Lebukás

Reggel kicsit későn keltem,meglehetősen fáradtan.Kényelmetlen ez a kórházi ágy.de lényegtelen,hiszen csak egy dolgot vártam. Hogy jöjjön Zoli,vagy a doki,vagy valaki,aki hazaenged,mert nagyon unalmas a kórház. És mintha meghallották volna a gondolataimat,Zoli jött be
-Jó reggelt.-köszöntött-gyere,csüccs a kocsiba,Józsi,azaz a doktor úr  kiszedi a varratokat.
Végre valami jó.Elmentünk,hogy a doki kiszedje,és annyira nem is fájt,mint amennyire gondoltam,hogy fog
-Rendben Rebeka,szép a heg,nem lesz ezzel semmi gond.Zoli elmondja a többit-azzal intett amolyan,,vidd innen,van még dolgom" stílusban,és Zoli ki is tolt.
-Na,a terv a következő. Hétfőtől be kell járnod naponta kétszer. Reggel torna,délután masszázs.
-Masszázs?Minek-csodálkoztam
-Az jót fog tenni most az izmaidnak.Masszírozni a fiam fog téged,aki most még tanuló,de már nagyon jól megy neki a munka,és figyelni fogom.
-És mikor hányra jöjjek?
-Reggel kilencre,és délután kettőre. Egyébként délután bejön a fiam bemutatkozni,ha nem gond.
-Dehogy,legalább megismerem majd hétfőn,ha jövök
Megérkeztem a kórház szagú terembe.Egyébként sokan csak ,,legendának" hiszik a kórház szagot,de ha egyszer bennfekvő vagy,tudod milyen
Az egész délelőtt,sőt még a délután első része is unalmasan telt,egészen négyig.
Négykor bejött Dávid
-Szia kicsim-csókolt meg
-Szia-csókoltam vissza
-Lábad?
-Varratmentes
-Megnézhetem?-kacsintott
-Persze-mutattam meg neki
-Szexy ez a heg.Totál beindulok tőle
-Ó,akkor eltakarom.Nem itt kéne csinálni-viccelődtem el. A nagy röhögések közepette észrevettük,hogy valaki kopog
-Gyere bee-szóltam,és az illető be is jött. Körülbelül 180-185 magas srác volt
-Sziasztok.Gábor vagyok-kezdte mosolyogva-csak jöttem bemutatkozni,én leszek a masszőröd.Te bizonyára Rebeka vagy-harapott bele szexin a szájába.Oké,nem kéne mondanom,hogy szexi,de az volt
-Szia,igen ő itt Rebeka.Had mutatkozzak már be öcsi. Rebeka barátja vagyok-lépett közbe Dávid.Egyem meg a féltékeny fejét
Egyébként Gábor kicsit hátrált,és megkomolyodott
-Szia,Rebeka barátja.Majd később visszajövök-azzal ki is ment
-Eszem megáll.Mért kell ilyen dögösnek lenned?-okolt engem Dávid
-Szerinted az én hibám?Okold anyámékat,ők hoztak össze-csókoltam meg
-Fejet hajtok apád előtt.Majd ha egyszer a közelébe merek menni
-Nem olyan rossz arc ám,mint amennyire gonosz a fiúkkal szemben
-Aha,ezt higgyem is el?
-Nem,nem kell
Azzal megint megcsókolt,és megint és megint,és megint. Hosszú perceken keresztül ez ment,amíg be nem nyitott...apa...jaj ne
-Mi a...Menj a lányomtól!-förmedt rá
-Elnézést,mi csak-kezdett bele Dávid.Szegénykém
-Ne beszélj!-oltotta le apa
-Apu várj,ne már.Egyszer úgyis eljött volna ez a nap
-Még,hogy az én kicsi lányom,egy fiúval ilyen fiatalon
-Azt hiszem,én most megyek-kapta össze a barátom a cuccait,és megindult felém.Hirtelen gondolkodás nélkül azt gondolta,majd ad  egy ,,most megyek" csókot,de apa közbeszólt
-Én nem tenném.Hogy tehetted ezt lányom?Túl fiatal vagy. Úgyis hazajössz,majd otthon mindent megbeszélünk
Hazamentünk,és anya ott ült a konyhában,,jól tudom mit tettél" nézéssel,és akkor elkezdte mondani....