A legjobb tesióra

A hétfő minden embernek( legfőképp a tanulóknak) a legutálatosabb dolog a világon.Nekem valahogy a hétfők  kellemesre sikerülnek.Mint például ma
Reggel a szokásos futás,fürdés,sminkelés után ki kellett találnom,hogy mit veszek fel.Nos igen,nálam ez nem könnyű.Azért se,mert a ruhámhoz mérten döntöm el,hogy egyenes,göndör,vagy esetleg másmilyen lesz-e a hajam.Nehéz volt a döntés,de végül is egy egybe részes,majdnem a combom közepéig érő,fekete ruhát választottam.Mellé a hajam a szokottnál kicsit göndörebb volt.
-Sziasztok elmenteem!-köszöntem el a szüleimtől
-Várj kicsim,én is most megyek,elviszlek-kiabált utánam anyu
A kocsiban elkezdtünk beszélgetni
-Még meddig fogsz dolgozni?Csak azért kérdem,mert kismama vagy
-Addig dolgozom,amíg képes leszek rá. Nem szeretném cserbenhagyni az iskolát.-felelte.Anya,hahó! Nem cserbenhagyásról van szó. Gyereked lesz!!
-Jó,de ne hajtsd túl magad.
Megérkeztünk a suliba,én felmentem a termünkbe,anyu pedig a tanári felé vette az utat.
Az osztályunk hangos volt.A szokottnál is hangosabb. Ennek oka pedig az volt,hogy Ádám elvette Pétertől a rózsaszín szívecskés füzetét
-Állj!-ordítottam el magam-Ádám,gyere ide!
-Szia Rebi,hogy vagy?-kérdezett az unokatesóm
-Kérem a füzetet-10 másodperc néma csend után (nem csak mi ketten,hanem az egész osztály csöndben várta a fejleményeket),Ádám végül odaadta a füzetet
-Nesze!-aztán ,,bedurcizott" és elment
Odaadtam a füzetet Petinek,mire heves hálálkodásba kezdett
-Köszönöm Rebeka,köszönöm.Imádom ezt a füzetet,és nem akarom hogy baj essen-átölelt,és motyogott valamit (szerintem franciául),úgyhogy igyekeztem eltolni magamtól,és tovább menni.
Nos igen.De hova üljek?Zsolt mellé csak nem ülhetek...az nem venné ki jól magát.És amúgy is,gondolom Viki ugyis mellé huppan.Vagy inkább az ölébe.
-Rebekaa. Ülj mellém nyugodtan-szólt nekem András
-Oké,köszi
Becsengetésig beszélgettünk,aztán Emília néni jött be angolórára. Feleltem szavakból,és ötöst kaptam,ahogy Márk,Glória,Laura,és sajnos Viki is. Egyedül Ádám kapott négyest.
Az első óra feleléssel telt(jól elhúztuk,szóval kicsengettek) a második órán pedig keményen mentünk tovább az anyaggal.
Azután infó következett,amin semmi extra nem történt,úgyhogy nem ecsetelek. A tesi.Na ott már voltak extra dolgok.
Békésen cammogtunk a tesiterembe,lassan ráérősen öltöztünk át,majd nagy nehezen bekullogtunk a terembe.
-Gyerekek,ma röplabdázni fogtok,remélem mindenki tudja a játékszabályogat.REBEKA!AZ IRODÁMBA!MOST!-üvöltött
Iroda?Egy tesitanárnak? Már majdnem odakiabáltam,hogy ,,ne tessék megnevettetni,kiszakad a gyomrom a röhögőhörcsögtől" ,de inkább megkíméltem magam a beírástól
Az ,,iroda" nem volt nagy cucc,csak egy kis ,,barlang",ami szerintem Péter bácsi átöltözésére szolgál
-Figyelj.Tudod,hogy utállak,tudom,hogy utállak.De egy feltétellel hajlandó vagyok tiszta lapot nyitni
-Mi a feltétel?
-Nagyszerűen focizol,ahogy azt észrevettem.A magán focicsapatomban,amit itteni diákokból raktam össze,jó tagok hiányában áll.Te pedig fantasztikus vagy-tette fel az ajánlatot
-Azt akarja,hogy focizzak a csapatában?-próbáltam értelmezni a mondandóját
-Tulajdonképpen?-kérdezte felhúzott szemöldökkel-igen.Igen ezt szeretném.
Ekkor előredőltem,amolyan ,,ezt figyeld" stílusban,majd ezt kérdeztem:
-Hánykor vannak az edzések?
A kérdésem után halvány mosoly húzódott az arcán:  Kedden háromtól,és pénteken háromtól
-Ott leszek-azzal kimentem a teremből röplabdázni.
Az öltözőben beszélgettünk a lányokkal
-Íjjjajj, Rebi mi volt Péter bával?-kérdezte Laura
-Ugye nem üvöltött?-szólt közbe Glória
-Nem,semmi se volt.Csak egy ajánlatot tett-magyaráztam
-Milyen ajánlatot?-kérdezték szinkronban
-Ez maradjon az én titkom-mondtam ördögien,majd kimentem.
A suli felé menet becsatlakozott hozzám Márk
-Na mi van,Péter bá megpróbált leszúrni?-röhögött
-Nem,nem.Semmi ilyesmi-nevettem vissza
-Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy berohanok az ,,irodába" és megnézem mit tesz veled
-Nyugi nem korbácsolt meg-mosolyogtam rá
-Miről maradtam le?-jött oda Ádám és átkarolt
Épp válaszolni akartam,de csörgött  a telefonom.Dávid volt az
-Bocs,fiúk,egy pillanat-azzal fel is vettem a Black Berry-met
-Szia széplány. Mikor végzel?-kíváncsiskodott
-Szia szépfiú, kettőkor.-adtam választ
-Csúcs. Amin hazaérsz gyere fel msn-re.
-Ömm,lesz még egy kis dolgom,de utána ígérem felmegyek-fel akarom adni a postán a Szeretlek Csomagot,de nem akarom elmondani neki,hogy mi az a fontos,halaszthatatlan dolog
-Jójó,csak siess!
-Sietek ígérem,de mennem kell angolra.sziaaaa-azzal leraktam a telefont.
Az angol óra nyugisan telt,a munkafüzetben oldottunk meg feladatokat,miközben valaki-egész pontosan Ádám-egy cetlit nyújtott hátra
Ez állt rajta: ,,Szépfiú?Az ki?!" Csak annyit írtam: ,,Tudod...Dávid"
Erre nem érkezett válasz.Épp kezdtem megnyugodni,hogy figyelhetem az órát,mire Márk adott cetlit
,,Láttam a beszélgetésedet Ádámmal. Te Dáviddal jársz?" Teljesen ledöbbentem.Én és Dávid?Neeem,dehogy
,,Nem,dehogy.Miért?" Figyeltem az arcát,amikor olvasta a választ,de nem reagált sehogyan sem.Teljesen semleges volt az arca. Nem írt vissza,csak suttogta,hogy ,,szimplán kíváncsi voltam" ,és ezzel az angol órai dömpingnek vége is lett.
Utolsó óránk német volt (az egyik legunalmasabb tantárgy). Egész órán feleltetett minket a tanár,én négyest kaptam,a többiek pedig csúfosan leszerepeltek. Rajtam kívül mindenki hármast kapott.
Mikor kicsöngettek,odarohantam Laurához.
-Sziaa,ráérsz?-érdeklődtem
-Persze.Mire?
-Csak el kéne ugranom a postára.Elkísérsz?-kérdeztem
-Persze,mit adunk fel?-mosolygott
-Azt majd útközben elmondom. De előtte haza kéne menni a cuccért.Nem baj?
-Nem dehogy.Menjünk-egyezett bele
Körülbelül fél óra volt,mire hazamentünk,felkaptam a csomagot,és eljutottunk a postáig. A sétálás közepette,elmeséltem Laurának a sztorit,és nagyon örült,amikor megtudta,hogy Szeretlek Csomagot kaptam Dávidtól.
A postás néni elég gorombán fogadta a  nagy csomagot,szinte sugallta a tekintetével: ,,ez most komoly?Ekkora csomagot?Annyira nem szeret senki,hogy ezt elfogadja.Vidd haza" de nem volt szerencséje. Fel akartam adni,ami végül sikerült is.
Laurával megdumáltuk,hogy kicsit sétálunk,de az anyukája hívta,hogy sürgősen menjen haza.Így hát elbúcsúztunk,és hazafele vettem az irányt. Mire hazaértem,apa otthon volt
-Szia-köszöntem
-Szia.Milyen volt a napod?-mosolygott
-Hát,ezentúl kedden és pénteken focira fogok járni-virultam
-Na,az jó.Amúgy is jól tudsz focizni-örült velem
Még egy kicsit beszélgettünk,később megjött anya,neki is elmondtam a hírt,és úgyszintén örült a hírnek.Miután vége volt a csoportos happy-nek felmentem msn-re,ahogy azt megígértem Dávidnak
Dávid üzenete:komolyan,mi volt a dolgod,hogy fél 5-ig tartott?!?!?!?!><
Rebeka üzenete:pár nap múlva megtudod:)))
Dávid üzenete:Hogy érted?:$
Rebeka üzenete:Majd megérted.De majd hívj*-*
Dávid üzenete:Nem értem miről beszélsz:\
Rebeka üzenete:Nem is kell.Ráér még :DD
Dávid üzenete♥
Rebeka üzenete:♥
Dávid üzenete:Mennem kell,anya ide akar ülni valamiért. Szia♥
Rebeka üzenete:Szia♥
Dávid kijelentkezett!
Miután sikerült mindenkivel lezárnom a beszélgetést(mindenki alatt Márkot,Milánt,Martint,Glóriát, és Ádámot értem) elmentem megfürdeni,bepakolni holnapra,és az ágyba zuhantam,hisz holnap hosszú napom lesz.