Másnaposok 2.

Szombat reggel.Hát igen.Ennyire kiütve talán még soha se voltam,voltunk(azt hiszem az egész csapat nevében beszélhetek)
-Jó reggelt-keltegettem Dávidot
-Ja..csak halkabban,szétmegy a fejem...-nyafogott
Gondoltam hagyom,had pihenjen,inkább magamra húztam egy vékony pulcsit,és lementem a többiekhez.
Épp kelegettek,de eléggé K.O. volt még szinte mindenki
-Jó reggelt-köszöntem nekik
-Te nem vagy másnapos?-kérdezte nyöszörögve Milán
-Nem,én most el vagyok-mondtam,és kinyitottam a hűtőt.Mivel volt még szendvics(felkészültem tegnap este),ezért kiraktam azokat az asztalra,Cola,Fanta,és gyömbér kíséretében.
-Egyetek,ha idáig el tudtok nyúlni-nevettem,és akkor olyat tettem,amit nem igazán akartam. Megfogtam egy szál cigit az öngyújtóval,és kimentem ,,friss levegőre".Először nem jutott el a tudatomig mit is teszek valójában,Milánnak viszont igen,ezért megállított
-Rebeka,te mit csinálsz?Tedd azt le!-jött oda,és vette ki a cigit a kezemből
-Ilyen csak a depressziósoknak jár-nevetett majd....beleszívott. Ez most utalás akar lenni?Köszi Milán
-Akkor öt percre scene-ből átmegyek emo-ba és kiérdemlem a slukkot-néztem rá olyan ,,na erre mit lépsz?" tekintettel
-Nem mész át semmiből sehova.
-Nem kell vigyázni rám
-Semmi sem nyugtatott meg eddig arról,hogy tudsz magadra vigyázni
-Jól van,nyugodj már meg-forgattam a szemeimet
-Nem.Nem nyugszom le.
-Jó,akkor tudod mit?Idegeskedj.De engem hagyj ki belőle-mondtam,majd elkezdtem az ajtó felé sétálni
-Várj,Rebeka.Nézd mit csinálunk most is...Béke?
-Ha most a béke alatt a barátságra gondolsz,akkor nem.Nincs béke. Hogy lenne ez normális barátság?
-Úgy,hogy talán sikerülne,ha megpróbálnánk-jött közel hozzám,nagyon közel,mire félrelöktem.-ne már Rebeka,tudod,hogy szeretlek
-Igen,tudom. És sajnos azt is,hogy hogyan.-mondtam,majd végleg bementem,fel a szobámba. Nagyon ideges voltam,ezért csapkodtam össze vissza a fésűmet,meg mindent,amit csak értem,egészen addig,amíg Dávid meg nem szólalt
-Már megint miért van idegrohamod?-ült fel az ágy szélére
-Semmi,nem fontos-mondtam
-Na gyere ülj ide-mutatott a lábára,mire odaültem
Elkezdte simogatni az arcomat,majd megkérdezte...:
-Milán miatt?
-Az egy gyökér-kezdtem felkelni,de visszarántott
-Innen addig nem kelsz fel cicám,amíg el nem mondod mi történt
És mivel kénytelen voltam,el mondtam neki mindent. Arra a részre,hogy cigiztem,annyira nem is figyelt.Szerintem megbocsájtja,hisz annyi  minden történt az életemben,hogy ennyi ,,lazítást" megérdemlek.Egy szó,mint száz,csak a Milános részre koncentrált
-Próbáld megérteni.Hisz beléd szeretett,és tudja,hogy egy darabig még biztos nem leszel az övé,de ettől még a barátod akar maradni.És szerintem,ennyit azért megérdemel
-De az milyen barátság lenne?Ugyan már,Dávid...
-Az olyan barátság lenne,hogy deszkáznátok,meg hülyülnétek,mint régen.Egy idő után úgy is kimenne a fejedből,hogy mit érez irántad..
Erre nem tudtam mit mondani,csak sóhajtottam.Most kérjek tőle bocsánatot?De nem akarok.A fenébe is! Hagyom az egészet. Most van nagyobb gondom is,mint Milán. Anyura gondoltam,hogy kivel van,hol van,mért utált meg. És apura,hogy mért ment el..talán rám haragszik?Hogy ennek az egésznek én vagyok az oka,és hogy talán meg sem kellett volna születnem? Ilyeneken gondolkodtam,és közben könnybe lábadt a szemem
-Hé,ugye most nem Milán miatt sírsz?-törölte le a könnyeket az arcomról
-Nem,hanem anyuék miatt-szipogtam
-Jaj,gyere ide-ölelt át szorosan,és tűrte ahogy hisztizek.Ismét. Utálok közönségnek bőgni,de most nem tehettem mást. Nagy sírásom közepette észre sem vettem,hogy bejött Ádám
-Hallod Rebeka,szólok anyuéknak és ideköltözök jó?-simogatott meg.
-Jó-köszöntem meg neki egy öleléssel
-De most már nem sírhatsz,mert akkor összebalhézunk-kezdett viccelődni
-Bunyót akarsz?-szálltam be a baromkodásba
-Nem,lányokat nem verek meg.Főleg akkor nem,ha izmosabbak mint én-röhögte el magát
-Erősebb,szexibb,és beleszerettem a fenekébe-harapta el a száját,és mért végig Dávid
-Oké tesó nyugi,én az unokatesója vagyok,nem fogok így beszélni róla-,,undorodott el". -de most,hogy így mondod,a feneke...
-Jó,jó eléég! Had menjek ki,utána folytathatjátok-röhögtem,majd kisétáltam,és lementem a konyhába.Akkor már mindenki evett,kivéve Milánt. Ő szőrén-szálán eltűnt..
-Hol van Milán?-kérdeztem,szerintem közömbösen...
-Elment. De elég ideges volt,mikor itt hagyott minket-szólt Márk
-Ja,jó.Nekem mindegy-válaszoltam ismét közömbösen,de ez már nem lehetett olyan meggyőző,mivel Márk sms-t küldött
Márk:Balhé volt megint?
Rebeka:...
Márk: Öt perc múlva az erkélyeden
Rebeka:ok.
Ajj,most át akarja beszélni?Én nem akarok erről beszélni senkivel.Had legyen már az én dolgom.Oké,segíteni akarnak,de meg tudom oldani egyedül is.Annyira azért nem vagyok béna..
Amikor felértem,Márk már ott ücsörgött. Dáviddal.Hát ez jól kezdődik
-Most ugye nem akartok ,,leültetni,és megbeszélni a dolgot"?
-De,pontosan ezt akarjuk-mondta Dávid-nem akarjuk,hogy veszekedjetek
-Szóval inkább néznéd,hogy egy olyan srác a haverom,aki lényegében belém van esve?
-Most,hogy így mondod...-gondolt bele
-Figyelj.Oké,a pasid nem akarja,ez tök érthető. De tényleg maradnál inkább fasirtban vele?
-Igen,és mi lenne,ha ezt megoldhatnánk csak mi ketten?Elég nagyok vagyunk már ahhoz,hogy plusz segítség nélkül megoldjuk a problémáinkat,nem kell gardedám.
-De mi csak segíteni akarunk-mondta teljesen normális hangsúllyal a barátom
-Igen,úgyhogy nem kéne kiabálnod,mint egy sakál-mondta jóval erélyesebben Márk
-Jó,akkor hagyjál békén,és nem fogok ordibálni-kiabáltam,majd lementem a földszintre. Nyilván lehallatszott,mivel amikor leértem mindenki nézett rám nagy szemekkel
-Nem történt semmi...-mondtam,de Márk erre alaposan rácáfolt.
-Leléptem,és vissza se jövök.Remélem most örülsz Rebeka-,,mosolygott"
-Teljes szívemből örülök,remélem a sulin kívül sose kell látnalak-,,mosolyogtam vissza"
És akkor kész,végem volt.Teljesen ideges lettem,és kimentem a kertbe elszívni egy cigit.Úgy néz ki rászokom,de annyira nem hatott meg a dolog.
Később(amikor már körülbelül a második,vagy a harmadik szálnál tartottam..) kijött hozzám Dávid
-Nem akarunk rosszat.-húzott közelebb magához-csak jót akarunk neked
-Tudom,de meg tudom oldani egyedül is
-Az lehet,de a barátaid vagyunk,és azért vagyunk,hogy támogassunk-vette el a kezemből a cigit,majd eltaposta
-Jó....-mondtam,mire nem szólt semmit,csak megcsókolt. -na gyere menjünk vissza,a többiek még úgyis itt lesznek egy darabig.
Így hát bementünk,és leültünk a kanapéra.
-Mi lenne,ha minden péntek este buliznánk valakinél?Most Rebekánál volt.Következő nálam?-kérdezte Laura
-Nekem oké-mondtam,majd mindenki helyeselt. Egy szóval minden héten bulizni fogunk
-Mivel jó nagy kertünk van,felállíttatok apuval olyan bulisátrat tudjátok .Meg meghívom Zalánt,hogy jöjjön zenét csinálni. És akkor legyen megint batyus,mint most Rebekánál-kezdett szervezni
-Én hozok füvet-mondta Ádám
-Whiskey-stoppoltam le
És így keltek el a dolgok.Persze Glória nem merte bevállalni a piát meg a cigit,ő inkább rágcsát javasolt. Neki megengedjük,hisz a szülei (...) nem igazán szeretik,ha bulizik,így nem issza le sose K.O.-ra magát.
De térjünk vissza a naphoz. Körülbelül délután 4-ig pakolásztunk,aztán amikor vége lett,gondoltam egyet,és megkérdeztem
-Martin,Laura.Menjünk ki hárman táncolni. Többiek,jöttök?-próbáltam buzdítani a ,,közönséget"
Mindenki benne volt,szóval gyakoroltunk egyet,hogy Martin is belejöjjön,aztán olyan öt körül kimentünk táncolni,és 8-ig kinn is voltunk. Ma összesen 500 forint gyűlt össze,amit sehogy sem lehet normálisan háromfelé elosztani,ezért kitaláltuk,hogy ilyen esetekre közös kasszát nyitunk,és betesszük. Én elvállaltam a pénz őrzését,és ez így mindenkinek jó volt.
Amikor már kellően kibuliztunk magunkat,elindultunk haza.
-Rebeka-kezdte Dávid-holnap nem jönnél át ebédre?Anya megakar ismerni. És jönni Kriszti is,mert Martinnal eléggé összejöttek
-Persze,szívesen megyek.De mit vegyek fel?
-Semmit,nekem úgy tetszel a legjobban.-viccelte el-egyébként nem tudom.Te mindenhogy jól nézel ki.
Erre nem tudtam mit mondani,csak megcsókoltam.