Az átmeneti lakótárs

Hajnal ötkor( szerencsére pont,amikor az ébresztőm szólt volna)valaki hívott
-Jó reggelt Kicsim.Hát nem megmondtam,hogy én keltelek?-köszöntött Dávid
-Szia,neked is.Dee,dee megmondtad-helyeseltem
-Miért nincs álmos hangod?
-Azért mert én normális körülmények között is ötkor kelek.-magyaráztam
-Mer?-értetlenkedett.
-Hát reggel futok
-Minek?Jó a tested,nem kell edzened rá
-Aranyos vagy.-dicsértem meg
-Figyelj. Jól vagy?-Először megijedtem.Azt hittem újra szerelmet fog vallani nekem,de szerencsére nem ez történt.
-A körülményekhez képest persze.
-Akkor jó. Mennem kell,majd beszélünk.Csók.Szeretlek-köszönt el
-Csók.Én is.
Felöltöztem,lefutottam a telepre,és ismét deszkáztam.Sokkal jobban ment,mint tegnap,úgyhogy örültem. Már majdnem teljes volt a boldogság,csakhogy megláttam Zsoltot
-Hát te?-kérdeztem
-Reggelente ide járok.Baj?-röhögött
-Nem,dehogy.Csak nem számítottam rád.
A tegnapi távolságtartáshoz képest ma egész jól elvoltunk.Segített,hogy gyorsabban tudjak megtanulni deszkázni,és sokat röhögtünk.
Hatkor indultam haza,és megint sikerült úgy elkészülnöm,hogy negyed nyolckor már a suliban voltam. Azt hittem megint csak András lesz ott,de már Ricsi,és Milán is a helyükön ültek.
-Sziasztok-köszöntem kedvetlenül
-Rebeka,beszélhetnénk?-rohant oda hozzám Milán
-Neked is jó reggelt.Ja,várj.Mégse-mondtam,és továbbsétáltam
-Nem akartam azt mondani,csak..-kezdett bele,mire kitörtem
-Most nehogy elkezd mondani,hogy az idegesség beszélt belőled.Mert állandóan ezt csinálod. Csúnyát mondasz,ami miatt az ember megharagszik rád,aztán ezzel a dumával megpróbálod kibeszélni magad a helyzetből.De nem érdekel érted?Van elég gondom anélkül is,hogy veled békülgessek.Most pedig elállnál az utamból?Komolyan zavar,hogy tapodtat sem tudok mozdulni a benga testedtől.
-Nem nem állok félre.Nem fogom hagyni,hogy így kiszállj az életemből.Nem fogok belenyugodni.Az első és utolsó ember vagy,aki nekem ennyire sokat jelent,úgyhogy felejtsd el,hogy félreállok. Ezt megbeszéljük-dacolt
-Persze,megbeszéljük. Mint tegnap mi?Lássuk csak,mi lett a vége. Lényegében leprostiztál.
-Hogy mit mondott rád?Milán te idióta hülye ************************-szitkozódott András
-Hé,emo. Te ne szállj bele. Menj vissza a depressziós légkörödbe,ami ott van valahol-mutatott András padjára
-Ne merj így beszélni vele. Akkora szemét vagy. Szállj le rólam.Felejts el.Hagyj békén!-szálltam András védelmébe
-Basszus Rebeka,szeretlek!-ordította ki
-Nem érdekel értsd már meg!-küszködtem a könnyeimmel.
Zsolt pont akkor lépett be.
-Valami gond van?-kiabált oda hozzánk.
-Nem semmi-legyintettem,és leültem a helyemre.
A maradék idő csöndesen telt,senki nem mert szólni kettőt se,mert félt a következményektől.
Amikor bejött Márk,eléggé meglepődött.
-Rebeka,mi történt?-nézett rám
-Semmi...-fordultam el
-Milán?-találgatott
-Aha....-szerencsére pont bejött a tanár,így nem kellett elmesélnem neki mindent.
Duplamagyarral kezdtünk,de mivel Marika néni látta,hogy gond van,átváltottunk dupla osztályfőnökibe.
-Had találjam ki. Rebeka ééééés......-nézett körbe-Milán?
Senki se szólalt meg. Én nem akartam,gondolom Milán nem mert,a többiek meg inkább nem folytak bele.
-Rendben,várjatok egy percet-azzal ki ment az ajtón. Öt perc múlva Niki nénivel tért vissza-figyeljetek. Rebeka és Milán kivételével mindenki elmegy Niki nénivel-tessékelte ki az osztályt az ofő.Mikor mindenki kiment,belekezdett a hegyi beszédbe.
-Tudom,hogy kamaszok vagytok,és sokszor nem egyezik a véleményetek,de srácok ez nagyon durva.Még az osztály is fél megszólalni mellettetek. Mi történt?
-Lényegében leprostizott-kezdtem bele
-Már megint kiforgatod a szavaimat-mordult fel Milán
-Kiforgatom?Na várj csak-intettem le.-Marika néni,tessék elképzelni.Volt egy kis problémánk tegnap,ezért délután átmentem,hogy megbeszéljük.Egy nagy veszekedés alakult ki,ahol ezt mondta,idézem: ,,Ó,szóval sok a srác?Ha nem ráznád előttünk a segged,nem lenne ez!"
-Chh-horkantott
-Milán.Hogy mondhattad ezt?-vonta kérdőre a tanárnő Milánt
Ilyen,és ehhez hasonló beszélgetések voltak,a legdurvább a legutolsó volt:
-Marika néni,kérem ne játssza már el a lelki pásztorunkat.Meg fogjuk oldani-kezdte el leoltani a tanárnőt
-Nem kell itt megoldani semmit. Jók leszünk mi így-vágtam közbe
-Nem fogod kibírni.-mosolygott rám pimaszul
-Ne hidd,hogy utánad fogok szaladgálni
-Gyerekek,elég!!-kiáltott a tanárnő
-Tanárnő fogja már be!Mi a francnak ordibál?Így se úgy se fogok önre hallgatni. Kímélje meg a hangszálait,meg az idegzetét,és húzzon el
Már majdnem megszólalt az ofő,mire kicsengettek,Milán pedig lesétált tesire
Én bevártam Márkot,és vele sétáltam...volna le,csak közben félrehívott Ricsi
-Okés vagy?-érdeklődött
-Fogjuk rá.Hagyjuk,nem fontos.-leakartam rázni.Lehet hogy undok tőlem,de nem volt kedvem jó pofizni.Ő mégis maradt velem,és végig beszélgettünk.Órán is,és tulajdonképpen a végére egész jól elvoltunk.
Tesi után volt még duplaangolunk,németünk és matekunk.Nem részletezem,hisz a tanuláson kívül semmi sem történt.
Suli után gyorsan hazaszaladtam átöltözni,és mentem is az edzésre.
Csak a szokásos volt.Beszélgettünk a lányokkal,míg meg nem jött Péter bá,aztán bemelegítésnél Lolával nyújtottam,később természetesen fociztunk,ötkor pedig mentem haza.Vagyis nem haza,hanem be a kórházba meglátogatni anyát.
-Szia anya,hogy vagy?-kérdeztem a kórterembe lépve
-Szia egész jól,de a héten benntartanak.Tudom,hogy apád kongresszuson van,és hogy egyedül vagy,ezért ha gondolod áthívhatsz bárkit,hogy legyen társaságod-mondta
-Köszi,még meggondolom. A babával mi van?-érdeklődtem tovább
-Szerencsére nincs semmi baja,de oda kell figyelnem,hogy elég táplálék és tiszta víz jusson a szervezetembe,mert könnyen legyengülhet ő is,mint én.
Egy órán át beszélgettünk,aztán indultam haza.Sokat gondolkodtam a séta közben,hogy vajon kit hívjak. Glóriának hasmenése lett(délután írt,hogy holnap se jön suliba),Laura pedig szobafogságban van. És akkor eszembe jutott Márk.Rögtön fel is hívtam,és azt mondta benne van,hétre várjam.
Olyan 5-fél 6 körül sms-em jött
Dávid:Ezt nem hiszem el..
Rebeka:Mit??
Dávid:El fogunk költözni innen
Rebeka:???
Dávid:Anya munkája miatt el kell költöznünk.Martinék annyira odáig vannak,de én nem. Imádom ezt a helyet
Rebeka:Nyugodj meg.Gyere fel msn-re,mindjárt hazaérek és beszélünk
Hazaértem,és egészen Márk érkezéséig beszéltünk kamerával,meg mikrofonnal.Sikerült lenyugtatnom szerencsére,szóval készen álltam az én ,,kondistársam" fogadására
-Szia-lépett be az ajtón
-Szia,kössz,hogy eljöttél.-mosolyogtam
-Örülök,hogy meghívtál.Várj,kitalálom-nézett körbe-a kanapén aludjak?-röhögött
-Dehogy.Apa anya nincs itthon,gondolom nem akarsz bántani,szóval aludhatsz az ágyamban nyugodtan-nevettem vissza.
Körülbelül éjfélig voltunk fenn,és csak beszéltünk,beszéltünk,beszéltünk. Mindenféléről:fociról,kondiról,pasiügyeimről,csajügyeiről,kitértünk Milánra,és Zsoltra,szóval tényleg mindent át tudtunk beszélni. Nagyon jó volt