-Dávid,ébredj hahóó-keltegettem,mire csak felnyögött-hallod suli lesz nemsokára
-Mi az a nemsokára?-nyöszörgött
-Hát most fél hat van-mondtam
-Hogy?Nem fogok elkészülni-pattant fel,és elindult az erkély felé
-Mit csinálsz?-mentem utána
-Leugrom az erkélyen??
-De van ajtó
-De messze van.Nyugi-csókolt meg,majd vett egy mély lélegzetet,és leugrott. Nem mertem oda nézni se
-Lent vagyoook-kiabált,amikor földet ért
Ez hülye.Az ajtó neki túl messze van,inkább leugrott.
Tehát reggel gondoltam egyet,és inkább elmentem futás helyett a telepre deszkázni.
A hajamat copfba kötöttem,felvettem egy rövidnacit (nem vagyok fázós),a Barcelona-s mezemet (igazán jól nézhettem ki),majd felkötöttem a hajamat,és már gurultam is.
Egy ideig egyedül voltam,aztán jött Zsolt. Már épp hazafelé vettem az irányt,amikor megállított...
-Rebeka,nem akartalak megütni-kezdett bele
-Aha,jó. A hülyék a másik oldalon laknak.
-Ne már,ne csináld ezt-fogta meg a kezem
-Mit ne csináljak? Megcsaltál,aztán meg is ütöttél.
-Tudom,de én nem ilyen vagyok
-Nem?Pedig minden ezt bizonyítja
-De nem,Rebeka.Én az vagyok,akit először láttál bennem-jött közelebb,és próbálta átölelni a derekamat,de félbeszakítottam
-Tudod mit?Te egy gyökér vagy-löktem arrébb-egy gyökér,undorító féreg
-Ne nevezz így
-Miért rosszul esik?
-Igen...
-Akkor tudod mit?
-He?
És akkor ököllel megütöttem
-Hoppá!-néztem rá,majd elgurultam,ő pedig ottmaradt...gondolom.Vagy mit tudom én
Szóval szépen hazagurultam,és amikor elhaladtam Dávidék háza előtt,Martin kinn állt.
-Szia-köszönt oda
-Szia-köszöntem,és megálltam
-Na izgulsz?-mosolyogtam
-Kicsit-mosolyodott el,és közben kijöttek Dávidék
-Reggelt-köszöntöttem őket
-Na akkor háromkor Téglában,jó?
-Oké,Rebeka,és kössz-mondta,majd koccoltunk
-Héé,mit nem tudok?-karolt át Dávid
-Majd a tesód elmondja-azzal megcsókoltam,és otthagytam őket.
Hát igen,erről szerintem Martin senkinek nem beszélt.Furcsa. Azt hittem,hogy ő egy kiköpött Barney Stinson. De akkor tévedtem. Lehet,hogy mélyen legbelül egy szerény srác,aki fél kimondani amit gondol....najó ez nevetséges gondolat,még tőlem is.
A nap unalmasan telt,ma nem vittek be az órára,így egész nap táncoltam,de a lábam még nem igen bírja,ezért pihenőt kellett sokszor tartanom...sajnos.
Egyébként azért táncoltam,hogy levezessem a feszültséget,mivel nagyon ideges voltam,hogy mi lesz 3-kor Krisztiékkel. A legrosszabb az egészben az volt,hogy ebédelni se bírtam,annyira izgultam,hogy mi lesz. Hisz azért nem mindennap játszhatom a kerítőnőt.
Olyan egy fél kettő körül Kriszti írt egy sms-t
Krisztina: Rebeka. Nem mehetnénk együtt a bárba?
Rebeka:Miért félsz?:D
Krisztina:Hát...csöppet.....na jó.Nagyon!!
Rebeka: Persze. Találkozzunk Ádámék előtt 2:50-kor
Krisztina: Hát jó.köszii♥
Fél.De aranyoooos.
Szóval amíg nem jött el a találkozás ideje,tanultam. Kicsit muszáj volt,hisz azért elég sok időt kihagytam.
Mikor csörgött az ébresztőm,hogy készülődni kéne,megfürödtem, kivasaltam és feltupíroztam a hajam,majd a sminkelés után felöltöztem. Egy elég szűk fekete farmernacit,egy spagettipántos trikót,és a bőrdzsekimet,valamint a cipőmet,és már indulhattam is.
-Szia -köszöntem amikor odaértem
-Szia-köszönt vissza,majd elindultunk
-Izgulsz,mi?-mosolyogtam
-Hát..iszonyat jó pasi,úgyhogy igen..nagyon is
-Figyelj.Bejössz neki is,úgyhogy nem lesz gond
-Azért maradsz?-nézett rám
-Dehogy. Csak bemutatlak titeket,és már megyek is
Amikor beléptünk a Téglába,Martin már ott ült velünk szembe a pultnál.
-Szia Martin..ismered Krisztinád?-kacsintottam-eddig maradtam srácok,én már lépek is. Jó szórakozást
Miután elköszöntem tőlük,kisétáltam az ajtón.Vagyis,jobban mondva majdnem kisétálam,de mivel Krisztina nekem háttal ült,Martin pedig pont ránéztem,megragadtam az alkalmat és hasat villantottam Martinnak,mire ő mosolygott. Kriszti pont hátranézett,de szerencsére akkor már megfordultam,így pont nem látta mit csináltam. Szépen elsétáltam.
Úgy terveztem,hogy otthon maradok pihenni,de mivel ez sose jön össze,nem értem miért reménykedtem.
Felmentem a szobámba,és majdnem szívrohamot kaptam. Dávid ott állt az erkélyen és integetett
-Te hülye,megijesztettél-nyitottam ki neki az erkélyajtót,hogy bejöhessen
-Bocsi-csókolt meg-figyelj.Az osztály lemegy a telepre,jössz?
-Persze,mért is ne
Elindultunk,és egészen este 11-ig ott voltunk.Nevettünk,deszkáztunk,oltogattuk egymást.Csak a szokásos.De annak örülök,hogy Dávidot így befogadták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése