Ajjajj...

Reggel amikor felkeltem,nagyon fájt az arcom. Hirtelen eszembe se jutott,hogy tegnap bemostak nekem,ezért odasétáltam a tükörhöz,hogy  megnézzem mi a gond.
-Ó Zsolt b*sz*m*g-sóhajtottam. És mért sóhajtottam?Mivel kéz-zöld-lila foltos volt az arcom. Jaj de jó. Gondolkodás nélkül bementem a fürdőbe,kivettem a sminkes dobozomat,de sajnos kifogyott az alapozóm. Ezért bemosott arccal kellett bemennem a kórházba. De jó. Út közbe felhívtam Milánt
-Szia,hallod az arcom elég állat
-Nyugi kislány most már Zsolté is-röhögött-hallom kicsit átalakítottak. Mikor nézhetem meg?
-Figyi,megérkeztünk,most le kell tennem.Majd hívlak .sziaa
-Szia
Kiszálltam,és bementem tornára
-Szia Re...mi van az arcoddal?
-Szia Zoli,Zsolt bemosott
-Hogy?!
-Hát ,,véletlenül" de még simán meg tudta volna állítani magát
-Mesélj el mindent
-Hát úgy történt,hogy a házam előtt állt az egyik osztálytársammal,és veszekedtek,és az osztálytársamat akarta megütni,de elé álltam,és nem nagyon zavartatta magát,bumm megütött
-Úr isten. Na figyi elkezdjük a mai tornát,közbe még mesélsz jó?
-Oks.
-Ma fájdalmasabb lesz. Guggolnod kell.Elsőre könnyűnek hangzik,de hidd el,nem az ilyen lábakkal
És elkezdtem.Iszonyat módon fájt. Elég nehéz volt
-És ez az osztálytársad lány volt?
-Nem.Fiú
-Értem.Egyébként nem is dicsértem meg milyen jó lett a hajad
-Köszi-mosolyogtam
Mikor vége lett a tornának,bevallom megkönnyebbültem.A tegnapi könnyű volt,akkor csak sétálgatnom kellett.De a mai egy pokol volt
-Jut eszembe.Ma a masszázs elmarad.
-Oké,köszi.Sziaaa
-Szia
Kifele menet megint telefont emeltem,és sms-t írtam
Rebeka:Egész délután szabad vagyok
Milán: 5-kor átnézek oks?
Rebeka:Király
Amikor anya hazavitt azt vettem észre,hogy a szobámban apa beszélget egy idegen hapsival
-Csókolom.Szia apu. Mi történik itt?
-Szia Rebeka,emlékszel,hogy tavaly erkélyt akartál?
-Igen-csillant fel a szemem
-Nos pár héten belül lesz is
-A pár hét egész pontosan 4 hetet takar-mondta a bácsi,aki gondolom építészmérnök lehetett.
-Egy pillanat
Kiszaladtam,és tárcsáztam Dávidot
-Dááviiiiiid
-Rebekaaaa miééért kiabáluuuunk?
-Azért mert izé .Na melyik házba költöztök?
-Szemből nézve a jobb szomszédotokba.Mer?
-Úúú de király. csak mert látom,hogy ott is van egy erkély,meg 4 hét múlva nekem is lesz
-az de király. És közel van a két ház,simán tudunk dumálni-örült
-Aha,aha.Ezért hívtalak
Miután letettem egy ,,igeen,lesz erkélyem" táncot jártam el,aminek anya ,,nagyon örült"
-Oké kislányom,örülök,ha örülsz,de a lábadra vigyázz.
Tökre elvoltam .Amúgy azt mondta a mérnök,hogy holnap kezdik el,és majd ki be fognak járkálni a szobámba,szóval úgy készüljek.Semmi gond bácsika kérem,ennyit megér az egész
Délután ötig msn-en voltam fenn. Beszéltem szinte mindenkivel az osztályból,plusz Dáviddal kamoztam.
Aztán egyszer csak kopogtak az ajtón
-Gyeree-mondtam
-Azt a k****.De jól nézel ki-köszönt Milán
-Tetszik?
-Tetszik.Nagyon.
-Annak örülök.És mizu?
-Semmi se,fáj a lábam.Veled?-válaszolt
-Neked fáj a lábaD?én mit mondjak?-nevettem-amúgy semmi.vagyis de. Lesz erkélyem
-Na,az király. Akkor lesz majd erkélyavató buli?
-Őőőő.Sose hallottam mér ilyenről,de mért is ne?
-Tudod,mint a házavató bulik.Csak erkéllyel
-Ha az érdekel Milán,akkor nem.Nem rúgunk be
-Mentem cső-viccelt,mire utánahajítottam egy párnát
-Hééé!Ezt most visszakapod!-mivel nem tudtam ,,elmenekülni" gyorsan elkapott és elkezdett csikizni
-Neee,nee neeee ezt utálom,nem bírom neeee-könyörögtem neki.
Már feküdtem a földön,alig bírtam lélegezni,mire végre leállt. Keltem volna fel,de megakadályozott,hogy szinte rajtam feküdt,és megpróbált megcsókolni. Már majdnem sikerült is neki,de félbeszakítottam
-Milán..ne..
-Bocsi,én csak...
-Ne,hagyd. Ne magyarázkodj
-Most asszem lelépek
-Várj!Ne!Maradj még..
-Minek Rebeka?Hogy nézzem,ahogy boldog vagy Dáviddal?
-Miről beszélsz?
-Arról,hogy nekem ez nagyon nehéz,és ha tehetném,és nem okozna neked fájdalmad,őt is megverném szívesen,nem csak Zsoltot
-Ne már Milán
-Nincs ne már Rebeka. Basszus. Amikor felkelek,rád gondolok.Amikor eszek rád gondolok. Éjjel nappal a közös képünket nézem,és nem tudlak kiverni a fejemből. Beléd szerettem.És ez a barátság így nem működik. Bármennyire is szeretnélek akár csak a barátságommal boldoggá tenni,nem megy érted?!És rosszul érzem magam emiatt,de nem tudok mit csinálni.Ráadásul bűntudatom van,amiért miattam sérültél meg.....
....Te Dávidot szereted,és én ezt tiszteletben tartom.Basszus...nem megy. nem bírom megállni
-Mit nem bírsz megállni?-kérdeztem,de már késő volt. Megcsókolt
-Héé mi a francot csinálsz?
-Ezt nem bírtam megállni. Most megyek. Ezt nem tudja meg senki.Majd dumálunk.Ja,és itt a lecke. Szia
Egész este ezen a csókon gondolkodtam.Na nem azon,hogy most Milánt szeretem-e vagy ilyesmi,mert természetes,hogy ez hülyeség.Én Dávidot szeretem,és ez továbbra sem változott. Inkább azon agyaltam,hogy hogy fogunk majd egymásra nézni a suliban pár hét múlva?És,hogy ezt el mondjam Dávidnak,vagy ne? Nem tudtam mit tenni,hát felhívtam Márkot,aki át is jött
-Jézusom. Most kajakra lesmárolt?-hitetlenkedett
-Muszáj még egyszer elmondanom?...
-Nem,csak meglepődtem
-Figyelj.Nem lesz itt semmi gond .Egyenlőre nem kell látnod,a suliban meg majd megoldjuk valahogy. Most ne gondolj erre. Menj fel msn-re és beszélgess a barátoddal,Milánt meg elintézem
-Mi?!
-Elbeszélgetek vele
-Ne merd!
-Miért ne?
-Mert ezt nem mondhatod el senkinek.Ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek!
-Jó..megígérem
Még egy kis ideig maradt,beszélgettünk a hajamról,meg arról,hogy Zsolt megütött,aztán lelépett mert az anyja hívta.