Veszekedés...ismét.

Hétfő. Az első kondi Márkkal. De kezdjük a legelején.
Reggel felkeltem,és a szokásos futás helyett gondoltam egyet,hogy majd deszkázni fogok,ezért lefutottam a telepig,és elkezdtem gyakorolni. Közben Zsolt is megérkezett(?)
-Te,itt?Rebeka...deszkázol?-ámult
-Ja,olyasmi-néztem a deszkámat.
-El vagyok ájulva-hüledezett tovább
-Sajnos,csak képletesen érted,ahogy látom-méregettem amolyan ,,halj már meg" nézéssel
Ennyi volt a kommunikálás(egy ideig). Csöndben elvoltunk mindketten,ő profin csinálta a dolgát,én meg bénáztam.Egyszer valamin megcsúszott a kerék,és nem tudtam irányítani a deszkát,leestem róla. Estem volna inkább a földre.Zsolt elkapott,és belevesztem a nagy szemeibe.
-Jól vagy?-kérdezett mosolyogva,miközben a karjában tartott
-Ő,ja..ja-dadogtam.-asszem. köszi,hogy megfogtál
-Semmiség.
Tényleg nem beszéltünk sokat ezelőtt se,ezután se.Csak összemosolygások voltak.Hogy ez mit jelent?Nem tudom.
Hatkor indultam haza,hogy legyen elég időm fürödni,sminkelni,hajat csinálni,öltözni. Végül mindenre volt időm bőven,így negyed nyolckor már a suliban voltam. Rajtam kívül csak András volt ott
-Jó reggelt-köszöntem
-Neked is-köszönt vissza.-jó volt a tegnapi beszélgetés
-Ja,szerintem is-mosolyogtam
-Téged érdekelnek ezek a stílusok?-érdeklődött
-Hát,igen. Főleg a scene. Tetszik az a hajviselet,meg úgy minden-magyaráztam
-Nem gondoltam volna rólad-röhögött
-Mert?-vontam fel a szemöldököm
-Azt hittem,te olyan tipikus ,,ne érj a hajamhoz,vagy meghalsz" szöszike vagy-nevetett még jobban
-Oké,ezt most bóknak veszem-nevettem vissza
-Bók?Héé!Azt csak tőlem fogadhatsz el-jött be az ajtón Zsolt és...odalépett hozzám,majd megpuszilta az arcom.Nem tudtam,mire véljem,szóval inkább hagytam.
Később megjött az én ,,kondistársam" Márk.
-Suli után,még lesz annyi időnk,hogy ledobjuk otthon a cuccainkat,aztán találkozunk előttetek. Ok?-kezdett egyeztetni
-Persze,oké.-mosolyogtam-és kössz
-Semmiség,jó is lesz veled kondizni. Alig várom.-röhögött előre. Biztos azt hiszi,bénázni fogok
Úgy fél 8 körül új arcra lettem figyelmes.Egy új lányra. Nem volt ismerős,ezért odamentem
-Szia,Rebeka vagyok.Látom új vagy.-köszöntöttem
-Szia Rebeka,nem vagyok új...Noémi vagyok-nézett értetlenül
-No...Noémi?De Noémi haja barna volt,a tied meg vörös- komolyan?!Szőke vagyok!! Hogy mondhattam ilyet??
-Befestettem-nézett még mindig értetlenül,de kezdett nevetgélni a szitun
-Basszus,bocs. De nagyon bírom a hajadat
Szóval így kezdődött,a mi becsengetésig tartó beszélgetésünk.Kedves lány,jó a stílusa,vicces.Nincs vele gond
Az első két óra unalmas angol volt,ahol önként lehetett felelni,és gondoltam miért is ne. Megmentettem a csapatot,és még ötöst is kaptam,szóval a nap csodásan indult. (Csak indult!)
A következő infó volt.Óra előtt beültünk a terembe,és mivel áramtalanítva volt az egész terem( komolyan. Miért?!Ez pont az áramon alapszik...) csak néztünk bambán ki a fejünkből.Egyszer csak odajött Milán
-...Rebeka...-kezdte
-Szia Milán,hogy vagy?-csinátlam úgy,mintha a tegnap este meg sem történt volna
-Jól köszi.Figyelj,gondolkodtam.Felejtsd el a tegnap estét.Nem mondtam semmit,jó?-nézett mélyen a szemembe
-Figyelj,Milán.Ma átugrom hozzád,és átbeszéljük jó?Ezt át kell.Nem hagyhatjuk ennyiben. Benne vagy?
-őő...persze.-azzal tovább állt
Remélem nem lesz semmi gáz,nem akarok összeveszni vele
Csengetésre pontosan érkezett Niki néni
-SZiasztok,zárlat van,nem tartom meg az órát. Csöndben foglaljátok el magatokat.-adta ki az utasítást.Foglaljuk el magunkat gépekkel teli terembe,amik nem működnek?Csóközön,tanárnő!
Szóval volt egy unalmas óránk,amit felváltott a tesi.
Suliköröket futottunk,amikor hirtelen becsatlakozott hozzám Zsolt
-Van programod délutánra?-kérdezett
-Van.
-És holnap?-kérdezett tovább
-Fociedzés.
-Szerda?-nagyon nem akarta feladni.
-Talán be tudlak szorítani. Mi kell?-adtam be a derekam
-Csak arra gondoltam,átjöhetnél dumálni.Plussz Gergő még mindig aranyos baba
-Okéé,átmegyek Gergőzni.-virultam
Már majdnem elkezdett Zsolt továbbfutni,amikor hirtelen mellénkjött Milán
-Mit keresel itt Zsolt?-vonta kérdőre az exemet
-Semmi közöd hozzá Milán,kopj már le
-Mi van,megint lenyúlnád az egyetlen embert az életemből,aki még érdekel is?!
-Még mindig Bellán pattogsz?Tudod,ő már nagyon tág-egyszerűen elállt a szavam.Mii?Hogy mondhat ilyet?
-Elég hagyjátok abba!-ordítottam
-Oké.Várlak szerdán-mondta Zsolt,és továbbállt
-Te.... mész.... hozzá?-kezdett kérdőre vonni két lihegés közt Milán
-Baj?-kérdeztem vissza
-Hogy teheted ezt?!?!?!?!
-Mégis mit?!-néztem rá
-Elmész..hozzá?Dehát....mit tett velem és Bellával?-hitetlenkedett
-Az a múlt.A múltad,amihez semmi közöm sincs.
-De megcsalt téged-próbált tovább érvelni
-Milán.Féltékeny vagy?-néztem rá
-Nem,én csak....-kezdett kifogást keresni
-Jó,Milán hagyjuk. Egyet mondj meg.Átmenjek ma,vagy hagyjuk?!
-Gyere....
-Jó.-azzal továbbsprinteltem
Tesi után a változatosság kedvéért angol jött. Semmi extra se volt,a tanárnő elment az óráról,szóval helyettesítő jött be,ergo az osztály aludhatott.
Az alvásidő után németünk volt,ahol a tanár üvöltött,hogy mért nem tanulunk. Hm. Azt hiszem,ezt még halljuk majd párszor
Német után hazaszaladtam a cuccommal,átöltöztem,és Márk már itt is volt
-Rebekaaa.Induljunk.-lelkesedett
15 perc volt gyalog az út. Amikor bementünk a kondiba,igazán meglepődtem.Azt hittem sokan lesznek,de a portáson kívül egy árva lélek sem volt
-Csőő, bro-köszöntötte Márk a portást. Hát jó,biztos jóban vannak.Beszéltek pár szót,majd bementünk a terembe,ahol szintén nem volt senki
-Márk.Ez szép és jó.De komolyan csak mi vagyunk itt?-nevettem
-Ja.Ez fater kócerája,kivettem csak magunknak-magyarázta.Wow.Az apjáé a kondi. Tök menő
Két órán át voltunk ott,és mindent kipróbáltam,amit csak lehetett.Sok gép volt,jól felszerelt a terem.
-Na megyek,még át kell mennem Milánhoz-mondtam kellemetlenül
-És az baj?-kérdezett vissza Márk
-Részben.De hagyjuk.Köszi a mát,szia-nyomtam puszit az arcára,majd bementem a házba
Letusoltam,átöltöztem és szaladtam át Milánhoz,hogy azért kis időm legyen otthon valami tanulásfélére is.
Bekopogtam,motyogott valami ,,szia.gyere be"-félét,felmentem a szobájába,és 5 perc néma csönd fogadott.Valakinek (persze,hogy nekem) meg kellett törnie a csendet
-Figyelj.Nem akarom,hogy rohamod legyen,ha beszélek Zsolttal-kezdtem bele
-Nincs rohamom-tiltakozott reflexből
-De van,és látom.De nyugodj meg,nem tud elvenni tőled.-nyugtatgattam
-Persze,hogy nem tud elvenni tőlem.Szép szavakkal nem.Erőszakkal fog.De én harcolni fogok-szónokolt,mintha épp Afganisztánba indulna katonaként a háborúba
-Mi?!Hol érzed magad?-akadtam ki
-Sehol.De a történelem nem fogja megismételni önmagát. Te az enyém vagy-jelentette ki
-A tied?!Nem kérlek. ÉN SENKIÉ SEM VAGYOK-emeltem ki
-Ja,még
-Ne beszélj rólam úgy,mintha tárgy lennék.-váltottam át idegesbe
-Nem mondtam,hogy tárgy vagy. De Zsolttal állok szemben.
-Hagyj már Zsolttal.Annyira elegem van.Itt van ő,te,meg még Dávid is. Kicsit hagyjatok már levegőt!-törtem ki
-Ó,szóval sok a srác?Ha nem ráznád előttünk a segged,nem lenne ez!-üvöltött
-Hogy mondod?!Rázom a seggem?Tudod mit Milán?Menj a halálba!-azzal kinyitottam a szobaajtót,és készültem drasztikusan elmenni,de ott volt valaki.Egy srác
-Szia.Laci vagyok,Milán bátyja.-mutatkozott be
-Bánom én-mondtam sírva,majd kiszaladtam a házból.
Szinte sprinteltem hazafele. Azt se tudtam mit csináljak. Amikor berontottam a szobámba,azt vettem észre,hogy be van kapcsolva a laptop. Skype megy rajta. Dávid írt
Dávid üzenete:Szia Rebekám,rég beszéltünk.Hogy vagy?♥
Közben bekapcsoltuk a kamerát,és amikor meglátta az arcom,újra írt
Dávid üzenete:Mi a baj?!?!
Rebeka üzenete:Nem fontos
Dávid üzenete:Mesélsz.Most.
Rebeka üzenete:Csak veszekedtünk Milánnal...megint
Dávid üzenete:mond el pontosan,h mi történt.és ne sírj!
Elmondtam neki mindent.Szóról szóra.A ,,seggrázós részt'' is.Jó.Amikor megemlítettem őt,azt persze kihagytam.Nem akartam,h tudjon az érzéseimről..
Dávid üzenete:Megverem!Csak kerüljön a kezem közé az a ********* :@@@@@@
Rebeka üzenete:Hagyd.Lehet,hogy igaza van.
Dávid üzenete:Dehogy. Csak szimplán bunkó. Felejtsd őt el.Ha ennyire féltékeny,legyen.De te hozd a legjobb formádat.Ahogy szoktad.
Rebeka üzenete:Szeretlek♥
Dávid üzenete:Én is♥ Dee..kérdezhetek valamit?:'o
Rebeka üzenete:Akármit.
Dávid üzenete:....Te hogy?Mert én úgy érzem beléd estem..
Rebeka üzenete:Ezt nem akartam neked elmondani...de asszem én is.És csak azért mondom,hogy asszem,mert nem tudom mit érzek Zsolt iránt.Pár napja még azt se tudtam,hogy Milán iránt mit. De én őt nem szeretem...
Dávid üzenete:Csak Zsoltot kell lenyomnom?Menni fog:$ De Zsolt hogy jött a képbe?
Rebeka üzenete:Hogy furcsamód kedves..
Dávid üzenete:És mint igazi nő,elolvadsz...:)
Rebeka üzenete:Sajnálom,nem tehetek róla...:s
Dávid üzenete:Nem hibáztatlak:D♥De most menj,aludj.Pihend ki magad,jóéjt.szeretlek.Holnap én keltelek♥♥
Rebeka üzenete:Oké,neked is,én is szeretlek♥♥
Rebeka kijelentkezett!
Ugyan a ,,Holnap én keltelek" részt nem értettem,eltekintettem tőle,és lefeküdtem aludni.