Márk,te szemét!

Csütörtök.Az utolsó előtti torna és masszázs napja.
A napom eleje csendesen telt,nem volt kedvem beszélgetni senkivel. Dávid többször is hívott,de nem vettem fel,csak dobtam neki egy ,,bocsi,nincs kedvem beszélgetni:\♥" üzit,amire persze,hogy még inkább idegesebb lett,és hívogatott tovább,de nem volt értelme.Gondoltam egyet,és kikapcsoltam a mobilomat.
-Szia-köszöntött a gyógytornászom,mikor beértem a terembe.Nem mondtam semmit,csak intettem egyet-látom ma nincs kedved beszélgetni
-Nincs-mondtam halkan.Szerencsére megértette,így csendben elkezdtük a tornát,de közben megzavart minket az,hogy valaki kopog az ajtón
-Gyere-szólt Zoli.Nagyon meglepődtem.Dávid volt az,Milánnal. Vagyis,hát Milánt inkább cibálta magával,mivel a pólójánál fogva húzta.
-Itt meg mi a franc van?-mondtam ki az első épkézláb mondatomat
-Na most szépen öcsi elmondod mért vagyunk itt-mondta Dávid Milánnak
-Mert megcsókoltam Rebekát-alig,hogy kimondta ezt a mondatot,a barátom rögtön megütötte
-Héé nyugi már-jött be Márk
-Neked mit jelent az,hogy nem mondod el senkinek hülyegyerek?-törtem ki -épp ezt akartam kikerülni te f*szfej.
-Gondoltam tudnia kell
-De megígérted,hogy magadban tartod
-Most már lényegtelen. Csak arra vagyok kíváncsi,hogy mit érzel Milán iránt-szólt közbe Dávid
-Jézusom mi van veled?Most ezt komolyan megkérdezed tőlem?
-Tudnom kell
-Mintha nem tudnád
-Rebeka,csak válaszolj
-Nem bízol bennem?!-tettem fel a végső kérdést
-Én nem ezt mondtam
-Ha bíznál bennem nem kéne feltenned ezt a kérdést
-Na jó,elég legyen. Ez nem a piac,hogy itt ordibáljatok.Én itt a munkámat akarom végezni.Fiúk hagyjátok el a kórházat.Rebeka,mára már amúgy is végeztünk.Gábor ma már jön masszírozni.-vetett véget mindennek Zoli
Kisétáltunk a kórházból.Lassan,kínos csendben. Mikor kiértünk,a fiúk megálltak,de én nem foglalkoztam velük,csak tovább mentem.
-Most komolyan itt hagysz minket?-kérdezte Dávid
-Miért mit csináljak? Te nem bízol bennem,Márk egy hülye,Milánra meg ránézni sem tudok a tegnapi után.Innen már csak Zsolt hiányozna,aki megütött,csak,hogy teljes legyen a kép.-kezdtem el könnyezni-ez most nekem túl sok.
-De én bízok benned.-kiabált utánam
-Akkor mért kell megkérdezned,hogy mit érzek irántad?-azzal fogtam magam,és hazasétáltam.Szerencsére már jobban megy a sétálás,Zoli amúgy is tanácsolta,hogy kis gyaloglás nem árt,szóval még jól is tettem,hogy nem hívtam anyát. Majdnem egy óra kellett mire hazasétáltam,hisz azért még annyira jól nem megy a dolog.Háromnegyed 11-11 között érhettem haza,a munkások már ott voltak.Dolgoztak az erkélyemen,amire valószínűleg nem lesz szükségem,ha már így összevesztünk Dáviddal.
Alig vártam,hogy eljöjjön a három óra,és mehessek masszázsra.Addig sem kell otthon lennem
-Szia-köszöntem Gábornak
-Szia-köszönt vissza-mi van az arcoddal?
-Az unokatesód történt vele
-Zsolt megütött???
-Meg
-Az egy gyökér
-Az.
-Látom rossz kedved van. A szomszéd terembe voltam,amikor a barátod hepajt rendezett
-Ne is mond
-Szakítottatok?
-Valami olyasmi
Vele se volt kedvem beszélgetni.Senkivel sem volt. Elővettem az emo oldalamat,és amikor hazamentem nem csináltam mást,csak depis zenét hallgattam,és bezárkóztam a szobámba.