a dolgok.Persze Glória nem merte bevállalni a piát meg a cigit,ő inkább rágcsát javasolt. Neki megengedjük,hisz a szülei (...) nem igazán szeretik,ha bulizik,így nem issza le sose K.O.-ra magát.
De térjünk vissza a naphoz. Körülbelül délután 4-ig pakolásztunk,aztán amikor vége lett,gondoltam egyet,és megkérdeztem
-Martin,Laura.Menjünk ki hárman táncolni. Többiek,jöttök?-próbáltam buzdítani a ,,közönséget"
Mindenki benne volt,szóval gyakoroltunk egyet,hogy Martin is belejöjjön,aztán olyan öt körül kimentünk táncolni,és 8-ig kinn is voltunk. Ma összesen 500 forint gyűlt össze,amit sehogy sem lehet normálisan háromfelé elosztani,ezért kitaláltuk,hogy ilyen esetekre közös kasszát nyitunk,és betesszük. Én elvállaltam a pénz őrzését,és ez így mindenkinek jó volt.
Amikor már kellően kibuliztunk magunkat,elindultunk haza.
-Rebeka-kezdte Dávid-holnap nem jönnél át ebédre?Anya megakar ismerni. És jönni Kriszti is,mert Martinnal eléggé összejöttek
-Persze,szívesen megyek.De mit vegyek fel?
-Semmit,nekem úgy tetszel a legjobban.-viccelte el-egyébként nem tudom.Te mindenhogy jól nézel ki.
Erre nem tudtam mit mondani,csak megcsókoltam.
2013. június 27., csütörtök
A buli elszabadul...
Péntek.Ami azt jelenti,hogy bulizni kéne menni.Ezúttal már Dáviddal.Gondoltam egyet,és reggel írtam sms-t Ricsinek,Márknak,Dávidnak,Martinnak,Bencének(nem az osztálytársam Bence..)Ádámnak,Tündinek,Krisztinek,Milánnak,Laurának,Glóriának,Klarisszának(hát jó.mostmértne?) hogy buli este, nálam. Batyusbuli,úgymond.Mindenki hozzon valamit.
Tehát reggel elmentem futni,utána lezuhanyoztam és elmentem vásárolni.
Mindent megakartam venni,ami csak kellhet a bulihoz. Ilyen elengedhetetlen kellék volt a rágcsa, az üdítő mellett például a héliumos lufi és a konfetti. Egyszer élünk,mindent bele. És mivel a boltos néni szeret engem,a piát és a cigit is kiadja,ezért azt is vettem. A piát magamnak (jóó,talán más is kap) a cigit meg mért ne alapon,majd valaki elszívja.
Szóval a napom úgy telt,hogy zenéket válogattam össze,és igyekeztem eltenni a törékeny,illetve balesetet okozó tárgyakat.Egész nap pakolásztam, egyedül. Nagyon unalmas volt,főleg,mert fájt a lábam,de igyekeztem táncolni,hogy azért mégis csak izgalmasabb legyen.
Közben annyira meleg volt,hogy levettem a pólómat,úgy folytattam a ,,rendrakást" .Vagy inkább az alapozást a rendetlenségre. Tehát csak pakoltam,és pakoltam,és úgy délután 2-3 körül amikor észrevettem,hogy csengetnek,nem gondolkodtam,csak kapásból ajtót nyitottam.Még szerencse,hogy Dávid volt az
-Basszus,ha nem én vagyok,akkor lelepleződne a titkod,hogy jobb hasad van,mint nekem-nevetett
-Nem tehetek róla,na-csókoltam meg
-Megkaptam az sms-t és díjazom az ötleted.
-Oké akkor keress zenéket,addig visszamegyek a boltba,mert rájöttem,hogy egy csomó mindent nem vettem meg
-Jó,de siess,és öltözz fel
-Fel szeretnék.Vagy tudod mit?Megyek meztelenül...
-Akkor megyek veled-csillant fel a szeme
Csak nevettem,és felmentem az emeletre felöltözni. Egy Jack Daniels-es pólót,és egy rövidnacit vettem fel az új,szegecses fullcap-em kíséretében,majd elindultam vissza a boltba.
Igazából nem felejtettem el olyan sok mindent,csak rájöttem,hogy kevés az üdítő,meg a rágcsa. A műanyag poharakról pedig teljesen megfeledkeztem.
Szóval üdítőkkel,és egyéb nehéz élelmiszerekkel indultam el...nagyon nehéz volt, egy örökkévalóságnak tűnt a hazaút,de szerencsére sikerült elérni a házunkig
-Fhúú,ezek dögnehezek-kezdtem kipakolni
-Szólhattál volna,hogy miket veszel,és akkor mentem volna veled,te hülye-oltott le Dávid
-Jól van naa,ne izéélj-,,sértődtem meg"
-Nem izélek,csak megint nem kérsz segítséged
-Mert meg tudom oldani egyedül is
-Makacs vagy-jött oda hozzám,és olyan édesen nézett,hogy ha nem tartott volna a kezei közt,biztos elájultam volna.
Szóval lényeg a lényegbe. Csókolóztunk munka helyett,és khm..kicsit elragadtattuk magunkat,túlságosan is...
-Na jó,dolgozni is kéne-szakítottam félbe
-Rendben-és azzal megint megcsókolt,de most legalább idejében leállt
-Milyen zenéket szedtél össze?-érdeklődtem pakolászás közben
-Flo Rida régi számait,az össze project x zenét...eddig ezek
-Project x?Imádooom-lelkesedtem
-Jók benne a csajok-harapott bele a szájába
-Nézni nézheted őket,csak ne érj hozzájuk-kacsintottam
-Tudod,hogy rajtad kívül más lány igazából nem is érdekel
-Ne mondj ilyeneket,mert akkor késztetést érzek,hogy odamenjek hozzád,és megcsókoljalak,ami nem célravezető.
-Mért nem célravezető?-röhögött.
-Mert akkor nem dolgozunk.A kezed járjon ne a szád-mondtam,majd hátat fordítva neki,elkezdtem bepakolni az üdítőket a hűtőbe.
-Szóval a kezem járjon?-kérdezte,majd belemarkolt a fenekembe.
-Ma eléggé be vagy indulva,hallod-e?-nevettem zavartan.
-Hallom-e.Tán zavar?-válaszolt ,,parasztosan"
-Tán-feleltem.
-Nos,akkor nincs más kiút,könnyítened kell a kicsi Dávid helyzetén-
-Kicsi Dávid?Így hívják?-néztem ,,le".
-Mér,te hogy neveznéd?
-Extrakicsi Dávid-röhögtem ki.
-Naaaaaaaaaaaaaaaa-fordult el duzzogva.
-Jól van na,te..na gyere ide-húztam magamhoz,és szenvedélyesen megcsókoltam.Istenem mindig ezt csináljuk..nem tudunk leállni.Szerencsére megzavart minket Ádám,aki a kopogást nem ismeri.
-Bocs,zavarok?-kérdezte.
-Nem dehogy,gyere csak-löktem el magamtól Dávidot.
-Hoztam piát,meg szereztem fűves cigit. Csak a szokásos.-nevetett.
Szóval bővült a csapat,még egy fővel.Később jött Laura és Glória is segédkezni,így egész gyorsan haladtunk.
-Amúgy Rebeka-szólt Laura-szereztem DJ-t.
-B*******,akkor nem kellett volna zenét keresnem?-akadt ki Dávid.
-Szóval,kit?-érdeklődtem.
-185 cm magas,tiszta izom,szőke hajú srác..-kezdett bele.
-Engem csak a neve érdekelt.
-Jaaa...Zalán.
Tehát Zalán. Nekem végül is elég,ha ennyit tudok róla.
Egész nap pakoltunk,aztán hétkor elkezdtünk átöltözni,sminkelni. Egy lila koktélruhát vettem fel(Dávid drágám ezt választotta) egy telitalpú cipővel,és a barátomtól kapott nyakláncommal. A hajamat begöndörítettem,kötöttem bele egy kendőt. Kisminkeltem magam,kicsit vadra,és már kész is voltam,hogy fogadjam a vendégeket,vagy mi...
Szinte mindenki pontosan jött,és mint mindig,10-re totál készen voltunk. Szerencsére még nem voltam annyira piás,ezért tudtam beszélni Zalánnal,a DJ-vel. Semmi extra nem volt,jó fej srác,de ennyi.
Tehát már nagyon K.O.-k voltunk,de még felelsz vagy merszre mindenki kapható volt.
-Rebeka.Felelsz,vagy mersz?-kérdezte Martin.
-Merek-erre mindenki éljenezni kezdett.
-Akkor...szívd ki a pasid nyakát-röhögött.
Mire odamentem,és tényleg kiszívtam.Hát most mért ne?
De ennél durvábbak is voltak.Mint például,Kriszti.Ő azt kapta,hogy egy percen át hagynia kellett,hogy Milán tapizhassa.Szegény csaj. Vagy ott volt mondjuk Laura. Azt kapta,hogy feküdjön le(persze nem előttünk) Bencével.Boldogan vállalta a feladatot(?!) Egy szó,mint száz,itt minden volt. Egész éjjel ittunk,ittunk és ittunk.
Az utolsó emlékem éjfél tájékán volt,amikor Dáviddal együtt az ágyamban feküdtünk,és már majdnem megtörtént......de szerencsére nem,mivel Dávid kiszaladt hányni.Amúgy sem hagytam volna,hogy megtörténjen...
Tehát reggel elmentem futni,utána lezuhanyoztam és elmentem vásárolni.
Mindent megakartam venni,ami csak kellhet a bulihoz. Ilyen elengedhetetlen kellék volt a rágcsa, az üdítő mellett például a héliumos lufi és a konfetti. Egyszer élünk,mindent bele. És mivel a boltos néni szeret engem,a piát és a cigit is kiadja,ezért azt is vettem. A piát magamnak (jóó,talán más is kap) a cigit meg mért ne alapon,majd valaki elszívja.
Szóval a napom úgy telt,hogy zenéket válogattam össze,és igyekeztem eltenni a törékeny,illetve balesetet okozó tárgyakat.Egész nap pakolásztam, egyedül. Nagyon unalmas volt,főleg,mert fájt a lábam,de igyekeztem táncolni,hogy azért mégis csak izgalmasabb legyen.
Közben annyira meleg volt,hogy levettem a pólómat,úgy folytattam a ,,rendrakást" .Vagy inkább az alapozást a rendetlenségre. Tehát csak pakoltam,és pakoltam,és úgy délután 2-3 körül amikor észrevettem,hogy csengetnek,nem gondolkodtam,csak kapásból ajtót nyitottam.Még szerencse,hogy Dávid volt az
-Basszus,ha nem én vagyok,akkor lelepleződne a titkod,hogy jobb hasad van,mint nekem-nevetett
-Nem tehetek róla,na-csókoltam meg
-Megkaptam az sms-t és díjazom az ötleted.
-Oké akkor keress zenéket,addig visszamegyek a boltba,mert rájöttem,hogy egy csomó mindent nem vettem meg
-Jó,de siess,és öltözz fel
-Fel szeretnék.Vagy tudod mit?Megyek meztelenül...
-Akkor megyek veled-csillant fel a szeme
Csak nevettem,és felmentem az emeletre felöltözni. Egy Jack Daniels-es pólót,és egy rövidnacit vettem fel az új,szegecses fullcap-em kíséretében,majd elindultam vissza a boltba.
Igazából nem felejtettem el olyan sok mindent,csak rájöttem,hogy kevés az üdítő,meg a rágcsa. A műanyag poharakról pedig teljesen megfeledkeztem.
Szóval üdítőkkel,és egyéb nehéz élelmiszerekkel indultam el...nagyon nehéz volt, egy örökkévalóságnak tűnt a hazaút,de szerencsére sikerült elérni a házunkig
-Fhúú,ezek dögnehezek-kezdtem kipakolni
-Szólhattál volna,hogy miket veszel,és akkor mentem volna veled,te hülye-oltott le Dávid
-Jól van naa,ne izéélj-,,sértődtem meg"
-Nem izélek,csak megint nem kérsz segítséged
-Mert meg tudom oldani egyedül is
-Makacs vagy-jött oda hozzám,és olyan édesen nézett,hogy ha nem tartott volna a kezei közt,biztos elájultam volna.
Szóval lényeg a lényegbe. Csókolóztunk munka helyett,és khm..kicsit elragadtattuk magunkat,túlságosan is...
-Na jó,dolgozni is kéne-szakítottam félbe
-Rendben-és azzal megint megcsókolt,de most legalább idejében leállt
-Milyen zenéket szedtél össze?-érdeklődtem pakolászás közben
-Flo Rida régi számait,az össze project x zenét...eddig ezek
-Project x?Imádooom-lelkesedtem
-Jók benne a csajok-harapott bele a szájába
-Nézni nézheted őket,csak ne érj hozzájuk-kacsintottam
-Tudod,hogy rajtad kívül más lány igazából nem is érdekel
-Ne mondj ilyeneket,mert akkor késztetést érzek,hogy odamenjek hozzád,és megcsókoljalak,ami nem célravezető.
-Mért nem célravezető?-röhögött.
-Mert akkor nem dolgozunk.A kezed járjon ne a szád-mondtam,majd hátat fordítva neki,elkezdtem bepakolni az üdítőket a hűtőbe.
-Szóval a kezem járjon?-kérdezte,majd belemarkolt a fenekembe.
-Ma eléggé be vagy indulva,hallod-e?-nevettem zavartan.
-Hallom-e.Tán zavar?-válaszolt ,,parasztosan"
-Tán-feleltem.
-Nos,akkor nincs más kiút,könnyítened kell a kicsi Dávid helyzetén-
-Kicsi Dávid?Így hívják?-néztem ,,le".
-Mér,te hogy neveznéd?
-Extrakicsi Dávid-röhögtem ki.
-Naaaaaaaaaaaaaaaa-fordult el duzzogva.
-Jól van na,te..na gyere ide-húztam magamhoz,és szenvedélyesen megcsókoltam.Istenem mindig ezt csináljuk..nem tudunk leállni.Szerencsére megzavart minket Ádám,aki a kopogást nem ismeri.
-Bocs,zavarok?-kérdezte.
-Nem dehogy,gyere csak-löktem el magamtól Dávidot.
-Hoztam piát,meg szereztem fűves cigit. Csak a szokásos.-nevetett.
Szóval bővült a csapat,még egy fővel.Később jött Laura és Glória is segédkezni,így egész gyorsan haladtunk.
-Amúgy Rebeka-szólt Laura-szereztem DJ-t.
-B*******,akkor nem kellett volna zenét keresnem?-akadt ki Dávid.
-Szóval,kit?-érdeklődtem.
-185 cm magas,tiszta izom,szőke hajú srác..-kezdett bele.
-Engem csak a neve érdekelt.
-Jaaa...Zalán.
Tehát Zalán. Nekem végül is elég,ha ennyit tudok róla.
Egész nap pakoltunk,aztán hétkor elkezdtünk átöltözni,sminkelni. Egy lila koktélruhát vettem fel(Dávid drágám ezt választotta) egy telitalpú cipővel,és a barátomtól kapott nyakláncommal. A hajamat begöndörítettem,kötöttem bele egy kendőt. Kisminkeltem magam,kicsit vadra,és már kész is voltam,hogy fogadjam a vendégeket,vagy mi...
Szinte mindenki pontosan jött,és mint mindig,10-re totál készen voltunk. Szerencsére még nem voltam annyira piás,ezért tudtam beszélni Zalánnal,a DJ-vel. Semmi extra nem volt,jó fej srác,de ennyi.
Tehát már nagyon K.O.-k voltunk,de még felelsz vagy merszre mindenki kapható volt.
-Rebeka.Felelsz,vagy mersz?-kérdezte Martin.
-Merek-erre mindenki éljenezni kezdett.
-Akkor...szívd ki a pasid nyakát-röhögött.
Mire odamentem,és tényleg kiszívtam.Hát most mért ne?
De ennél durvábbak is voltak.Mint például,Kriszti.Ő azt kapta,hogy egy percen át hagynia kellett,hogy Milán tapizhassa.Szegény csaj. Vagy ott volt mondjuk Laura. Azt kapta,hogy feküdjön le(persze nem előttünk) Bencével.Boldogan vállalta a feladatot(?!) Egy szó,mint száz,itt minden volt. Egész éjjel ittunk,ittunk és ittunk.
Az utolsó emlékem éjfél tájékán volt,amikor Dáviddal együtt az ágyamban feküdtünk,és már majdnem megtörtént......de szerencsére nem,mivel Dávid kiszaladt hányni.Amúgy sem hagytam volna,hogy megtörténjen...
Telep
Reggel,amikor felkeltem,és amikor megfordultam az ágyban,észrevettem,hogy nem vagyok egyedül
-Dávid,ébredj hahóó-keltegettem,mire csak felnyögött-hallod suli lesz nemsokára
-Mi az a nemsokára?-nyöszörgött
-Hát most fél hat van-mondtam
-Hogy?Nem fogok elkészülni-pattant fel,és elindult az erkély felé
-Mit csinálsz?-mentem utána
-Leugrom az erkélyen??
-De van ajtó
-De messze van.Nyugi-csókolt meg,majd vett egy mély lélegzetet,és leugrott. Nem mertem oda nézni se
-Lent vagyoook-kiabált,amikor földet ért
Ez hülye.Az ajtó neki túl messze van,inkább leugrott.
Tehát reggel gondoltam egyet,és inkább elmentem futás helyett a telepre deszkázni.
A hajamat copfba kötöttem,felvettem egy rövidnacit (nem vagyok fázós),a Barcelona-s mezemet (igazán jól nézhettem ki),majd felkötöttem a hajamat,és már gurultam is.
Egy ideig egyedül voltam,aztán jött Zsolt. Már épp hazafelé vettem az irányt,amikor megállított...
-Rebeka,nem akartalak megütni-kezdett bele
-Aha,jó. A hülyék a másik oldalon laknak.
-Ne már,ne csináld ezt-fogta meg a kezem
-Mit ne csináljak? Megcsaltál,aztán meg is ütöttél.
-Tudom,de én nem ilyen vagyok
-Nem?Pedig minden ezt bizonyítja
-De nem,Rebeka.Én az vagyok,akit először láttál bennem-jött közelebb,és próbálta átölelni a derekamat,de félbeszakítottam
-Tudod mit?Te egy gyökér vagy-löktem arrébb-egy gyökér,undorító féreg
-Ne nevezz így
-Miért rosszul esik?
-Igen...
-Akkor tudod mit?
-He?
És akkor ököllel megütöttem
-Hoppá!-néztem rá,majd elgurultam,ő pedig ottmaradt...gondolom.Vagy mit tudom én
Szóval szépen hazagurultam,és amikor elhaladtam Dávidék háza előtt,Martin kinn állt.
-Szia-köszönt oda
-Szia-köszöntem,és megálltam
-Na izgulsz?-mosolyogtam
-Kicsit-mosolyodott el,és közben kijöttek Dávidék
-Reggelt-köszöntöttem őket
-Na akkor háromkor Téglában,jó?
-Oké,Rebeka,és kössz-mondta,majd koccoltunk
-Héé,mit nem tudok?-karolt át Dávid
-Majd a tesód elmondja-azzal megcsókoltam,és otthagytam őket.
Hát igen,erről szerintem Martin senkinek nem beszélt.Furcsa. Azt hittem,hogy ő egy kiköpött Barney Stinson. De akkor tévedtem. Lehet,hogy mélyen legbelül egy szerény srác,aki fél kimondani amit gondol....najó ez nevetséges gondolat,még tőlem is.
A nap unalmasan telt,ma nem vittek be az órára,így egész nap táncoltam,de a lábam még nem igen bírja,ezért pihenőt kellett sokszor tartanom...sajnos.
Egyébként azért táncoltam,hogy levezessem a feszültséget,mivel nagyon ideges voltam,hogy mi lesz 3-kor Krisztiékkel. A legrosszabb az egészben az volt,hogy ebédelni se bírtam,annyira izgultam,hogy mi lesz. Hisz azért nem mindennap játszhatom a kerítőnőt.
Olyan egy fél kettő körül Kriszti írt egy sms-t
Krisztina: Rebeka. Nem mehetnénk együtt a bárba?
Rebeka:Miért félsz?:D
Krisztina:Hát...csöppet.....na jó.Nagyon!!
Rebeka: Persze. Találkozzunk Ádámék előtt 2:50-kor
Krisztina: Hát jó.köszii♥
Fél.De aranyoooos.
Szóval amíg nem jött el a találkozás ideje,tanultam. Kicsit muszáj volt,hisz azért elég sok időt kihagytam.
Mikor csörgött az ébresztőm,hogy készülődni kéne,megfürödtem, kivasaltam és feltupíroztam a hajam,majd a sminkelés után felöltöztem. Egy elég szűk fekete farmernacit,egy spagettipántos trikót,és a bőrdzsekimet,valamint a cipőmet,és már indulhattam is.
-Szia -köszöntem amikor odaértem
-Szia-köszönt vissza,majd elindultunk
-Izgulsz,mi?-mosolyogtam
-Hát..iszonyat jó pasi,úgyhogy igen..nagyon is
-Figyelj.Bejössz neki is,úgyhogy nem lesz gond
-Azért maradsz?-nézett rám
-Dehogy. Csak bemutatlak titeket,és már megyek is
Amikor beléptünk a Téglába,Martin már ott ült velünk szembe a pultnál.
-Szia Martin..ismered Krisztinád?-kacsintottam-eddig maradtam srácok,én már lépek is. Jó szórakozást
Miután elköszöntem tőlük,kisétáltam az ajtón.Vagyis,jobban mondva majdnem kisétálam,de mivel Krisztina nekem háttal ült,Martin pedig pont ránéztem,megragadtam az alkalmat és hasat villantottam Martinnak,mire ő mosolygott. Kriszti pont hátranézett,de szerencsére akkor már megfordultam,így pont nem látta mit csináltam. Szépen elsétáltam.
Úgy terveztem,hogy otthon maradok pihenni,de mivel ez sose jön össze,nem értem miért reménykedtem.
Felmentem a szobámba,és majdnem szívrohamot kaptam. Dávid ott állt az erkélyen és integetett
-Te hülye,megijesztettél-nyitottam ki neki az erkélyajtót,hogy bejöhessen
-Bocsi-csókolt meg-figyelj.Az osztály lemegy a telepre,jössz?
-Persze,mért is ne
Elindultunk,és egészen este 11-ig ott voltunk.Nevettünk,deszkáztunk,oltogattuk egymást.Csak a szokásos.De annak örülök,hogy Dávidot így befogadták.
Hol vannak a szüleid?
A mai az utolsó olyan szerda,amikor nem kell suliba mennem. Nézzük a jó oldalát:Legalább aludhatok eleget.
Most mondanám,hogy az egész napot Dáviddal töltöm,de nem,ugyanis ma már ő is suliba jár.Ahogyan mindenki.Ezért kezdődött sablonszerűen,azaz futással a reggel. Aztán a napom egy ideig ugyanúgy ment,mint általában. Futás után fürdés,felöltözés,evés.
Már majdnem folytattam a napi rutint,amikor az msn jelzett,hogy valaki videóhívást akar kezdeményezni. Dávid volt az(????)
-Szia Rebeka-köszönt
-Szia-köszöntem-neked nem suliba kéne lenned?
-Ott vagyok.És most már te is. Végigülöd az órákat
-Mii?-nem értettem semmit
-Rebekaaa.Emlékszel,hogy buktam párszor?Ennek köszönhetően most egy osztályba járunk
-KHM-kezdte Marika néni-azért folytatódhatna a magyaróra?
-Persze-azzal a tanár felé fordította a laptopot. És tényleg részt vettem a magyarórán,aztán a triplaangolon is. Tiszta jó volt. Mondjuk az tény,hogy közbe drága barátommal msn-en beszélgettünk...
Dávid:unatkozom
Rebeka:szerinted én nem?:DDDD
Dávid:aj most inkább csókolgatnálak:$
Rebeka:Hát hajrá,hisz ,,itt vagyok" xdddd
Dávid:Kicsit se néznének már az első nap hülyének,ááá,dehogy :D
Rebeka:Tök megérné.Én szétröhögném az agyamat.xdddddddd
Dávid:hahahaha,vicces vagy ...:\
Rebeka:Jó naaa...♥
Dávid: <\3
Rebeka: Tudod,hogy szeretlek édess:D♥:*
Dávid:Megadom magam,főnök .:D*-*
Rebeka:Hát még jó :D
Ilyen,és ehhez hasonló üzenetek röpködtek az összes órán. Jó volt,és az anyag is megvan.
Azt gondoltam,hogy majd egész délután tanulok,de hát ez nem egészen jött össze,mivel Dávid és a tesói úgy döntöttek,hogy meglátogatnak,és nem hagynak tanulni.
Azt gondoltam,hogy majd egész délután tanulok,de hát ez nem egészen jött össze,mivel Dávid és a tesói úgy döntöttek,hogy meglátogatnak,és nem hagynak tanulni.
-Rebeka,táncolj nekünk-mondta Martin
-Jaj már srácok,nekem nincs kedvem
-De mi szívesen végignéznénk-puszilt meg Dávid
-Utállak titeket,mondtam már?-kérdeztem,és kezdtem kutakodni a youtube-on valami tánc után. Úgy döntöttem,majd a moment 4 life-ra fogok nekik táncolni,azt már úgy is tökéletesre tudom
Szóval elkezdtem táncolni,de leegyszerűsítettem a táncot,kb fél percre
-Basszus ez király,megtanítasz?-csillogtak Martin szemei
-Ha gondolod,tőlem-nevettem
-Jó akkor ti tanuljatok,addig Bencével átmegyünk a boltba,mert anya írt sms-t.
-Oké-csókoltam meg Dávidot.
Elmentek és elkezdtünk ,,tanulni". Meglepődtem.Martin nagyon jól nyomja. Megkerestem neki azt a néger srácot youtube-on,akitől én is tanultam,hogy tőle majd ő is tud.
-Basszus,ez nagyon fárasztó-lihegett
-Annyira nem-nevettem
-Jólvan basszus,te csak fogd be,izmosabb vagy,mint én
-Azért annyira nem-röhögtem ki
-Aha,aha,mutasd meg a hasad-dehogy mutatom meg. Már van rajta két kocka,és ha tényleg jobb a hasam,mint neki?degááz
-Nem
-De
-Nem
-De
-Nem,és kész-vetettem véget a ,,vitának"
-Akkor most várj egy percet-intett le,és felhívta Dávidot,majd kihgangosította.
-Mi van?-szólt bele Dávid
-Szólj a barátnődnek,hogy mutassa meg a hasát
-Kitalálom.Már vagy 5 perce ezen vitáztok
-Körülbelül
-Rebekaaaaaaa,mutasd meg neki
-Nem.Még neked se.
-Mivan?Öt perc és otthon vagyunk-azzal lerakta
-Na,most megkapod ,,scenecsajszi"-nézett rám olyan ,,ezt most benézted" szemmel
-Bajod van a stílusommal?
-Annyira nincs
-Mi az,hogy annyira?-mentem oda közben a tükörhöz,aztán mögémsétált
-Vedd már észre,olyan vagy,mintha a szivárvány szült volna
-Mivan?!
-Jó,bocs.De nekem ez akkor is sok.Mondjuk Dávidnak ez mindig is bejött.
-Hát,nekem végül is leginkább az ő véleménye érdekel
Ekkor Martin....nem tudom...olyan furcsa lett...ne már,hogy még mindig belém van zúgva. Épp ezért face-n megmutattam neki Kriszti barátnőmet
-Úr isten,ki ez a jó csaj?!?!Mutasd be nekem,mutasd be nekem,mutasd be nekem.-rángatta a karomat
-Nyugiii na. Holnap 3-kor a bárban bemutatom jó?
-Milyen bár?
-Tégla a neve. Az utca végén van,arra -mutattam az irányt
-Jó,meg fogom találni
-Remélem,várj felhívom Krisztit
Felhívtam,és közben küldtem neki Martinról egy képet facebookon és neki is nagyon bejött,úgyhogy A VILÁGBAN MEGINT TÖBB A ..SZERELLEEEEM
-Neki is bejössz. Mondtam neki,hogy holnap háromkor a Téglában-mosolyogtam Martinra.
-Na miről maradtunk le?-jöttek be a fiúk
-Semmiről.-szólt egyből Martin. Hát jó.Ha nem mondja el,hát nem. Az ő dolga
Beszélgettünk,és zenét hallgattunk egész délután,amíg egyszer csak fel nem tették nekem a bűvös kérdést
-Te..Rebeka-kezdett bele Martin-szüleid hol vannak?
Néma csend lett a szobában.Nem tudtam mit mondjak,mi mást tehettem volna,inkább Dávidra néztem
-Háát-kezdtem bele,amikor Dávid közbezavart
-Tesó neked is vannak szüleid,ha hiányzik két felnőtt,menj át muterhoz
Huh. Megúsztam a választ,szerencsére... Ez elég ciki volt..
Maradtak este 7-ig,aztán Dávid nélkül a két tesó elment.
-Bocs,nem mondtam el senkinek ezt az ügyet,ezért kérdezett rá,az idióta-ölelt át hátulról Dávid
-Semmi gond-mondtam könnyezve
-Na,ne sírj kicsim-ölelt át most már normálisan
Vagy egy órán át biztos sírtam,aztán gondolom elaludtam,vagy nem tudom,de szerintem Dávid fektetett az ágyba....
-Basszus ez király,megtanítasz?-csillogtak Martin szemei
-Ha gondolod,tőlem-nevettem
-Jó akkor ti tanuljatok,addig Bencével átmegyünk a boltba,mert anya írt sms-t.
-Oké-csókoltam meg Dávidot.
Elmentek és elkezdtünk ,,tanulni". Meglepődtem.Martin nagyon jól nyomja. Megkerestem neki azt a néger srácot youtube-on,akitől én is tanultam,hogy tőle majd ő is tud.
-Basszus,ez nagyon fárasztó-lihegett
-Annyira nem-nevettem
-Jólvan basszus,te csak fogd be,izmosabb vagy,mint én
-Azért annyira nem-röhögtem ki
-Aha,aha,mutasd meg a hasad-dehogy mutatom meg. Már van rajta két kocka,és ha tényleg jobb a hasam,mint neki?degááz
-Nem
-De
-Nem
-De
-Nem,és kész-vetettem véget a ,,vitának"
-Akkor most várj egy percet-intett le,és felhívta Dávidot,majd kihgangosította.
-Mi van?-szólt bele Dávid
-Szólj a barátnődnek,hogy mutassa meg a hasát
-Kitalálom.Már vagy 5 perce ezen vitáztok
-Körülbelül
-Rebekaaaaaaa,mutasd meg neki
-Nem.Még neked se.
-Mivan?Öt perc és otthon vagyunk-azzal lerakta
-Na,most megkapod ,,scenecsajszi"-nézett rám olyan ,,ezt most benézted" szemmel
-Bajod van a stílusommal?
-Annyira nincs
-Mi az,hogy annyira?-mentem oda közben a tükörhöz,aztán mögémsétált
-Vedd már észre,olyan vagy,mintha a szivárvány szült volna
-Mivan?!
-Jó,bocs.De nekem ez akkor is sok.Mondjuk Dávidnak ez mindig is bejött.
-Hát,nekem végül is leginkább az ő véleménye érdekel
Ekkor Martin....nem tudom...olyan furcsa lett...ne már,hogy még mindig belém van zúgva. Épp ezért face-n megmutattam neki Kriszti barátnőmet
-Úr isten,ki ez a jó csaj?!?!Mutasd be nekem,mutasd be nekem,mutasd be nekem.-rángatta a karomat
-Nyugiii na. Holnap 3-kor a bárban bemutatom jó?
-Milyen bár?
-Tégla a neve. Az utca végén van,arra -mutattam az irányt
-Jó,meg fogom találni
-Remélem,várj felhívom Krisztit
Felhívtam,és közben küldtem neki Martinról egy képet facebookon és neki is nagyon bejött,úgyhogy A VILÁGBAN MEGINT TÖBB A ..SZERELLEEEEM
-Neki is bejössz. Mondtam neki,hogy holnap háromkor a Téglában-mosolyogtam Martinra.
-Na miről maradtunk le?-jöttek be a fiúk
-Semmiről.-szólt egyből Martin. Hát jó.Ha nem mondja el,hát nem. Az ő dolga
Beszélgettünk,és zenét hallgattunk egész délután,amíg egyszer csak fel nem tették nekem a bűvös kérdést
-Te..Rebeka-kezdett bele Martin-szüleid hol vannak?
Néma csend lett a szobában.Nem tudtam mit mondjak,mi mást tehettem volna,inkább Dávidra néztem
-Háát-kezdtem bele,amikor Dávid közbezavart
-Tesó neked is vannak szüleid,ha hiányzik két felnőtt,menj át muterhoz
Huh. Megúsztam a választ,szerencsére... Ez elég ciki volt..
Maradtak este 7-ig,aztán Dávid nélkül a két tesó elment.
-Bocs,nem mondtam el senkinek ezt az ügyet,ezért kérdezett rá,az idióta-ölelt át hátulról Dávid
-Semmi gond-mondtam könnyezve
-Na,ne sírj kicsim-ölelt át most már normálisan
Vagy egy órán át biztos sírtam,aztán gondolom elaludtam,vagy nem tudom,de szerintem Dávid fektetett az ágyba....
2013. június 26., szerda
Love me
Reggel megpróbáltam visszaállni a szokásos kerékvágásba,ezért ötkor keltem,hogy elmenjek futni. Elindultam,és a szomszéd ház előtt Martint és Bencét. Dávidot sehol.... Akkor éreztem,hogy nagyon hiányzik.
A fiúkon kívül még egy költöztetőkamiont is láttam,tele cuccokkal.Gondolom beköltözni jöttek.Csodás.A volt(??) barátom a szomszédba költözik.Istenem annyira szeretem.Szinte már könnyezve futottam tovább,és amikor végeztem,természetesen hazamentem.És mi volt otthon?Se anyám,se apám,csak egy rakat idegen,akik erkélyt csinálnak nekem
-Kisasszony,elnézést-szólt az egyik munkás-Estére kész lesz az erkély.
-Komolyan?-kezdtem el szívből örülni
-Persze,hisz minden nap itt voltunk,és dolgoztunk,ezért eléggé előre haladtunk,de ma körülbelül este 8-ig itt leszünk,hogy be tudjuk fejezni.
-Rendben,semmi gond.Kérnek valamit?Esetleg egy italt?-szóltam olyan ,,háziasan"
-Nem köszönjük,van mindenünk
Estére kész az erkély????Ennél szebb a napom nem is lehetne. Gondoltam akkor..
Tehát a nap ment tovább.Délben ebédeltem,kicsit pihentem,majd Laura rámírt,hogy háromkor találkozunk a parkban,és megint táncolunk,de ezúttal Ákos is jön.Hát nekem mindegy.Felvettem egy cicanacit,és ismét egy bő,de ezúttal I♥Paris-os pólót,és az elnyútt tornacipőt.
-Sziasztok-köszöntem nekik
-Szia Rebeka-köszönt Ákos-az unokatestvéred szimpatikus,mondtam már?
-Az unokatestvéremről te csak egy szót se-tömegesen utáljuk Ákost,mert mindig is bunkó volt Ádámmal
-Nyugi kislány,csak jófej akarok lenni.
-Hallod,a hülyék a másik oldalon laknak-röhögtem szembe,majd hozzákészültem a tánchoz.
Flo Rida-get low című számára kezdtük,majd átváltottunk J.B. és Usher közösére,ami után a smack tath folytatódott,végül pedig T.Mills Lightweight-jével zártunk. De ma csak egy ezrest kerestünk,azt is 200-asokba meg 100-asokba....
-Hallod,most gazdagok lettünk-nevetett Laura
-Ja,totál
-Imádták a scene pofikádat,meg a rocker fejemet-nevetett tovább
-Scene pofika?Okéokéé-röhögtem el magam
Kicsit még lógtunk(sajnos Ákos is ott volt) majd mindenki ment az újtára.
Hazafele sétálva belefutottam Martinba...
-Szia szép lány,hogy vagy?-ölelt meg mosolyogva
-Szia.Elvagyok-mondtam keserű mosollyal az arcomon.-És te?
-Őszintén?Ki vagyok.Idegesít,hogy te és a tesóm szétmentetek.Bármennyire is bejössz nekem,ti összeilletek
-Kedves vagy-sóhajtottam
Kicsit még jópofiztunk,aztán leléptünk.
Én haza,ő meg...nem tudom.Szerintem várost nézni.Várost?Csajokat...
Egész este tanultam,mivel sok az elmaradásom,főleg angolba. A többi tárgy megy,de az idegen nyelvekre gyúrnom kell.
Tehát olyan este 10 körül,amikor már vagy az ezredik szónál tartottam,arra lettem figyelmes,hogy valaki dobálja az erkélyajtót.Nagyon ideges lettem.Ki meri a zsír új üvegajtómat dobálni?Amikor közelebb mentem,ezt hallottam: ,,love me,love me,say that you love me..."
Justin Bieber?Komolyan..?
Szóval kimentem az erkélyre,és Dávid állt ott egy szál rózsával a kezében
-Szeretlek Rebeka-ordította el magát.
-Várj!-kiabáltam neki vissza. Igazából egy haspóló és egy bugyi volt rajtam össz-vissz (itthonra minek öltözzek ki?!) úgy futottam le hozzá.
-Szóval..megbocsájtasz?-nézett rám hatalmas szemekkel
-Fogd be,és csókolj már meg-mondtam,majd pólójánál fogva odahúztam magamhoz,és elkezdtünk csókolózni. Felemelt,és szépen lassan bevitt a házba,egyenest a szobámba az ágyra. Már majdnem eldurvult a dolog,de szerencsére a telefonom csöngése megállított minket.
-Igen?-szóltam bele
-Húú Rebeka-szólt vissza Milán
-Mi az?
-Láttalak titeket Dáviddal.Gratula,édesek vagytok
-Köszi Milán,de most lépek,nem baj?
-Nem,dehogy.Jöjjön,aminek jönnie kell
Őszintén szólva megkönnyebbültem,hogy megbékélt. Nem akartam,hogy további feszültségek legyenek.
Tehát Dáviddal tovább csókolóztunk(már nem volt semmi durva),kicsit később pedig elkezdtünk beszélgetni.Elmondtam neki anyut,aput,meg úgy mindent,és normálisan fogadta szerencsére
Éjszakára persze nem maradt,de az erkélyünkön ültünk(mindenki a sajátján) és onnan beszéltünk egymással facebookon.
A fiúkon kívül még egy költöztetőkamiont is láttam,tele cuccokkal.Gondolom beköltözni jöttek.Csodás.A volt(??) barátom a szomszédba költözik.Istenem annyira szeretem.Szinte már könnyezve futottam tovább,és amikor végeztem,természetesen hazamentem.És mi volt otthon?Se anyám,se apám,csak egy rakat idegen,akik erkélyt csinálnak nekem
-Kisasszony,elnézést-szólt az egyik munkás-Estére kész lesz az erkély.
-Komolyan?-kezdtem el szívből örülni
-Persze,hisz minden nap itt voltunk,és dolgoztunk,ezért eléggé előre haladtunk,de ma körülbelül este 8-ig itt leszünk,hogy be tudjuk fejezni.
-Rendben,semmi gond.Kérnek valamit?Esetleg egy italt?-szóltam olyan ,,háziasan"
-Nem köszönjük,van mindenünk
Estére kész az erkély????Ennél szebb a napom nem is lehetne. Gondoltam akkor..
Tehát a nap ment tovább.Délben ebédeltem,kicsit pihentem,majd Laura rámírt,hogy háromkor találkozunk a parkban,és megint táncolunk,de ezúttal Ákos is jön.Hát nekem mindegy.Felvettem egy cicanacit,és ismét egy bő,de ezúttal I♥Paris-os pólót,és az elnyútt tornacipőt.
-Sziasztok-köszöntem nekik
-Szia Rebeka-köszönt Ákos-az unokatestvéred szimpatikus,mondtam már?
-Az unokatestvéremről te csak egy szót se-tömegesen utáljuk Ákost,mert mindig is bunkó volt Ádámmal
-Nyugi kislány,csak jófej akarok lenni.
-Hallod,a hülyék a másik oldalon laknak-röhögtem szembe,majd hozzákészültem a tánchoz.
Flo Rida-get low című számára kezdtük,majd átváltottunk J.B. és Usher közösére,ami után a smack tath folytatódott,végül pedig T.Mills Lightweight-jével zártunk. De ma csak egy ezrest kerestünk,azt is 200-asokba meg 100-asokba....
-Hallod,most gazdagok lettünk-nevetett Laura
-Ja,totál
-Imádták a scene pofikádat,meg a rocker fejemet-nevetett tovább
-Scene pofika?Okéokéé-röhögtem el magam
Kicsit még lógtunk(sajnos Ákos is ott volt) majd mindenki ment az újtára.
Hazafele sétálva belefutottam Martinba...
-Szia szép lány,hogy vagy?-ölelt meg mosolyogva
-Szia.Elvagyok-mondtam keserű mosollyal az arcomon.-És te?
-Őszintén?Ki vagyok.Idegesít,hogy te és a tesóm szétmentetek.Bármennyire is bejössz nekem,ti összeilletek
-Kedves vagy-sóhajtottam
Kicsit még jópofiztunk,aztán leléptünk.
Én haza,ő meg...nem tudom.Szerintem várost nézni.Várost?Csajokat...
Egész este tanultam,mivel sok az elmaradásom,főleg angolba. A többi tárgy megy,de az idegen nyelvekre gyúrnom kell.
Tehát olyan este 10 körül,amikor már vagy az ezredik szónál tartottam,arra lettem figyelmes,hogy valaki dobálja az erkélyajtót.Nagyon ideges lettem.Ki meri a zsír új üvegajtómat dobálni?Amikor közelebb mentem,ezt hallottam: ,,love me,love me,say that you love me..."
Justin Bieber?Komolyan..?
Szóval kimentem az erkélyre,és Dávid állt ott egy szál rózsával a kezében
-Szeretlek Rebeka-ordította el magát.
-Várj!-kiabáltam neki vissza. Igazából egy haspóló és egy bugyi volt rajtam össz-vissz (itthonra minek öltözzek ki?!) úgy futottam le hozzá.
-Szóval..megbocsájtasz?-nézett rám hatalmas szemekkel
-Fogd be,és csókolj már meg-mondtam,majd pólójánál fogva odahúztam magamhoz,és elkezdtünk csókolózni. Felemelt,és szépen lassan bevitt a házba,egyenest a szobámba az ágyra. Már majdnem eldurvult a dolog,de szerencsére a telefonom csöngése megállított minket.
-Igen?-szóltam bele
-Húú Rebeka-szólt vissza Milán
-Mi az?
-Láttalak titeket Dáviddal.Gratula,édesek vagytok
-Köszi Milán,de most lépek,nem baj?
-Nem,dehogy.Jöjjön,aminek jönnie kell
Őszintén szólva megkönnyebbültem,hogy megbékélt. Nem akartam,hogy további feszültségek legyenek.
Tehát Dáviddal tovább csókolóztunk(már nem volt semmi durva),kicsit később pedig elkezdtünk beszélgetni.Elmondtam neki anyut,aput,meg úgy mindent,és normálisan fogadta szerencsére
Éjszakára persze nem maradt,de az erkélyünkön ültünk(mindenki a sajátján) és onnan beszéltünk egymással facebookon.
Dance!Dance!Dance!
Azt hiszem abba senki nem gondolt bele,hogy vasárnap után hétfő jön,és majd másnaposan kell a csapatnak suliba mennie. Még szerencse,hogy nekem ebből nem származott semmi problémám,hisz még ,,betegállományban" vagyok. Szóval hatkor csörgött Ádám ébresztője,mire mindenki felriadt,hogy ,,hoppá,ma suli van" ,szóval az egész banda futott haza,én voltam az egyedüli,aki nyugodtan sétáltam.
Mikor hazaértem,nem volt otthon senki,csak egy levél(komolyan,mióta anya elhagyott minket,utálom a leveleket).Ezúttal apa írta
,,Szia kicsim.Egy ideig nem jövök haza,a számládra minden nap rakok fel 20.000 Ft-ot,hogy biztos elég legyen mindenre,és hetente küldök neked Lilivel meleg ételt.Sok sikert mindenhez,apád!"
Komolyan?Most meg ő hagy itt?Mindegy,nem foglalkoztam a dologgal,inkább felmentem aludni. Vagyis csak szerettem volna aludni,merthogy Laura nem hagyott békén
Laura:Rebeka,Ákos iszonyat helyeees...
Rebeka:Igen,azt ,,hallottam" ;)
Laura: Hát most na..:$ de nincs kedved ma táncolni? A Moment 4 life-ra van egy tök jó koreográfia.
Rebeka:Hol táncolnánk?
Laura:Először nálam begyakoroljuk,aztán megyünk a parkba,hátha szerzünk pénzt
Rebeka:Király
Laura:Háromkor nálam.Ne késs
Rebeka:Oké.
Szóval táncolni fogunk,ismét.Azért ez király,hogy újra belevágunk.Én mindig szerettem táncolni. Délután kettőig aludtam,aztán felkeltem,hogy egyek,és hogy elkészüljek.
Felvettem egy bő ,,Bitch" feliratú pólót,egy rövid nacit,valamint az elnyűtt cipőmet,a hajamat leengedve hagytam,csupán az Amerika zászlós kendőmet kötöttem fel,és már indultam is.Közben felhívtam Ádámot
-Ádám,majd a leckéket odaadod?Nem leszek otthon,de a postaládába bedobhatnád
-Persze,de most nem érek rá.Csőő-és lerázott.Szerintem nem is figyelt rám.
Pár perc múlva már ott is voltam Lauránál
-Na,mire táncolunk?-öleltem meg
-Chachi Gonzales-t néztem egyik nap-egyik nap?Éjjel nappal azt nézi,nagyon nagy fan a csaj-és láttam,hogy a Moment 4 life-ra iszonyat jól nyomja
Felmentünk a szobájába,megmutatta youtube-on,és el is kezdtük gyakorolni. Fél öt körül lehetett az idő,amikor már tökéletesen tudtuk a táncot,így fogtuk az Ipad-et,és kimentünk a parkba.Közben belebotlottunk Márkba,és Zsófiba
-Hát ti?-kérdezte Márk
-Jöttünk pénzt keresni-koccoltunk össze Laurával
-Hogy?
-Majd meglátod.Gyere. Fogd ezt és amikor mondom,kapcsold be a zenét.-modntam Márknak. Letettük a sapit(amibe a pénzt gyűjtöttük régen),beálltunk,és intettünk Márknak,a szám pedig elindult. Úgy éreztem,mintha újra hetedikesek lennénk.Akkor mindig kijöttünk,táncoltunk,és elég sok pénzt kerestünk. Ma is így történt. Jöttek az emberek,megnéztek minket, tapsoltak,és pénzt dobáltak be. Egy órán át táncoltunk,aztán már teljesen elfáradtunk,és úgy döntöttünk abbahagyjuk.
Megnéztük a sapit,és összeszámoltuk a pénzt. 4000 Ft volt benne
-KEttő neked,kettő nekem-adtam át a részét Laurának
Egy kicsit még dumáltunk Márkékkal,aztán hazamentünk.Én megfürödtem,kicsit belenéztem a tananyagba,majd bevágódtam az ágyamba,és elaludtam.Fárasztó nap volt.
Mikor hazaértem,nem volt otthon senki,csak egy levél(komolyan,mióta anya elhagyott minket,utálom a leveleket).Ezúttal apa írta
,,Szia kicsim.Egy ideig nem jövök haza,a számládra minden nap rakok fel 20.000 Ft-ot,hogy biztos elég legyen mindenre,és hetente küldök neked Lilivel meleg ételt.Sok sikert mindenhez,apád!"
Komolyan?Most meg ő hagy itt?Mindegy,nem foglalkoztam a dologgal,inkább felmentem aludni. Vagyis csak szerettem volna aludni,merthogy Laura nem hagyott békén
Laura:Rebeka,Ákos iszonyat helyeees...
Rebeka:Igen,azt ,,hallottam" ;)
Laura: Hát most na..:$ de nincs kedved ma táncolni? A Moment 4 life-ra van egy tök jó koreográfia.
Rebeka:Hol táncolnánk?
Laura:Először nálam begyakoroljuk,aztán megyünk a parkba,hátha szerzünk pénzt
Rebeka:Király
Laura:Háromkor nálam.Ne késs
Rebeka:Oké.
Szóval táncolni fogunk,ismét.Azért ez király,hogy újra belevágunk.Én mindig szerettem táncolni. Délután kettőig aludtam,aztán felkeltem,hogy egyek,és hogy elkészüljek.
Felvettem egy bő ,,Bitch" feliratú pólót,egy rövid nacit,valamint az elnyűtt cipőmet,a hajamat leengedve hagytam,csupán az Amerika zászlós kendőmet kötöttem fel,és már indultam is.Közben felhívtam Ádámot
-Ádám,majd a leckéket odaadod?Nem leszek otthon,de a postaládába bedobhatnád
-Persze,de most nem érek rá.Csőő-és lerázott.Szerintem nem is figyelt rám.
Pár perc múlva már ott is voltam Lauránál
-Na,mire táncolunk?-öleltem meg
-Chachi Gonzales-t néztem egyik nap-egyik nap?Éjjel nappal azt nézi,nagyon nagy fan a csaj-és láttam,hogy a Moment 4 life-ra iszonyat jól nyomja
Felmentünk a szobájába,megmutatta youtube-on,és el is kezdtük gyakorolni. Fél öt körül lehetett az idő,amikor már tökéletesen tudtuk a táncot,így fogtuk az Ipad-et,és kimentünk a parkba.Közben belebotlottunk Márkba,és Zsófiba
-Hát ti?-kérdezte Márk
-Jöttünk pénzt keresni-koccoltunk össze Laurával
-Hogy?
-Majd meglátod.Gyere. Fogd ezt és amikor mondom,kapcsold be a zenét.-modntam Márknak. Letettük a sapit(amibe a pénzt gyűjtöttük régen),beálltunk,és intettünk Márknak,a szám pedig elindult. Úgy éreztem,mintha újra hetedikesek lennénk.Akkor mindig kijöttünk,táncoltunk,és elég sok pénzt kerestünk. Ma is így történt. Jöttek az emberek,megnéztek minket, tapsoltak,és pénzt dobáltak be. Egy órán át táncoltunk,aztán már teljesen elfáradtunk,és úgy döntöttünk abbahagyjuk.
Megnéztük a sapit,és összeszámoltuk a pénzt. 4000 Ft volt benne
-KEttő neked,kettő nekem-adtam át a részét Laurának
Egy kicsit még dumáltunk Márkékkal,aztán hazamentünk.Én megfürödtem,kicsit belenéztem a tananyagba,majd bevágódtam az ágyamba,és elaludtam.Fárasztó nap volt.
Vasárnap esti ramazuri
Mikor beléptem Ádámékhoz,azt vettem észre,hogy Glóriát felültette az asztalra,és úgy smárolnak
-Bocsika zavarunk?Mert elmehetünk-szóltam közbe
-Nem,izé dehogy-makogtak- gyertek be,már mindenki a padláson van
Most lehet,hogy hülyén hangzik,hogy a padláson bulizunk,de úgy van kialakítva az a tetőtér,hogy akár ott lakni is lehetne. Mindenesetre,most inkább ,,15 évesek vagyunk,és egész éjjel bulizni fogunk" kinézete volt.Ádám azt mondta,hogy nem fogunk piálni,erre mit látok? Egy óriási hűtőt,ami tele van vodkás,konyakos,pálinkás,sörös és egyéb piás üvegekkel. Ádikám tudja mi a jó,főleg azért,mert amikor feljött utánunk,ezt kiabálta:
-Milyen cigit kértek?Van füves is!!!
-Füveset kérek-ordítottam
-Rebeka,ezt nem kéne-szólt közbe Milán
-Egyszer élünk,nyugi már.
Szóval elindultam a cigivel a kezembe a hűtő felé.Kezdetnek kivettem egy sört,és köszöntem a többieknek,hirtelen megpillantottam Krisztinát,amint Ricsivel beszélget
-Sziasztok-öleltem meg mindkettőt
-Köszi,hogy elhívtál Rebeka-mondta Kriszti
-Ugyan,nincs mit. Cigit?-kérdeztem,de épp csak végig tudtam mondani,mert a mi bagós Ricsink rögtön kikapta a kezemből
-Basszus ez füves-köhögött
-IGen,ez füves
-Nem szeretem a füveset. Inkább gyertek lányok táncolni
Végig a project x zenéi mentek,amire öröm volt táncolni. Körülbelül 11-re már mindenki részeg volt,és egyfolytában baromkodtunk
-ÁDÁÁÁÁÁM-üvöltöttem
-REBEKAAAAA-üvöltött vissza,mint valami idióta
-Emlékszel még a szomszédodra,Ákosra ugyeee?
-Ja,mer?
-Lepjük meg
-Mire gondolsz édes unokahugom?-mosolygott huncutul
Ekkor kerestem valamit,amire felállhatok. Az asztalon állapodtam meg,amire nagy nehezen fel is tudtam mászni
-EGY KIS FIGYELMET KÉRNÉK-ordítottam-köszönöm.A szomszédban van egy srác,Ákos,aki eléggé köcsög volt Ádámmal egész életében. Ma meg kéne leckéztetni nem?
Erre mindenki elkezdett olyanokat ordibálni,hogy ,,jó menjünk",és hát elindultunk.Először senki se tudta mit csináljunk,mert ott látunk üres kézzel a szomszéd ház előtt,de szerencsére valaki gondolkodott,és ez a valaki Milán volt
-IStenem akkora bénák vagytok. Ha már valakit be akartok szívatni stílusosan tegyétek. Nesze,szereztem wc-papírt-kezdett bele-a lányok meg másszanak fel hozzá
Mivel nem volt túl magas ház,és tudtuk,hogy az erkélyes szobában lakik,tényleg lemásztunk,de nem merte minden lány.Egyedül Kriszti,Laura és én mentünk.
Amikor nagy nehezen mindhárman felküzdöttük magunkat,elkezdtünk tanakodni ki menjen először,és mivel Laura szívesen bevállalta,azt mondta bemegy,majd szól,ha kellünk.
Krisztivel leültünk és vártunk.Csak vártunk,vártunk,de nem jött vissza,mire hirtelen női nyögéseket hallottunk.Na akkor arra gondoltunk,hogy nem lesz ránk szükség,ezért leugrottunk.
-Na,mi van?-kérdezte Ádám
-Ákos Laurával kufircol
-MIIII?-kiáltotta el magát Glória.Szegény eléggé meglepődött
-Mondom....
Hát igen,ez ilyen. Laura egyébként nem jött vissza,szóval nélküle buliztunk. Piáltunk,úgy hajnal 2-3 ig,amíg elfogyott az a rengeteg pia,mi meg nyilván kiütöttük magunkat,ezért elaludtunk.
-Bocsika zavarunk?Mert elmehetünk-szóltam közbe
-Nem,izé dehogy-makogtak- gyertek be,már mindenki a padláson van
Most lehet,hogy hülyén hangzik,hogy a padláson bulizunk,de úgy van kialakítva az a tetőtér,hogy akár ott lakni is lehetne. Mindenesetre,most inkább ,,15 évesek vagyunk,és egész éjjel bulizni fogunk" kinézete volt.Ádám azt mondta,hogy nem fogunk piálni,erre mit látok? Egy óriási hűtőt,ami tele van vodkás,konyakos,pálinkás,sörös és egyéb piás üvegekkel. Ádikám tudja mi a jó,főleg azért,mert amikor feljött utánunk,ezt kiabálta:
-Milyen cigit kértek?Van füves is!!!
-Füveset kérek-ordítottam
-Rebeka,ezt nem kéne-szólt közbe Milán
-Egyszer élünk,nyugi már.
Szóval elindultam a cigivel a kezembe a hűtő felé.Kezdetnek kivettem egy sört,és köszöntem a többieknek,hirtelen megpillantottam Krisztinát,amint Ricsivel beszélget
-Sziasztok-öleltem meg mindkettőt
-Köszi,hogy elhívtál Rebeka-mondta Kriszti
-Ugyan,nincs mit. Cigit?-kérdeztem,de épp csak végig tudtam mondani,mert a mi bagós Ricsink rögtön kikapta a kezemből
-Basszus ez füves-köhögött
-IGen,ez füves
-Nem szeretem a füveset. Inkább gyertek lányok táncolni
Végig a project x zenéi mentek,amire öröm volt táncolni. Körülbelül 11-re már mindenki részeg volt,és egyfolytában baromkodtunk
-ÁDÁÁÁÁÁM-üvöltöttem
-REBEKAAAAA-üvöltött vissza,mint valami idióta
-Emlékszel még a szomszédodra,Ákosra ugyeee?
-Ja,mer?
-Lepjük meg
-Mire gondolsz édes unokahugom?-mosolygott huncutul
Ekkor kerestem valamit,amire felállhatok. Az asztalon állapodtam meg,amire nagy nehezen fel is tudtam mászni
-EGY KIS FIGYELMET KÉRNÉK-ordítottam-köszönöm.A szomszédban van egy srác,Ákos,aki eléggé köcsög volt Ádámmal egész életében. Ma meg kéne leckéztetni nem?
Erre mindenki elkezdett olyanokat ordibálni,hogy ,,jó menjünk",és hát elindultunk.Először senki se tudta mit csináljunk,mert ott látunk üres kézzel a szomszéd ház előtt,de szerencsére valaki gondolkodott,és ez a valaki Milán volt
-IStenem akkora bénák vagytok. Ha már valakit be akartok szívatni stílusosan tegyétek. Nesze,szereztem wc-papírt-kezdett bele-a lányok meg másszanak fel hozzá
Mivel nem volt túl magas ház,és tudtuk,hogy az erkélyes szobában lakik,tényleg lemásztunk,de nem merte minden lány.Egyedül Kriszti,Laura és én mentünk.
Amikor nagy nehezen mindhárman felküzdöttük magunkat,elkezdtünk tanakodni ki menjen először,és mivel Laura szívesen bevállalta,azt mondta bemegy,majd szól,ha kellünk.
Krisztivel leültünk és vártunk.Csak vártunk,vártunk,de nem jött vissza,mire hirtelen női nyögéseket hallottunk.Na akkor arra gondoltunk,hogy nem lesz ránk szükség,ezért leugrottunk.
-Na,mi van?-kérdezte Ádám
-Ákos Laurával kufircol
-MIIII?-kiáltotta el magát Glória.Szegény eléggé meglepődött
-Mondom....
Hát igen,ez ilyen. Laura egyébként nem jött vissza,szóval nélküle buliztunk. Piáltunk,úgy hajnal 2-3 ig,amíg elfogyott az a rengeteg pia,mi meg nyilván kiütöttük magunkat,ezért elaludtunk.
2013. június 25., kedd
Elhagyott minket......
Reggel,amikor felébredtem még nem volt kedvem kikelni az ágyból,így hát gondoltam egyet,és megfordultam. Vagyis megfordultam volna,ha nem lett volna ott Márk. Mivel még aludt,halkan kikeltem,és rászántam magam a reggelikészítésre. Mivel apa elment kongresszusra(éjjel küldött sms-t),anya meg Pesten van,ketten voltunk. Amikor kész lett a szendvics felmentem a szobámba.Akkorra már ébren volt
-Jó reggelt-köszöntem
-Neked is.Szüleid?
-Anya kórházban,apa kongresszuson van
-Akkor kettesben vagyunk-nevetett
-Ja. Amúgy miért is aludtál itt?-kérdeztem
-Hát,beengedtél és gondoltam,akkor már itt alszok
-Ja,bocs.
-Semmi gond.
-Mindjárt jövök,felhívom a gyógytornászomat.Muszáj volt beszélnem vele,mivel nem bírom már ki reggeli futás nélkül
-szia Zoli-köszöntem-figyelj most akkor futhatok rendesen,vagy nem?
-Szia.Ha a rendes az napi maximum negyed óra,akkor igen.Ja,és tudom,hogy a deszkát sem veted meg,szóval óvatosan,nem jönne jól,ha elesnél
-Rendben köszönöm,és bocsi a zavarásért.
-Semmi gond.
Ezaaaz,futhatok.Negyed óra is jobb mint a semmi
-Jössz futni?-kérdeztem Márkot
-Futni?Hááát,az olyan messze van-legyintett
-Te hülye vagy-nevettem el magam
-Gyere már.-kezdtem el öltözni
-Te Rebeka.Itt vagyok-nézett nagyot,mikor levettem a pólómat,és már csak melltartó,és nadrág volt rajtam
-Tudom,szerinted kihez beszélek?Ma ki van kapcsolva az agyad?
-Őőőő.Hát izé. Én ma randira megyek,szóval a futást kihagyom
-Randi?Mesélj
-Hát,egy Zsófi nevű lánnyal
-Az a Zsófi,aki Zsolttal is járt már?
-Te honnan tudod?!
-Nem fontos.
-Igen,ő az. És nagyon szép lány
-Hát sok sikert.
-Köszi
-Na én lépek is,még át kell öltöznöm,aztán hívom Zsófit.
-Oké,sziaa-öleltem meg
-Sziaa
Miután elment,még kellett nekem öt perc mire felöltöztem,és felvettem a lábmerevítőt (igen,már csak öt perc),és indulhattam is.
Szokásos utamon futottam,közben elhaladtam a Tégla előtt,kicsit megcsodáltam,de ennyi
Elég kedves srácnak tűnik.Szerencse,hogy tudok nyökögni valamit már angolul.
Még futottam egy kicsit,aztán hazamentem,hogy pihenjek. Pihenjek?Fürödtem,és az első dolgom a táncolás volt. Persze,akkor vagyok hiperaktív,amikor nem lenne szabad,de olyan jó érzés volt Flo Rida Right Round című zenéjére táncolni. Imádom azt a zenét. Egészen 10órától délután 2-ig táncoltam kisebb-nagyobb szünetekkel,majd rendeltem egy kebab salátát,és azt ettem meg.
Sajnos a napom többi része nem mondható valami vidámnak,ugyanis levelet kaptam. Amikor átvettem a postástól először azt kérdeztem magamtól: ,, ki az a végtelenül maradi,aki levelet ír egy 15 éves lánynak?" Amikor kinyitottam,és megláttam ki küldte,nagyon meglepődtem...
,,Szia Rebeka,
Sajnálok mindent. Sajnálom,hogy elvesztettem a kis tesódat,és sajnálom azt,amit tettem,illetve teszek most. Elhagylat itteket. Apáddal már beszéltem. Vagyis,neki is csak írtam. Mikor ezt olvasod,én már nem leszek Pesten.Sem Vértesacsán. Magyarországon meg pláne nem. Az igazat megvallva rájöttem,hogy gyűlölöm az életemet. Gyűlölöm,hogy tanár voltam a helyi gimiben,gyűlöltem,hogy van egy lányom,gyűlöltem,hogy felnőttem.Ezért döntöttem úgy,hogy elmegyek. Nem mondom meg hova,ne próbálj meg keresni. Most hallottál rólam utoljára. És lehet,hogy az üzenet elején még azt írtam,hogy ,,sajnálom" ,de ha jobban belegondolok,ez nem igaz. Nem sajnálom.Nem sajnálok semmit. Nem szeretem apádat,nem szeretlek téged. Boldoguljatok,ahogy akartok.Nekem mindegy!
A volt anyád "
A volt anyám? Hogy mi?Elhagy minket? Teljesen kiakadtam.Elkezdtem sírni.Megállás nélkül sírtam,közben sajnos megcsörrent a telefonom
-Halo?-szipogtam
-Mi a baj Rebeka?-kérdezte Ricsi
-Semmi....-zokogtam tovább
-Öt perc és ott vagyok-azzal lerakta a telefont
És tényleg.Szerintem még két perc se telt el,és itt volt. Beengedtem,és szótlanok voltunk,míg fel nem mentünk a szobámba
-Na mesélj-karolt át,mire én nem mondtam semmit,csak rámutattam a levélre. Pár perc múlva megszólalt-Rebeka,annyira sajnálom
-De..most..miért?-sírtam tovább-ennyire rossz lennék?
-Jézusom,nem dehogy is-cáfolt rögtön rá-te tökéletes vagy.Anyád csak...
-Anyám csak egy k*rv* aki elhagyott minket?-fejeztem be a ,,bömbölést"
-Te mondtad-nevette el magát
Egy kis idő után már jobban lettem,és akkor egész jó lett a hangulat.Jókat nevettünk,beszélgettünk,egészen addig,amíg apa meg nem jött
-Kicsim,te...-kezdett bele
-Igen,itt a levél...
-Helló fiam,te ki vagy?-kérdezte..ami azt illeti szinte teljesen normálisan
-Jó napot! Ricsi vagyok.Nem tetszik emlékezni rám?Egy hete mentem önhöz foghúzásra-őő..oké Ricsi,beszélgess a rágófogadról apámmal,az úgy is az ő területe.
-Jé tényleg. Nehéz húzás volt,ha érted mire gondolok-kezdett el nevetni a hatalmas ,,poénon"
-Figyelj kicsim,én lelépek,de nem úgy mint anyád.Az a helyzet,hogy 5 hétre el kell mennem Kínába.Inkább egyedül maradsz,vagy áthívjuk Ádámot?
-Inkább egyedül
Két óra alatt összepakolt,elbúcsúztunk,és elment.Kíváncsi leszek,ő visszajön-e
Egy kis idő után felhívott Ádám,hogy tudja mi történt,és menjünk át hozzá ,,ottalvós nempiálós" bulira,hívjakannyi ember,amennyit csak akarok. Király. Ricsit rögtön hívtam,azt mondta jön.
Aztán körüzenetet küdltem Laurának,Glóriának,Noéminek,Márknak,Milánnak(meg kell hívni őt is..),Krisztinának(legjobb focis társ,persze,hogy hívom),és Tündinek. Mindenki visszaírt,hogy jön,aminek nagyon örültem. Este nyolcra beszéltük meg,hogy akkorra megyünk,és viszünk hálózsákot,párnát,és mindenki valami rágcsát,és üccsit.
Mikor megérkeztem Ádámékhoz.....
2013. június 24., hétfő
Bye Bye Baby!
Reggel arra ébredtem,hogy Ádáméknál vagyok.
-Rebeka,kelj fel-szólt Ádám
-Ne ordíts már idióta-amikor kinyitottam a szemem azt láttam,hogy Andráson fekszem,mire gyorsan felpattantam-mi történt és mi ez a cigi szag?
-Ez drágám füves cigi.A legjobb minőség-szólt közbe az emo haverunk
-Reggel hét van és már rágyújtasz?
-Egyszer élünk
-Akkor adj nekem is-szóltam.- Még nem tisztult ki a fejem.
-Mért,nekem igen?-kérdezte Ádám
-Neked sose tiszta.-nevettem.-András erre koccolnunk kell!
-Bakker nekem délután masszázsra kell mennem
-Hazakísérlek,jó?-kérdezte András
-Azt megköszönném-elbúcsúztunk Ádámtól,és sétáltunk haza,mikor sms-t kaptam
Tündi:Ütős volt az este
Rebeka:ott voltál?:D:D
Tündi:Még jó :D Hát hármasba táncoltunk az angol hapsival nem emlékszel??
Rebeka:Kivel?!
Tündi:Adam-nek hívták,mi megAdam's familynek szólítottuk.Nem rémlik semmi?
Rebeka:Nem...Találkozzunk valahol,hogy megbeszéljük..xd
Tündi: ötkor a parkba?
Rebeka:Ott leszek
-Kiderült,hogy egy Adam nevű sráccal táncoltam éjjel-szólaltam fel
-Ja,tudom eléggé..khm...hét érdekel volt-kereste a szavakat az útitársam
-Mer?
-A srác eléggé rád volt kattanva,Tündit leoltotta angolul,hogy húzzon el,aztán veled táncolt tovább
-Az szép.Szegény Tündi
-Ja.
-Na itt vagyunk,köszi,hogy hazakísértél-öleltem meg-majd találkozunk
-Igen-nyomott puszit az arcomra-sziaa
Bementem a házba,és egy levelet találtam
,,Anyádat Pestre vitték kórházba.Én is itt vagyok. Úgy tűnik elment a baba....apád"
Nagyon megijedtem,mire felhívtam apát,aki megnyugtatott,hogy anya jól van.de a baba sajnos elment,anyunak pedig két hétig benn kell maradnia.
Huh,akkor most megint egyedül lehetek.Ez szerencse! Amikor másnapos vagyok,mindig egyedül maradok,és ez óriási szerencse.
Amíg nem kellett mennem masszázsra,aludtam. Aztán kómásan sétáltam be Gáborhoz
-Szia másnaposság-nevetett ki
-Szia hangosanbeszélsz-,,köszöntem vissza"
-Mi történt az éjjel?-kérdezte
-Elmentünk Téglába
-HE?
-Az egy bár. És nagyon adja. Túlságosan is..-ásítottam
Nem beszélgettünk sokat,főként mert masszázs közben bealudtam,és csak a végére ébredtem fel.Elbúcsúztunk,majd elmentem a parkba
-Sziaa-ölelt meg Tündi
-Sziaa-öleltem vissza (?!)
-szóval mi történt?
-Egy ideig együtt táncoltunk Adammel-kezdett bele-aztán engem lepattintott..chh.és maradt veled
-Jaj de jó-forgattam a szemeimet.-várj sms-t kaptam
Adam:Hi
Rebeka:Hi
Adam: Danced with me yesterday. Remember?
Rebeka: Yes
Adam:How did you into the bar?
Rebeka: My cousin took me to. How did you get to Hungary???
Adam: On vacation..
Ennyit irogattunk,jó tartalmas volt
Még kicsit beszélgettünk Tündivel a tegnapról,aztán hazamentem aludni. Egész éjjel aludtam. Aztán éjjel arra ébredtem,hogy.......rezeg a telefonom
Márk:Nem akarok veszekedni
Rebeka:...
Márk:Azt hittem,hogy minden rendben lesz,ha kiderül....nem akartam rosszat.
Rebeka:Jaj,tudom,hogy eszednemsok..:D
Márk:Akkor?:$
Rebeka:Szent a béke:)♥
Márk:*-* Egyéébként a házatok előtt vagyok,engedj már be..xd
Lesiettem,és beengedtem.Azt hittem,csak egy órán át marad maximum,de nem. A kis homlesz megint nálam aludt
-Rebeka,kelj fel-szólt Ádám
-Ne ordíts már idióta-amikor kinyitottam a szemem azt láttam,hogy Andráson fekszem,mire gyorsan felpattantam-mi történt és mi ez a cigi szag?
-Ez drágám füves cigi.A legjobb minőség-szólt közbe az emo haverunk
-Reggel hét van és már rágyújtasz?
-Egyszer élünk
-Akkor adj nekem is-szóltam.- Még nem tisztult ki a fejem.
-Mért,nekem igen?-kérdezte Ádám
-Neked sose tiszta.-nevettem.-András erre koccolnunk kell!
-Bakker nekem délután masszázsra kell mennem
-Hazakísérlek,jó?-kérdezte András
-Azt megköszönném-elbúcsúztunk Ádámtól,és sétáltunk haza,mikor sms-t kaptam
Tündi:Ütős volt az este
Rebeka:ott voltál?:D:D
Tündi:Még jó :D Hát hármasba táncoltunk az angol hapsival nem emlékszel??
Rebeka:Kivel?!
Tündi:Adam-nek hívták,mi megAdam's familynek szólítottuk.Nem rémlik semmi?
Rebeka:Nem...Találkozzunk valahol,hogy megbeszéljük..xd
Tündi: ötkor a parkba?
Rebeka:Ott leszek
-Kiderült,hogy egy Adam nevű sráccal táncoltam éjjel-szólaltam fel
-Ja,tudom eléggé..khm...hét érdekel volt-kereste a szavakat az útitársam
-Mer?
-A srác eléggé rád volt kattanva,Tündit leoltotta angolul,hogy húzzon el,aztán veled táncolt tovább
-Az szép.Szegény Tündi
-Ja.
-Na itt vagyunk,köszi,hogy hazakísértél-öleltem meg-majd találkozunk
-Igen-nyomott puszit az arcomra-sziaa
Bementem a házba,és egy levelet találtam
,,Anyádat Pestre vitték kórházba.Én is itt vagyok. Úgy tűnik elment a baba....apád"
Nagyon megijedtem,mire felhívtam apát,aki megnyugtatott,hogy anya jól van.de a baba sajnos elment,anyunak pedig két hétig benn kell maradnia.
Huh,akkor most megint egyedül lehetek.Ez szerencse! Amikor másnapos vagyok,mindig egyedül maradok,és ez óriási szerencse.
Amíg nem kellett mennem masszázsra,aludtam. Aztán kómásan sétáltam be Gáborhoz
-Szia másnaposság-nevetett ki
-Szia hangosanbeszélsz-,,köszöntem vissza"
-Mi történt az éjjel?-kérdezte
-Elmentünk Téglába
-HE?
-Az egy bár. És nagyon adja. Túlságosan is..-ásítottam
Nem beszélgettünk sokat,főként mert masszázs közben bealudtam,és csak a végére ébredtem fel.Elbúcsúztunk,majd elmentem a parkba
-Sziaa-ölelt meg Tündi
-Sziaa-öleltem vissza (?!)
-szóval mi történt?
-Egy ideig együtt táncoltunk Adammel-kezdett bele-aztán engem lepattintott..chh.és maradt veled
-Jaj de jó-forgattam a szemeimet.-várj sms-t kaptam
Adam:Hi
Rebeka:Hi
Adam: Danced with me yesterday. Remember?
Rebeka: Yes
Adam:How did you into the bar?
Rebeka: My cousin took me to. How did you get to Hungary???
Adam: On vacation..
Ennyit irogattunk,jó tartalmas volt
Még kicsit beszélgettünk Tündivel a tegnapról,aztán hazamentem aludni. Egész éjjel aludtam. Aztán éjjel arra ébredtem,hogy.......rezeg a telefonom
Márk:Nem akarok veszekedni
Rebeka:...
Márk:Azt hittem,hogy minden rendben lesz,ha kiderül....nem akartam rosszat.
Rebeka:Jaj,tudom,hogy eszednemsok..:D
Márk:Akkor?:$
Rebeka:Szent a béke:)♥
Márk:*-* Egyéébként a házatok előtt vagyok,engedj már be..xd
Lesiettem,és beengedtem.Azt hittem,csak egy órán át marad maximum,de nem. A kis homlesz megint nálam aludt
Tégla :*
És végre az utolsó kórházbajárós napom.
Szomorúan kezdődött a reggel,mivel eszembe jutott,hogy Dáviddal összekaptunk.Nagyon hiányzik nekem. Kizökkentett a gondolkodásból a kopogás
-Szabad-kiabáltam
-Jó reggelt-jött be egy munkás-bocsáss meg,csak elkezdtük csinálni az erkélyedet és be kellett jönnöm
-Semmi gond-azzal kiszálltam az ágyból és besétáltam a fürdőbe. Undorodtam a látványomtól. Karikás szemek,lila-kék-zöld színű arc (átok rád Zsolt) és kócos haj. Először megfürödtem és fogat mostam,aztán a sminkelés után hozzáláttam a hajamhoz. Úgy döntöttem lógva marad,így kivasaltam,feltupíroztam és egy Amerika zászlós kendőt kötöttem bele,ahogy a scene lányok szokták (nem árt tanulni a stílust). Felvettem a cicanacimat egy F*ch You feliratú pólóval,majd felhúztam a lábmerevítőt vagy mi a fene az,és anyuval már el is indultunk
-Szia Zoli-köszöntem
-Szia Rebeka-köszönt vissza
-Bocsi a tegnapiért...tudom,hogy durva volt az a cirkusz.
-Semmi gond.Én is voltam fiatal,megértem a barátaidat.Csak béküljetek ki mihamarabb. Na de kezdjük is el a dolgokat. Ma kicsit kocogni fogunk így utoljára,plusz bukfencezni,hogy még jobban meghajlíthassuk a lábadat
-Kocogás?Véégre.-és elkezdtük. A nap első jó híre: nem fáj a kocogás
Egy órán át futkostunk körbe körbe a terembe,és nagyon jól esett.
-Mikor futhatok,meg tesizhetek,meg ilyesmi?
-Hát figyelj. Egy hétig még nem mehetsz suliba.Aztán amikor mész,a tanár kezébe nyomod ezt a papírt-adta át az orvosi igazolást-és még két hétig biztos kispadon ülsz. Akkor még ne nagyon sportolj,de utána lassan visszaszokhatsz. És a gyógyszer tegnapra el is fogyott,igaz?
-Aha
-Na.Nem kell tovább szedned.Most már piálhatsz is-nevetett
-Köszönöm
-Na menj.
-Masszázs még lesz?
-Ma nem,de szombaton elsz egy utolsó,ha nem gond
-Nem,nem gond.Akkor szia
-Szia és sok sikert a javuláshoz
-Köszönöööm
Végre vége a tornának. A gyógyszernek,és a masszázsnak..még nem.Na nem baj,azt kibírom,de legalább korán kelni nem kell.
Otthon készítettem egy levest,és felmentem a szobámba. Bejelentkeztem msn-re és láttam,hogy Dávid fenn volt.De nem érdekelt.Vagyis érdekelni érdekelt,de nem írtam rá.Ellenben kaptam egy üzenetet....Márktól...
Márk:ugye nem haragszol?
Rebeka:Ez kérdés?
Márk:Akkor nem?Hála az égnek...:$
Rebeka:De haragszom..-.-
Márk:Azt hittem jót teszek vele
Rebeka:Mivel,hogy megszeged a szavad?Igen,az általában mindig jó ötlet..
Márk:Ne haragudj...
Rebeka:Ne?
Márk:ne...
Rebeka kijelentkezett!
Még jó,hogy kiléptem.Semmi kedvem nem volt hallgatni a hülyeségét.Most nagyon haragszom rá.
Szerencsére csak olyan délután háromig kellett agyalnom,mivel meglátogatott Ádám
-Hugii ma bulizni megyünk-nyomott két puszit az arcomra
-Hova megyünk tesó?
-Téglába-vigyorgott
-Mi van?Hova?-értetlenkedtem
-Egy új bár. Csak 15-18 évesek mehetnek oda.Pont nekünk való.
-Ez jó ötlet? Ma nem vagyok jól,szóval könnyen bedurvulhatunk
-Lehet,de épp ezért buli. Hatkor indulunk.Szóval először kiválasztom milyen rucit veszel fel
-Ja,hogy te döntöd el?
-Még jó. Hol a szekrényed?
-Előtted,te vak
-És mond csak mennyire akarsz szexi lenni?
-Amennyire akarod,hogy az legyek-feleltem egyszerűen.
Kutakodott kicsit,szinte az összes cuccom a földön landolt,5 percig szedegettem a ruháimat amiket szétdobált,mire megtalálta a szuper szexi vörös ruhámat
-Azt a k......ezt próbáld fel-adta a kezembe
Mire felvettem a rucit,az uncsim nem volt egyedül. András állt mellette
-Azt a .......ez nagyon állat Rebeka-szólalt meg először András
-Köszi-nevettem
Dumálgattunk,aztán amikor eljött az idő és a hajam meg a sminkem is kész volt elindultunk a Téglába. Nem volt messze,gyalog olyan 10 perc,ráadásul én régen arra futottam.Hogy nem vettem észre?
Mikor beléptünk tényleg csak mi korunkbeliek voltak ott.Nagyon állat volt,fél óra múlva már teljesen részegek voltunk,én valami idegen sráccal táncoltam egész este.
Szomorúan kezdődött a reggel,mivel eszembe jutott,hogy Dáviddal összekaptunk.Nagyon hiányzik nekem. Kizökkentett a gondolkodásból a kopogás
-Szabad-kiabáltam
-Jó reggelt-jött be egy munkás-bocsáss meg,csak elkezdtük csinálni az erkélyedet és be kellett jönnöm
-Semmi gond-azzal kiszálltam az ágyból és besétáltam a fürdőbe. Undorodtam a látványomtól. Karikás szemek,lila-kék-zöld színű arc (átok rád Zsolt) és kócos haj. Először megfürödtem és fogat mostam,aztán a sminkelés után hozzáláttam a hajamhoz. Úgy döntöttem lógva marad,így kivasaltam,feltupíroztam és egy Amerika zászlós kendőt kötöttem bele,ahogy a scene lányok szokták (nem árt tanulni a stílust). Felvettem a cicanacimat egy F*ch You feliratú pólóval,majd felhúztam a lábmerevítőt vagy mi a fene az,és anyuval már el is indultunk
-Szia Zoli-köszöntem
-Szia Rebeka-köszönt vissza
-Bocsi a tegnapiért...tudom,hogy durva volt az a cirkusz.
-Semmi gond.Én is voltam fiatal,megértem a barátaidat.Csak béküljetek ki mihamarabb. Na de kezdjük is el a dolgokat. Ma kicsit kocogni fogunk így utoljára,plusz bukfencezni,hogy még jobban meghajlíthassuk a lábadat
-Kocogás?Véégre.-és elkezdtük. A nap első jó híre: nem fáj a kocogás
Egy órán át futkostunk körbe körbe a terembe,és nagyon jól esett.
-Mikor futhatok,meg tesizhetek,meg ilyesmi?
-Hát figyelj. Egy hétig még nem mehetsz suliba.Aztán amikor mész,a tanár kezébe nyomod ezt a papírt-adta át az orvosi igazolást-és még két hétig biztos kispadon ülsz. Akkor még ne nagyon sportolj,de utána lassan visszaszokhatsz. És a gyógyszer tegnapra el is fogyott,igaz?
-Aha
-Na.Nem kell tovább szedned.Most már piálhatsz is-nevetett
-Köszönöm
-Na menj.
-Masszázs még lesz?
-Ma nem,de szombaton elsz egy utolsó,ha nem gond
-Nem,nem gond.Akkor szia
-Szia és sok sikert a javuláshoz
-Köszönöööm
Végre vége a tornának. A gyógyszernek,és a masszázsnak..még nem.Na nem baj,azt kibírom,de legalább korán kelni nem kell.
Otthon készítettem egy levest,és felmentem a szobámba. Bejelentkeztem msn-re és láttam,hogy Dávid fenn volt.De nem érdekelt.Vagyis érdekelni érdekelt,de nem írtam rá.Ellenben kaptam egy üzenetet....Márktól...
Márk:ugye nem haragszol?
Rebeka:Ez kérdés?
Márk:Akkor nem?Hála az égnek...:$
Rebeka:De haragszom..-.-
Márk:Azt hittem jót teszek vele
Rebeka:Mivel,hogy megszeged a szavad?Igen,az általában mindig jó ötlet..
Márk:Ne haragudj...
Rebeka:Ne?
Márk:ne...
Rebeka kijelentkezett!
Még jó,hogy kiléptem.Semmi kedvem nem volt hallgatni a hülyeségét.Most nagyon haragszom rá.
Szerencsére csak olyan délután háromig kellett agyalnom,mivel meglátogatott Ádám
-Hugii ma bulizni megyünk-nyomott két puszit az arcomra
-Hova megyünk tesó?
-Téglába-vigyorgott
-Mi van?Hova?-értetlenkedtem
-Egy új bár. Csak 15-18 évesek mehetnek oda.Pont nekünk való.
-Ez jó ötlet? Ma nem vagyok jól,szóval könnyen bedurvulhatunk
-Lehet,de épp ezért buli. Hatkor indulunk.Szóval először kiválasztom milyen rucit veszel fel
-Ja,hogy te döntöd el?
-Még jó. Hol a szekrényed?
-Előtted,te vak
-És mond csak mennyire akarsz szexi lenni?
-Amennyire akarod,hogy az legyek-feleltem egyszerűen.
Kutakodott kicsit,szinte az összes cuccom a földön landolt,5 percig szedegettem a ruháimat amiket szétdobált,mire megtalálta a szuper szexi vörös ruhámat
-Azt a k......ezt próbáld fel-adta a kezembe
Mire felvettem a rucit,az uncsim nem volt egyedül. András állt mellette
-Azt a .......ez nagyon állat Rebeka-szólalt meg először András
-Köszi-nevettem
Dumálgattunk,aztán amikor eljött az idő és a hajam meg a sminkem is kész volt elindultunk a Téglába. Nem volt messze,gyalog olyan 10 perc,ráadásul én régen arra futottam.Hogy nem vettem észre?
Mikor beléptünk tényleg csak mi korunkbeliek voltak ott.Nagyon állat volt,fél óra múlva már teljesen részegek voltunk,én valami idegen sráccal táncoltam egész este.
Márk,te szemét!
Csütörtök.Az utolsó előtti torna és masszázs napja.
A napom eleje csendesen telt,nem volt kedvem beszélgetni senkivel. Dávid többször is hívott,de nem vettem fel,csak dobtam neki egy ,,bocsi,nincs kedvem beszélgetni:\♥" üzit,amire persze,hogy még inkább idegesebb lett,és hívogatott tovább,de nem volt értelme.Gondoltam egyet,és kikapcsoltam a mobilomat.
-Szia-köszöntött a gyógytornászom,mikor beértem a terembe.Nem mondtam semmit,csak intettem egyet-látom ma nincs kedved beszélgetni
-Nincs-mondtam halkan.Szerencsére megértette,így csendben elkezdtük a tornát,de közben megzavart minket az,hogy valaki kopog az ajtón
-Gyere-szólt Zoli.Nagyon meglepődtem.Dávid volt az,Milánnal. Vagyis,hát Milánt inkább cibálta magával,mivel a pólójánál fogva húzta.
-Itt meg mi a franc van?-mondtam ki az első épkézláb mondatomat
-Na most szépen öcsi elmondod mért vagyunk itt-mondta Dávid Milánnak
-Mert megcsókoltam Rebekát-alig,hogy kimondta ezt a mondatot,a barátom rögtön megütötte
-Héé nyugi már-jött be Márk
-Neked mit jelent az,hogy nem mondod el senkinek hülyegyerek?-törtem ki -épp ezt akartam kikerülni te f*szfej.
-Gondoltam tudnia kell
-De megígérted,hogy magadban tartod
-Most már lényegtelen. Csak arra vagyok kíváncsi,hogy mit érzel Milán iránt-szólt közbe Dávid
-Jézusom mi van veled?Most ezt komolyan megkérdezed tőlem?
-Tudnom kell
-Mintha nem tudnád
-Rebeka,csak válaszolj
-Nem bízol bennem?!-tettem fel a végső kérdést
-Én nem ezt mondtam
-Ha bíznál bennem nem kéne feltenned ezt a kérdést
-Na jó,elég legyen. Ez nem a piac,hogy itt ordibáljatok.Én itt a munkámat akarom végezni.Fiúk hagyjátok el a kórházat.Rebeka,mára már amúgy is végeztünk.Gábor ma már jön masszírozni.-vetett véget mindennek Zoli
Kisétáltunk a kórházból.Lassan,kínos csendben. Mikor kiértünk,a fiúk megálltak,de én nem foglalkoztam velük,csak tovább mentem.
-Most komolyan itt hagysz minket?-kérdezte Dávid
-Miért mit csináljak? Te nem bízol bennem,Márk egy hülye,Milánra meg ránézni sem tudok a tegnapi után.Innen már csak Zsolt hiányozna,aki megütött,csak,hogy teljes legyen a kép.-kezdtem el könnyezni-ez most nekem túl sok.
-De én bízok benned.-kiabált utánam
-Akkor mért kell megkérdezned,hogy mit érzek irántad?-azzal fogtam magam,és hazasétáltam.Szerencsére már jobban megy a sétálás,Zoli amúgy is tanácsolta,hogy kis gyaloglás nem árt,szóval még jól is tettem,hogy nem hívtam anyát. Majdnem egy óra kellett mire hazasétáltam,hisz azért még annyira jól nem megy a dolog.Háromnegyed 11-11 között érhettem haza,a munkások már ott voltak.Dolgoztak az erkélyemen,amire valószínűleg nem lesz szükségem,ha már így összevesztünk Dáviddal.
Alig vártam,hogy eljöjjön a három óra,és mehessek masszázsra.Addig sem kell otthon lennem
-Szia-köszöntem Gábornak
-Szia-köszönt vissza-mi van az arcoddal?
-Az unokatesód történt vele
-Zsolt megütött???
-Meg
-Az egy gyökér
-Az.
-Látom rossz kedved van. A szomszéd terembe voltam,amikor a barátod hepajt rendezett
-Ne is mond
-Szakítottatok?
-Valami olyasmi
Vele se volt kedvem beszélgetni.Senkivel sem volt. Elővettem az emo oldalamat,és amikor hazamentem nem csináltam mást,csak depis zenét hallgattam,és bezárkóztam a szobámba.
A napom eleje csendesen telt,nem volt kedvem beszélgetni senkivel. Dávid többször is hívott,de nem vettem fel,csak dobtam neki egy ,,bocsi,nincs kedvem beszélgetni:\♥" üzit,amire persze,hogy még inkább idegesebb lett,és hívogatott tovább,de nem volt értelme.Gondoltam egyet,és kikapcsoltam a mobilomat.
-Szia-köszöntött a gyógytornászom,mikor beértem a terembe.Nem mondtam semmit,csak intettem egyet-látom ma nincs kedved beszélgetni
-Nincs-mondtam halkan.Szerencsére megértette,így csendben elkezdtük a tornát,de közben megzavart minket az,hogy valaki kopog az ajtón
-Gyere-szólt Zoli.Nagyon meglepődtem.Dávid volt az,Milánnal. Vagyis,hát Milánt inkább cibálta magával,mivel a pólójánál fogva húzta.
-Itt meg mi a franc van?-mondtam ki az első épkézláb mondatomat
-Na most szépen öcsi elmondod mért vagyunk itt-mondta Dávid Milánnak
-Mert megcsókoltam Rebekát-alig,hogy kimondta ezt a mondatot,a barátom rögtön megütötte
-Héé nyugi már-jött be Márk
-Neked mit jelent az,hogy nem mondod el senkinek hülyegyerek?-törtem ki -épp ezt akartam kikerülni te f*szfej.
-Gondoltam tudnia kell
-De megígérted,hogy magadban tartod
-Most már lényegtelen. Csak arra vagyok kíváncsi,hogy mit érzel Milán iránt-szólt közbe Dávid
-Jézusom mi van veled?Most ezt komolyan megkérdezed tőlem?
-Tudnom kell
-Mintha nem tudnád
-Rebeka,csak válaszolj
-Nem bízol bennem?!-tettem fel a végső kérdést
-Én nem ezt mondtam
-Ha bíznál bennem nem kéne feltenned ezt a kérdést
-Na jó,elég legyen. Ez nem a piac,hogy itt ordibáljatok.Én itt a munkámat akarom végezni.Fiúk hagyjátok el a kórházat.Rebeka,mára már amúgy is végeztünk.Gábor ma már jön masszírozni.-vetett véget mindennek Zoli
Kisétáltunk a kórházból.Lassan,kínos csendben. Mikor kiértünk,a fiúk megálltak,de én nem foglalkoztam velük,csak tovább mentem.
-Most komolyan itt hagysz minket?-kérdezte Dávid
-Miért mit csináljak? Te nem bízol bennem,Márk egy hülye,Milánra meg ránézni sem tudok a tegnapi után.Innen már csak Zsolt hiányozna,aki megütött,csak,hogy teljes legyen a kép.-kezdtem el könnyezni-ez most nekem túl sok.
-De én bízok benned.-kiabált utánam
-Akkor mért kell megkérdezned,hogy mit érzek irántad?-azzal fogtam magam,és hazasétáltam.Szerencsére már jobban megy a sétálás,Zoli amúgy is tanácsolta,hogy kis gyaloglás nem árt,szóval még jól is tettem,hogy nem hívtam anyát. Majdnem egy óra kellett mire hazasétáltam,hisz azért még annyira jól nem megy a dolog.Háromnegyed 11-11 között érhettem haza,a munkások már ott voltak.Dolgoztak az erkélyemen,amire valószínűleg nem lesz szükségem,ha már így összevesztünk Dáviddal.
Alig vártam,hogy eljöjjön a három óra,és mehessek masszázsra.Addig sem kell otthon lennem
-Szia-köszöntem Gábornak
-Szia-köszönt vissza-mi van az arcoddal?
-Az unokatesód történt vele
-Zsolt megütött???
-Meg
-Az egy gyökér
-Az.
-Látom rossz kedved van. A szomszéd terembe voltam,amikor a barátod hepajt rendezett
-Ne is mond
-Szakítottatok?
-Valami olyasmi
Vele se volt kedvem beszélgetni.Senkivel sem volt. Elővettem az emo oldalamat,és amikor hazamentem nem csináltam mást,csak depis zenét hallgattam,és bezárkóztam a szobámba.
Ajjajj...
Reggel amikor felkeltem,nagyon fájt az arcom. Hirtelen eszembe se jutott,hogy tegnap bemostak nekem,ezért odasétáltam a tükörhöz,hogy megnézzem mi a gond.
-Ó Zsolt b*sz*m*g-sóhajtottam. És mért sóhajtottam?Mivel kéz-zöld-lila foltos volt az arcom. Jaj de jó. Gondolkodás nélkül bementem a fürdőbe,kivettem a sminkes dobozomat,de sajnos kifogyott az alapozóm. Ezért bemosott arccal kellett bemennem a kórházba. De jó. Út közbe felhívtam Milánt
-Szia,hallod az arcom elég állat
-Nyugi kislány most már Zsolté is-röhögött-hallom kicsit átalakítottak. Mikor nézhetem meg?
-Figyi,megérkeztünk,most le kell tennem.Majd hívlak .sziaa
-Szia
Kiszálltam,és bementem tornára
-Szia Re...mi van az arcoddal?
-Szia Zoli,Zsolt bemosott
-Hogy?!
-Hát ,,véletlenül" de még simán meg tudta volna állítani magát
-Mesélj el mindent
-Hát úgy történt,hogy a házam előtt állt az egyik osztálytársammal,és veszekedtek,és az osztálytársamat akarta megütni,de elé álltam,és nem nagyon zavartatta magát,bumm megütött
-Úr isten. Na figyi elkezdjük a mai tornát,közbe még mesélsz jó?
-Oks.
-Ma fájdalmasabb lesz. Guggolnod kell.Elsőre könnyűnek hangzik,de hidd el,nem az ilyen lábakkal
És elkezdtem.Iszonyat módon fájt. Elég nehéz volt
-És ez az osztálytársad lány volt?
-Nem.Fiú
-Értem.Egyébként nem is dicsértem meg milyen jó lett a hajad
-Köszi-mosolyogtam
Mikor vége lett a tornának,bevallom megkönnyebbültem.A tegnapi könnyű volt,akkor csak sétálgatnom kellett.De a mai egy pokol volt
-Jut eszembe.Ma a masszázs elmarad.
-Oké,köszi.Sziaaa
-Szia
Kifele menet megint telefont emeltem,és sms-t írtam
Rebeka:Egész délután szabad vagyok
Milán: 5-kor átnézek oks?
Rebeka:Király
Amikor anya hazavitt azt vettem észre,hogy a szobámban apa beszélget egy idegen hapsival
-Csókolom.Szia apu. Mi történik itt?
-Szia Rebeka,emlékszel,hogy tavaly erkélyt akartál?
-Igen-csillant fel a szemem
-Nos pár héten belül lesz is
-A pár hét egész pontosan 4 hetet takar-mondta a bácsi,aki gondolom építészmérnök lehetett.
-Egy pillanat
Kiszaladtam,és tárcsáztam Dávidot
-Dááviiiiiid
-Rebekaaaa miééért kiabáluuuunk?
-Azért mert izé .Na melyik házba költöztök?
-Szemből nézve a jobb szomszédotokba.Mer?
-Úúú de király. csak mert látom,hogy ott is van egy erkély,meg 4 hét múlva nekem is lesz
-az de király. És közel van a két ház,simán tudunk dumálni-örült
-Aha,aha.Ezért hívtalak
Miután letettem egy ,,igeen,lesz erkélyem" táncot jártam el,aminek anya ,,nagyon örült"
-Oké kislányom,örülök,ha örülsz,de a lábadra vigyázz.
Tökre elvoltam .Amúgy azt mondta a mérnök,hogy holnap kezdik el,és majd ki be fognak járkálni a szobámba,szóval úgy készüljek.Semmi gond bácsika kérem,ennyit megér az egész
Délután ötig msn-en voltam fenn. Beszéltem szinte mindenkivel az osztályból,plusz Dáviddal kamoztam.
Aztán egyszer csak kopogtak az ajtón
-Gyeree-mondtam
-Azt a k****.De jól nézel ki-köszönt Milán
-Tetszik?
-Tetszik.Nagyon.
-Annak örülök.És mizu?
-Semmi se,fáj a lábam.Veled?-válaszolt
-Neked fáj a lábaD?én mit mondjak?-nevettem-amúgy semmi.vagyis de. Lesz erkélyem
-Na,az király. Akkor lesz majd erkélyavató buli?
-Őőőő.Sose hallottam mér ilyenről,de mért is ne?
-Tudod,mint a házavató bulik.Csak erkéllyel
-Ha az érdekel Milán,akkor nem.Nem rúgunk be
-Mentem cső-viccelt,mire utánahajítottam egy párnát
-Hééé!Ezt most visszakapod!-mivel nem tudtam ,,elmenekülni" gyorsan elkapott és elkezdett csikizni
-Neee,nee neeee ezt utálom,nem bírom neeee-könyörögtem neki.
Már feküdtem a földön,alig bírtam lélegezni,mire végre leállt. Keltem volna fel,de megakadályozott,hogy szinte rajtam feküdt,és megpróbált megcsókolni. Már majdnem sikerült is neki,de félbeszakítottam
-Milán..ne..
-Bocsi,én csak...
-Ne,hagyd. Ne magyarázkodj
-Most asszem lelépek
-Várj!Ne!Maradj még..
-Minek Rebeka?Hogy nézzem,ahogy boldog vagy Dáviddal?
-Miről beszélsz?
-Arról,hogy nekem ez nagyon nehéz,és ha tehetném,és nem okozna neked fájdalmad,őt is megverném szívesen,nem csak Zsoltot
-Ne már Milán
-Nincs ne már Rebeka. Basszus. Amikor felkelek,rád gondolok.Amikor eszek rád gondolok. Éjjel nappal a közös képünket nézem,és nem tudlak kiverni a fejemből. Beléd szerettem.És ez a barátság így nem működik. Bármennyire is szeretnélek akár csak a barátságommal boldoggá tenni,nem megy érted?!És rosszul érzem magam emiatt,de nem tudok mit csinálni.Ráadásul bűntudatom van,amiért miattam sérültél meg.....
....Te Dávidot szereted,és én ezt tiszteletben tartom.Basszus...nem megy. nem bírom megállni
-Mit nem bírsz megállni?-kérdeztem,de már késő volt. Megcsókolt
-Héé mi a francot csinálsz?
-Ezt nem bírtam megállni. Most megyek. Ezt nem tudja meg senki.Majd dumálunk.Ja,és itt a lecke. Szia
Egész este ezen a csókon gondolkodtam.Na nem azon,hogy most Milánt szeretem-e vagy ilyesmi,mert természetes,hogy ez hülyeség.Én Dávidot szeretem,és ez továbbra sem változott. Inkább azon agyaltam,hogy hogy fogunk majd egymásra nézni a suliban pár hét múlva?És,hogy ezt el mondjam Dávidnak,vagy ne? Nem tudtam mit tenni,hát felhívtam Márkot,aki át is jött
-Jézusom. Most kajakra lesmárolt?-hitetlenkedett
-Muszáj még egyszer elmondanom?...
-Nem,csak meglepődtem
-Figyelj.Nem lesz itt semmi gond .Egyenlőre nem kell látnod,a suliban meg majd megoldjuk valahogy. Most ne gondolj erre. Menj fel msn-re és beszélgess a barátoddal,Milánt meg elintézem
-Mi?!
-Elbeszélgetek vele
-Ne merd!
-Miért ne?
-Mert ezt nem mondhatod el senkinek.Ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek!
-Jó..megígérem
Még egy kis ideig maradt,beszélgettünk a hajamról,meg arról,hogy Zsolt megütött,aztán lelépett mert az anyja hívta.
-Ó Zsolt b*sz*m*g-sóhajtottam. És mért sóhajtottam?Mivel kéz-zöld-lila foltos volt az arcom. Jaj de jó. Gondolkodás nélkül bementem a fürdőbe,kivettem a sminkes dobozomat,de sajnos kifogyott az alapozóm. Ezért bemosott arccal kellett bemennem a kórházba. De jó. Út közbe felhívtam Milánt
-Szia,hallod az arcom elég állat
-Nyugi kislány most már Zsolté is-röhögött-hallom kicsit átalakítottak. Mikor nézhetem meg?
-Figyi,megérkeztünk,most le kell tennem.Majd hívlak .sziaa
-Szia
Kiszálltam,és bementem tornára
-Szia Re...mi van az arcoddal?
-Szia Zoli,Zsolt bemosott
-Hogy?!
-Hát ,,véletlenül" de még simán meg tudta volna állítani magát
-Mesélj el mindent
-Hát úgy történt,hogy a házam előtt állt az egyik osztálytársammal,és veszekedtek,és az osztálytársamat akarta megütni,de elé álltam,és nem nagyon zavartatta magát,bumm megütött
-Úr isten. Na figyi elkezdjük a mai tornát,közbe még mesélsz jó?
-Oks.
-Ma fájdalmasabb lesz. Guggolnod kell.Elsőre könnyűnek hangzik,de hidd el,nem az ilyen lábakkal
És elkezdtem.Iszonyat módon fájt. Elég nehéz volt
-És ez az osztálytársad lány volt?
-Nem.Fiú
-Értem.Egyébként nem is dicsértem meg milyen jó lett a hajad
-Köszi-mosolyogtam
Mikor vége lett a tornának,bevallom megkönnyebbültem.A tegnapi könnyű volt,akkor csak sétálgatnom kellett.De a mai egy pokol volt
-Jut eszembe.Ma a masszázs elmarad.
-Oké,köszi.Sziaaa
-Szia
Kifele menet megint telefont emeltem,és sms-t írtam
Rebeka:Egész délután szabad vagyok
Milán: 5-kor átnézek oks?
Rebeka:Király
Amikor anya hazavitt azt vettem észre,hogy a szobámban apa beszélget egy idegen hapsival
-Csókolom.Szia apu. Mi történik itt?
-Szia Rebeka,emlékszel,hogy tavaly erkélyt akartál?
-Igen-csillant fel a szemem
-Nos pár héten belül lesz is
-A pár hét egész pontosan 4 hetet takar-mondta a bácsi,aki gondolom építészmérnök lehetett.
-Egy pillanat
Kiszaladtam,és tárcsáztam Dávidot
-Dááviiiiiid
-Rebekaaaa miééért kiabáluuuunk?
-Azért mert izé .Na melyik házba költöztök?
-Szemből nézve a jobb szomszédotokba.Mer?
-Úúú de király. csak mert látom,hogy ott is van egy erkély,meg 4 hét múlva nekem is lesz
-az de király. És közel van a két ház,simán tudunk dumálni-örült
-Aha,aha.Ezért hívtalak
Miután letettem egy ,,igeen,lesz erkélyem" táncot jártam el,aminek anya ,,nagyon örült"
-Oké kislányom,örülök,ha örülsz,de a lábadra vigyázz.
Tökre elvoltam .Amúgy azt mondta a mérnök,hogy holnap kezdik el,és majd ki be fognak járkálni a szobámba,szóval úgy készüljek.Semmi gond bácsika kérem,ennyit megér az egész
Délután ötig msn-en voltam fenn. Beszéltem szinte mindenkivel az osztályból,plusz Dáviddal kamoztam.
Aztán egyszer csak kopogtak az ajtón
-Gyeree-mondtam
-Azt a k****.De jól nézel ki-köszönt Milán
-Tetszik?
-Tetszik.Nagyon.
-Annak örülök.És mizu?
-Semmi se,fáj a lábam.Veled?-válaszolt
-Neked fáj a lábaD?én mit mondjak?-nevettem-amúgy semmi.vagyis de. Lesz erkélyem
-Na,az király. Akkor lesz majd erkélyavató buli?
-Őőőő.Sose hallottam mér ilyenről,de mért is ne?
-Tudod,mint a házavató bulik.Csak erkéllyel
-Ha az érdekel Milán,akkor nem.Nem rúgunk be
-Mentem cső-viccelt,mire utánahajítottam egy párnát
-Hééé!Ezt most visszakapod!-mivel nem tudtam ,,elmenekülni" gyorsan elkapott és elkezdett csikizni
-Neee,nee neeee ezt utálom,nem bírom neeee-könyörögtem neki.
Már feküdtem a földön,alig bírtam lélegezni,mire végre leállt. Keltem volna fel,de megakadályozott,hogy szinte rajtam feküdt,és megpróbált megcsókolni. Már majdnem sikerült is neki,de félbeszakítottam
-Milán..ne..
-Bocsi,én csak...
-Ne,hagyd. Ne magyarázkodj
-Most asszem lelépek
-Várj!Ne!Maradj még..
-Minek Rebeka?Hogy nézzem,ahogy boldog vagy Dáviddal?
-Miről beszélsz?
-Arról,hogy nekem ez nagyon nehéz,és ha tehetném,és nem okozna neked fájdalmad,őt is megverném szívesen,nem csak Zsoltot
-Ne már Milán
-Nincs ne már Rebeka. Basszus. Amikor felkelek,rád gondolok.Amikor eszek rád gondolok. Éjjel nappal a közös képünket nézem,és nem tudlak kiverni a fejemből. Beléd szerettem.És ez a barátság így nem működik. Bármennyire is szeretnélek akár csak a barátságommal boldoggá tenni,nem megy érted?!És rosszul érzem magam emiatt,de nem tudok mit csinálni.Ráadásul bűntudatom van,amiért miattam sérültél meg.....
....Te Dávidot szereted,és én ezt tiszteletben tartom.Basszus...nem megy. nem bírom megállni
-Mit nem bírsz megállni?-kérdeztem,de már késő volt. Megcsókolt
-Héé mi a francot csinálsz?
-Ezt nem bírtam megállni. Most megyek. Ezt nem tudja meg senki.Majd dumálunk.Ja,és itt a lecke. Szia
Egész este ezen a csókon gondolkodtam.Na nem azon,hogy most Milánt szeretem-e vagy ilyesmi,mert természetes,hogy ez hülyeség.Én Dávidot szeretem,és ez továbbra sem változott. Inkább azon agyaltam,hogy hogy fogunk majd egymásra nézni a suliban pár hét múlva?És,hogy ezt el mondjam Dávidnak,vagy ne? Nem tudtam mit tenni,hát felhívtam Márkot,aki át is jött
-Jézusom. Most kajakra lesmárolt?-hitetlenkedett
-Muszáj még egyszer elmondanom?...
-Nem,csak meglepődtem
-Figyelj.Nem lesz itt semmi gond .Egyenlőre nem kell látnod,a suliban meg majd megoldjuk valahogy. Most ne gondolj erre. Menj fel msn-re és beszélgess a barátoddal,Milánt meg elintézem
-Mi?!
-Elbeszélgetek vele
-Ne merd!
-Miért ne?
-Mert ezt nem mondhatod el senkinek.Ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek!
-Jó..megígérem
Még egy kis ideig maradt,beszélgettünk a hajamról,meg arról,hogy Zsolt megütött,aztán lelépett mert az anyja hívta.
2013. június 23., vasárnap
Az ütés
Kedd...a második tornás,masszázsos nap.
Reggel megint hatkor keltem,hogy időben el tudjak készülni,ami sikerült is. Időben odaértem a tornára.
-Szia-köszöntem Zolinak
-Szia-köszönt vissza-hogy van a lábad?
-El van
-Oké,most még mindig sétálsz,majd holnaptól nehezítünk.
-Király-annyira unalmas sétálgatni,főleg ilyen lábbal....nagyon rossz.
-Hallom,hogy a volt barátod rokonom-mosolygott
-Zsolt?Ne is mond...
-Nem bírod?
-Nem.Egy k*cs*g már bocs
-Semmi gond,lányokkal tényleg bunkó
-Amúgy elsőre nem.Édesen viselkedik,csak aztán,amikor kiderül,hogy hazudott egy agresszív baromba vált át.
-Ismerek ilyen sztorikat
-Akkor nem én vagyok az első
-Hát,sajnos nem.Az egyik lányt...húú..hogy is hívták....Zsófi. Igen,Zsófi volt a neve.Szóval őt meg is verte
-Hogyan?
-Hát a csaj nem akart lefeküdni vele,Zsolt meg alapból részeg volt,és hát igen.
-Tahó
Előnye a dolognak,hogy így több mindent megtudhatok Zsoltról.Hátránya a dolognak,hogy csak rossz dolgok vannak
Amikor vége lett a tornának,Zoli megdicsért,hogy jobban bírtam,mint tegnap,és utamra engedett.
Hazamentem,ebédeltem,és elkezdtem hajakat keresgélni.És találtam is egy nekem tetszőt,ezért letöltöttem,feltettem a képet telefonomra,és mms-ben átküldtem Köri mamának,és azt írtam mellé:
,,4után ráérsz?Megcsinálod?♥"
Visszajött a válasz: ,,Természetesen♥"
Szóval végre kitaláltam hogy fogok kinézni.
Szépen lassan eljött a három óra,és indultam is vissza masszázsra
-Szia szép lány-köszönt Gábor
-Szia-köszöntem vissza,majd levettem a nacim,és felfeküdtem az ágyra
-Ugye ma kellemesebb témáról beszélünk?-mosolygott
-Remélem
-Szólj,ha fáj
-Nem szokott
-Hallottam hip-hop táncos voltál
-Azért a táncos nagy szó
-Jól nyomtad,vagy nem?
-Van videóm,megmutassam?
-Persze
És megmutattam neki az öt perces videót
-Azt a ......ez nagyon atom. Királyul nyomod
-Köszi
-Hol tanultál meg így táncolni?
-Othhon
-Magadtól?
-Először igen.Aztán elkezdtem járni egy csoportba,és ott továbbfejlődtem
Gyorsan eltelt az idő,és amikor hazaértem,különös dolgot vettem észre.Milán és Zsolt álltak a ház előtt,veszekedtek
-HÉÉ!Mi van itt?-üvöltöttem
-Ez a segg azt hiszi,hogy kiváncsi vagy rá-mondta Milán
-Talán mert így van?
-Talán,mert nincs így-szóltam közbe
A folytatást le se merem írni annyit káromkodtak egymásra. A ,,beszélgetés" 2 percig tarthatott,aminek az vetett véget,hogy Zsolt megpróbálta megütni Milánt,de én Milán elé álltam,és engem ért az ütés,amitől majdnem kifeküdtem
-Jól vagy Rebeka?-kezdte Milán-ó öreg,most megdöglesz
Ebben a pillanatban Ádám érkezett meg,aki meg is ragadta Milán helyett az alkalmat,és jól megverte Zsoltot. Legalábbis amennyit láttam belőle az fájdalmas lehetett. A bunyó közben Milán bekísért a házba,és elmondta anyuéknak,hogy mi történt
-Ez felháborító.Jól vagy kicsim?-kérdezte apa
-Ja,ja-mondtam
-Megvertem-jött be önelégülten Ádám
-Király vagy. Koccolj tesó-tette fel a kezét Milán. A fiúk eléggé elvoltak,aztán amikor észrevették magukat,leálltak
-Igazából meglátogatni jöttelek,de mivel gondolom Zsolt hazaszaladt,vagy Bellához,ezért elmegyek sétálni-jelentette be Milán
-Fúú ha,csak óvatosan Mester-röhögtem
-Jó,jó-azzal megölelt,és kiment
-Na,Rebeka készen állsz az átalakulásra?-kérdezte Ádám anyukája
-Persze.-bevonultunk a fürdőbe(ismét jött Ádám is)és elkezdte befesteni a hajamat
-Hallod Rebeka,Zsolt most megkapta-röhögött Ádám
-Király vagy,de nem kellett volna
-Nem kellett volna?!Elment az eszed?
-Jó,jó nyugi
Kaptam egy sms-t Dávidtól
Dávid:Zsolt meg mert ütni?!Lekéselem
Rebeka:Honnan tudod?
Dávid:Milán sms-t küldött
Rebeka:Nyugi,már nem fáj...annyira
Dávid:kicsinálom..-.-
Rebeka:Héé♥ figyi most megyek,mert körimama festi a hajamat,de te nyugodj meg,majd hívlak.csók♥
Dávid:Csók♥
-Milán írt Dávidnak-közöltem
-És?-várta a sztori többi részét Ádám
-Tessék-adtam a kezembe a telefont
-Azta.Oké,egy homi.De legalább szeret téged
Erre csak elmosolyodtam
-Kész a festés.Háromnegyed óra kell neki,aztán megmossuk,és megszárítjuk.
Az alatt a háromnegyed óra alatt Ádámmal felmentünk a szobámba és camoztunk Dáviddal.Szegénykém eléggé kiakadt Zsolton.
Amikor letelt az idő,és végeztünk a hajammal alig hittem a szememnek.Szerintem tökéletes lett. Gyorsan felszaladtam megmutatni kamba Dávidnak
-Őőőőőő...nem haragszol,ha úgy öt percre itt hagylak?Muszáj elmennem...őő kiv...szóval vécéznem kell-röhögött-iszonyat szexi vagy
-Köszi.Örülök,ha tetszem.
-Mindig tetszettél.Még berúgva is-nevetett újra
Reggel megint hatkor keltem,hogy időben el tudjak készülni,ami sikerült is. Időben odaértem a tornára.
-Szia-köszöntem Zolinak
-Szia-köszönt vissza-hogy van a lábad?
-El van
-Oké,most még mindig sétálsz,majd holnaptól nehezítünk.
-Király-annyira unalmas sétálgatni,főleg ilyen lábbal....nagyon rossz.
-Hallom,hogy a volt barátod rokonom-mosolygott
-Zsolt?Ne is mond...
-Nem bírod?
-Nem.Egy k*cs*g már bocs
-Semmi gond,lányokkal tényleg bunkó
-Amúgy elsőre nem.Édesen viselkedik,csak aztán,amikor kiderül,hogy hazudott egy agresszív baromba vált át.
-Ismerek ilyen sztorikat
-Akkor nem én vagyok az első
-Hát,sajnos nem.Az egyik lányt...húú..hogy is hívták....Zsófi. Igen,Zsófi volt a neve.Szóval őt meg is verte
-Hogyan?
-Hát a csaj nem akart lefeküdni vele,Zsolt meg alapból részeg volt,és hát igen.
-Tahó
Előnye a dolognak,hogy így több mindent megtudhatok Zsoltról.Hátránya a dolognak,hogy csak rossz dolgok vannak
Amikor vége lett a tornának,Zoli megdicsért,hogy jobban bírtam,mint tegnap,és utamra engedett.
Hazamentem,ebédeltem,és elkezdtem hajakat keresgélni.És találtam is egy nekem tetszőt,ezért letöltöttem,feltettem a képet telefonomra,és mms-ben átküldtem Köri mamának,és azt írtam mellé:
,,4után ráérsz?Megcsinálod?♥"
Visszajött a válasz: ,,Természetesen♥"
Szóval végre kitaláltam hogy fogok kinézni.
Szépen lassan eljött a három óra,és indultam is vissza masszázsra
-Szia szép lány-köszönt Gábor
-Szia-köszöntem vissza,majd levettem a nacim,és felfeküdtem az ágyra
-Ugye ma kellemesebb témáról beszélünk?-mosolygott
-Remélem
-Szólj,ha fáj
-Nem szokott
-Hallottam hip-hop táncos voltál
-Azért a táncos nagy szó
-Jól nyomtad,vagy nem?
-Van videóm,megmutassam?
-Persze
És megmutattam neki az öt perces videót
-Azt a ......ez nagyon atom. Királyul nyomod
-Köszi
-Hol tanultál meg így táncolni?
-Othhon
-Magadtól?
-Először igen.Aztán elkezdtem járni egy csoportba,és ott továbbfejlődtem
Gyorsan eltelt az idő,és amikor hazaértem,különös dolgot vettem észre.Milán és Zsolt álltak a ház előtt,veszekedtek
-HÉÉ!Mi van itt?-üvöltöttem
-Ez a segg azt hiszi,hogy kiváncsi vagy rá-mondta Milán
-Talán mert így van?
-Talán,mert nincs így-szóltam közbe
A folytatást le se merem írni annyit káromkodtak egymásra. A ,,beszélgetés" 2 percig tarthatott,aminek az vetett véget,hogy Zsolt megpróbálta megütni Milánt,de én Milán elé álltam,és engem ért az ütés,amitől majdnem kifeküdtem
-Jól vagy Rebeka?-kezdte Milán-ó öreg,most megdöglesz
Ebben a pillanatban Ádám érkezett meg,aki meg is ragadta Milán helyett az alkalmat,és jól megverte Zsoltot. Legalábbis amennyit láttam belőle az fájdalmas lehetett. A bunyó közben Milán bekísért a házba,és elmondta anyuéknak,hogy mi történt
-Ez felháborító.Jól vagy kicsim?-kérdezte apa
-Ja,ja-mondtam
-Megvertem-jött be önelégülten Ádám
-Király vagy. Koccolj tesó-tette fel a kezét Milán. A fiúk eléggé elvoltak,aztán amikor észrevették magukat,leálltak
-Igazából meglátogatni jöttelek,de mivel gondolom Zsolt hazaszaladt,vagy Bellához,ezért elmegyek sétálni-jelentette be Milán
-Fúú ha,csak óvatosan Mester-röhögtem
-Jó,jó-azzal megölelt,és kiment
-Na,Rebeka készen állsz az átalakulásra?-kérdezte Ádám anyukája
-Persze.-bevonultunk a fürdőbe(ismét jött Ádám is)és elkezdte befesteni a hajamat
-Hallod Rebeka,Zsolt most megkapta-röhögött Ádám
-Király vagy,de nem kellett volna
-Nem kellett volna?!Elment az eszed?
-Jó,jó nyugi
Kaptam egy sms-t Dávidtól
Dávid:Zsolt meg mert ütni?!Lekéselem
Rebeka:Honnan tudod?
Dávid:Milán sms-t küldött
Rebeka:Nyugi,már nem fáj...annyira
Dávid:kicsinálom..-.-
Rebeka:Héé♥ figyi most megyek,mert körimama festi a hajamat,de te nyugodj meg,majd hívlak.csók♥
Dávid:Csók♥
-Milán írt Dávidnak-közöltem
-És?-várta a sztori többi részét Ádám
-Tessék-adtam a kezembe a telefont
-Azta.Oké,egy homi.De legalább szeret téged
Erre csak elmosolyodtam
-Kész a festés.Háromnegyed óra kell neki,aztán megmossuk,és megszárítjuk.
Az alatt a háromnegyed óra alatt Ádámmal felmentünk a szobámba és camoztunk Dáviddal.Szegénykém eléggé kiakadt Zsolton.
Amikor letelt az idő,és végeztünk a hajammal alig hittem a szememnek.Szerintem tökéletes lett. Gyorsan felszaladtam megmutatni kamba Dávidnak
-Őőőőőő...nem haragszol,ha úgy öt percre itt hagylak?Muszáj elmennem...őő kiv...szóval vécéznem kell-röhögött-iszonyat szexi vagy
-Köszi.Örülök,ha tetszem.
-Mindig tetszettél.Még berúgva is-nevetett újra
2013. június 20., csütörtök
Ezt ne!
Mivel reggel már kilencre tornára kellett mennem,és most még nehezebb volt elkészülnöm mint eddig,mivel gyakorlatilag a járás nem megy,már hatkor felkeltem. Szépen,lassan,komótosan felvettem valami ,,edzőruhát" befontam és felkötöttem a hajamat,írtam egy sms-t Dávidnak,hogy megyek tornázni,és anya el is vitt.
Mikor beértem a terembe,ahol tornáznom kellett,azt vettem észre,hogy nincs ott senki.Ezért leültem egy zsámolyra,és vártam.Körülbelül 10 percig voltam egyedül,mire bejött Zoli
-Bocsi a késésért,de Klarissza megint kiszökött.
-Semmi gond.
-Na,kezdjük.Hogy vagy ma?
-Hát,olyan ,,nem tudok a lábamra állni,annyira fáj" érzésem van.Te?
-Kössz jól,de itt nem én vagyok az érdekelt-nevetett-Látod azt a szőnyeget a korlátokkal? Ott kéne végigsétálnod. Nyugi,fogom a kezedet
És elkezdtem.Nagyon fájtak az első lépések,azt hittem ennyire nem lesz megterhelő
-És eddig mit sportoltál?
-Rendszeresen futottam reggelente,heti kétszer focira jártam,és a baleset előtti két hétbe kondizni is voltam
-Az király.Régebben volt valami?
-Hatodiktól nyolcadikig ,meg idén néha napján otthon is táncoltam
-Az is király.Mit?
-Hip hop
-Sok színű vagy.Majd ha megjavul a lábad mutass néhány lépést
-Oké,meglesz
Egy órán át kellett sétálnom,és amikor már csak öt perc volt hátra,hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat,és majdnem elestem,szerencse,hogy Zoli ott volt
-Basszus.
-Nyugi,ilyen megesik.Ez nem gond.Na,elég mára ennyi. Figyelj itt van két recept.Az egyik krém,a másik gyógyszer. Naponta egyet szedj a pirulából,ne igyál rá alkoholt,a krémmel pedig esténként kend be a lábadat
-Rendben,köszönöm.Sziaa
-Szia,jobbulást
Huh.Legalább ennek vége.A kórházban belebotlottam Milánba
-Szia-öleltem meg-hát te?
-Szia-ölelt vissza-csak jöttem Laci receptjeiért
-Úr isten,a tesód-jutott eszembe a multkori incidens
-Mi van vele?
-Hát,hogy leordítottam már..
-Ideges voltál.Totál megértette
-Akkor is bocsánatot fogok kérni tőle
-Tényleg,eljössz hozzánk?
-Ilyen lábbal?Bocsi,majd ha jobban leszek,alig tudok járni
-REBEKA!kiáltott Zoli-bocsi,ezeket elfelejtettem odaadni. Ha nagyon nem bírod,itt vannak a mankók,azok segítenek
-Oké,köszi,ez jól fog jönni
IGEEEN! Mintha hallanák a gondolataimat.
Még kicsit beszélgettünk Milánnal,aztán elindultunk.Én a parkolóba anyuhoz,ő meg a receptekért
-Szia-köszöntem
-Szia lányom,milyen volt?
-Sétálgatnom kellett,és fájdalmas volt.De adott két receptet Zoli,amit ki kéne váltani
-Majd délután,ha elhozlak masszázsra kiváltom neked
-Okéé.És izéé... Körimama száma megvan neked?
-Persze,miért?
-Csak mert tudod,köri mama fodrász-utaltam arra,hogy új frizurát akarok. Kicsit el akarok menni scene/emo irányba
-Igen,tudom mit dolgozik a húgom.Értem a célzást.Áthívom neked,ha kell
-Felhívom én,csak add a számát
Amin hazaértünk felhívtam
-Körimamaaaa-örültem
-Körilányooom-,,örült vissza",ha egyáltalán van ilyen.Igen,ő jófej
-Mikor érsz rá a hajamra?
-A tiedre édes?Bármikor
-Jóóó,akkor mondjuk ma délután egykor?
-Perfect. Akkor akkor átmegyek. Hozom Ádámot is,már látni akar
-Oké szia
-Bye.-igen,hajlamos angolul beszélni,mivel a munkatársai angolok.
-Anyaaa-orditottam le-Körimami egyre jöööön
És igen.Jött is egyre,Ádámmal.
Addigra kinyomtattam egy képet,hogy körülbelül milyet akarok,bevonultunk a fürdőbe mi hárman (igen,Ádinak is feltétlenül kellett) és neki is látott a halyamnak
-És Rebii,hogy van Dávid?-utalt Ádám
-Tsssst!-oltottam le
-Pasi riadó?Figyelek-szállt be Ádám anyja
-Erről inkább nem beszélek,apu már így se úgy tudta meg,ahogy kellett volna
-Várj,had tippeljek.Az a nyálgép épp lesmárolt,amikor apád benyitott a kórterembe,mi?-röhögött az uncsim
-Mi a bajod Dáviddal?
-Nekem nem szimpatikus.Kicsit homokos stílusa van
-Na mert neked jobb,büdös bagós
-Ne szólj egy szót se!
És ez így ment tovább.Egészen addig,amíg nem lett kész a hajam
-EZT imáádom!Olyan szép vagy!Köszi,te is!-tettem a hülye p*cs*t a tükörnek
-És íme,bekattant-tett megjegyzést Ádám
-Körimammmiiiii!
-Igeeeen körilányoom?
-Jövőhéten hajfestés?I know you love me
-Oké,persze
Ezaaz.Addig kiválasztom milyen színű legyen.Mondjuk vörös.Vagy kék,vagy nem is tudom.
Alig tudtam kicsit beszélgetni a kuzinokkal (hahaha,vicces szó) ,mert mennem kellett masszázsra
-Szia-köszöntem Gábornak
-Szia. Huppanj fel-ütögette meg a kényelmetlennek tűnő ,,ágyat"-ja,és vedd le a nacid
Kissé megilletődve...dehogy.Nem vagyok szégyellős. Szóval nem megilletődve levettem a nacimat,és felfeküdtem az asztalra,majd Gábor hozzá is látott
-Egyébként bocs,ha Dávid kissé indulatos volt-kértem bocsánatot
-Semmi gond,megértem,hogy félt
-Néha kissé túlságosan is
-Hallottam már rólad,szóval érthető az aggódás
-Honnan hallottál rólam?
Megpróbálta terelni a témát,és mivel ment a rádió,elkezdett énekelni: ,,lehet zöld az ég,és lehet kék a fű..."
-Gábor!!!
-Jóó...Zsolttól
-Te ismered Zsoltot?
-Persze.Az unokatesóm
-Úr isten...Mit mesélt?
-Szó szerint mondjam?
-Igen.
-,,hallod,Rebeka nagyon atom. Tuti meg fogom húzni."
-Mi a....ez egy *****************
-Hohohóó,nyugi kislány
A masszázs egy órán át tartott,és nagyon idegelt.Na,mármint nem Gábor,hanem Zsolt. Mi van?!Mért mondott ilyet?És,hogy ők uncsik legyenek?Nem nem nem nem nem. Ez csak álom.Tuti egy rossz álom,valaki csípjen meg!
Mikor beértem a terembe,ahol tornáznom kellett,azt vettem észre,hogy nincs ott senki.Ezért leültem egy zsámolyra,és vártam.Körülbelül 10 percig voltam egyedül,mire bejött Zoli
-Bocsi a késésért,de Klarissza megint kiszökött.
-Semmi gond.
-Na,kezdjük.Hogy vagy ma?
-Hát,olyan ,,nem tudok a lábamra állni,annyira fáj" érzésem van.Te?
-Kössz jól,de itt nem én vagyok az érdekelt-nevetett-Látod azt a szőnyeget a korlátokkal? Ott kéne végigsétálnod. Nyugi,fogom a kezedet
És elkezdtem.Nagyon fájtak az első lépések,azt hittem ennyire nem lesz megterhelő
-És eddig mit sportoltál?
-Rendszeresen futottam reggelente,heti kétszer focira jártam,és a baleset előtti két hétbe kondizni is voltam
-Az király.Régebben volt valami?
-Hatodiktól nyolcadikig ,meg idén néha napján otthon is táncoltam
-Az is király.Mit?
-Hip hop
-Sok színű vagy.Majd ha megjavul a lábad mutass néhány lépést
-Oké,meglesz
Egy órán át kellett sétálnom,és amikor már csak öt perc volt hátra,hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat,és majdnem elestem,szerencse,hogy Zoli ott volt
-Basszus.
-Nyugi,ilyen megesik.Ez nem gond.Na,elég mára ennyi. Figyelj itt van két recept.Az egyik krém,a másik gyógyszer. Naponta egyet szedj a pirulából,ne igyál rá alkoholt,a krémmel pedig esténként kend be a lábadat
-Rendben,köszönöm.Sziaa
-Szia,jobbulást
Huh.Legalább ennek vége.A kórházban belebotlottam Milánba
-Szia-öleltem meg-hát te?
-Szia-ölelt vissza-csak jöttem Laci receptjeiért
-Úr isten,a tesód-jutott eszembe a multkori incidens
-Mi van vele?
-Hát,hogy leordítottam már..
-Ideges voltál.Totál megértette
-Akkor is bocsánatot fogok kérni tőle
-Tényleg,eljössz hozzánk?
-Ilyen lábbal?Bocsi,majd ha jobban leszek,alig tudok járni
-REBEKA!kiáltott Zoli-bocsi,ezeket elfelejtettem odaadni. Ha nagyon nem bírod,itt vannak a mankók,azok segítenek
-Oké,köszi,ez jól fog jönni
IGEEEN! Mintha hallanák a gondolataimat.
Még kicsit beszélgettünk Milánnal,aztán elindultunk.Én a parkolóba anyuhoz,ő meg a receptekért
-Szia-köszöntem
-Szia lányom,milyen volt?
-Sétálgatnom kellett,és fájdalmas volt.De adott két receptet Zoli,amit ki kéne váltani
-Majd délután,ha elhozlak masszázsra kiváltom neked
-Okéé.És izéé... Körimama száma megvan neked?
-Persze,miért?
-Csak mert tudod,köri mama fodrász-utaltam arra,hogy új frizurát akarok. Kicsit el akarok menni scene/emo irányba
-Igen,tudom mit dolgozik a húgom.Értem a célzást.Áthívom neked,ha kell
-Felhívom én,csak add a számát
Amin hazaértünk felhívtam
-Körimamaaaa-örültem
-Körilányooom-,,örült vissza",ha egyáltalán van ilyen.Igen,ő jófej
-Mikor érsz rá a hajamra?
-A tiedre édes?Bármikor
-Jóóó,akkor mondjuk ma délután egykor?
-Perfect. Akkor akkor átmegyek. Hozom Ádámot is,már látni akar
-Oké szia
-Bye.-igen,hajlamos angolul beszélni,mivel a munkatársai angolok.
-Anyaaa-orditottam le-Körimami egyre jöööön
És igen.Jött is egyre,Ádámmal.
Addigra kinyomtattam egy képet,hogy körülbelül milyet akarok,bevonultunk a fürdőbe mi hárman (igen,Ádinak is feltétlenül kellett) és neki is látott a halyamnak
-És Rebii,hogy van Dávid?-utalt Ádám
-Tsssst!-oltottam le
-Pasi riadó?Figyelek-szállt be Ádám anyja
-Erről inkább nem beszélek,apu már így se úgy tudta meg,ahogy kellett volna
-Várj,had tippeljek.Az a nyálgép épp lesmárolt,amikor apád benyitott a kórterembe,mi?-röhögött az uncsim
-Mi a bajod Dáviddal?
-Nekem nem szimpatikus.Kicsit homokos stílusa van
-Na mert neked jobb,büdös bagós
-Ne szólj egy szót se!
És ez így ment tovább.Egészen addig,amíg nem lett kész a hajam
-EZT imáádom!Olyan szép vagy!Köszi,te is!-tettem a hülye p*cs*t a tükörnek
-És íme,bekattant-tett megjegyzést Ádám
-Körimammmiiiii!
-Igeeeen körilányoom?
-Jövőhéten hajfestés?I know you love me
-Oké,persze
Ezaaz.Addig kiválasztom milyen színű legyen.Mondjuk vörös.Vagy kék,vagy nem is tudom.
Alig tudtam kicsit beszélgetni a kuzinokkal (hahaha,vicces szó) ,mert mennem kellett masszázsra
-Szia-köszöntem Gábornak
-Szia. Huppanj fel-ütögette meg a kényelmetlennek tűnő ,,ágyat"-ja,és vedd le a nacid
Kissé megilletődve...dehogy.Nem vagyok szégyellős. Szóval nem megilletődve levettem a nacimat,és felfeküdtem az asztalra,majd Gábor hozzá is látott
-Egyébként bocs,ha Dávid kissé indulatos volt-kértem bocsánatot
-Semmi gond,megértem,hogy félt
-Néha kissé túlságosan is
-Hallottam már rólad,szóval érthető az aggódás
-Honnan hallottál rólam?
Megpróbálta terelni a témát,és mivel ment a rádió,elkezdett énekelni: ,,lehet zöld az ég,és lehet kék a fű..."
-Gábor!!!
-Jóó...Zsolttól
-Te ismered Zsoltot?
-Persze.Az unokatesóm
-Úr isten...Mit mesélt?
-Szó szerint mondjam?
-Igen.
-,,hallod,Rebeka nagyon atom. Tuti meg fogom húzni."
-Mi a....ez egy *****************
-Hohohóó,nyugi kislány
A masszázs egy órán át tartott,és nagyon idegelt.Na,mármint nem Gábor,hanem Zsolt. Mi van?!Mért mondott ilyet?És,hogy ők uncsik legyenek?Nem nem nem nem nem. Ez csak álom.Tuti egy rossz álom,valaki csípjen meg!
Letolás
Szóval ott ült anya a konyhában,és amikor megpillantott,elkezdte mondani
-Rebeka szívem,ki volt az a fiú és mért nem mutattad be nekünk?
-Hát..én nem akarok bunkó lenni,de főként apa miatt
-Mit mondtál?!-mondta apu
-Jól hallottad. Ha fiú van a közelembe,totálisan bekattansz. És ezt nem lehet kibírni.Most is hogy viselkedtél egy csók miatt?!Nem kufircoltunk
-Jézusom,mióta tud a lányunk ilyen szavakat?
-Jani nyugodj már meg az isten szerelmére! 15 éves. Talán még emlékszel,hogy mi ketten sokkal rosszabbak voltunk az ő korában.Minek kell leteremteni?Mintha te sose lettél volna fiatal és őrült
-Na jó nem hallgatom én ezt-kezdtem bele-Figyeljetek. Dávidnak hívják. Amikor osztálykiránduláson voltunk,akkor ismerkedtünk meg vele,és a két tesójával. Mi tartottuk neten a kapcsolatot,és most nagyon úgy tűnik,hogy a szomszédaink lesznek,ugyanis pár hét múlva ide fognak költözni az anyjukkal,mivel a szüleik válnak. És nem érdekel mit gondolsz apu,én akkor is együtt leszek vele-azzal felbicegtem a szobámba.
Ez őrület. Ilyenen kiakadni
Dávid:Ugye nem csesztek le nagyon?:|
Rebeka:Elmondtam nekik amit gondolok,és kész.
Dávid:Jó.Mit mondtál?
Rebeka:Hogy hogy ismerkedtünk meg,meg,hogy elv. ide fogtok költözni,és,hogy akkor is együtt leszek veled,bármit gondoljon apa(anya jól kezeli a dolgokat)
Dávid: Imádlak:$ Sajnos már hazautaztunk,de úgy néz ki jövő hét csütörtökön már költözünk is a bal oldalatokra;d
Rebeka: :$$♥
Dávid:És majd be szeretnélek mutatni anyunak:)
Rebeka:Én is téged anyuéknak.Normálisan..
Dávid:Apádat nem hagyhatnánk ki?:s xdd
Rebeka:Ne félj,nem harap:D Ő nem harap,ellenben...;$
Dávid: Ellenben?:$
Rebeka:Áá,semmi :))
Dávid:Ja és akkor az a Gábor gyerek fog téged masszírozni heteken át?><
Rebeka:Ja,de nem izgat:D:D
Dávid:..
Rebeka:Én téged szeretlek világos?!:$♥
Dávid:Na,még jó!:D♥
-Rebeka szívem,ki volt az a fiú és mért nem mutattad be nekünk?
-Hát..én nem akarok bunkó lenni,de főként apa miatt
-Mit mondtál?!-mondta apu
-Jól hallottad. Ha fiú van a közelembe,totálisan bekattansz. És ezt nem lehet kibírni.Most is hogy viselkedtél egy csók miatt?!Nem kufircoltunk
-Jézusom,mióta tud a lányunk ilyen szavakat?
-Jani nyugodj már meg az isten szerelmére! 15 éves. Talán még emlékszel,hogy mi ketten sokkal rosszabbak voltunk az ő korában.Minek kell leteremteni?Mintha te sose lettél volna fiatal és őrült
-Na jó nem hallgatom én ezt-kezdtem bele-Figyeljetek. Dávidnak hívják. Amikor osztálykiránduláson voltunk,akkor ismerkedtünk meg vele,és a két tesójával. Mi tartottuk neten a kapcsolatot,és most nagyon úgy tűnik,hogy a szomszédaink lesznek,ugyanis pár hét múlva ide fognak költözni az anyjukkal,mivel a szüleik válnak. És nem érdekel mit gondolsz apu,én akkor is együtt leszek vele-azzal felbicegtem a szobámba.
Ez őrület. Ilyenen kiakadni
Dávid:Ugye nem csesztek le nagyon?:|
Rebeka:Elmondtam nekik amit gondolok,és kész.
Dávid:Jó.Mit mondtál?
Rebeka:Hogy hogy ismerkedtünk meg,meg,hogy elv. ide fogtok költözni,és,hogy akkor is együtt leszek veled,bármit gondoljon apa(anya jól kezeli a dolgokat)
Dávid: Imádlak:$ Sajnos már hazautaztunk,de úgy néz ki jövő hét csütörtökön már költözünk is a bal oldalatokra;d
Rebeka: :$$♥
Dávid:És majd be szeretnélek mutatni anyunak:)
Rebeka:Én is téged anyuéknak.Normálisan..
Dávid:Apádat nem hagyhatnánk ki?:s xdd
Rebeka:Ne félj,nem harap:D Ő nem harap,ellenben...;$
Dávid: Ellenben?:$
Rebeka:Áá,semmi :))
Dávid:Ja és akkor az a Gábor gyerek fog téged masszírozni heteken át?><
Rebeka:Ja,de nem izgat:D:D
Dávid:..
Rebeka:Én téged szeretlek világos?!:$♥
Dávid:Na,még jó!:D♥
2013. június 19., szerda
Lebukás
Reggel kicsit későn keltem,meglehetősen fáradtan.Kényelmetlen ez a kórházi ágy.de lényegtelen,hiszen csak egy dolgot vártam. Hogy jöjjön Zoli,vagy a doki,vagy valaki,aki hazaenged,mert nagyon unalmas a kórház. És mintha meghallották volna a gondolataimat,Zoli jött be
-Jó reggelt.-köszöntött-gyere,csüccs a kocsiba,Józsi,azaz a doktor úr kiszedi a varratokat.
Végre valami jó.Elmentünk,hogy a doki kiszedje,és annyira nem is fájt,mint amennyire gondoltam,hogy fog
-Rendben Rebeka,szép a heg,nem lesz ezzel semmi gond.Zoli elmondja a többit-azzal intett amolyan,,vidd innen,van még dolgom" stílusban,és Zoli ki is tolt.
-Na,a terv a következő. Hétfőtől be kell járnod naponta kétszer. Reggel torna,délután masszázs.
-Masszázs?Minek-csodálkoztam
-Az jót fog tenni most az izmaidnak.Masszírozni a fiam fog téged,aki most még tanuló,de már nagyon jól megy neki a munka,és figyelni fogom.
-És mikor hányra jöjjek?
-Reggel kilencre,és délután kettőre. Egyébként délután bejön a fiam bemutatkozni,ha nem gond.
-Dehogy,legalább megismerem majd hétfőn,ha jövök
Megérkeztem a kórház szagú terembe.Egyébként sokan csak ,,legendának" hiszik a kórház szagot,de ha egyszer bennfekvő vagy,tudod milyen
Az egész délelőtt,sőt még a délután első része is unalmasan telt,egészen négyig.
Négykor bejött Dávid
-Szia kicsim-csókolt meg
-Szia-csókoltam vissza
-Lábad?
-Varratmentes
-Megnézhetem?-kacsintott
-Persze-mutattam meg neki
-Szexy ez a heg.Totál beindulok tőle
-Ó,akkor eltakarom.Nem itt kéne csinálni-viccelődtem el. A nagy röhögések közepette észrevettük,hogy valaki kopog
-Gyere bee-szóltam,és az illető be is jött. Körülbelül 180-185 magas srác volt
-Sziasztok.Gábor vagyok-kezdte mosolyogva-csak jöttem bemutatkozni,én leszek a masszőröd.Te bizonyára Rebeka vagy-harapott bele szexin a szájába.Oké,nem kéne mondanom,hogy szexi,de az volt
-Szia,igen ő itt Rebeka.Had mutatkozzak már be öcsi. Rebeka barátja vagyok-lépett közbe Dávid.Egyem meg a féltékeny fejét
Egyébként Gábor kicsit hátrált,és megkomolyodott
-Szia,Rebeka barátja.Majd később visszajövök-azzal ki is ment
-Eszem megáll.Mért kell ilyen dögösnek lenned?-okolt engem Dávid
-Szerinted az én hibám?Okold anyámékat,ők hoztak össze-csókoltam meg
-Fejet hajtok apád előtt.Majd ha egyszer a közelébe merek menni
-Nem olyan rossz arc ám,mint amennyire gonosz a fiúkkal szemben
-Aha,ezt higgyem is el?
-Nem,nem kell
Azzal megint megcsókolt,és megint és megint,és megint. Hosszú perceken keresztül ez ment,amíg be nem nyitott...apa...jaj ne
-Mi a...Menj a lányomtól!-förmedt rá
-Elnézést,mi csak-kezdett bele Dávid.Szegénykém
-Ne beszélj!-oltotta le apa
-Apu várj,ne már.Egyszer úgyis eljött volna ez a nap
-Még,hogy az én kicsi lányom,egy fiúval ilyen fiatalon
-Azt hiszem,én most megyek-kapta össze a barátom a cuccait,és megindult felém.Hirtelen gondolkodás nélkül azt gondolta,majd ad egy ,,most megyek" csókot,de apa közbeszólt
-Én nem tenném.Hogy tehetted ezt lányom?Túl fiatal vagy. Úgyis hazajössz,majd otthon mindent megbeszélünk
Hazamentünk,és anya ott ült a konyhában,,jól tudom mit tettél" nézéssel,és akkor elkezdte mondani....
-Jó reggelt.-köszöntött-gyere,csüccs a kocsiba,Józsi,azaz a doktor úr kiszedi a varratokat.
Végre valami jó.Elmentünk,hogy a doki kiszedje,és annyira nem is fájt,mint amennyire gondoltam,hogy fog
-Rendben Rebeka,szép a heg,nem lesz ezzel semmi gond.Zoli elmondja a többit-azzal intett amolyan,,vidd innen,van még dolgom" stílusban,és Zoli ki is tolt.
-Na,a terv a következő. Hétfőtől be kell járnod naponta kétszer. Reggel torna,délután masszázs.
-Masszázs?Minek-csodálkoztam
-Az jót fog tenni most az izmaidnak.Masszírozni a fiam fog téged,aki most még tanuló,de már nagyon jól megy neki a munka,és figyelni fogom.
-És mikor hányra jöjjek?
-Reggel kilencre,és délután kettőre. Egyébként délután bejön a fiam bemutatkozni,ha nem gond.
-Dehogy,legalább megismerem majd hétfőn,ha jövök
Megérkeztem a kórház szagú terembe.Egyébként sokan csak ,,legendának" hiszik a kórház szagot,de ha egyszer bennfekvő vagy,tudod milyen
Az egész délelőtt,sőt még a délután első része is unalmasan telt,egészen négyig.
Négykor bejött Dávid
-Szia kicsim-csókolt meg
-Szia-csókoltam vissza
-Lábad?
-Varratmentes
-Megnézhetem?-kacsintott
-Persze-mutattam meg neki
-Szexy ez a heg.Totál beindulok tőle
-Ó,akkor eltakarom.Nem itt kéne csinálni-viccelődtem el. A nagy röhögések közepette észrevettük,hogy valaki kopog
-Gyere bee-szóltam,és az illető be is jött. Körülbelül 180-185 magas srác volt
-Sziasztok.Gábor vagyok-kezdte mosolyogva-csak jöttem bemutatkozni,én leszek a masszőröd.Te bizonyára Rebeka vagy-harapott bele szexin a szájába.Oké,nem kéne mondanom,hogy szexi,de az volt
-Szia,igen ő itt Rebeka.Had mutatkozzak már be öcsi. Rebeka barátja vagyok-lépett közbe Dávid.Egyem meg a féltékeny fejét
Egyébként Gábor kicsit hátrált,és megkomolyodott
-Szia,Rebeka barátja.Majd később visszajövök-azzal ki is ment
-Eszem megáll.Mért kell ilyen dögösnek lenned?-okolt engem Dávid
-Szerinted az én hibám?Okold anyámékat,ők hoztak össze-csókoltam meg
-Fejet hajtok apád előtt.Majd ha egyszer a közelébe merek menni
-Nem olyan rossz arc ám,mint amennyire gonosz a fiúkkal szemben
-Aha,ezt higgyem is el?
-Nem,nem kell
Azzal megint megcsókolt,és megint és megint,és megint. Hosszú perceken keresztül ez ment,amíg be nem nyitott...apa...jaj ne
-Mi a...Menj a lányomtól!-förmedt rá
-Elnézést,mi csak-kezdett bele Dávid.Szegénykém
-Ne beszélj!-oltotta le apa
-Apu várj,ne már.Egyszer úgyis eljött volna ez a nap
-Még,hogy az én kicsi lányom,egy fiúval ilyen fiatalon
-Azt hiszem,én most megyek-kapta össze a barátom a cuccait,és megindult felém.Hirtelen gondolkodás nélkül azt gondolta,majd ad egy ,,most megyek" csókot,de apa közbeszólt
-Én nem tenném.Hogy tehetted ezt lányom?Túl fiatal vagy. Úgyis hazajössz,majd otthon mindent megbeszélünk
Hazamentünk,és anya ott ült a konyhában,,jól tudom mit tettél" nézéssel,és akkor elkezdte mondani....
Vallomás
Egész éjjel azon agyaltam,hogy most mi lesz(és még azon is,hogy kezd hiányozni Milán,nagyon,nagyon,de ez részletkérdés). Mármint nem azon,hogy összejöjjek-e Martinnal,mert egyértelmű,hogy erre nem fog sor kerülni.Inkább azon agyaltam,hogy ezt Dávidnak tudnia kell. Végül is kíváncsi voltam Martin véleményére,ezért dobtam neki egy sms-t
Rebeka:El kéne mondani Dávidnak,hogy megcsókoltál
Martin:Összejövünk?:$
Rebeka:NEM!Nem úgy értettem.Hanem,hogy tudnia kell mi történt. gyertek ide mindketten. És elmondjuk neki. A biztonság kedvéért jöjjön Bence is,én meg idehívom Ádámot,nehogy bunyó legyen
Martin: 10 perc múlva ott vagyunk...
És igen,10 perc múlva tényleg itt voltak,ahogy Ádám is
-Na mi van édes?-köszöntött Dávid egy csókkal
-Beszélni szeretnék veled-ültettem le
-Baj van?-kezdett gyanakodni
-Én mondjam el?-kérdeztem Martint
-Hát én biztos Isten,hogy nem mondom el.Látod?!Nem is ültem mellé
-Valaki mondja már el mi a f*s van itt!
-Jó.Elmondom én.De ígérd meg,hogy nem kezdesz el verekedni
-Most már valaki nyögje el,hogy mi van
-Tényleg Rebeka,én minek kellek?-szólt közbe Ádám.Aztán Bence is elkezdett beszélni,végül mindenki egymás szavába vágott,amikor elkiáltottam magam:
-Martin megcsókolt
Beállt a néma csend. Kicsit mindenki pihenőre fogta magát,hogy feldolgozza a hallottakat
-Hogy mit csináltál?Tesó kinyírlak.Miutááán feltettem egy kérdést-nézett rám Dávid-ugye nem estél bele Martinba?
-MI?!Fúúúj,dehogy-fintorogtam-mármint,bocs de nem. Ez képtelenség
-Jó,akkor mielőtt elkezdődik a balhé,én is kérdeznék-ragadta meg a pillanatot Ádám-Én minek kellek ide?
-Féltem,hogy Dávid elkezd bunyózni,ezért idehívtalak,hátha meg tudod akadályozni
-Nem.Nem bunyózok.Megtörtént és kész. Nem tehet róla,hogy beléd esett. És nem fogok ilyenen összebalhézni a saját öcsémmel. Lány miatt nem. Addig nem,amíg újra nem csinálsz valamit.Mert akkor Martin drágám,véged van-röhögte el Dávid. Ezt nem gondoltam volna.Hogy ilyen éretten kezeli majd az ügyet.Azt hittem feldühödik.De persze,mért is gondoltam ezt?! Ő nem Milán.
Milánról jut eszembe,kezd nagyon hiányozni.Pont csak egy pillanatig gondoltam rá,amikor bejött
-Őőőőő,azt hittem nincs itt senki.Visszajöjjek később?-nézett rám
-Nem,dehogy.Szerintem nem zavarsz senkit
-Nos,ami azt illeti,engem igenis zavar.De nem dönthetem el ki látogasson el,ezért lelépek-szólt közbe Ádám.
-Hallod,bro veled tartok-értett egyett Martin
-Én is-Loholt utánuk Bence
-Ééén nem. Én végighallgatlak-,,mosolygott" Dávid Milánra
-Oké,mért is ne.
-Figyelünk-rebegtette a szemeit a barátom.-na jó. Nem.Nem csinálom ezt.A kettőtök dolga.Veszekedjetek,vagy béküljetek ki,nekem mindegy. De meg ne merd bántani megint,mert akkor szétszedlek-azzal kisétált az ajtón
-Rebeka.Megérteném,ha nem akarnál kibékülni velem.Egy köcsög voltam,nagyon jól tudom.De szeretlek.És minden csak azért volt,mert féltelek.Nem akarlak elveszíteni. Ez után a Bellás ügy után félek,hogy elveszítek egy olyan fontos személyt az életemből,mint amilyen te vagy.És nekem nem ciki kimondani amit érzek. Az tény,hogy belédzúgtam,és normális emberek így nem vállalnak be barátságot,de megpróbálhatnánk. Én tovább fogok lépni,és nem leszek köcsög. Ami téged illet..neked nem kell változnod.Te tökéletes vagy.És ezt két okból mondom:Egyrészt mert a benga pasid tutu hallgatózik,és nem akarok gondot-itt elnevette magát,majd újra megkomolyodott-másrészt mert ez igaz.Tényleg,hibátlan vagy.Az én szememben legalábbis. Szóval bárhogy döntesz is,én tisztelni fogom.És ha azt mondod,hogy menjek el,azt teszem,még ha fáj is.
Na?
-Aj,de p*cs,gyere ide-tártam ki a karomat,és megöleltem.
Szent volt a béke.Mindenki mindenkivel jóba volt,visszajöttek a fiúk a terembe,pluszként jött még Márk,Laura,Glória,Noémi, Krisztina is(a legjófejebb csapattárs a világon),és Ricsi.
Annyira jó volt,tök sok ideig voltak nálam,néha leléptek,de aztán mindig visszajöttek.
És a legjobb,hogy kibékültünk Milánnal.Most nincs feszültség,szerencsére. Mondtam volna,ha igaz lenne. De nem,ugyanis délután 5-6 körül betoppant Zsolt
-Sziaaaa...ácsiácsiácsi! Milán?Mit keresel itt?-nézett nagyokat
-Csá neked is. Kibékültünk Rebekával-mosolygott
-Na ne már. Rebeka,ugye ez nem komoly?
-Mért ne lenne?
-Mert ő egy p*cs
-Igazán?Szerintem inkább te vagy az
-Így gondolod? B*TCH! Én leléptem. Nem vagytok méltók arra,hogy egy légtérben legyetek velem
,,Nem vagytok méltók arra,hogy egy légtérben legyetek velem" ?!?!?! Oké,ezen röhögtünk egész délután. Miss Zsolt megszólalt.
Rebeka:El kéne mondani Dávidnak,hogy megcsókoltál
Martin:Összejövünk?:$
Rebeka:NEM!Nem úgy értettem.Hanem,hogy tudnia kell mi történt. gyertek ide mindketten. És elmondjuk neki. A biztonság kedvéért jöjjön Bence is,én meg idehívom Ádámot,nehogy bunyó legyen
Martin: 10 perc múlva ott vagyunk...
És igen,10 perc múlva tényleg itt voltak,ahogy Ádám is
-Na mi van édes?-köszöntött Dávid egy csókkal
-Beszélni szeretnék veled-ültettem le
-Baj van?-kezdett gyanakodni
-Én mondjam el?-kérdeztem Martint
-Hát én biztos Isten,hogy nem mondom el.Látod?!Nem is ültem mellé
-Valaki mondja már el mi a f*s van itt!
-Jó.Elmondom én.De ígérd meg,hogy nem kezdesz el verekedni
-Most már valaki nyögje el,hogy mi van
-Tényleg Rebeka,én minek kellek?-szólt közbe Ádám.Aztán Bence is elkezdett beszélni,végül mindenki egymás szavába vágott,amikor elkiáltottam magam:
-Martin megcsókolt
Beállt a néma csend. Kicsit mindenki pihenőre fogta magát,hogy feldolgozza a hallottakat
-Hogy mit csináltál?Tesó kinyírlak.Miutááán feltettem egy kérdést-nézett rám Dávid-ugye nem estél bele Martinba?
-MI?!Fúúúj,dehogy-fintorogtam-mármint,bocs de nem. Ez képtelenség
-Jó,akkor mielőtt elkezdődik a balhé,én is kérdeznék-ragadta meg a pillanatot Ádám-Én minek kellek ide?
-Féltem,hogy Dávid elkezd bunyózni,ezért idehívtalak,hátha meg tudod akadályozni
-Nem.Nem bunyózok.Megtörtént és kész. Nem tehet róla,hogy beléd esett. És nem fogok ilyenen összebalhézni a saját öcsémmel. Lány miatt nem. Addig nem,amíg újra nem csinálsz valamit.Mert akkor Martin drágám,véged van-röhögte el Dávid. Ezt nem gondoltam volna.Hogy ilyen éretten kezeli majd az ügyet.Azt hittem feldühödik.De persze,mért is gondoltam ezt?! Ő nem Milán.
Milánról jut eszembe,kezd nagyon hiányozni.Pont csak egy pillanatig gondoltam rá,amikor bejött
-Őőőőő,azt hittem nincs itt senki.Visszajöjjek később?-nézett rám
-Nem,dehogy.Szerintem nem zavarsz senkit
-Nos,ami azt illeti,engem igenis zavar.De nem dönthetem el ki látogasson el,ezért lelépek-szólt közbe Ádám.
-Hallod,bro veled tartok-értett egyett Martin
-Én is-Loholt utánuk Bence
-Ééén nem. Én végighallgatlak-,,mosolygott" Dávid Milánra
-Oké,mért is ne.
-Figyelünk-rebegtette a szemeit a barátom.-na jó. Nem.Nem csinálom ezt.A kettőtök dolga.Veszekedjetek,vagy béküljetek ki,nekem mindegy. De meg ne merd bántani megint,mert akkor szétszedlek-azzal kisétált az ajtón
-Rebeka.Megérteném,ha nem akarnál kibékülni velem.Egy köcsög voltam,nagyon jól tudom.De szeretlek.És minden csak azért volt,mert féltelek.Nem akarlak elveszíteni. Ez után a Bellás ügy után félek,hogy elveszítek egy olyan fontos személyt az életemből,mint amilyen te vagy.És nekem nem ciki kimondani amit érzek. Az tény,hogy belédzúgtam,és normális emberek így nem vállalnak be barátságot,de megpróbálhatnánk. Én tovább fogok lépni,és nem leszek köcsög. Ami téged illet..neked nem kell változnod.Te tökéletes vagy.És ezt két okból mondom:Egyrészt mert a benga pasid tutu hallgatózik,és nem akarok gondot-itt elnevette magát,majd újra megkomolyodott-másrészt mert ez igaz.Tényleg,hibátlan vagy.Az én szememben legalábbis. Szóval bárhogy döntesz is,én tisztelni fogom.És ha azt mondod,hogy menjek el,azt teszem,még ha fáj is.
Na?
-Aj,de p*cs,gyere ide-tártam ki a karomat,és megöleltem.
Szent volt a béke.Mindenki mindenkivel jóba volt,visszajöttek a fiúk a terembe,pluszként jött még Márk,Laura,Glória,Noémi, Krisztina is(a legjófejebb csapattárs a világon),és Ricsi.
Annyira jó volt,tök sok ideig voltak nálam,néha leléptek,de aztán mindig visszajöttek.
És a legjobb,hogy kibékültünk Milánnal.Most nincs feszültség,szerencsére. Mondtam volna,ha igaz lenne. De nem,ugyanis délután 5-6 körül betoppant Zsolt
-Sziaaaa...ácsiácsiácsi! Milán?Mit keresel itt?-nézett nagyokat
-Csá neked is. Kibékültünk Rebekával-mosolygott
-Na ne már. Rebeka,ugye ez nem komoly?
-Mért ne lenne?
-Mert ő egy p*cs
-Igazán?Szerintem inkább te vagy az
-Így gondolod? B*TCH! Én leléptem. Nem vagytok méltók arra,hogy egy légtérben legyetek velem
,,Nem vagytok méltók arra,hogy egy légtérben legyetek velem" ?!?!?! Oké,ezen röhögtünk egész délután. Miss Zsolt megszólalt.
2013. június 18., kedd
,,Péntek,az én napom..." se!
Reggel elég álmosan keltem az éjszakai ,,riadók'' miatt.Dávid még okés,persze hívjon fel.De Milán hagyjon már békén.
Hajnal hétkor (na jó,az már annyira nem hajnal) bejött hozzám Zoli.
-Jó reggelt,áttollak kötözésre-mutatott rá a tolókocsira
-Neked is,okés
A doktor úr szerencsére nem tapasztalt semmi rosszat a lábammal azon kívül,hogy több mint egy hónapra elfelejthetem a sportolást....nagyszerű...
Mire visszakerültem a termembe,szerencsére megérkezett a reggeli.De nem csak a reggeli,hanem vele együtt Dávid is
-Sziaa-köszöntem neki
-Szia-csókolt meg
-Mielőtt megijednél,nem.Nem próbálkoztam még reggelit is csinálni,inkább vettem
-Mit szidod magad?Nagyon finom volt a lasagne
-Ha te mondod. Tessék,hamburger
Mivel látta rajtam,hogy nagyon álmos vagyok,nem tudta kihagyni megjegyzés nélkül
-Mit csináltál éjjel?Úgy néz ki az arcod,mint a Körből a csajnak,aki kimászik a kútból
-Először is kössz a bókot,tudom,hogy jól nézek ki-röhögtem-amúgy meg először te hívtál,amivel nem volt semmi gond,de hajnal kettőkor Milán is megtalált a hülyeségeivel
-Milán?!Mi a ....?
-Hát be volt rúgva,és elkezdett hülyeségeket hadoválni,de nem fontos.
-Figyelj,Rebeka. Én nem bírom azt a srácot,hogy őszintén megvalljam.De ha úgy érzed,hogy hiányzik nyugodtan békülj ki vele,én nem csinálok gondot az ügyből,amíg nem bánt.
-Nagyon édes vagy,köszönöm-és megcsókoltam
-Mikor mentek haza?
-Hát anya már vasárnap haza akar menni,de győzködöm,hogy maradjunk kicsit,és akkor tovább ápolgathatlak
Erre csak mosolyogtam,nem tudtam mit mondani.
Körülbelül délig volt velem,közben kicsit beugrottak a tesói is megnézni,hogy hogy vagyok,aztán elmentek.
Akkor még nem sejtettem,hogy egyikük visszajön...és nem Dávid..
Szóval a délután unalmasan telt,ha nem nézem az sms-t amit kaptam
Milán:Bocs a tegnap éjszakáért. Kicsit nagyon berúgtam
Rebeka:Kicsit nagyon?!Nagyon nagyon. Pia nélkül is egy idióta vagy,hát még amikor be vagy lőve
Milán:Jó b*zdm*g sajnálom ilyen vagyok nem tudok mit csinálni
Rebeka:Igen,ilyen vagy.Sajnos nem az vagy,aki az első pár napba voltál.De tudod mit?Mindegy.Menj Tündihez,és kényeztesd el a ,,juttatásaiddal'' :DDDDDD
Milán:Nocsak,nocsak.Valaki féltékeny!
Rebeka:Cseppet sem. Ezt úgy értettem,hogy ,,menj a pokolba,és hozzám se szólj többé!"
Milán:Rendben cső
Rebeka:cső
Még ilyet.Bocsássak meg?Nem nem nem nem nem.Biztos,hogy nem. Előttem adta a szépet,közben meg ler*b*nc*zott...tuti hogy nem bocsájtok meg neki.Amúgy is.Neki ott van a Tündikéje,szeresse őt.
Nagyon ideges voltam,egész délután csak erre a gyökérre tudtam gondolni,szerencsére(najó,ez nem ide illő szó) a gondolkodásomat megtörte Martin,aki látszólag sietősen jött be hozzám
-Szia-köszönt lihegve
-Szia.Mi történt?
-Semmi,csak siettem ide
-Tesóid?
-Lényegtelen.Más miatt jöttem-azzal elkezdett közelíteni hozzám-figyelj.El kell mondanom valamit
-Jó,mond
-Én..szeretlek-és megcsókolt
-Mi?Nem.Hagyj.Nem csinálhatjuk ezt
-Miért?Dávid miatt?
-Igen.
-Nem baj,majd lebeszélem vele,hogy az enyém vagy
-De én nem szeretlek
-De majd idővel fogsz
-Nem,dehogy is.Szállj le rólam,hallod!
-Kérlek,Rebeka
-Nem.Csak menj el!-szerencsére ki ment,hallgatott rám.
Nem tudtam mit csinálni,felhívtam Glóriát,aki azt mondta,hogy mondjam el Dávidnak.Nem értettem egyet.Akkor lehet,hogy megutálná Martint. Inkább felhívtam Laurát,aki ugyanazt mondta,mint az előző barátnőm.Valakitől hallani akartam azt,amit én gondolok,ezért Márkot hívtam,és telibe!Ő azt mondta,amit hallani akartam.
Hajnal hétkor (na jó,az már annyira nem hajnal) bejött hozzám Zoli.
-Jó reggelt,áttollak kötözésre-mutatott rá a tolókocsira
-Neked is,okés
A doktor úr szerencsére nem tapasztalt semmi rosszat a lábammal azon kívül,hogy több mint egy hónapra elfelejthetem a sportolást....nagyszerű...
Mire visszakerültem a termembe,szerencsére megérkezett a reggeli.De nem csak a reggeli,hanem vele együtt Dávid is
-Sziaa-köszöntem neki
-Szia-csókolt meg
-Mielőtt megijednél,nem.Nem próbálkoztam még reggelit is csinálni,inkább vettem
-Mit szidod magad?Nagyon finom volt a lasagne
-Ha te mondod. Tessék,hamburger
Mivel látta rajtam,hogy nagyon álmos vagyok,nem tudta kihagyni megjegyzés nélkül
-Mit csináltál éjjel?Úgy néz ki az arcod,mint a Körből a csajnak,aki kimászik a kútból
-Először is kössz a bókot,tudom,hogy jól nézek ki-röhögtem-amúgy meg először te hívtál,amivel nem volt semmi gond,de hajnal kettőkor Milán is megtalált a hülyeségeivel
-Milán?!Mi a ....?
-Hát be volt rúgva,és elkezdett hülyeségeket hadoválni,de nem fontos.
-Figyelj,Rebeka. Én nem bírom azt a srácot,hogy őszintén megvalljam.De ha úgy érzed,hogy hiányzik nyugodtan békülj ki vele,én nem csinálok gondot az ügyből,amíg nem bánt.
-Nagyon édes vagy,köszönöm-és megcsókoltam
-Mikor mentek haza?
-Hát anya már vasárnap haza akar menni,de győzködöm,hogy maradjunk kicsit,és akkor tovább ápolgathatlak
Erre csak mosolyogtam,nem tudtam mit mondani.
Körülbelül délig volt velem,közben kicsit beugrottak a tesói is megnézni,hogy hogy vagyok,aztán elmentek.
Akkor még nem sejtettem,hogy egyikük visszajön...és nem Dávid..
Szóval a délután unalmasan telt,ha nem nézem az sms-t amit kaptam
Milán:Bocs a tegnap éjszakáért. Kicsit nagyon berúgtam
Rebeka:Kicsit nagyon?!Nagyon nagyon. Pia nélkül is egy idióta vagy,hát még amikor be vagy lőve
Milán:Jó b*zdm*g sajnálom ilyen vagyok nem tudok mit csinálni
Rebeka:Igen,ilyen vagy.Sajnos nem az vagy,aki az első pár napba voltál.De tudod mit?Mindegy.Menj Tündihez,és kényeztesd el a ,,juttatásaiddal'' :DDDDDD
Milán:Nocsak,nocsak.Valaki féltékeny!
Rebeka:Cseppet sem. Ezt úgy értettem,hogy ,,menj a pokolba,és hozzám se szólj többé!"
Milán:Rendben cső
Rebeka:cső
Még ilyet.Bocsássak meg?Nem nem nem nem nem.Biztos,hogy nem. Előttem adta a szépet,közben meg ler*b*nc*zott...tuti hogy nem bocsájtok meg neki.Amúgy is.Neki ott van a Tündikéje,szeresse őt.
Nagyon ideges voltam,egész délután csak erre a gyökérre tudtam gondolni,szerencsére(najó,ez nem ide illő szó) a gondolkodásomat megtörte Martin,aki látszólag sietősen jött be hozzám
-Szia-köszönt lihegve
-Szia.Mi történt?
-Semmi,csak siettem ide
-Tesóid?
-Lényegtelen.Más miatt jöttem-azzal elkezdett közelíteni hozzám-figyelj.El kell mondanom valamit
-Jó,mond
-Én..szeretlek-és megcsókolt
-Mi?Nem.Hagyj.Nem csinálhatjuk ezt
-Miért?Dávid miatt?
-Igen.
-Nem baj,majd lebeszélem vele,hogy az enyém vagy
-De én nem szeretlek
-De majd idővel fogsz
-Nem,dehogy is.Szállj le rólam,hallod!
-Kérlek,Rebeka
-Nem.Csak menj el!-szerencsére ki ment,hallgatott rám.
Nem tudtam mit csinálni,felhívtam Glóriát,aki azt mondta,hogy mondjam el Dávidnak.Nem értettem egyet.Akkor lehet,hogy megutálná Martint. Inkább felhívtam Laurát,aki ugyanazt mondta,mint az előző barátnőm.Valakitől hallani akartam azt,amit én gondolok,ezért Márkot hívtam,és telibe!Ő azt mondta,amit hallani akartam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)