A nagy hír

A nap szokásosan telt(volna..). Reggel felkeltem olyan öt- fél hat körül,és indultam futni

Annyira hangosan hallgattam a zenét, nem is vettem észre,hogy valaki fut mellettem.Akkor lettem figyelmes a mellettem kocogó emberre,amikor az megkocogtatta a vállamat

-Szia-mosolygott rám…Zsolt. Mert mért is ne

-Mit akarsz?-vettem le a fejemről a fejhallgatót,és futottam (kicsit gyorsabban) tovább

-Csak megdumálni a dolgokat-magyarázott

-Nem,én veled nem dumálok. Vikivel jársz,boldog vagy.Én pedig egyedül vagyok,és boldog vagyok-mosolyogtam rá

-Nem.Te valójában forrsz a dühtől,és a fájdalomtól-igen.jól látta a helyzetet

-Ne hidd,hogy visszamegyek hozzád!Csak azért kellettem,hogy lefeküdj velem.Szerencse,hogy ez nem történt meg

-Ezt hiszed?Hogy ilyen rossz lennék?-lihegett mellettem(Furcsa.Kockahassal,és izmos,erős vádlikkal az ember azt hinné,nem fáj neki a futás.De mégis)

-Igen.Ezt hiszem.-azzal továbbfutottam olyan gyorsan,hogy lemaradjon.

Hazamentem,ettem egy almát és gyorsan lefürödtem. Nem hiszem el.Elkezdtem sírni. Annyira fájt,hogy megcsalt.Igaza volt,dühös vagyok.És csak sírtam,sírtam,mikor megcsörrent a telefon

Dávid volt.Fel kellett vennem

-Halo?-szipogtam

-Szia Rebi. Mi a baj?-kérdezte aggódva

-Semmi semmi.Miért hívtál?-próbáltam leplezni a fájdalmat.

-Na jó. Gyere fel facebook-ra . MOST!-üvöltött le.

Szót fogadtam és felmentem. Egy óráig tartott ugyan,de kiszedte belőlem mi a gond. Közben átléptünk msn-re,szóval mikrofonnal,és kamerával folytattuk a dumálást

-Figyelj.Minden oké lesz.Az a zsolt egy tapló,hagyd a francba-próbált vígasztalni

-Ez nem ilyen egyszerű.Ő…ááá,mindegy.Váltsunk témát-javasoltam. És tényleg mindenféléről beszélgettünk össze-vissza. Sport,zene,állatok,kaja

-Nem,nem nem nem semmi kenyér.Az hízlal-tiltakoztam

-Mit aggódsz?Jól nézel ki-próbált végigmérni,már amennyire tudott

-Hát azt nem mondanám-tiltakoztam egyből

-Figyelj.Ha én azt mondom,hogy okés vagy,akkor okés vagy! Különben is.Karcsú vagy,formás a segged,szép kerek a melled. Nincs miért aggódnod-harapott bele a szájába

-Erre a ,,többi lány” azt mondaná,hogy pedofil vagy-mosolyogtam

-És te mit mondasz?-mosolygott vissza

-Azt,hogy nem vagy normális

-Tudod mit?Nem nem vagyok az. dobsz egy puszit?-kérdezte

-Várj kicsit- azzal  elmentem a kamerától tollat és papírt szeerezni. A cetlire ráírtam,hogy puszi,megmutattam neki majd összegyűrtem és a kamerának dobtam-te kérted-röhögtem

-Te nem vagy normális!!!-feküdt a röhögéstől-oké,de komolyan. Dobsz?-próbált visszatérni

-Oké.-egyeztem bele

Egyre jobb és jobb lett a beszélgetés,komolyan.Elkezdtünk ismerkedni

-Amúgy te 15 vagy,igaz?-kérdeztem

-Ühüm.Miért?-kérdeztem vissza

-Ahww,fiatalabb csaj-,,élvezte” ki a helyzetét

-Miről beszélsz?-értetlenkedtem

-17 vagyok-kacsintott

-Király-kacsintottam vissza. Hirtelen kopogtak a szobaajtón

-Várj kicsit Dáviid.-Gyere beeee!

Milán volt az.Nagyon megörültem neki

-Szia Milán-öleltem meg

-Szia-ölelt vissza-kivel beszlégetünk?

-Dáviddal

-A jövendőbelijével-szólt közbe Dávid

-Őőő,asszem késöbb visszajövök,Szia Rebus-köszönt el.Persze,hogy nem ment el.Maradt,egyész délután 5-ig dumáltunk,aztán Dávidnak halaszthatatlanul  kondiba kellett mennie,Milánnak meg a mamájához,szóval anyuval és apuval maradtam

-Kicsiim,gyere le kicsit-kiabált anya

-Itt vagyok

-Bejelenteni valónk van-néztek rám boldogan-kistesód lesz!

-Juuuuuuuuj!Komolyaaaan?Ez tök kiráály-örültem teljes szívemből

-Már három hetes. Nemrég derült ki-magyarázott anya.

Miután alaposan kiörültük magunkat,kör sms-t írtam Milánnak,Márknak,Glóriának,Laurának,Ádámnak,Kristófnak,és Andrásnak. Mindenki vissza írt,hogy király,meg,hogy majd ha megszületik megdögönyözik és nálunk fognak lógni non stop. A legdurvább válasz Milántól érkezett: ,, Remélem srác lesz,akkor megtanítom neki,hogy kell csajozni.Istenem mennyi mindenre fogom tanítani. Tapizás,és miegymás”

Erre nem reagáltam inkább semmit.

Dávid válaszként azt üzente,hogy csúcs,és kér majd képet. És csatolt egy képet,amin ő van…..kockahassal,és befeszít a kezével.Áááá irtó jól néz ki.

Az este többi része unalmasan telt,amíg mindenki haza nem talált,olyan 8-9 körül.Na akkor aztán pörgött a facebook.  9-10 emberrel biztos beszélgettem. Körülbelül hajnal egyig lehettem fenn,addig dumáltunk Dáviddal. Nagyon jó fej srác,és legalább eltereli a gondolataimat.