E.~ vagyis Scene Girl.
2013. július 26., péntek
INFORMÁCIÓ-NEM RÉSZ
Gondoltam tartok egy kis pihit.Nos ezt csak egy hétig terveztem,de változott a terv.Jövő héten sem lesz még rész,sajnálom!Utána viszont jönnek,úgyhogy készüljetek fel!:)
2013. július 20., szombat
Laura
Reggel már nyolckor kelnünk kellett. Hunor küldött egy sms-t Rolinak,aki miután elolvasta elkezdett keltegetni
-Jó reggelt-noszogatott
-Még öt percet-mondtam,és a hasamra feküdtem
-Kelj fel kicsi ribii-cukkolt
-Rohadj meg!-mondtam,miközben a párnába temettem az arcomat
-Kelj már fel,mindjárt jön a reggeli-röhögött
-Kajaaaa-pattantam fel,egy kicsit túl gyorsan is. A lábam iszonyatosan fájt
-Jól vagy?-guggolt le elém
-Ja,csak kicsit hamar akartam felkelni-mosolyogtam,és megpróbáltam megint felkelni. Úgy látszik elfeküdtem a lábamat
-Fáj,mi?
-Ja,kicsit.Szerintem csak elfeküdtem-mondtam,majd elkezdtem mozgatni,hátha jobb lesz. Kicsit megtornásztattam,és utána már tényleg nem fájt.Szerencsére pont megjött a reggeli.
Mindkettőnk egy-egy óriási szendvicset kaptunk,tele salátával,paradicsommal,paprikával,és valami azonosíthatatlan,de finom szósszal felöntve. Mellé gyümölcslevet,és egy szelet műzlit tálaltak.
Miután végeztünk a reggelivel,Roli elment fürödni,addig kikerestem a bőröndömből a laptopomat,és bekapcsoltam. A skype betöltődött,de annyira nem érdekelt.Inkább bejelentkeztem Facebookba. Nem jött sok értesítő,csak pár üzenet.
Szabi:Mit csinálsz vasárnap?Focizni kéne :DDDDD
Rebeka:Pesten vagyok egész hétvégén,bocsi :s
A következő üzenet Dávidtól jött,egy kicsit furcsa volt amit írt.Bár lehet,hogy csak a szakítás miatt tűnik különösnek
Dávid:Szia széplány,hogy vagy?:) Milyen a nagyváros?:D Hallom Rolival kell egy szobában aludnod,remélem nem próbálkozik;) Szólj,ha gáz van,és indulok is.:D<3
Rebeka: Szia,jól vagyok,Bp szép,csak semmit se látok belőle,mert non stop egy pincében próbálunk. Igen,Rolival vagyok elszállásolva,de nincs vele semmi gond. :D
Az utolsó bejövőm Leilától érkezett.Amikor megpillantottam a nevét,kissé furcsálltam,hisz ő is itt van,de megnyitottam
Leila: Kristóffal együtt lakni szörnyű :cccc mindent szétdobál,olyan,mint egy állat>< egyfolytába böfög,és tévézik.Először táncolni se akart,egy órán át noszogattam,de semmi!!Mi lesz most?!?!?!?!
Rebeka:Nyugodj meg,és 10 perc múlva gyere át
Leila: Oké...
Szerencsére Roli pont kijött a fürdőből,ezért gyorsan ismertettem vele a helyzetet,utána pedig elmentem fürödni. Mikor végeztem,Leila és Roli már nagyban próbáltak
-Szia Leila,jól vagy?-öleltem át
-Aha,fogjuk rá-mondta szomorúan
-Hányasba is laktok?
-Tőletek balra kettővel.A számot nem jegyeztem meg
-Mindjárt jövök-mondtam,és elindultam az ő szobájuk felé,majd erőteljesen bekopogtam. Kristóf félmeztelenül nyitott ajtót..
-Igen?
-Neked is jó reggelt!Na,engedj már be-türelmetlenkedtem,majd bementem
-Mi kéne?
-Gyerünk,öltözz!
-Mi?
-Csináld amit mondtam!-ordítottam le,és szegény össze is rezzent,de nem érdekelt. Gyorsan felkapott valamit,én pedig átkísértem a mi szobánkba
-Leila itt a párod,próbáljatok együtt,mi is mellettetek leszünk Rolival-utasítottam
-Én nem próbálok-szögezte le Kristóf,mire felpofoztam
-Mit mondtál?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Én,nos...azt,hogy most azonnal táncolni akarok-javította ki magát,mire bólintottam és elkezdtük a társastáncot.Tud ő táncolni,ha akar. Ez a gyakorlás nem volt olyan vidám,mint amilyen általában szokott lenni.Mindenki kizárólag a párjára,és a lépésekre figyelt. Úgy a harmadik próbálásnál már jól ment,de még egyszer elpróbáltuk,hogy tökéletesíthessük,ami sikerült is.
-Na,ugye,hogy nem volt nehéz?-néztem Kristófra,mikor már a kanapén ülve pihentünk
-Nem,persze,hogy nem-forgatta a szemeit.
Sajnos nem volt sok időnk a lazításra,hiszen Hunor bejött szólni,hogy 10 perc múlva találkozunk a pincében,és forgatásig ott fogunk gyakorolni. Király...
A csapat időre lent is volt,és elkezdtük az edzést. Jobban ment minden,mint tegnap,de a földről felszálló por még mindig zavart minket. A legrosszabb helyzete Máténak volta,akinek porallergiája van,ő állandóan tüsszögött,és folyt az orra..
-NEM NEM NEM!-üvöltött a főnök-Kitti ne cibáld már a párodat
-De nem tud táncolni-mutogatott a hisztiző lány
-De tud,csak nehéz egy olyan hárpiával,mint amilyen te vagy-oltotta le Kittit...húha. A csaj ezt jól megkapta.Egy percre mindenki lefagyott,és várta a fejleményeket. A két fél farkasszemet nézett,amiben a Főnök győzött. Kitti lenyugodott (érdekes,egyfolytába divatmárkákat gagyogott: Chanel,Gucci és a többit nem értettem,olyan halkan mondta),és folytathattuk a próbát.
Hunor nem hazudott,tényleg egészen a felvételig gyakoroltunk,utána buszra szálltunk,és elutaztunk a forgatás helyszínére,ahol a sminkes,a stáb és Tayler már várt ránk
-Sziasztok-köszöntünk hangosan,mikor beléptünk
-Gyerekek!-jött oda gondolom a rendező- gyerünk fel az öltözőbe,és vegyétek fel az egyes ruhát!
Mi hallgattunk rá,és felmentünk. A mostani szerelés szerencsére nem mutatott sokat,aminek azt hiszem a fiúkon kívül mindenki örült.
A nap hihetetlen lassúsággal telt,mindenki unta,hogy éjjel nappal táncolnunk kell,de amikor felmentünk a színpadra az összes táncos arcára mosoly ült. Ezért éri meg táncolni. Azalatt mindent kiverhetsz a fejedből,és csak a pillanatnak élsz.Megtanít csapatban dolgozni,és alkalmazkodni. Azt hiszem,a mai felvétel volt az eddigi legjobb,amiben én is benne lehettem
-Végezetül-kezdte Tayler-köszöntsük az egyik táncost,aki nem rég jött ki a kórházból.Rebeka,idefáradnál?
Ezt nem hiszem el!Az elején kicsit megilletődve,aztán teljesen normálisan válaszoltam a kérdésekre.
-Milyen érzés a munkatársaiddal táncolni?
-Nagyszerű. Azt hiszem,itt nem csak munkatársaim,hanem a barátaimmá is váltak. Egyszerűen imádom őket,és egy álom velük dolgozni
-Ki az a srác,akit a legjobban megkedveltél?-kacsintott
-Tudom mire megy ki a játék Tayler,de ha már megkérdezted. Én a legjobban Rolit kedveltem meg-mondtam,és mindenki az említette nézett,ő pedig meghajolt és végig azt óbégatta: ,,köszönöm,köszönöm. Nem kellett volna. Ó egy csokor?Imádom a rózsát"
-Köszönjük,hogy néztetek minket,jövő héten találkozunk,sziasztok!-köszönt el a műsorvezető
-VÉGE-kiabált a rendező,és mindenki fellélegzett
-Rebeka beszélt a tévében-jött oda Leila és sikítozva elkezdtünk ugrálni
-Rebeka engem szeret a legjobban-csatlakozott be Roli
-Nem is,mert engem-jött oda Laura,majd szépen lassan mindenki együtt hülyült velünk.
-Gyerekek-jött oda ugrálva Hunor-este hatig szól a szobafoglalás,addig ha gondoljátok körülnézhettek a városban,maradhattok a szálláson is,de hatra mindenki legyen a hotel előtt
-Király,akkor mit csinálunk?-néztem a lányokra
-Mutatnom kell neked egy új koreográfiát,egész este ezen dolgoztam-mondta Laura
-Oké,akkor menjünk fel a szobámba-mosolyogtam.Felszálltunk a buszra,majd nem sokkal később meg is érkeztünk.
-Na,akkor-kezdte Laura,mikor már a szobában voltunk-a children of distance márványtábla helyett című zenére találtam ki ezt a kis semmiséget
-Ne beszélj,csináld-mondta Roli,a lány pedig hallgatott rá,és elkezdte.Valami break féleséget eszelt ki az említett zenére,és nagyon jól csinálta. Annyira király volt,hogy a végére mi is beszálltunk,és megtanultuk
-Hé-szóltam közbe-mi lenne,ha megbeszélnénk Hunorral,hogy ezt előadhassuk a műsorban?
-Ő...de mindenki?-fintorgott Laura
-Nem,dehogy.Csak akik itt vannak most-mosolyogtam (Egyébként Leila és Roli volt még Laurán és rajtam kívül a szobában)
-Király,idehívom-mondta Roli,és elkezdett tárcsázni a telefonján. Öt perc múlva Hunor már a kanapén ülve nézett minket
-Ez nagyon jó srácok,ezt betesszük-mondta-mi lenne,ha felvenném videóra?És megmutatom a Főnöknek
-Király-mosolygott Laura. Látszott rajta,hogy boldog
A maradék idő ami volt,mind arra ment el,hogy fejlesszük a Laura által kitalált táncot. A nap végére szinte tökéletes lett.
A buszon is megpróbáltunk táncolni,de nem jártunk sikerrel.Szűk volt a hely,és a sok kanyar miatt állandóan dölöngéltünk. Ezért inkább énekeltünk..igazából csak egy dalt tudtunk a süs fel napon kívül.Mégpedig a boci boci tarkát,így azt nyomattuk egész hataúton.
Mikor a busz leparkolt a házam elé,fájdalmas búcsút vettem a többiektől,és szépen lassan lesétáltam,és bementem a házba.
Nem sok mindent csináltam,csak bepakoltam holnapra,és Facebookoztam. Aztán olyan 10 körül elmentem aludni
-Jó reggelt-noszogatott
-Még öt percet-mondtam,és a hasamra feküdtem
-Kelj fel kicsi ribii-cukkolt
-Rohadj meg!-mondtam,miközben a párnába temettem az arcomat
-Kelj már fel,mindjárt jön a reggeli-röhögött
-Kajaaaa-pattantam fel,egy kicsit túl gyorsan is. A lábam iszonyatosan fájt
-Jól vagy?-guggolt le elém
-Ja,csak kicsit hamar akartam felkelni-mosolyogtam,és megpróbáltam megint felkelni. Úgy látszik elfeküdtem a lábamat
-Fáj,mi?
-Ja,kicsit.Szerintem csak elfeküdtem-mondtam,majd elkezdtem mozgatni,hátha jobb lesz. Kicsit megtornásztattam,és utána már tényleg nem fájt.Szerencsére pont megjött a reggeli.
Mindkettőnk egy-egy óriási szendvicset kaptunk,tele salátával,paradicsommal,paprikával,és valami azonosíthatatlan,de finom szósszal felöntve. Mellé gyümölcslevet,és egy szelet műzlit tálaltak.
Miután végeztünk a reggelivel,Roli elment fürödni,addig kikerestem a bőröndömből a laptopomat,és bekapcsoltam. A skype betöltődött,de annyira nem érdekelt.Inkább bejelentkeztem Facebookba. Nem jött sok értesítő,csak pár üzenet.
Szabi:Mit csinálsz vasárnap?Focizni kéne :DDDDD
Rebeka:Pesten vagyok egész hétvégén,bocsi :s
A következő üzenet Dávidtól jött,egy kicsit furcsa volt amit írt.Bár lehet,hogy csak a szakítás miatt tűnik különösnek
Dávid:Szia széplány,hogy vagy?:) Milyen a nagyváros?:D Hallom Rolival kell egy szobában aludnod,remélem nem próbálkozik;) Szólj,ha gáz van,és indulok is.:D<3
Rebeka: Szia,jól vagyok,Bp szép,csak semmit se látok belőle,mert non stop egy pincében próbálunk. Igen,Rolival vagyok elszállásolva,de nincs vele semmi gond. :D
Az utolsó bejövőm Leilától érkezett.Amikor megpillantottam a nevét,kissé furcsálltam,hisz ő is itt van,de megnyitottam
Leila: Kristóffal együtt lakni szörnyű :cccc mindent szétdobál,olyan,mint egy állat>< egyfolytába böfög,és tévézik.Először táncolni se akart,egy órán át noszogattam,de semmi!!Mi lesz most?!?!?!?!
Rebeka:Nyugodj meg,és 10 perc múlva gyere át
Leila: Oké...
Szerencsére Roli pont kijött a fürdőből,ezért gyorsan ismertettem vele a helyzetet,utána pedig elmentem fürödni. Mikor végeztem,Leila és Roli már nagyban próbáltak
-Szia Leila,jól vagy?-öleltem át
-Aha,fogjuk rá-mondta szomorúan
-Hányasba is laktok?
-Tőletek balra kettővel.A számot nem jegyeztem meg
-Mindjárt jövök-mondtam,és elindultam az ő szobájuk felé,majd erőteljesen bekopogtam. Kristóf félmeztelenül nyitott ajtót..
-Igen?
-Neked is jó reggelt!Na,engedj már be-türelmetlenkedtem,majd bementem
-Mi kéne?
-Gyerünk,öltözz!
-Mi?
-Csináld amit mondtam!-ordítottam le,és szegény össze is rezzent,de nem érdekelt. Gyorsan felkapott valamit,én pedig átkísértem a mi szobánkba
-Leila itt a párod,próbáljatok együtt,mi is mellettetek leszünk Rolival-utasítottam
-Én nem próbálok-szögezte le Kristóf,mire felpofoztam
-Mit mondtál?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Én,nos...azt,hogy most azonnal táncolni akarok-javította ki magát,mire bólintottam és elkezdtük a társastáncot.Tud ő táncolni,ha akar. Ez a gyakorlás nem volt olyan vidám,mint amilyen általában szokott lenni.Mindenki kizárólag a párjára,és a lépésekre figyelt. Úgy a harmadik próbálásnál már jól ment,de még egyszer elpróbáltuk,hogy tökéletesíthessük,ami sikerült is.
-Na,ugye,hogy nem volt nehéz?-néztem Kristófra,mikor már a kanapén ülve pihentünk
-Nem,persze,hogy nem-forgatta a szemeit.
Sajnos nem volt sok időnk a lazításra,hiszen Hunor bejött szólni,hogy 10 perc múlva találkozunk a pincében,és forgatásig ott fogunk gyakorolni. Király...
A csapat időre lent is volt,és elkezdtük az edzést. Jobban ment minden,mint tegnap,de a földről felszálló por még mindig zavart minket. A legrosszabb helyzete Máténak volta,akinek porallergiája van,ő állandóan tüsszögött,és folyt az orra..
-NEM NEM NEM!-üvöltött a főnök-Kitti ne cibáld már a párodat
-De nem tud táncolni-mutogatott a hisztiző lány
-De tud,csak nehéz egy olyan hárpiával,mint amilyen te vagy-oltotta le Kittit...húha. A csaj ezt jól megkapta.Egy percre mindenki lefagyott,és várta a fejleményeket. A két fél farkasszemet nézett,amiben a Főnök győzött. Kitti lenyugodott (érdekes,egyfolytába divatmárkákat gagyogott: Chanel,Gucci és a többit nem értettem,olyan halkan mondta),és folytathattuk a próbát.
Hunor nem hazudott,tényleg egészen a felvételig gyakoroltunk,utána buszra szálltunk,és elutaztunk a forgatás helyszínére,ahol a sminkes,a stáb és Tayler már várt ránk
-Sziasztok-köszöntünk hangosan,mikor beléptünk
-Gyerekek!-jött oda gondolom a rendező- gyerünk fel az öltözőbe,és vegyétek fel az egyes ruhát!
Mi hallgattunk rá,és felmentünk. A mostani szerelés szerencsére nem mutatott sokat,aminek azt hiszem a fiúkon kívül mindenki örült.
A nap hihetetlen lassúsággal telt,mindenki unta,hogy éjjel nappal táncolnunk kell,de amikor felmentünk a színpadra az összes táncos arcára mosoly ült. Ezért éri meg táncolni. Azalatt mindent kiverhetsz a fejedből,és csak a pillanatnak élsz.Megtanít csapatban dolgozni,és alkalmazkodni. Azt hiszem,a mai felvétel volt az eddigi legjobb,amiben én is benne lehettem
-Végezetül-kezdte Tayler-köszöntsük az egyik táncost,aki nem rég jött ki a kórházból.Rebeka,idefáradnál?
Ezt nem hiszem el!Az elején kicsit megilletődve,aztán teljesen normálisan válaszoltam a kérdésekre.
-Milyen érzés a munkatársaiddal táncolni?
-Nagyszerű. Azt hiszem,itt nem csak munkatársaim,hanem a barátaimmá is váltak. Egyszerűen imádom őket,és egy álom velük dolgozni
-Ki az a srác,akit a legjobban megkedveltél?-kacsintott
-Tudom mire megy ki a játék Tayler,de ha már megkérdezted. Én a legjobban Rolit kedveltem meg-mondtam,és mindenki az említette nézett,ő pedig meghajolt és végig azt óbégatta: ,,köszönöm,köszönöm. Nem kellett volna. Ó egy csokor?Imádom a rózsát"
-Köszönjük,hogy néztetek minket,jövő héten találkozunk,sziasztok!-köszönt el a műsorvezető
-VÉGE-kiabált a rendező,és mindenki fellélegzett
-Rebeka beszélt a tévében-jött oda Leila és sikítozva elkezdtünk ugrálni
-Rebeka engem szeret a legjobban-csatlakozott be Roli
-Nem is,mert engem-jött oda Laura,majd szépen lassan mindenki együtt hülyült velünk.
-Gyerekek-jött oda ugrálva Hunor-este hatig szól a szobafoglalás,addig ha gondoljátok körülnézhettek a városban,maradhattok a szálláson is,de hatra mindenki legyen a hotel előtt
-Király,akkor mit csinálunk?-néztem a lányokra
-Mutatnom kell neked egy új koreográfiát,egész este ezen dolgoztam-mondta Laura
-Oké,akkor menjünk fel a szobámba-mosolyogtam.Felszálltunk a buszra,majd nem sokkal később meg is érkeztünk.
-Na,akkor-kezdte Laura,mikor már a szobában voltunk-a children of distance márványtábla helyett című zenére találtam ki ezt a kis semmiséget
-Ne beszélj,csináld-mondta Roli,a lány pedig hallgatott rá,és elkezdte.Valami break féleséget eszelt ki az említett zenére,és nagyon jól csinálta. Annyira király volt,hogy a végére mi is beszálltunk,és megtanultuk
-Hé-szóltam közbe-mi lenne,ha megbeszélnénk Hunorral,hogy ezt előadhassuk a műsorban?
-Ő...de mindenki?-fintorgott Laura
-Nem,dehogy.Csak akik itt vannak most-mosolyogtam (Egyébként Leila és Roli volt még Laurán és rajtam kívül a szobában)
-Király,idehívom-mondta Roli,és elkezdett tárcsázni a telefonján. Öt perc múlva Hunor már a kanapén ülve nézett minket
-Ez nagyon jó srácok,ezt betesszük-mondta-mi lenne,ha felvenném videóra?És megmutatom a Főnöknek
-Király-mosolygott Laura. Látszott rajta,hogy boldog
A maradék idő ami volt,mind arra ment el,hogy fejlesszük a Laura által kitalált táncot. A nap végére szinte tökéletes lett.
A buszon is megpróbáltunk táncolni,de nem jártunk sikerrel.Szűk volt a hely,és a sok kanyar miatt állandóan dölöngéltünk. Ezért inkább énekeltünk..igazából csak egy dalt tudtunk a süs fel napon kívül.Mégpedig a boci boci tarkát,így azt nyomattuk egész hataúton.
Mikor a busz leparkolt a házam elé,fájdalmas búcsút vettem a többiektől,és szépen lassan lesétáltam,és bementem a házba.
Nem sok mindent csináltam,csak bepakoltam holnapra,és Facebookoztam. Aztán olyan 10 körül elmentem aludni
Az egész hétvégénk meg van fúrva?!
Reggel Milán puszilgatva keltegetett.
-Jó reggelt.Már négy óra van-suttogta,mire én nyögtem egyet és átfordultam a hasamra-ma tánc van,emlékszel?
-Aha-mondtam fáradtan
-Hozzak reggelit?
-Nem vagyok éhes
-Akkor hozok-mondta,és kisétált az ajtón. Ez idő alatt megpróbáltam összeszedni magam,hogy legalább felülni fel tudjak,de nem jött annyira össze,úgyhogy maradtam inkább fekve,ami Milánnak nem tetszett.
-Etesselek nevetve?-kérdezte,mikor bejött. A tálcán két szendvics volt,és két pohár üdítő
-Jó lenne,de felkelek-mondtam,majd felültem,ő pedig mellém ült és úgy ettünk
-Ugye nem azon gondolkozol,hogy hogy fogod ezt ledolgozni?-nézett rám nagy szemekkel
-Nem,most nem ezen
-Akkor?
-Azon,hogy olyan sokat törődsz velem,én pedig semmit sem tudok visszaadni
-Akkora gyökér vagy.nekem bőven elég,hogy itt vagy velem-mondta,majd elkezdtünk csókolózni.Letette a tálcát az asztalra,ráfeküdtem és úgy folytattuk.
-El..fogsz..késni..-mondta apró csókok között
-Igazad van-kezdtem el leszállni róla,de megállított
-Az nem azt jelenti,hogy mellém kell feküdnöd-nevetett
-És akkor hogy megyek haza?-mosolyogtam
-Öltözz fel,hazakísérlek-mondta,én pedig hallgattam rá.Felvettem a tegnapi cuccom,a pólóját odaadtam neki,és elindultunk.
-Basszus. Utálom,hogy reggel ilyen hideg van-vacogott
-Nincs is hideg-nevettem-teljesen nyárias idő van
-Hát neked biztos-mosolygott-de én nem vagyok hozzászokva ehhez
-Puhány vagy?-mosolyogtam gonoszul
-Héé,mit mondtál?-nézett rám ,,sértődötten"
-Hogy puhány vagy-ismételtem meg. Ő amolyan ,,na ezt most visszakapod" fejet vágott,felemelt,és úgy vitt végig az egész utcán.Hisztiztem,hogy tegyen le,de semmit sem hatott.Úgy tett,mintha nem is embert cipelne.Minden esetre a helyzetet kiélvezte,és egy idő után a keze megtalálta a fenekemet,amit nem igen díjaztam,de még mindig nem hallgatott rám.
-Megérkeztünk-mondta,majd letett,de még mindig nem engedett el
-Gonosz vagy-mondtam,és közben a haját piszkáltam
-Én?Gonosz?Ugyan-mondta,majd nyakamnál fogva óvatosan magához húzott,és megcsókolt.Kis idő után mentünk az utunkra.
Ma reggel úgy döntöttem nem fürdök meg,csak felkaptam a cuccomat,fogat mostam,sminkeltem,felkötöttem a hajamat,és indulhattam is Csákvárra.
-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem a stúdióba
-Á,Rebeka végre itt vagy.-jött oda Hunor-ROLI GYERE IDE!
-Szia Rebeka-ölelt meg-mi történt Hunor?
-Kérek szépen egy tánc tartást!-utasított,mi meg úgy néztünk egymásra,utána pedig rá,mintha kínaiul beszélne- Csak annyit kértem,hogy úgy álljatok be,ahogy kezditek a társas táncot
Szegény Hunor már a fejét fogta(biztos azt kérdezte magától,hogy hogy kerülhetett ilyen hülyék közé). Beálltunk,és elkezdett méregetni minket
-Tudom mi a gond,Főnök-méregetett minket még mindig,miközben oda jött a Főnök
-Igen?Mi?
-Az,hogy nem ér össze a testük-mondta
-Én szeretném,ha összeérne-kacsintott Roli,és magához húzott..éreztem,hogy.......Jézusom! Ki se mondom inkább
-Igen,így jó lesz!-Mondta Hunor-Gyerekek!Mostantól ez a testtartás
Mindenki odajött és minket kezdett el nézni. Öt percig biztos álltunk ott úgy,mint a próba babák,aztán kezdődhetett is a tánc. Szinte mindent tökéletesen csináltunk,kivéve a társas táncot. Ezért kitalálták Hunorék,hogy szombaton délben indulunk Pestre,gyakorolni fogunk,és vasárnap estig ott maradunk..de király!
-Nem értem mért kell ezért felmennünk Pestre,amikor mehetnénk vasárnap is-mondta Laura
-Én sem értem.Itt is tudnánk gyakorolni-forgatta a szemeit Leila
-Szerinte, jó,hogy megyünk -mondtam,majd mindketten rám néztek.-Egy közös kiruccanásnak fogjátok fel. Együtt a csapat
-Igazad van-jött oda Máté a fiúkkal
-És mond csak Rebeka-kezdte Roli
-Nem,nem alszok melletted
-Jó,és akkor..
-Nem. Alattad sem.És mielőtt megkérdeznéd,feletted sem
-Tulajdonképpen...-dadogta-nincs is több kérdésem
Felmentem az öltözőbe,elintéztem magam,aztán lementem a biciklimért,és ráérősen tekertem egészen a suliig.Ma kicsit előbb engedtek ki minket táncról,szóval volt időm. Talán nem kellett volna ennyire belassítani,mivel csengetés előtt öt perccel voltam a suli előtt,de nem gáz annyira.
Felsiettem az infóba,szerencsére még Niki néni sehol sem volt. Letettem a cuccom,és oda mentem Ádámhoz.Milán is ott volt
-Szia tesó-öleltem át az uncsimat
-Szia.-mosolygott-hogy vagy?
-Jól,fogjuk rá-forgattam a szemeimet
-Mi történt?-kérdezték egyszerre
-Szombaton délbe indulunk Pestre és vasárnap este jövünk haza-fogtam a fejem
-Akkor Laura se lesz itthon a hétvégén?-kérdezte halkan Ádám
-Nem,mer?
-Nem fontos-mondta,majd elsétált
-Akkor az egész hétvégénk meg van fúrva,mi?-térdelt le elém Milán
-Hát rendesen-bólogattam.Csak sóhajtott egyet,és megölelt.
Később jött Niki néni,szóval el kellett kezdenünk az órát. A tanár nő még mindig zabos volt Zsolt miatt..épp ezért sajnos könyörtelenül tanított minket. Összesen három egyest osztott ki (Dávidnak,Laurának,és nekem),mert állítása szerint nem tudtuk a választ a kérdésére.Időt sem adott,hogy válaszoljunk,de mindegy...jó lassan telt el az a két óra,amit vele kellett eltöltenünk,de valahogy vége lett..
A következő óránk tesi volt. Kosár labdáztunk,ami jó hangulatban telt.Egész órán azon nevettünk,hogy Milán nem tudott gólt dobni. A palánkig eljutott,de ott mindennek vége volt.Mindenki rajta röhögött,ő meg már nagyon ideges volt
-Héé-mentem oda hozzá(mosolyogva)-megtanítsalak kosárra dobni?
-Az jó lenne-mondta,majd megfogtam a kezét,és odahúztam a palánkig. Elkezdtem neki magyarázni,amire erősen figyelt. Az egész teremben síri csend volt,csak a kettőnk hangját lehetett hallani.
Miután végig mondtam,hogy mit hogy csináljon,megpróbálta újra,és sikerült neki.Mindenki megtapsolta (persze Viki és Zsolt,a két ringyó kivétel ez alól), és mehetett tovább a játék. Innentől végig arról szólt a meccs,hogy Milán gólt dob,szóval a többieknek kezdett elegük lenni a vereség gondolatától is. A mi csapatunk győzött,természetesen.
A tesit dupla angol követte.Most senki sem jött be,teljesen egyedül voltunk. Sajnos megint kitalálták,hogy Laurával táncoljunk,de én ezt most passzoltam,mert annyira fájt a lábam,hogy elővettem a láb rögzítőmet,és felvettem
-Nagyon fáj?-kérdezte Milán
-Eléggé-mondtam
-SRÁCOOK!-ordította el magát Ricsi-Bulizunk ma?
Én rögtön Milánra néztem,olyan szép szemekkel,amilyen szépekkel csak tudtam
-Bulizni akarsz?-sóhajtott
-Csak,ha te is
-Akkor leisszuk magunkat-mondta,majd pacsiztunk
-NAAA?-ordibált tovább Ricsi
-A buli az én kertemben lesz!-mosolyogtam
-Imádlak Rebeka-jött oda hozzám,és szorosan megölelt
-Én is,csak engedj el,mert megfulladok-mondtam,ő pedig röhögve elengedett.
Az utolsó óránk ofő volt,ahol a fiúk hülyeségből megkérték Marika nénit,hogy jöjjön el a buliba
-Gyerekek,nekem már nem való a bulizás.Elég volt tinikoromba-intett le minket
-Hogy tetszett bulizni akkor?-érdeklődött Dávid
-Hát,tudjátok.Akkor sokkal menőbb volt a drog,mint most-mosolygott-ezt nem szabadna elmesélnem,de éjjel nappal drogoztunk. Minden évben a nyári szünetet úgy töltöttük,hogy elszöktünk otthonról a haverokkal,és találomra kerestünk egy várost. Az utolsó ilyen nyár durvára sikeredett,ezért megesküdtünk,hogy soha sem bulizunk
-Mért,mi történt?-kérdezte András
-Két barát nőmet meglőtték,egyet majdnem megerőszakoltak,engem meg majdnem elraboltak-mondta teljesen komolyan,mire mindenkiben megdermedt a jég
-Akkor-köszörülte meg a torkát Ricsi-egyezzünk meg valamiben. Ha hosszabb szünetünk lesz......elszökünk!
Erre mindenki elkezdett éljenezni,persze,hogy az egész osztály benne volt
-De ezt nem meséltem el nektek-mondta Marika néni
-Persze,hogy nem. Igazából mi a Spring Breakers-ből vettük az egész sztorit-mondtam mosolyogva
-Az jó film-helyeselt az ofő. Azt hittük ennél komolyabb,de szerencsére tévedtünk
Az óra után kicsit szervezkedtünk még a suli előtt,majd mindenki elindult haza,beleértve engem is. Jött velem Ádám,Milán,és Dávid is,úgyhogy nem voltam egyedül.
Mikor kinyitottam a kertbe vezető ajtót,és kinéztem,eléggé ledöbbentem
-Őő,srácok...-mondtam,mire mind odajöttek mögém
-Mi a..az egy jakuzziii-ordította el magát Ádám,majd levette a nadrágját,és a pólóját,és rögtön beleugrott
-De hogy kerül ez ide?-néztem zavartan
-Azt nem tudom,de csomagod jött-tett a földre egy nagy dobozt Milán.Leültem mellé,és elkezdtem kicsomagolni
-Jézusom..-mondtam zavartan,hisz tele volt fullcapekkel,BEATS (!!) fejhallgatókkal és albumokkal...
-Ez rengeteg pénzbe kerülhetett-mondta Milán-ki küldte?
-Nem tudom,de itt egy levél
-Akkor nyisd ki-sürgetett,én pedig kinyitottam. Nem fordítottam sok időt az olvasásra,megnéztem az aláírást.
-Apa küldte-mondtam,majd összetéptem a levelet,és azt néztem
-Hé,nyugi-próbált közelebb jönni Milán,de én felkeltem,és bementem a házba.
Nem értem.Mért hagyott itt anya és apa?Mit tettem?Egész addig jó voltam,amíg el nem mentek.Most minden más lett.Hisz..hisz én anorexiás lettem..Legalább bevallom,nem?!
Ilyen kérdéseket tettem fel magamnak,közben lerogytam a földre,és kigördült az első könnycsepp.
-Nyugodj meg-jött oda Dávid-minden rendben lesz
-Ne mond ezt nekem.-kezdtem el ordibálni-hogy lehetne ezután bármi rendben?Semmim sincs,mindent elvesztettem.
Az ordibálásra felfigyeltek a fiúk is,de egy ideig még nem jöttek
-Rebeka,hallod,nézz rám!-emelte fel az államat Dávid-nyugodj meg,mi itt vagyunk neked
-Ezt ne mond úgy,mintha helyettesíthetnéd a szüleimet-mondtam,majd felfutottam az emeltre,egyenesen be a szobámba,az ajtót pedig bezártam.
Kicsivel később kopogást hallottam
-Menj el-mondtam sírva
-Rebeka,engedj be-hallottam meg Milán hangját.Vettem egy mély levegőt,és kinyitottam az ajtót,ő pedig bejött
-Lefújtam a bulit,és elküldtem a többieket-mondta,majd magához húzott-tudom,hogy ki vagy akadva a szüleid miatt
-Ők nekem már nem a szüleim..
-Attól,hogy sírsz nem lesz jobb..figyelj.Most elmesélek valamit..Az én szüleim is leléptek. Ők együtt,és itt hagytak minket a sz*rba.Az a nő,akivel most vagyunk Lacival,nem az anyukánk.Hanem egy volt barát nője,aki befogadott minket
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel
-Az igazi szüleink egész életünkben utáltak minket,aztán egyszer gondoltak egyet,és leléptek.De megtanultunk ezzel nem foglalkozni.Volt támaszunk abban az időben bőven,úgyhogy túléltük.De nehéz volt
Már épp elkezdtem mondani amit akartam,de hirtelen nagy csörömpölést hallottunk a földszintről,ezért lesiettünk. Az osztály volt az,azért jöttek,hogy felvidítsanak. Valaki (gondolom Laura) hívta a táncosokat is,szóval egyszerűen király bulinak néztünk elébe. Mindenki hozott magával piát és kaját,úgyhogy ezzel gondunk nem volt.Az egész este abból állt,hogy ittunk,felelsz vagy merszeztünk,szívtunk,felelsz vagy merszeztünk,vízi pipáztunk,majd ugyan ez folytatódott tovább,egészen hajnalig.
-Jó reggelt.Már négy óra van-suttogta,mire én nyögtem egyet és átfordultam a hasamra-ma tánc van,emlékszel?
-Aha-mondtam fáradtan
-Hozzak reggelit?
-Nem vagyok éhes
-Akkor hozok-mondta,és kisétált az ajtón. Ez idő alatt megpróbáltam összeszedni magam,hogy legalább felülni fel tudjak,de nem jött annyira össze,úgyhogy maradtam inkább fekve,ami Milánnak nem tetszett.
-Etesselek nevetve?-kérdezte,mikor bejött. A tálcán két szendvics volt,és két pohár üdítő
-Jó lenne,de felkelek-mondtam,majd felültem,ő pedig mellém ült és úgy ettünk
-Ugye nem azon gondolkozol,hogy hogy fogod ezt ledolgozni?-nézett rám nagy szemekkel
-Nem,most nem ezen
-Akkor?
-Azon,hogy olyan sokat törődsz velem,én pedig semmit sem tudok visszaadni
-Akkora gyökér vagy.nekem bőven elég,hogy itt vagy velem-mondta,majd elkezdtünk csókolózni.Letette a tálcát az asztalra,ráfeküdtem és úgy folytattuk.
-El..fogsz..késni..-mondta apró csókok között
-Igazad van-kezdtem el leszállni róla,de megállított
-Az nem azt jelenti,hogy mellém kell feküdnöd-nevetett
-És akkor hogy megyek haza?-mosolyogtam
-Öltözz fel,hazakísérlek-mondta,én pedig hallgattam rá.Felvettem a tegnapi cuccom,a pólóját odaadtam neki,és elindultunk.
-Basszus. Utálom,hogy reggel ilyen hideg van-vacogott
-Nincs is hideg-nevettem-teljesen nyárias idő van
-Hát neked biztos-mosolygott-de én nem vagyok hozzászokva ehhez
-Puhány vagy?-mosolyogtam gonoszul
-Héé,mit mondtál?-nézett rám ,,sértődötten"
-Hogy puhány vagy-ismételtem meg. Ő amolyan ,,na ezt most visszakapod" fejet vágott,felemelt,és úgy vitt végig az egész utcán.Hisztiztem,hogy tegyen le,de semmit sem hatott.Úgy tett,mintha nem is embert cipelne.Minden esetre a helyzetet kiélvezte,és egy idő után a keze megtalálta a fenekemet,amit nem igen díjaztam,de még mindig nem hallgatott rám.
-Megérkeztünk-mondta,majd letett,de még mindig nem engedett el
-Gonosz vagy-mondtam,és közben a haját piszkáltam
-Én?Gonosz?Ugyan-mondta,majd nyakamnál fogva óvatosan magához húzott,és megcsókolt.Kis idő után mentünk az utunkra.
Ma reggel úgy döntöttem nem fürdök meg,csak felkaptam a cuccomat,fogat mostam,sminkeltem,felkötöttem a hajamat,és indulhattam is Csákvárra.
-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem a stúdióba
-Á,Rebeka végre itt vagy.-jött oda Hunor-ROLI GYERE IDE!
-Szia Rebeka-ölelt meg-mi történt Hunor?
-Kérek szépen egy tánc tartást!-utasított,mi meg úgy néztünk egymásra,utána pedig rá,mintha kínaiul beszélne- Csak annyit kértem,hogy úgy álljatok be,ahogy kezditek a társas táncot
Szegény Hunor már a fejét fogta(biztos azt kérdezte magától,hogy hogy kerülhetett ilyen hülyék közé). Beálltunk,és elkezdett méregetni minket
-Tudom mi a gond,Főnök-méregetett minket még mindig,miközben oda jött a Főnök
-Igen?Mi?
-Az,hogy nem ér össze a testük-mondta
-Én szeretném,ha összeérne-kacsintott Roli,és magához húzott..éreztem,hogy.......Jézusom! Ki se mondom inkább
-Igen,így jó lesz!-Mondta Hunor-Gyerekek!Mostantól ez a testtartás
Mindenki odajött és minket kezdett el nézni. Öt percig biztos álltunk ott úgy,mint a próba babák,aztán kezdődhetett is a tánc. Szinte mindent tökéletesen csináltunk,kivéve a társas táncot. Ezért kitalálták Hunorék,hogy szombaton délben indulunk Pestre,gyakorolni fogunk,és vasárnap estig ott maradunk..de király!
-Nem értem mért kell ezért felmennünk Pestre,amikor mehetnénk vasárnap is-mondta Laura
-Én sem értem.Itt is tudnánk gyakorolni-forgatta a szemeit Leila
-Szerinte, jó,hogy megyünk -mondtam,majd mindketten rám néztek.-Egy közös kiruccanásnak fogjátok fel. Együtt a csapat
-Igazad van-jött oda Máté a fiúkkal
-És mond csak Rebeka-kezdte Roli
-Nem,nem alszok melletted
-Jó,és akkor..
-Nem. Alattad sem.És mielőtt megkérdeznéd,feletted sem
-Tulajdonképpen...-dadogta-nincs is több kérdésem
Felmentem az öltözőbe,elintéztem magam,aztán lementem a biciklimért,és ráérősen tekertem egészen a suliig.Ma kicsit előbb engedtek ki minket táncról,szóval volt időm. Talán nem kellett volna ennyire belassítani,mivel csengetés előtt öt perccel voltam a suli előtt,de nem gáz annyira.
Felsiettem az infóba,szerencsére még Niki néni sehol sem volt. Letettem a cuccom,és oda mentem Ádámhoz.Milán is ott volt
-Szia tesó-öleltem át az uncsimat
-Szia.-mosolygott-hogy vagy?
-Jól,fogjuk rá-forgattam a szemeimet
-Mi történt?-kérdezték egyszerre
-Szombaton délbe indulunk Pestre és vasárnap este jövünk haza-fogtam a fejem
-Akkor Laura se lesz itthon a hétvégén?-kérdezte halkan Ádám
-Nem,mer?
-Nem fontos-mondta,majd elsétált
-Akkor az egész hétvégénk meg van fúrva,mi?-térdelt le elém Milán
-Hát rendesen-bólogattam.Csak sóhajtott egyet,és megölelt.
Később jött Niki néni,szóval el kellett kezdenünk az órát. A tanár nő még mindig zabos volt Zsolt miatt..épp ezért sajnos könyörtelenül tanított minket. Összesen három egyest osztott ki (Dávidnak,Laurának,és nekem),mert állítása szerint nem tudtuk a választ a kérdésére.Időt sem adott,hogy válaszoljunk,de mindegy...jó lassan telt el az a két óra,amit vele kellett eltöltenünk,de valahogy vége lett..
A következő óránk tesi volt. Kosár labdáztunk,ami jó hangulatban telt.Egész órán azon nevettünk,hogy Milán nem tudott gólt dobni. A palánkig eljutott,de ott mindennek vége volt.Mindenki rajta röhögött,ő meg már nagyon ideges volt
-Héé-mentem oda hozzá(mosolyogva)-megtanítsalak kosárra dobni?
-Az jó lenne-mondta,majd megfogtam a kezét,és odahúztam a palánkig. Elkezdtem neki magyarázni,amire erősen figyelt. Az egész teremben síri csend volt,csak a kettőnk hangját lehetett hallani.
Miután végig mondtam,hogy mit hogy csináljon,megpróbálta újra,és sikerült neki.Mindenki megtapsolta (persze Viki és Zsolt,a két ringyó kivétel ez alól), és mehetett tovább a játék. Innentől végig arról szólt a meccs,hogy Milán gólt dob,szóval a többieknek kezdett elegük lenni a vereség gondolatától is. A mi csapatunk győzött,természetesen.
A tesit dupla angol követte.Most senki sem jött be,teljesen egyedül voltunk. Sajnos megint kitalálták,hogy Laurával táncoljunk,de én ezt most passzoltam,mert annyira fájt a lábam,hogy elővettem a láb rögzítőmet,és felvettem
-Nagyon fáj?-kérdezte Milán
-Eléggé-mondtam
-SRÁCOOK!-ordította el magát Ricsi-Bulizunk ma?
Én rögtön Milánra néztem,olyan szép szemekkel,amilyen szépekkel csak tudtam
-Bulizni akarsz?-sóhajtott
-Csak,ha te is
-Akkor leisszuk magunkat-mondta,majd pacsiztunk
-NAAA?-ordibált tovább Ricsi
-A buli az én kertemben lesz!-mosolyogtam
-Imádlak Rebeka-jött oda hozzám,és szorosan megölelt
-Én is,csak engedj el,mert megfulladok-mondtam,ő pedig röhögve elengedett.
Az utolsó óránk ofő volt,ahol a fiúk hülyeségből megkérték Marika nénit,hogy jöjjön el a buliba
-Gyerekek,nekem már nem való a bulizás.Elég volt tinikoromba-intett le minket
-Hogy tetszett bulizni akkor?-érdeklődött Dávid
-Hát,tudjátok.Akkor sokkal menőbb volt a drog,mint most-mosolygott-ezt nem szabadna elmesélnem,de éjjel nappal drogoztunk. Minden évben a nyári szünetet úgy töltöttük,hogy elszöktünk otthonról a haverokkal,és találomra kerestünk egy várost. Az utolsó ilyen nyár durvára sikeredett,ezért megesküdtünk,hogy soha sem bulizunk
-Mért,mi történt?-kérdezte András
-Két barát nőmet meglőtték,egyet majdnem megerőszakoltak,engem meg majdnem elraboltak-mondta teljesen komolyan,mire mindenkiben megdermedt a jég
-Akkor-köszörülte meg a torkát Ricsi-egyezzünk meg valamiben. Ha hosszabb szünetünk lesz......elszökünk!
Erre mindenki elkezdett éljenezni,persze,hogy az egész osztály benne volt
-De ezt nem meséltem el nektek-mondta Marika néni
-Persze,hogy nem. Igazából mi a Spring Breakers-ből vettük az egész sztorit-mondtam mosolyogva
-Az jó film-helyeselt az ofő. Azt hittük ennél komolyabb,de szerencsére tévedtünk
Az óra után kicsit szervezkedtünk még a suli előtt,majd mindenki elindult haza,beleértve engem is. Jött velem Ádám,Milán,és Dávid is,úgyhogy nem voltam egyedül.
Mikor kinyitottam a kertbe vezető ajtót,és kinéztem,eléggé ledöbbentem
-Őő,srácok...-mondtam,mire mind odajöttek mögém
-Mi a..az egy jakuzziii-ordította el magát Ádám,majd levette a nadrágját,és a pólóját,és rögtön beleugrott
-De hogy kerül ez ide?-néztem zavartan
-Azt nem tudom,de csomagod jött-tett a földre egy nagy dobozt Milán.Leültem mellé,és elkezdtem kicsomagolni
-Jézusom..-mondtam zavartan,hisz tele volt fullcapekkel,BEATS (!!) fejhallgatókkal és albumokkal...
-Ez rengeteg pénzbe kerülhetett-mondta Milán-ki küldte?
-Nem tudom,de itt egy levél
-Akkor nyisd ki-sürgetett,én pedig kinyitottam. Nem fordítottam sok időt az olvasásra,megnéztem az aláírást.
-Apa küldte-mondtam,majd összetéptem a levelet,és azt néztem
-Hé,nyugi-próbált közelebb jönni Milán,de én felkeltem,és bementem a házba.
Nem értem.Mért hagyott itt anya és apa?Mit tettem?Egész addig jó voltam,amíg el nem mentek.Most minden más lett.Hisz..hisz én anorexiás lettem..Legalább bevallom,nem?!
Ilyen kérdéseket tettem fel magamnak,közben lerogytam a földre,és kigördült az első könnycsepp.
-Nyugodj meg-jött oda Dávid-minden rendben lesz
-Ne mond ezt nekem.-kezdtem el ordibálni-hogy lehetne ezután bármi rendben?Semmim sincs,mindent elvesztettem.
Az ordibálásra felfigyeltek a fiúk is,de egy ideig még nem jöttek
-Rebeka,hallod,nézz rám!-emelte fel az államat Dávid-nyugodj meg,mi itt vagyunk neked
-Ezt ne mond úgy,mintha helyettesíthetnéd a szüleimet-mondtam,majd felfutottam az emeltre,egyenesen be a szobámba,az ajtót pedig bezártam.
Kicsivel később kopogást hallottam
-Menj el-mondtam sírva
-Rebeka,engedj be-hallottam meg Milán hangját.Vettem egy mély levegőt,és kinyitottam az ajtót,ő pedig bejött
-Lefújtam a bulit,és elküldtem a többieket-mondta,majd magához húzott-tudom,hogy ki vagy akadva a szüleid miatt
-Ők nekem már nem a szüleim..
-Attól,hogy sírsz nem lesz jobb..figyelj.Most elmesélek valamit..Az én szüleim is leléptek. Ők együtt,és itt hagytak minket a sz*rba.Az a nő,akivel most vagyunk Lacival,nem az anyukánk.Hanem egy volt barát nője,aki befogadott minket
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel
-Az igazi szüleink egész életünkben utáltak minket,aztán egyszer gondoltak egyet,és leléptek.De megtanultunk ezzel nem foglalkozni.Volt támaszunk abban az időben bőven,úgyhogy túléltük.De nehéz volt
Már épp elkezdtem mondani amit akartam,de hirtelen nagy csörömpölést hallottunk a földszintről,ezért lesiettünk. Az osztály volt az,azért jöttek,hogy felvidítsanak. Valaki (gondolom Laura) hívta a táncosokat is,szóval egyszerűen király bulinak néztünk elébe. Mindenki hozott magával piát és kaját,úgyhogy ezzel gondunk nem volt.Az egész este abból állt,hogy ittunk,felelsz vagy merszeztünk,szívtunk,felelsz vagy merszeztünk,vízi pipáztunk,majd ugyan ez folytatódott tovább,egészen hajnalig.
Ne így legyen...
Reggel ugyan csöngött az órám négykor,de nem volt kedvem felkelni,így az ágyban feküdve beszélgettünk Milánnal
-Tényleg,és milyen volt a dili doki?-nézett rám
-Ne is beszéljünk róla-fordultam el
-Miért?-feküdt rám gyengéden
-Annyira ciki pszichihez járni...
-Figyelj.Ha ez kell a gyógyulásodhoz,akkor ezt be kell vállalni.És nem fogja megtudni senki
-Remélem nem.Csak még jobban lenéznének
-Senki sem néz le téged.Vikin és Zsolton kívül,de ők ringyók,szóval leszámíthatjuk őket-puszilt meg
-Mi lenne,ha lógnánk a suliból?-vetettem fel az egyébként tök jó ötletemet
-Nem lógunk.Így is sokat hiányoztál.Inkább gyere,egyél valamit-emelt fel,majd levitt a konyhába-te pehely könnyű vagy
-Ja,biztosan-forgattam a szemeimet
-Tényleg rád fér egy dili doki-mondta komolyan-hány kiló vagy?
-Nem tudom,nem mérem egy ideje
-Akkor hozz ide egy mérleget.
-Nem
-De,hozol-emelte fel a hangját
-Ne kezdj el ordítani
-Nem kezdek el,ha hozol egy mérleget-hallgattam rá,és lehoztam a mérleget,majd ráálltam..
-Na,mennyi?-kérdeztem lehunyt szemekkel
-48 kiló-mondta mosolyogva
-De jóó-színleltem örömet
-Lesz még jobb is-bíztatott,majd szorosan magához ölelt
-Már most ducinak érzem magam-sóhajtottam
-Pedig nem vagy az.Ha még én is elbírlak,akkor nem vagy az
-Basszus a kezed csupa izom-toltam el magamtól
-Milyen igaz.Nagyon jól nézek ki-mosolygott önelégülten,mire elnevettem magam
Reggeli után(ami egyébként müzli volt) a szokásos menetrend volt érvényes.Én elkezdtem készülődni,közben Milán hazament,aztán amikor kész lettem tekertem is Csákvárra
-AHOY-köszöntött Roli
-Beléd is-intettem le
-Héé,Rebeka várj már-szaladt utánam
-Igen?
-Tengerész leszek-jelentette ki csillogó szemekkel
-Én meg Obama felesége
-De jó,majd bemutatsz neki?-kérdezte látszólag komolyan
-Mit szívtál ma?
-Ne tudd meg milyen ütős cuccot szereztem. Ez nem az a béna fű,amit szívni szoktunk.Tánc után elmegyünk a Téglába egy kis bulira?-kezdett el szervezni
-Írok a haveroknak,írj te is-egyeztem bele,majd előkaptam a telefonomat és küldtem egy sms-t a barátaimnak(Ricsinek,Dávidnak,Martinnak,Milánnak,Márknak,Bálintnak,Petinek,Szabinak,Beninek,Botinak, és Ádámnak).
-Gyerekek tegyétek le a telefonokat,kezdődik az edzés!-sétált be a főnök,mire mindenki megindult a színpad felé
-Nana!-szólt közbe-nem tánc.Erősítés.Tánc majd délután
Szóval megint el kellett mennünk erősíteni.Mondanom sem kell,majdnem belehaltunk,bár most annyira nem volt rossz,mint az előző.
-Teljesen..ki..vagyok...-lihegtem félholtan
-Nekem..mondod?-sétált(vagyis inkább botorkált) oda mellém Leila-és most tönkre ment a hajam
-Az enyém is-mondtam szomorúan
-AHOYYYY-kiáltott fel Roli,mire mindenki amolyan ,,idióta vagy,fogd be" nézéssel illette
A kis pihenőnk után még fél órán át folytatnunk kellett a programot,ami nagyon kimerítő volt.Már mindenki könyörgött az utolsó pár percben,hogy hagyjuk abba
-Kéééreeeem,fejezzük bee-nyüszögött Kristóf
-Igaza van-álltam ki mellette-sok volt ez mára
-Jó,egye fene.Menjetek!-engedett el minket a Főnök
-Roli.vigyél fel-kértem nevetve.Én csak poénnak szántam,de ő (félholtan!) felemelt és felvitt
-Viccből mondtam
-Nem baj,ha megkérsz valamire,megteszem.Olyan vagy nekem,mint a kishúgom
-Akkor vegyél nekem kaját-vicceltem
-Na menj a francba-nevetett,majd letett és továbbállt.
Szépen lassan bementem a fürdőbe,letusoltam,azután felkentem a sminkemet,és felvettem a trikómat,mellé egy rövid gatyát,végezetül pedig a deszkás cipőmet. Felkaptam a táskámat,és már tekertem is a gimibe.
Mikor letettem a biciklit,megláttam Szabiékat a foci pályán.Ők is kiszúrtak,szóval odamentem hozzájuk
-Sziasztok-köszöntem,mire Szabi megölelt
-Szia.Beállsz?-kérdezte
-De öt perc múlva csengetnek
-Nem baj,gyere már-kérlelt,én pedig minta diák módjára beálltam focizni. Jól elszórakoztunk az időt,olyannyira,hogy csengetés után fél órával mentünk be a suliba.
-Csókolom Éva néni-jött be velem Szabi(?)-elnézést,hogy Rebeka késett
-Te hülye vagy-fogtam a fejem nevetve
-Jaj Szabikám,semmi gond-mosolygott a tanár nő. Szerintem szerelmes a haveromba...
-Pszt,Rebeka-szólt nekem halkan Dávid-hol voltál?
-Focizni
-Ezekkel?
-Igen,Velük-mondtam nyomatékosítva a ,,velük" szót.Nehogy már tárgyként kezelje őket..
-Fura alakok-firtatta tovább,hogy mennyire ellenzi a dolgot
-Szerintem nem furák
-Komolyan velük fogsz hetyegni?
-Nem hetyegek,és különben is azokkal vagyok,akikkel akarok-mondtam,majd teljesen előrefordultam,nem is figyelve Dávidra,aki még megpróbálta felvenni velem a kapcsolatot.Sikertelenül
-Köszönöm az órát gyerekek,mára végeztem-köszönt el óra végén a tanár,majd kisétált
-Te,Rebi-kiabált oda hozzám Ricsi-Téglába buli?
-Ja,ott lesznek a táncosok is meg a haverjaik
-Csajok is?-mosolygott
-Nem tudom.Rákérdezzek?
-Aha-mondta,majd dobtam egy sms-t Rolinak,és azt válaszolta lesz sok ribanc
-Azt mondja sok ribanc lesz-üvöltöttem át a termen
-EZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZ-állt fel a padra öröm táncot járni,amit a némettanár tört meg
-Richárd mássz le a bútorról.Guten Tag!-köszöntött minket,majd kezdődhetett is a német.Elég unalmas volt,a múlt időt ismételtük..bahh..
Német után dupla angol következett,ahova Szabi (??) jött be
-Szevasztok-ült le a tanári asztalra
-Te mit keresel itt?-kérdeztem
-Talán tedd fel a kezed,ha akarsz valamit-szívatott
-Ne ugass,mond már
-Jójójójójójó-emelte fel a kezét-Mivel kirúgattátok az angoltanárt,új lesz helyette.Ne kezdjetek el ennyire lelkesedni nem én,hanem valami bögyös huszonéves csaj
-Te tudod ki lesz a tanár?-kérdezte Ricsi
-Ismerősöm face-n
-Mutaaasd-rohant ki Szabihoz..fiúk.Egyébként egész órán azt csináltunk amit akartunk,ami annyit jelentett,hogy a többiek megszavazták,hogy mi márpedig táncolni fogunk Laurával,így nem volt más választásunk. Össze-vissza nyomatták a számokat,szóval még alkalmazkodnunk is kellett,ami nem volt könnyű feladat.
Dupla angol után tesi jött.Kikönyörögtük Péter bácsinál,hogy csak lazán focizzunk,és megengedte.Annyit jelentett az egész óra,hogy röhögtünk,de a labdához nem igen ért a lábunk
Miután vége lett a sulinak,Laurával megbeszéltük,hogy háromnegyed óra múlva találkozunk Leilával a pláza előtt.Annyi idő kell a pszichológusnál
-Beszéltem a doktoroddal,és azt mondta említettél egy-két dolgot.Mi a gond a családdal?-kérdezte hirtelen,úgy fél órányi beszélgetés után
-Elmesélek mindent.Édesanyám gyermeket várt,de sokszor volt rosszul,és az utolsó kórházban töltött napján közölték vele,hogy sajnos a gyermeket nem tudták megmenteni. Ekkor írt egy levelet,amiben megfogalmazta az érzését irántam,ami röviden annyi,hogy utál.Itt hagyott.Nem sokkal később apu is lelépett,de ő mindig drága ajándékokat küld,nemrég jakuzzit állított be a kertbe,ezzel próbál kárpótolni.Szinte egyedül vagyok.De a kereszt anyám nagyon sokat segít,és mellettem áll.Természetesen a barátaim is támogatnak mindenben,de ettől még nehéz így,szülők nélkül élni. A jegyeim is romlani kezdtek,újabban elég sok bulin jelen vagyok,ahol nem tabu az alkohol,és néha a drog sem-meséltem,mire elképedt. Először kereste a szavakat,utána pedig elkezdett papolni arról,hogy ezen sürgősen változtatnom kell...Az fennmaradó fél órát azzal töltötte,hogy más mondat szerkezetben mondta el ugyanazt..vagyis,hogy nem drogozhatok.
Miután végeztem a dili dokinál késésben voltam,ezért olyan gyorsan kellett tekernem,mint még soha
-Hol a fenében voltál?-kérdezte Leila,mikor odaértem
-Nem fontos.-lihegtem
-Jó,semmi gond,csak együnk már!-könyörgött Laura.Nem csodálom reggel óta nem evett.Ezért gyorsan elmentünk és ettünk egy pizzát.Utána feltétlenül kellett ennünk desszertet (Laura ötlete),ezért elmentünk palacsintázni.Hát igen,de utána meglátott egy fagyis bódét,és oda is oda kellett menni...Rengeteget ettünk,és a ruha vásárlásból semmi sem maradt,mert mennünk is kellett Csákvárra.
A tánc maga volt a rém álom teli gyomorral,de még mindig jobb volt,mint a reggeli erősítés.
-Na,mindenki kész?-kérdezte Roli,mikor már mindenki kinn állt a stúdió előtt.Egy emberként bólogattunk,majd nagy röhögések közepette elindultunk a Téglába,ami már teljesen ki volt ürítve csak nekünk.Mondanom sem kell,rengetegen voltunk,hisz mindenki hívott valakit.
-Rebeka,ez az a cucc,amit mondtam-jött oda cigivel a kezében hozzám és Milánhoz Roli
-Húú mutasd-kértem el,majd beleszívtam.Egyből elkezdtem köhögni,és hát Milán se járt máshogy-ez ütős cucc
Körülbelül egy órán át maradtunk,aztán gondoltunk egyet,és leléptünk.Már elég késő volt (11 körül lehetett),szóval sötét volt,és hideg.Szerencsére gyorsan megérkeztünk Milánhoz
-Végre nincs hideg-mondtam megkönnyebbülve
-Na,együnk!-lelkesült fel,mire rögtön tiltakozni kezdtem,és elmeséltem mennyit is kajáltam a plázában
-Fúú,ez jó sok.-esett le az álla
-Nekem mondod?Hogy fogom ezt letornázni?
-Sehogy.Nem kell-mondta,majd mikor befejezte a kaját felsétáltunk a szobájába.Elég nagy rumli volt
-Hogy tudsz koszos alsónadrágok közt élni?Hééé az Supermenes-néztem oda az asztalon(!!) lévő darabra
-Tetszik?Most batmanas van rajtam-mosolygott huncutul
-Látni akarom-haraptam el a számat,mire közelebb jött,és szenvedélyesen megcsókolt.Később lesöpörte az asztalról a koszos cuccait,és felültetett rá.Az ajkamról váltott a nyakamra,és már majdnem elkezdett vetkőztetni.A kopogás zavart be
-Bemehetek?-kérdezte Laci az ajtó mögül,mire Milán elengedett
-Persze,mér' is ne jöhetnél-válaszolt kissé bunkón,mire felnevettem
-Ne menstruálj már,csak muter mondta,hogy mondjam meg neked,hogy nem jön haza
-És?
-Hát gondolta a kicsi fiát érdekli,hogy mi van-kócolta össze Laci az öccse haját,mire kitört belőlem a nevetés
-Élvezed,mi?-háborodott fel a barátom
-Ezt azért,mert múltkor lejárattál a csajom előtt
-A kurvád előtt
-Nem mindegy?Egyszer a csajodat is megdugnád.Az már mindegy,hogy azért vagy-e vele,vagy nem-magyarázta...őő..oké Laci,ahogy gondolod..
-Utálom a bátyámat-igazította meg a haját Milán,mire odamentem,és megint összekócoltam-Hééé!
-Így szexibb-mondtam,majd megcsókoltam.Szépen lassan hátráltunk az ágy felé,közben levette a felsőmet,és végigsimította a kezét a hátamon.Megpróbáltam megkeresni a pólója alját,és mikor megtaláltam,sikeresen le is rántottam róla. Miután ez megvolt,letett az ágyra,és óvatosan rám feküdt.Elkezdte csókolgatni az egész testemet.Éreztem mit váltok ki belőle,mire elmosolyodtam. Már épp az övét gomboltam ki,mikor leállított
-Várj-mondta-ne így legyen az első alkalom
-Hogy?
-Hát a koszos cuccaim közt,a poros szobámba-nevetett
-Igazad van-nevettem el magam-basszus
-Mi az?
-Nem hoztam magammal alvós cuccot-fogtam a fejemet
-Nem baj,adok egy pólót,rád úgyis nagy lesz-mondta,majd elkezdett matatni a szekrényében.Közben levettem a nadrágomat is (azt rajtam hagyta).
-Ő..tessék-mondta zavartan,miközben végig mért. Először nem értettem,mi a baja
-Mi az?-néztem furcsán
-Semmi,csak eszembe jutott,amikor először láttalak meztelenül-mosolygott.Ez után már nem beszéltünk,csak felvettem a pólóját,és lefeküdtünk aludni.Én az oldalamon feküdtem,ő pedig hátulról átölelt,és puszilgatott.
-Tényleg,és milyen volt a dili doki?-nézett rám
-Ne is beszéljünk róla-fordultam el
-Miért?-feküdt rám gyengéden
-Annyira ciki pszichihez járni...
-Figyelj.Ha ez kell a gyógyulásodhoz,akkor ezt be kell vállalni.És nem fogja megtudni senki
-Remélem nem.Csak még jobban lenéznének
-Senki sem néz le téged.Vikin és Zsolton kívül,de ők ringyók,szóval leszámíthatjuk őket-puszilt meg
-Mi lenne,ha lógnánk a suliból?-vetettem fel az egyébként tök jó ötletemet
-Nem lógunk.Így is sokat hiányoztál.Inkább gyere,egyél valamit-emelt fel,majd levitt a konyhába-te pehely könnyű vagy
-Ja,biztosan-forgattam a szemeimet
-Tényleg rád fér egy dili doki-mondta komolyan-hány kiló vagy?
-Nem tudom,nem mérem egy ideje
-Akkor hozz ide egy mérleget.
-Nem
-De,hozol-emelte fel a hangját
-Ne kezdj el ordítani
-Nem kezdek el,ha hozol egy mérleget-hallgattam rá,és lehoztam a mérleget,majd ráálltam..
-Na,mennyi?-kérdeztem lehunyt szemekkel
-48 kiló-mondta mosolyogva
-De jóó-színleltem örömet
-Lesz még jobb is-bíztatott,majd szorosan magához ölelt
-Már most ducinak érzem magam-sóhajtottam
-Pedig nem vagy az.Ha még én is elbírlak,akkor nem vagy az
-Basszus a kezed csupa izom-toltam el magamtól
-Milyen igaz.Nagyon jól nézek ki-mosolygott önelégülten,mire elnevettem magam
Reggeli után(ami egyébként müzli volt) a szokásos menetrend volt érvényes.Én elkezdtem készülődni,közben Milán hazament,aztán amikor kész lettem tekertem is Csákvárra
-AHOY-köszöntött Roli
-Beléd is-intettem le
-Héé,Rebeka várj már-szaladt utánam
-Igen?
-Tengerész leszek-jelentette ki csillogó szemekkel
-Én meg Obama felesége
-De jó,majd bemutatsz neki?-kérdezte látszólag komolyan
-Mit szívtál ma?
-Ne tudd meg milyen ütős cuccot szereztem. Ez nem az a béna fű,amit szívni szoktunk.Tánc után elmegyünk a Téglába egy kis bulira?-kezdett el szervezni
-Írok a haveroknak,írj te is-egyeztem bele,majd előkaptam a telefonomat és küldtem egy sms-t a barátaimnak(Ricsinek,Dávidnak,Martinnak,Milánnak,Márknak,Bálintnak,Petinek,Szabinak,Beninek,Botinak, és Ádámnak).
-Gyerekek tegyétek le a telefonokat,kezdődik az edzés!-sétált be a főnök,mire mindenki megindult a színpad felé
-Nana!-szólt közbe-nem tánc.Erősítés.Tánc majd délután
Szóval megint el kellett mennünk erősíteni.Mondanom sem kell,majdnem belehaltunk,bár most annyira nem volt rossz,mint az előző.
-Teljesen..ki..vagyok...-lihegtem félholtan
-Nekem..mondod?-sétált(vagyis inkább botorkált) oda mellém Leila-és most tönkre ment a hajam
-Az enyém is-mondtam szomorúan
-AHOYYYY-kiáltott fel Roli,mire mindenki amolyan ,,idióta vagy,fogd be" nézéssel illette
A kis pihenőnk után még fél órán át folytatnunk kellett a programot,ami nagyon kimerítő volt.Már mindenki könyörgött az utolsó pár percben,hogy hagyjuk abba
-Kéééreeeem,fejezzük bee-nyüszögött Kristóf
-Igaza van-álltam ki mellette-sok volt ez mára
-Jó,egye fene.Menjetek!-engedett el minket a Főnök
-Roli.vigyél fel-kértem nevetve.Én csak poénnak szántam,de ő (félholtan!) felemelt és felvitt
-Viccből mondtam
-Nem baj,ha megkérsz valamire,megteszem.Olyan vagy nekem,mint a kishúgom
-Akkor vegyél nekem kaját-vicceltem
-Na menj a francba-nevetett,majd letett és továbbállt.
Szépen lassan bementem a fürdőbe,letusoltam,azután felkentem a sminkemet,és felvettem a trikómat,mellé egy rövid gatyát,végezetül pedig a deszkás cipőmet. Felkaptam a táskámat,és már tekertem is a gimibe.
Mikor letettem a biciklit,megláttam Szabiékat a foci pályán.Ők is kiszúrtak,szóval odamentem hozzájuk
-Sziasztok-köszöntem,mire Szabi megölelt
-Szia.Beállsz?-kérdezte
-De öt perc múlva csengetnek
-Nem baj,gyere már-kérlelt,én pedig minta diák módjára beálltam focizni. Jól elszórakoztunk az időt,olyannyira,hogy csengetés után fél órával mentünk be a suliba.
-Csókolom Éva néni-jött be velem Szabi(?)-elnézést,hogy Rebeka késett
-Te hülye vagy-fogtam a fejem nevetve
-Jaj Szabikám,semmi gond-mosolygott a tanár nő. Szerintem szerelmes a haveromba...
-Pszt,Rebeka-szólt nekem halkan Dávid-hol voltál?
-Focizni
-Ezekkel?
-Igen,Velük-mondtam nyomatékosítva a ,,velük" szót.Nehogy már tárgyként kezelje őket..
-Fura alakok-firtatta tovább,hogy mennyire ellenzi a dolgot
-Szerintem nem furák
-Komolyan velük fogsz hetyegni?
-Nem hetyegek,és különben is azokkal vagyok,akikkel akarok-mondtam,majd teljesen előrefordultam,nem is figyelve Dávidra,aki még megpróbálta felvenni velem a kapcsolatot.Sikertelenül
-Köszönöm az órát gyerekek,mára végeztem-köszönt el óra végén a tanár,majd kisétált
-Te,Rebi-kiabált oda hozzám Ricsi-Téglába buli?
-Ja,ott lesznek a táncosok is meg a haverjaik
-Csajok is?-mosolygott
-Nem tudom.Rákérdezzek?
-Aha-mondta,majd dobtam egy sms-t Rolinak,és azt válaszolta lesz sok ribanc
-Azt mondja sok ribanc lesz-üvöltöttem át a termen
-EZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZ-állt fel a padra öröm táncot járni,amit a némettanár tört meg
-Richárd mássz le a bútorról.Guten Tag!-köszöntött minket,majd kezdődhetett is a német.Elég unalmas volt,a múlt időt ismételtük..bahh..
Német után dupla angol következett,ahova Szabi (??) jött be
-Szevasztok-ült le a tanári asztalra
-Te mit keresel itt?-kérdeztem
-Talán tedd fel a kezed,ha akarsz valamit-szívatott
-Ne ugass,mond már
-Jójójójójójó-emelte fel a kezét-Mivel kirúgattátok az angoltanárt,új lesz helyette.Ne kezdjetek el ennyire lelkesedni nem én,hanem valami bögyös huszonéves csaj
-Te tudod ki lesz a tanár?-kérdezte Ricsi
-Ismerősöm face-n
-Mutaaasd-rohant ki Szabihoz..fiúk.Egyébként egész órán azt csináltunk amit akartunk,ami annyit jelentett,hogy a többiek megszavazták,hogy mi márpedig táncolni fogunk Laurával,így nem volt más választásunk. Össze-vissza nyomatták a számokat,szóval még alkalmazkodnunk is kellett,ami nem volt könnyű feladat.
Dupla angol után tesi jött.Kikönyörögtük Péter bácsinál,hogy csak lazán focizzunk,és megengedte.Annyit jelentett az egész óra,hogy röhögtünk,de a labdához nem igen ért a lábunk
Miután vége lett a sulinak,Laurával megbeszéltük,hogy háromnegyed óra múlva találkozunk Leilával a pláza előtt.Annyi idő kell a pszichológusnál
-Beszéltem a doktoroddal,és azt mondta említettél egy-két dolgot.Mi a gond a családdal?-kérdezte hirtelen,úgy fél órányi beszélgetés után
-Elmesélek mindent.Édesanyám gyermeket várt,de sokszor volt rosszul,és az utolsó kórházban töltött napján közölték vele,hogy sajnos a gyermeket nem tudták megmenteni. Ekkor írt egy levelet,amiben megfogalmazta az érzését irántam,ami röviden annyi,hogy utál.Itt hagyott.Nem sokkal később apu is lelépett,de ő mindig drága ajándékokat küld,nemrég jakuzzit állított be a kertbe,ezzel próbál kárpótolni.Szinte egyedül vagyok.De a kereszt anyám nagyon sokat segít,és mellettem áll.Természetesen a barátaim is támogatnak mindenben,de ettől még nehéz így,szülők nélkül élni. A jegyeim is romlani kezdtek,újabban elég sok bulin jelen vagyok,ahol nem tabu az alkohol,és néha a drog sem-meséltem,mire elképedt. Először kereste a szavakat,utána pedig elkezdett papolni arról,hogy ezen sürgősen változtatnom kell...Az fennmaradó fél órát azzal töltötte,hogy más mondat szerkezetben mondta el ugyanazt..vagyis,hogy nem drogozhatok.
Miután végeztem a dili dokinál késésben voltam,ezért olyan gyorsan kellett tekernem,mint még soha
-Hol a fenében voltál?-kérdezte Leila,mikor odaértem
-Nem fontos.-lihegtem
-Jó,semmi gond,csak együnk már!-könyörgött Laura.Nem csodálom reggel óta nem evett.Ezért gyorsan elmentünk és ettünk egy pizzát.Utána feltétlenül kellett ennünk desszertet (Laura ötlete),ezért elmentünk palacsintázni.Hát igen,de utána meglátott egy fagyis bódét,és oda is oda kellett menni...Rengeteget ettünk,és a ruha vásárlásból semmi sem maradt,mert mennünk is kellett Csákvárra.
A tánc maga volt a rém álom teli gyomorral,de még mindig jobb volt,mint a reggeli erősítés.
-Na,mindenki kész?-kérdezte Roli,mikor már mindenki kinn állt a stúdió előtt.Egy emberként bólogattunk,majd nagy röhögések közepette elindultunk a Téglába,ami már teljesen ki volt ürítve csak nekünk.Mondanom sem kell,rengetegen voltunk,hisz mindenki hívott valakit.
-Rebeka,ez az a cucc,amit mondtam-jött oda cigivel a kezében hozzám és Milánhoz Roli
-Húú mutasd-kértem el,majd beleszívtam.Egyből elkezdtem köhögni,és hát Milán se járt máshogy-ez ütős cucc
Körülbelül egy órán át maradtunk,aztán gondoltunk egyet,és leléptünk.Már elég késő volt (11 körül lehetett),szóval sötét volt,és hideg.Szerencsére gyorsan megérkeztünk Milánhoz
-Végre nincs hideg-mondtam megkönnyebbülve
-Na,együnk!-lelkesült fel,mire rögtön tiltakozni kezdtem,és elmeséltem mennyit is kajáltam a plázában
-Fúú,ez jó sok.-esett le az álla
-Nekem mondod?Hogy fogom ezt letornázni?
-Sehogy.Nem kell-mondta,majd mikor befejezte a kaját felsétáltunk a szobájába.Elég nagy rumli volt
-Hogy tudsz koszos alsónadrágok közt élni?Hééé az Supermenes-néztem oda az asztalon(!!) lévő darabra
-Tetszik?Most batmanas van rajtam-mosolygott huncutul
-Látni akarom-haraptam el a számat,mire közelebb jött,és szenvedélyesen megcsókolt.Később lesöpörte az asztalról a koszos cuccait,és felültetett rá.Az ajkamról váltott a nyakamra,és már majdnem elkezdett vetkőztetni.A kopogás zavart be
-Bemehetek?-kérdezte Laci az ajtó mögül,mire Milán elengedett
-Persze,mér' is ne jöhetnél-válaszolt kissé bunkón,mire felnevettem
-Ne menstruálj már,csak muter mondta,hogy mondjam meg neked,hogy nem jön haza
-És?
-Hát gondolta a kicsi fiát érdekli,hogy mi van-kócolta össze Laci az öccse haját,mire kitört belőlem a nevetés
-Élvezed,mi?-háborodott fel a barátom
-Ezt azért,mert múltkor lejárattál a csajom előtt
-A kurvád előtt
-Nem mindegy?Egyszer a csajodat is megdugnád.Az már mindegy,hogy azért vagy-e vele,vagy nem-magyarázta...őő..oké Laci,ahogy gondolod..
-Utálom a bátyámat-igazította meg a haját Milán,mire odamentem,és megint összekócoltam-Hééé!
-Így szexibb-mondtam,majd megcsókoltam.Szépen lassan hátráltunk az ágy felé,közben levette a felsőmet,és végigsimította a kezét a hátamon.Megpróbáltam megkeresni a pólója alját,és mikor megtaláltam,sikeresen le is rántottam róla. Miután ez megvolt,letett az ágyra,és óvatosan rám feküdt.Elkezdte csókolgatni az egész testemet.Éreztem mit váltok ki belőle,mire elmosolyodtam. Már épp az övét gomboltam ki,mikor leállított
-Várj-mondta-ne így legyen az első alkalom
-Hogy?
-Hát a koszos cuccaim közt,a poros szobámba-nevetett
-Igazad van-nevettem el magam-basszus
-Mi az?
-Nem hoztam magammal alvós cuccot-fogtam a fejemet
-Nem baj,adok egy pólót,rád úgyis nagy lesz-mondta,majd elkezdett matatni a szekrényében.Közben levettem a nadrágomat is (azt rajtam hagyta).
-Ő..tessék-mondta zavartan,miközben végig mért. Először nem értettem,mi a baja
-Mi az?-néztem furcsán
-Semmi,csak eszembe jutott,amikor először láttalak meztelenül-mosolygott.Ez után már nem beszéltünk,csak felvettem a pólóját,és lefeküdtünk aludni.Én az oldalamon feküdtem,ő pedig hátulról átölelt,és puszilgatott.
2013. július 19., péntek
Maja néni
Reggel szokásomhoz híven már négykor fenn voltam,hogy elindulhassak a ,,kondimba", de Milán visszahúzott.
-Hova mész?-kérdezte álmosan.
-A kondiba.-mondtam.
-Reggeli előtt biztos nem!-pattant fel, majd megfogta a kezem, lehúzott a konyháig, ott pedig leültetett.
-Te fogsz reggelit csinálni?-mosolyogtam.
-Hát, ha már magadtól úgysem eszel, igen.
-Szeretlek!-mondtam, majd odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Én is! De a csókolózástól nem fogsz jól lakni!-mondta mosolyogva.
-Én? Ugyan!-nevettem.
-Na ülj le, mindjárt kész a kaja!
-Ugye csak szendvics lesz?
-Igen.-hát azt hittem nem lesz nagy, de tévedtem. Tele volt tömve salátával, meg paprikával és paradicsommal.
-Azt várod, hogy ezt mind befaljam?-néztem rá úgy, mint egy idiótára.
-Igen!
-Komolyan hizlalni akarsz.-nevettem, majd elkezdtem enni.Soknak tűnt, de egyáltalán nem volt az. Körülbelül 10 perc alatt megettük a kajánkat, aztán rávettem Milánt, hogy menjünk fel a trapézra.
-És mit csináljak most?-kérdezte, mikor már fenn volt a trapézon.
-Maradj ott!-mondtam, majd elrugaszkodtam, és átugrottam hozzá.
-Basszus, azt nem mondtad, hogy kapjalak el!-mondta, miközben tartott. Én csak felnevettem.-mostantól utálom a trapézt!
-Én imádom.
-Akkor ezt mostantól egyedül imádod.-nevetett.-körülnézek mik vannak itt.
-Akkor hagyod, hogy egyedül ugráljak?-mondtam ,,sértődötten".
-Igen.-jelentette ki határozottan, és nem hazudott. Tényleg egyedül folytattam.
-Rebeka, már öt óra van.-zökkentett ki.
-Basszus! Sietnem kell!-kezdtem el kapkodni, mire leállított.
-Nyugii. Ne siess!
-Jó,de...
-Nincs de.
-Jó.-néztem gonoszul, majd lassabbra vettem a tempót.
Addig maradt, amíg fel nem öltöztem, aztán hazament, hogy összepakoljon.
-Biztos nem jössz a táncra?-kérdeztem.
-Nem. Majd megnézem jövő héten tévébe.-puszilta meg az arcomat, majd elsétált. Én gyorsan felültem a biciklimre, és kitekertem Csákvárra. Tény, hogy majdnem elütöttek, de nem az én hibám volt. A járdán bicikliztem( volt kerékpárút) és egy kocsi felhajtott a járdára. ekkora barmot. Faraltam egy jó nagyot, majdnem leestem a bicikliről.
-Bocsi a késésért!-kértem bocsánatot, mivel elkéstem.-majdnem elütöttek, és...
-Rebeka. Te itt?-csillant fel Hunor szeme.-Gyere, állj be táncolni! Istenem végre visszajött!
Örülök, hogy örült nekem. A többiek is mosolyogva néztek rám Kitti kivételével. Ő egy hárpia, nincs mit tenni.
Szóval elkezdtünk táncolni, és sajnos elég sok mindenről maradtam le,jól bele kellett húznom, hogy utolérjem a többieket. A tánc végén lihegve ültem le, szerencsémre most nem voltam rosszul.
Kicsit beszélgettem a fiúkkal, aztán felmentem lezuhanyozni, és rendbeszedni magam. Amikor végeztem felkaptam a biciklimet, és egyenest a suliig tekertem. A fél órás utat negyed óra alatt sikerült végigtekernem. Király vagyok. Mikor a sulihoz érkeztem, ismét megbámult mindenki. Két oka lehetett. Az első az anorexiás dolog, a másik pedig az elég rövid csipkés ruhám. Most az utóbbira szavazok a reakciókból ítélve. Bálint és Peti jött oda hozzám.
-Királyul nézel ki!-jegyezte meg Peti.
-Köszi szépen!
-Jobban vagy? -Érdeklődött Bálint.
-Ja, már sokkal jobban.-mondtam. Pont felértünk a termünkhöz, szóval elváltak az útjaink.
-Sziasztok!-köszöntem az osztálynak, mikor beértem az infóterembe.
-Rebeka. Végre!-ölelt meg Márk.-Már megint mi történt basszus?
-Nyugi, már jól vagyok!-mosolyogtam, majd továbbsétáltam egyenesen Milánhoz, aki épp a falat támasztotta.
-Rég láttalak!-mosolygott, majd közelebb húzott magához-reggel még nem ez volt rajtad.
-Nem ebbe mentem táncolni, na.-magyaráztam.
-Direkt csinálod mi? Beindítasz itt a suliban...-suttogta, majd megcsókolt.
-Mi lenne, ha nem az egész osztály előtt nyalnátok ki egymás seggét?-kiáltott oda Zsolt, de pechére pont bejött Niki néni.
-Parancsolsz, Zsolt?-kérdezett vissza.
-Jól hallotta, maga vén dög!-szólt be az infótanárnak, mire mindenkinek leesett az álla. A tanárnő rendesen leordította a fejét, majd elküldte az igazgatóhoz. Az első infóóra azért nem lett megtartva, mert Niki néni teljesen kiborult Zsolttól, a második pedig azért, mert kikönyörögtük.
A következő óra tesi lett. Semmi extra nem volt, erősítettünk, amit elég jól bírtam. Laurán és rajtam kívül mindenki kifulladt.
-Hogy...bírjátok?-jött oda lihegve Ricsi és Milán.
-Ha tudnád hogy erősítettünk táncon...-mosolyogtunk össze Laurával.
-Nem akarom tudni!-fogta a hasát Ricsi. Azért ez elég állat. Mindegyik ki van gyúrva, de ennyitől összezuhannak.
A (kicsit sem fárasztó) tesióra után magyarunk jött. Marika néni még mindig ki volt kicsit akadva a tegnapi facebookozástól, de annak ellenére örült, hogy lát. Ma Jókai Mór munkásságával foglalkoztunk. Érdekes volt.
Az utolsó három óránk angol volt, ahol Emília néni többször is kifejezte, hogy utál minket.
-Istenem, mért kell ilyeneket tanítanom, mint ti?-jött a következő költői kérdés, amire elég sok válasz érkezett...
-Talán mer' tanárnak tetszik lenni, baszki.-mondta Attila.
-Hogy mondod?
-Elég idegesítő, hogy állandóan ezeket halljuk magától-állt ki mellette Bence.
-Azt hiszem látni szeretném édesanyádat!
-Hozzak róla képet?-vágott vissza ismét Bence, mire az egész osztály nevetésben tört ki.
-Elegem van belőled!-ordította el magát Emília néni.
-Nekünk meg magából!-pacsiztam össze Bencével.
-Na, az emos megint felszólalt.-próbált leoltani az angol tanár.
-Egy!-kezdtem el számolni.-az nem emos, hanem emo. Kettő! Én scene vagyok, az óriási különbség. Három! Mielőtt megpróbál leoltani nézzen fel a gyakori kérdésekre, onnan talán jobb szövegeket szed le.-erre a mondatomra mindenkiből kitört ismét a röhögés, egyedül az angol tanárból nem.
-Kérem az ellenőrződet!
-Tessék.-dobtam a lába elé.
-Dávid. Felvennéd?-kérte meg Dávidot két sóhajtás között.
-Úgy emlékszem ön is tud hajolni. Vegye fel!-rántotta meg a vállát.
-Ebből elég! Mindenki kihozza az ellenőrzőjét. Mostantól kollektív lesz a bűntetés. És itt maradtok suli után!
-DE NEM MA!-ordította be Milán, mire összepacsiztunk. Erre már nem tudott semmit se mondani a tanár, inkább csak kisétált.
-Mekkora királyok vagyunk!-szólalt meg Zsolt.
-Te csak fogd be, meg se szólaltál!-mondtam neki.
-Most királynak érzed magad mi? Most, hogy Milán dug.
-Jól van öcsi, takarék,v agy összeverlek!-kelt fel a barátom.
-De kemény valaki!-közelített Zsolt Milán felé.
-Hé, nyugi!-állt közéjük Dávid.-Miért keresed mindig a bajt, Zsolt?
-Nem keresem. Ő keres engem.
-Mit képzeltek magatokról?-jött be az igazgató Marika nénivel együtt.-ez már több a soknál! Miért nem szóltatok? Én is jöttem volna beszólni neki!-mindenki összenézett. Oké, laza az igazgató, de ennyire?
-Igazgató úr...-kezdtem.-Ezt komolyan tetszik mondani?
-Persze. Most készül felmondani. Ez minden vágyam, mióta elváltunk!-hogy miii? Az igazgató úr és Emília néni? Jééézus isteeeeen. Mindenki döbbenten nézett. Nem tudtuk hova rakni a dolgokat.
-Mindenesetre. Mehettek haza!-engedett el minket.
-Hé srácok!-kezdte Dávid, mikor kiértünk a suliból.-menjünk el focizni a Telepre.
-Én majd utánatok jövök, dolgom van.-intettem, majd elindultam a pszichológushoz...
- Jó napot!-Köszöntem, amikor beértem a kórház dilidokijához. Egy 30-as éveiben járó nő fogadott, egy díványon ülve. Ki volt sminkelve, de nem durván, és az öltözködése is visszafogott volt. Már első ránézésre is kellemes, megnyugtató kisugárzása volt.
- Jó napot Rebeka! Horváth Sándorné vagyok, a pszichológusod, de szólíts csak Maja néninek. Kérlek foglalj helyet! - Mutatkozott be kedvesen. - Tudod, hogy miért vagy itt? - Kérdezte kíváncsian.
- Őszintén szólva nem. - Ismertem be.
- Hát akkor elmondom. A doktor úr úgy véli, mivel nem hánytatod magad, ráadásul eszel is, ha eszedbe jut, nem tenne jót neked, ha beraknánk a sok anorexiás lány közé. Úgy gondolja, nem azzal van a baj, hogy nem eszel, vagy túl sokat sportolsz, hanem a felfogásoddal.
- A felfogásommal? - Kerekedtek el a szemeim.
. Igen. Az én feladatom az lesz, hogy az elkövetkezendő időkben ráébresszelek arra, hogy valójában milyen csinos, okos és szép lány vagy, akinek semmi szüksége sincs fogyókúrázni. Ezt a szerepet tölti most be a barátod is. Mi most mind azon leszünk, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy. - Mosolygott rám kedvesen.
- Hát sok sikert! - Dőltem hátra a székben.
- Jól van, akkor kezdjük! - Vágott bele. - Mondd el, mit gondolsz magadról! . Kért meg.
Ilyen és ehhez hasonló kérdések hadát kaptam, amire megpróbáltam válaszolni. Igazából ma még nem csináltunk semmi komolyat, azt mondta, most csak meg akar ismerni, aztán fog tudni segíteni rajtam... Hát jó! Kíváncsi leszek...
Amikor végeztem, siettem ki a telepre (szerencsére biciklivel voltam, úgyhogy könnyű dolgom volt). Gyorsan letettem a kerékpárt, és beszálltam. A végzősök is kijöttek.
-Ez szabálytalan volt!-kiabált rám Szabi.
-Ez csak egy csel volt, te sötét.-röhögtem ki.
-Nem lehet, hogy egy lány lecselez!-szomorodott el.
-Ő nem átlagos!-mosolygott rám Milán.
Sötétedésig fociztunk, aztán olyan 10 körül (amikor már nem a labdát, hanem egymás bokáját rugdostuk), hazamentünk.
-Együnk valamit!-mondtam, mikor beértünk a házba. Rögtön ki is nyitottam a hűtőt.- Pizza jó lesz?
-Aha!-mondta Milán, majd szépen lassan nekiálltunk enni. Közben sokat nevettünk.
Ma este se ment haza, itt aludt nálam, aminek nagyon örültem. Ráfeküdtem a mellkasára, ő simogatta a hátamat. Így aludtunk el.
-Királyul nézel ki!-jegyezte meg Peti.
-Köszi szépen!
-Jobban vagy? -Érdeklődött Bálint.
-Ja, már sokkal jobban.-mondtam. Pont felértünk a termünkhöz, szóval elváltak az útjaink.
-Sziasztok!-köszöntem az osztálynak, mikor beértem az infóterembe.
-Rebeka. Végre!-ölelt meg Márk.-Már megint mi történt basszus?
-Nyugi, már jól vagyok!-mosolyogtam, majd továbbsétáltam egyenesen Milánhoz, aki épp a falat támasztotta.
-Rég láttalak!-mosolygott, majd közelebb húzott magához-reggel még nem ez volt rajtad.
-Nem ebbe mentem táncolni, na.-magyaráztam.
-Direkt csinálod mi? Beindítasz itt a suliban...-suttogta, majd megcsókolt.
-Mi lenne, ha nem az egész osztály előtt nyalnátok ki egymás seggét?-kiáltott oda Zsolt, de pechére pont bejött Niki néni.
-Parancsolsz, Zsolt?-kérdezett vissza.
-Jól hallotta, maga vén dög!-szólt be az infótanárnak, mire mindenkinek leesett az álla. A tanárnő rendesen leordította a fejét, majd elküldte az igazgatóhoz. Az első infóóra azért nem lett megtartva, mert Niki néni teljesen kiborult Zsolttól, a második pedig azért, mert kikönyörögtük.
A következő óra tesi lett. Semmi extra nem volt, erősítettünk, amit elég jól bírtam. Laurán és rajtam kívül mindenki kifulladt.
-Hogy...bírjátok?-jött oda lihegve Ricsi és Milán.
-Ha tudnád hogy erősítettünk táncon...-mosolyogtunk össze Laurával.
-Nem akarom tudni!-fogta a hasát Ricsi. Azért ez elég állat. Mindegyik ki van gyúrva, de ennyitől összezuhannak.
A (kicsit sem fárasztó) tesióra után magyarunk jött. Marika néni még mindig ki volt kicsit akadva a tegnapi facebookozástól, de annak ellenére örült, hogy lát. Ma Jókai Mór munkásságával foglalkoztunk. Érdekes volt.
Az utolsó három óránk angol volt, ahol Emília néni többször is kifejezte, hogy utál minket.
-Istenem, mért kell ilyeneket tanítanom, mint ti?-jött a következő költői kérdés, amire elég sok válasz érkezett...
-Talán mer' tanárnak tetszik lenni, baszki.-mondta Attila.
-Hogy mondod?
-Elég idegesítő, hogy állandóan ezeket halljuk magától-állt ki mellette Bence.
-Azt hiszem látni szeretném édesanyádat!
-Hozzak róla képet?-vágott vissza ismét Bence, mire az egész osztály nevetésben tört ki.
-Elegem van belőled!-ordította el magát Emília néni.
-Nekünk meg magából!-pacsiztam össze Bencével.
-Na, az emos megint felszólalt.-próbált leoltani az angol tanár.
-Egy!-kezdtem el számolni.-az nem emos, hanem emo. Kettő! Én scene vagyok, az óriási különbség. Három! Mielőtt megpróbál leoltani nézzen fel a gyakori kérdésekre, onnan talán jobb szövegeket szed le.-erre a mondatomra mindenkiből kitört ismét a röhögés, egyedül az angol tanárból nem.
-Kérem az ellenőrződet!
-Tessék.-dobtam a lába elé.
-Dávid. Felvennéd?-kérte meg Dávidot két sóhajtás között.
-Úgy emlékszem ön is tud hajolni. Vegye fel!-rántotta meg a vállát.
-Ebből elég! Mindenki kihozza az ellenőrzőjét. Mostantól kollektív lesz a bűntetés. És itt maradtok suli után!
-DE NEM MA!-ordította be Milán, mire összepacsiztunk. Erre már nem tudott semmit se mondani a tanár, inkább csak kisétált.
-Mekkora királyok vagyunk!-szólalt meg Zsolt.
-Te csak fogd be, meg se szólaltál!-mondtam neki.
-Most királynak érzed magad mi? Most, hogy Milán dug.
-Jól van öcsi, takarék,v agy összeverlek!-kelt fel a barátom.
-De kemény valaki!-közelített Zsolt Milán felé.
-Hé, nyugi!-állt közéjük Dávid.-Miért keresed mindig a bajt, Zsolt?
-Nem keresem. Ő keres engem.
-Mit képzeltek magatokról?-jött be az igazgató Marika nénivel együtt.-ez már több a soknál! Miért nem szóltatok? Én is jöttem volna beszólni neki!-mindenki összenézett. Oké, laza az igazgató, de ennyire?
-Igazgató úr...-kezdtem.-Ezt komolyan tetszik mondani?
-Persze. Most készül felmondani. Ez minden vágyam, mióta elváltunk!-hogy miii? Az igazgató úr és Emília néni? Jééézus isteeeeen. Mindenki döbbenten nézett. Nem tudtuk hova rakni a dolgokat.
-Mindenesetre. Mehettek haza!-engedett el minket.
-Hé srácok!-kezdte Dávid, mikor kiértünk a suliból.-menjünk el focizni a Telepre.
-Én majd utánatok jövök, dolgom van.-intettem, majd elindultam a pszichológushoz...
- Jó napot!-Köszöntem, amikor beértem a kórház dilidokijához. Egy 30-as éveiben járó nő fogadott, egy díványon ülve. Ki volt sminkelve, de nem durván, és az öltözködése is visszafogott volt. Már első ránézésre is kellemes, megnyugtató kisugárzása volt.
- Jó napot Rebeka! Horváth Sándorné vagyok, a pszichológusod, de szólíts csak Maja néninek. Kérlek foglalj helyet! - Mutatkozott be kedvesen. - Tudod, hogy miért vagy itt? - Kérdezte kíváncsian.
- Őszintén szólva nem. - Ismertem be.
- Hát akkor elmondom. A doktor úr úgy véli, mivel nem hánytatod magad, ráadásul eszel is, ha eszedbe jut, nem tenne jót neked, ha beraknánk a sok anorexiás lány közé. Úgy gondolja, nem azzal van a baj, hogy nem eszel, vagy túl sokat sportolsz, hanem a felfogásoddal.
- A felfogásommal? - Kerekedtek el a szemeim.
. Igen. Az én feladatom az lesz, hogy az elkövetkezendő időkben ráébresszelek arra, hogy valójában milyen csinos, okos és szép lány vagy, akinek semmi szüksége sincs fogyókúrázni. Ezt a szerepet tölti most be a barátod is. Mi most mind azon leszünk, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy. - Mosolygott rám kedvesen.
- Hát sok sikert! - Dőltem hátra a székben.
- Jól van, akkor kezdjük! - Vágott bele. - Mondd el, mit gondolsz magadról! . Kért meg.
Ilyen és ehhez hasonló kérdések hadát kaptam, amire megpróbáltam válaszolni. Igazából ma még nem csináltunk semmi komolyat, azt mondta, most csak meg akar ismerni, aztán fog tudni segíteni rajtam... Hát jó! Kíváncsi leszek...
Amikor végeztem, siettem ki a telepre (szerencsére biciklivel voltam, úgyhogy könnyű dolgom volt). Gyorsan letettem a kerékpárt, és beszálltam. A végzősök is kijöttek.
-Ez szabálytalan volt!-kiabált rám Szabi.
-Ez csak egy csel volt, te sötét.-röhögtem ki.
-Nem lehet, hogy egy lány lecselez!-szomorodott el.
-Ő nem átlagos!-mosolygott rám Milán.
Sötétedésig fociztunk, aztán olyan 10 körül (amikor már nem a labdát, hanem egymás bokáját rugdostuk), hazamentünk.
-Együnk valamit!-mondtam, mikor beértünk a házba. Rögtön ki is nyitottam a hűtőt.- Pizza jó lesz?
-Aha!-mondta Milán, majd szépen lassan nekiálltunk enni. Közben sokat nevettünk.
Ma este se ment haza, itt aludt nálam, aminek nagyon örültem. Ráfeküdtem a mellkasára, ő simogatta a hátamat. Így aludtunk el.
Pszichológus?! Neee!
Reggel kicsit késve keltem, akkor a reggelim már az asztalon várt rám. Gondolom megint a kedves néni hozta, hisz jó nagy tál saláta volt, mellette egy kis süti, és narancslé. Egyből neki is láttam, és mindent megettem, ami csak a tálcán volt. Közben bejött Józsi bácsi.
-Látom nem hazudsz. Te tényleg eszel!-mosolygott megkönnyebbülten.
-Én nem hazudtam. De reggelente sose eszek...tudom, hogy kéne, de akkor sose vagyok éhes.
-Rebeka, hogy őszinte legyek, gondolkodtam.-kezdte, engem meg kirázott a hideg.-mivel eszel viszonylag rendesen, holnap lehet, hogy hazaengedlek, de felügyelettel.
-Felügyelet?-néztem furcsán.
-Mond csak, el tudnád érni, hogy délután idejöjjön a barátod?-mosolygott sunyin.
-Persze!
-Akkor majd délután megbeszéljük.-mondta, és kisétált.
Remélem nem Milánt akarja megbízni, hogy vigyázzon rám, mert akkor péntekre biztos leszek vagy 100 kiló. Mindenesetre dobtam egy sms-t neki.
Rebeka: Szia, a dokim arra kért, hogy szóljak neked, gyere be délután :D
Milán: Ezt most nem egészen értem...xd
Rebeka:Én se...de ezt mondta.
Milán:Bemegyek, ha szeretné.
Rebeka: Köszi :D
Milán: Te is szeretnéd...?
Rebeka: Most miért kérdezed ezt?
Milán: Mert tegnap bunkó voltam
Rebeka: A helyedben én is bunkó lettem volna
Milán: Akkor nincs harag?:D
Rebeka: Sose volt..:D
Milán: :*
Rebeka: : *
Mivel tegnap egész nap rezgett a telefonom, gondoltam felnézek fb-re, hogy megtudjam mi is történt.
És, hogy mi történt? Ezer meg ezer értesítő...az történt. Kezdésnek hárman írtak az üzenőfalamra.
Szabi: Hallom már megint eldobtad magad. Megpróbáltam bemenni hozzád, de közölték, hogy látogatási tilalom van. Majdnem lefejeltem a biztonsági őrt :D
Hát igen, tőle nem is vártam semmi mást. A következő Beni volt.
Beni: @Boti-val jobbulást kívánunk! Gyógyulj meg gyorsan, mert hiányzol a pályáról :s
Na igen, ők ketten teljesen mások, mint Roli. Bár inkább Botiról mondanám, hogy különbözik, Beniről nem igen..
A következő kiírástól teljesen kész voltam. De ott már kommentek is voltak.
Viki: Akkora szánalom vagy. Persze, utol akarsz érni engem, ezért játszod az anorexet. Csak úgy közlöm ,,édesem" , én szebb vagyok, okosabb, és mindenben jobb. Utol sem érhetsz;)
Szabi: Takarodj, te kurva senki se kiváncsi rád :D
Viki:Te meg ki vagy? Jaa, az az ötödikes kis farok, aki az elsősöket dugja, igaz?:'DD
Szabi: 1. Semmi közöd a magánéletemhez 2. Ha még egyszer szidni mered Rebekát, megütlek!
Viki: Lányokat nem szokás megütni ;d
Szabi: Lányokat nem, de kurvákat szabad:D
Milán: Szabi jól mondja. Viki lehet kotródni. Nem érsz semmit.
Viki:Jaaaj, a hős lovag! Rebeka új pasija :D:D Hányadik is az évben?;d
Rebeka: Én legalább nem csinálom hármasban, te céda :'DD Köszönöm fiúk :3♥
Viki: Egyáltalán ti honnan tudjátok ezt?
Rebeka: Twitterről ribanc :D Fenn van a videó is, úgyhogy beszívtad :D:D:D:D
Viki: @Bence te görény!
Rebeka: Én @Zsoltot szidnám a helyedbe:D
Kristóf: Hát igen. Viki is megkapta amit megérdemelt. Rebeka jobbulást!:)
El sem hiszem, hogy a végtelenül csendes jófiú is beszól Vikinek. Új legjobb barát.
Viki:Na már csak ez a könyvmoly hiányzott.
Kristóf: Addig meg se szólalj, míg az intelligenciahányadosod el sem éri a cipőméretedet.
Ricsi: Leoltott egy kocka, hahahahahahahahaha :DDDDDD Bírunk Kristóf (Y) Csütörtökön gyere ki a telepre négyre;d
Kristóf: Ott leszek!
Rebeka: Köszi Kristóf:D És Ricsi mi az, hogy kihagytok a buliból?:s
Ricsi: Hát az úgy volt........ha nem possadnál a kórházban, msot nem lenne ez.:D
Rebeka: Nehogy rám kend:D
Marika néni: Ugye tudjátok, hogy óra van?! Ráadásul MAGYAR!!
Ricsi: Csókolom tanárnő! Hogy tetszik lenni?:D
Rebeka: Oké Ricsi, oké...xd
Marika néni: Aki nem hozza ki az asztalomra öt másodpercen belül a mobilját, azét kettétöröm!
És tényleg mindenki eltűnt. Szerintem rendesen becsináltak, amikor meglátták, hogy az ofő is kommentelt. Szegények.
A nap ment tovább, egész délelőtt az értesítőkkel foglalkoztam, azon belül az üzenetekkel
Roli:Megint egy hét nélküled? ><
Rebeka: Sajnálom...
Roli: Gyógyulj már meg!
Rebeka: Igyekszem
Roli: Hunor teljesen kész van...
Rebeka: ?
Roli: Egyfolytában szid mindent, és azért kárál, hogy nem vagy itt.
Rebeka: A többiek vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint én!
Roli: Ez hülyeség...:dd Te is tudod, hogy a lányok közül te táncolsz a legjobban.
Rebeka:Szerintem Leila jobb nálam.
Roli: Ááá...
Eléggé meglepődtem azon, amit Roli mondott. Nem gondoltam volna, hogy Hunor ennyire kikészül a kiesésemtől. Mindenesetre ma fog eldőlni, hogy mi lesz velem. Remélem visszamehetek táncolni...
Délután négyre jött is Milán, ahogy megígérte.
-Szia!-csókolt meg.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Elvagyok.
-Á,Milán! Nagyon örülök, hogy ideértél!-sétált be Józsi bácsi.-akkor beszéljük is meg, hogy mi hogyan is lesz. Úgy döntöttem, hogy hazaengedlek Rebeka. De nem úszod meg ennyivel. Azért mondtam, hogy hívd ide Milánt, mert szeretném megkérni, hogy figyeljen rád. Arra, hogy rendesen egyél, és ne vidd túlzásba a tornát.
-Akkor egész héten nálad alszok!-kacsintott Milán, mire elnevettem magam.
-De itt még mindig nincs vége. Innentől kezdve egy ideig pszichológushoz kell járnod!
-Dilidokihoz? Neeee!-hisztiztem.
-De, muszáj!Hidd el, nem lesz olyan szörnyű, mint gondolod.
-És mikor mehetek haza?-érdeklődtem.
-Ma. És holnap suli után egyenesen ide kell jönnöd, a pszichológushoz. El ne felejtsd!
-Jó, nem fogom. Köszönöm!-mondtam, majd kisétált.
-Végre hazajöhetsz!-sóhajtott Milán, miközben sétáltunk ki a kórházból.
-Ja. Utáltam a kórházat.
-Egyébként nem vicceltem. Tényleg figyelni foglak.
-Jóó. Akkor nálam is alszol?-mosolyogtam.
-Igen.-puszilta meg a homlokomat.
Amikor beértünk a házba, rögtön felmentünk a szobámba. Milán elfeküdt az ágyon és bekapcsolta a tévét, én addig kipakoltam a cuccomat.
-Hallod. Neked komolyan vannak játékaid?
-Általában minden gyereknek van minimum egy plüsse.-értetlenkedtem.
-Nem úgy értem, te hülye.-szidott le.- itt van...Fifa, COD, LOL...
-Ja, régen játszottam...
-Fifázzunk!-nézett rám boci szemekkel.
-Ugye nem gondolod komolyan?-nevettem.-le foglak alázni!
-Kihívás elfogadta!-vágott olyan fejet, mint Barney Stinson az így jártam anyátokkal-ban. Szóval elkezdtük a játékot. Sajnos egy volt a bökkenő..
-Felejtsd el! Én leszek a Barcával!-akadákoskodtam.
-Azt benézted. Én leszek a Barcával!-mondta teljesen komolyan.
-Mért te lennél? Az én játékom!-érveltem.
-De nem kezdtünk volna el játszani, ha én nem mondom.-vágott vissza.
-Most jöttem ki a kórházból!
-Ez hogy jön ide?-nevetett.
-Úgy, hogy megesik rajtam a szíved.-mondtam, majd megcsókoltam. Eléggé belefeledkeztünk (vagyis inkább csak ő), én pedig kihasználtam az alkalmat, és beállítottam a játékot.
-Ez nem ér!-hisztizett.
-Ne nyafogj, ,játsz!-utasítottam, és elkezdtük a játékot. Nagyon szoros volt, a vége 20-19 lett...ő nyert.
-Háháháháháháhá, béna vagy!-járt örömtáncot, mire megdobtam a cicás párnámmal. Ő csak felvette a földről, majd amolyan ,,most meghalsz" nézéssel illetett. Nyilván elszaladtam előle, de utánamjött. Végigfutottunk az egész házon, míg egyszer csak sarokba szorított.
-Most megvagy!-mosolygott sunyin.
-Ezt úgy mondod, mintha pedofil lennél.-nevettem, közben pedig egyre közelebb mentünk egymáshoz.
-Lehet, hogy az vagyok. Talán nem kéne egy ilyen sráccal együtt lenned.-mondta ,,komolyan", de látszódtak a mosolyráncai.
-Lehet. De nem érdekel!-mondtam, majd megcsókoltam.Teljesen belefeledkeztünk. Ezt imádom Milánba. Mellette elfelejtek minden rosszat, ami csak ért, és vagy ér (anya, apa, ez az anorex dolog...). Neki sikerül kivernie mindezt a fejemből. Dávidban ez nem volt meg...így utólag visszagondolva lehet, hogy ő csak egy eszköz volt, hogy elfelejthessem azt a szemét Zsoltot.
-Elgondolkodtál.-simította meg Milán az arcomat.
-Bocsi, elkalandoztam.-magyarázkodtam.
-Eszedbe jutott anyud, igaz?
-Igen.-sóhajtottam.
-Minden rendben lesz!-mondta, majd felemelt, és besétált a szobámba, majd letett az ágyra, és mellém ült.-nézzünk egy filmet, hogy elfelejthesd ezt?
-Az jó lenne!-sóhajtottam ismét.
Közösen választottunk filmet.
-Legyen a halálos kitérő.
-Nem. Legyen a Neveletlen hercegnő.-ajánlottam.
-Felejtsd el!
- Elhurcolva?-kérdeztem csillogó szemekkel
-Taylor Lautner miatt, ugye?-sóhajtott.
-Lécci, lécci, lécci, lécciiii-könyörögtem.
-Hát nem is tudom...-mosolygott.
-Naaaaaaaa.-nyavajogtam tovább, közben pedig az ölébe ültem, pont szembe vele.
-Ha kapok egy csókot, megnézzük.-ajánlotta fel.
-Kapsz kettőt is.-mondtam, majd megcsókoltam, aztán elindítottuk a filmet. Az elején tényleg néztük, de aztán belefeledkeztünk a csókolózásba, szóval a tévé csak háttérzajként szolgált. Kissé el is ragadtattuk magunkat.
-Bocsi!-mondta, majd leszállt rólam.
-Utálom ezt!-mondtam, majd felkeltem.
-Mit?
-Hogy itt mindig vége van.-néztem rá.
-Nem muszáj, hogy vége legyen, csak...-nem fejezte be a mondatot, csak közelebb jött, és óvatosan megcsókolt.
-Látom nem hazudsz. Te tényleg eszel!-mosolygott megkönnyebbülten.
-Én nem hazudtam. De reggelente sose eszek...tudom, hogy kéne, de akkor sose vagyok éhes.
-Rebeka, hogy őszinte legyek, gondolkodtam.-kezdte, engem meg kirázott a hideg.-mivel eszel viszonylag rendesen, holnap lehet, hogy hazaengedlek, de felügyelettel.
-Felügyelet?-néztem furcsán.
-Mond csak, el tudnád érni, hogy délután idejöjjön a barátod?-mosolygott sunyin.
-Persze!
-Akkor majd délután megbeszéljük.-mondta, és kisétált.
Remélem nem Milánt akarja megbízni, hogy vigyázzon rám, mert akkor péntekre biztos leszek vagy 100 kiló. Mindenesetre dobtam egy sms-t neki.
Rebeka: Szia, a dokim arra kért, hogy szóljak neked, gyere be délután :D
Milán: Ezt most nem egészen értem...xd
Rebeka:Én se...de ezt mondta.
Milán:Bemegyek, ha szeretné.
Rebeka: Köszi :D
Milán: Te is szeretnéd...?
Rebeka: Most miért kérdezed ezt?
Milán: Mert tegnap bunkó voltam
Rebeka: A helyedben én is bunkó lettem volna
Milán: Akkor nincs harag?:D
Rebeka: Sose volt..:D
Milán: :*
Rebeka: : *
Mivel tegnap egész nap rezgett a telefonom, gondoltam felnézek fb-re, hogy megtudjam mi is történt.
És, hogy mi történt? Ezer meg ezer értesítő...az történt. Kezdésnek hárman írtak az üzenőfalamra.
Szabi: Hallom már megint eldobtad magad. Megpróbáltam bemenni hozzád, de közölték, hogy látogatási tilalom van. Majdnem lefejeltem a biztonsági őrt :D
Hát igen, tőle nem is vártam semmi mást. A következő Beni volt.
Beni: @Boti-val jobbulást kívánunk! Gyógyulj meg gyorsan, mert hiányzol a pályáról :s
Na igen, ők ketten teljesen mások, mint Roli. Bár inkább Botiról mondanám, hogy különbözik, Beniről nem igen..
A következő kiírástól teljesen kész voltam. De ott már kommentek is voltak.
Viki: Akkora szánalom vagy. Persze, utol akarsz érni engem, ezért játszod az anorexet. Csak úgy közlöm ,,édesem" , én szebb vagyok, okosabb, és mindenben jobb. Utol sem érhetsz;)
Szabi: Takarodj, te kurva senki se kiváncsi rád :D
Viki:Te meg ki vagy? Jaa, az az ötödikes kis farok, aki az elsősöket dugja, igaz?:'DD
Szabi: 1. Semmi közöd a magánéletemhez 2. Ha még egyszer szidni mered Rebekát, megütlek!
Viki: Lányokat nem szokás megütni ;d
Szabi: Lányokat nem, de kurvákat szabad:D
Milán: Szabi jól mondja. Viki lehet kotródni. Nem érsz semmit.
Viki:Jaaaj, a hős lovag! Rebeka új pasija :D:D Hányadik is az évben?;d
Rebeka: Én legalább nem csinálom hármasban, te céda :'DD Köszönöm fiúk :3♥
Viki: Egyáltalán ti honnan tudjátok ezt?
Rebeka: Twitterről ribanc :D Fenn van a videó is, úgyhogy beszívtad :D:D:D:D
Viki: @Bence te görény!
Rebeka: Én @Zsoltot szidnám a helyedbe:D
Kristóf: Hát igen. Viki is megkapta amit megérdemelt. Rebeka jobbulást!:)
El sem hiszem, hogy a végtelenül csendes jófiú is beszól Vikinek. Új legjobb barát.
Viki:Na már csak ez a könyvmoly hiányzott.
Kristóf: Addig meg se szólalj, míg az intelligenciahányadosod el sem éri a cipőméretedet.
Ricsi: Leoltott egy kocka, hahahahahahahahaha :DDDDDD Bírunk Kristóf (Y) Csütörtökön gyere ki a telepre négyre;d
Kristóf: Ott leszek!
Rebeka: Köszi Kristóf:D És Ricsi mi az, hogy kihagytok a buliból?:s
Ricsi: Hát az úgy volt........ha nem possadnál a kórházban, msot nem lenne ez.:D
Rebeka: Nehogy rám kend:D
Marika néni: Ugye tudjátok, hogy óra van?! Ráadásul MAGYAR!!
Ricsi: Csókolom tanárnő! Hogy tetszik lenni?:D
Rebeka: Oké Ricsi, oké...xd
Marika néni: Aki nem hozza ki az asztalomra öt másodpercen belül a mobilját, azét kettétöröm!
És tényleg mindenki eltűnt. Szerintem rendesen becsináltak, amikor meglátták, hogy az ofő is kommentelt. Szegények.
A nap ment tovább, egész délelőtt az értesítőkkel foglalkoztam, azon belül az üzenetekkel
Roli:Megint egy hét nélküled? ><
Rebeka: Sajnálom...
Roli: Gyógyulj már meg!
Rebeka: Igyekszem
Roli: Hunor teljesen kész van...
Rebeka: ?
Roli: Egyfolytában szid mindent, és azért kárál, hogy nem vagy itt.
Rebeka: A többiek vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint én!
Roli: Ez hülyeség...:dd Te is tudod, hogy a lányok közül te táncolsz a legjobban.
Rebeka:Szerintem Leila jobb nálam.
Roli: Ááá...
Eléggé meglepődtem azon, amit Roli mondott. Nem gondoltam volna, hogy Hunor ennyire kikészül a kiesésemtől. Mindenesetre ma fog eldőlni, hogy mi lesz velem. Remélem visszamehetek táncolni...
Délután négyre jött is Milán, ahogy megígérte.
-Szia!-csókolt meg.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Elvagyok.
-Á,Milán! Nagyon örülök, hogy ideértél!-sétált be Józsi bácsi.-akkor beszéljük is meg, hogy mi hogyan is lesz. Úgy döntöttem, hogy hazaengedlek Rebeka. De nem úszod meg ennyivel. Azért mondtam, hogy hívd ide Milánt, mert szeretném megkérni, hogy figyeljen rád. Arra, hogy rendesen egyél, és ne vidd túlzásba a tornát.
-Akkor egész héten nálad alszok!-kacsintott Milán, mire elnevettem magam.
-De itt még mindig nincs vége. Innentől kezdve egy ideig pszichológushoz kell járnod!
-Dilidokihoz? Neeee!-hisztiztem.
-De, muszáj!Hidd el, nem lesz olyan szörnyű, mint gondolod.
-És mikor mehetek haza?-érdeklődtem.
-Ma. És holnap suli után egyenesen ide kell jönnöd, a pszichológushoz. El ne felejtsd!
-Jó, nem fogom. Köszönöm!-mondtam, majd kisétált.
-Végre hazajöhetsz!-sóhajtott Milán, miközben sétáltunk ki a kórházból.
-Ja. Utáltam a kórházat.
-Egyébként nem vicceltem. Tényleg figyelni foglak.
-Jóó. Akkor nálam is alszol?-mosolyogtam.
-Igen.-puszilta meg a homlokomat.
Amikor beértünk a házba, rögtön felmentünk a szobámba. Milán elfeküdt az ágyon és bekapcsolta a tévét, én addig kipakoltam a cuccomat.
-Hallod. Neked komolyan vannak játékaid?
-Általában minden gyereknek van minimum egy plüsse.-értetlenkedtem.
-Nem úgy értem, te hülye.-szidott le.- itt van...Fifa, COD, LOL...
-Ja, régen játszottam...
-Fifázzunk!-nézett rám boci szemekkel.
-Ugye nem gondolod komolyan?-nevettem.-le foglak alázni!
-Kihívás elfogadta!-vágott olyan fejet, mint Barney Stinson az így jártam anyátokkal-ban. Szóval elkezdtük a játékot. Sajnos egy volt a bökkenő..
-Felejtsd el! Én leszek a Barcával!-akadákoskodtam.
-Azt benézted. Én leszek a Barcával!-mondta teljesen komolyan.
-Mért te lennél? Az én játékom!-érveltem.
-De nem kezdtünk volna el játszani, ha én nem mondom.-vágott vissza.
-Most jöttem ki a kórházból!
-Ez hogy jön ide?-nevetett.
-Úgy, hogy megesik rajtam a szíved.-mondtam, majd megcsókoltam. Eléggé belefeledkeztünk (vagyis inkább csak ő), én pedig kihasználtam az alkalmat, és beállítottam a játékot.
-Ez nem ér!-hisztizett.
-Ne nyafogj, ,játsz!-utasítottam, és elkezdtük a játékot. Nagyon szoros volt, a vége 20-19 lett...ő nyert.
-Háháháháháháhá, béna vagy!-járt örömtáncot, mire megdobtam a cicás párnámmal. Ő csak felvette a földről, majd amolyan ,,most meghalsz" nézéssel illetett. Nyilván elszaladtam előle, de utánamjött. Végigfutottunk az egész házon, míg egyszer csak sarokba szorított.
-Most megvagy!-mosolygott sunyin.
-Ezt úgy mondod, mintha pedofil lennél.-nevettem, közben pedig egyre közelebb mentünk egymáshoz.
-Lehet, hogy az vagyok. Talán nem kéne egy ilyen sráccal együtt lenned.-mondta ,,komolyan", de látszódtak a mosolyráncai.
-Lehet. De nem érdekel!-mondtam, majd megcsókoltam.Teljesen belefeledkeztünk. Ezt imádom Milánba. Mellette elfelejtek minden rosszat, ami csak ért, és vagy ér (anya, apa, ez az anorex dolog...). Neki sikerül kivernie mindezt a fejemből. Dávidban ez nem volt meg...így utólag visszagondolva lehet, hogy ő csak egy eszköz volt, hogy elfelejthessem azt a szemét Zsoltot.
-Elgondolkodtál.-simította meg Milán az arcomat.
-Bocsi, elkalandoztam.-magyarázkodtam.
-Eszedbe jutott anyud, igaz?
-Igen.-sóhajtottam.
-Minden rendben lesz!-mondta, majd felemelt, és besétált a szobámba, majd letett az ágyra, és mellém ült.-nézzünk egy filmet, hogy elfelejthesd ezt?
-Az jó lenne!-sóhajtottam ismét.
Közösen választottunk filmet.
-Legyen a halálos kitérő.
-Nem. Legyen a Neveletlen hercegnő.-ajánlottam.
-Felejtsd el!
- Elhurcolva?-kérdeztem csillogó szemekkel
-Taylor Lautner miatt, ugye?-sóhajtott.
-Lécci, lécci, lécci, lécciiii-könyörögtem.
-Hát nem is tudom...-mosolygott.
-Naaaaaaaa.-nyavajogtam tovább, közben pedig az ölébe ültem, pont szembe vele.
-Ha kapok egy csókot, megnézzük.-ajánlotta fel.
-Kapsz kettőt is.-mondtam, majd megcsókoltam, aztán elindítottuk a filmet. Az elején tényleg néztük, de aztán belefeledkeztünk a csókolózásba, szóval a tévé csak háttérzajként szolgált. Kissé el is ragadtattuk magunkat.
-Bocsi!-mondta, majd leszállt rólam.
-Utálom ezt!-mondtam, majd felkeltem.
-Mit?
-Hogy itt mindig vége van.-néztem rá.
-Nem muszáj, hogy vége legyen, csak...-nem fejezte be a mondatot, csak közelebb jött, és óvatosan megcsókolt.
Poros ,,táncterem"
Tegnap elég nagy bulit csaptunk,ezért sajnos reggel elég kómásak voltunk. Én a fürdőkádban ébredtem (természetesen nem volt vízzel feltöltve,és én sem voltam meztelen). Amikor kikászálódtam,átmentem a szobámba,ahol elég ronda látvány fogadott.Teljes volt a káosz:mindenhol üres piás üvegek,levetett pulcsik és vagy pólók,és kaja maradék.A konyhában sem fogadott szebb látvány,szemét hátán szemét volt. Félve bár,de kimentem a kertbe. Mindenki a földön feküdt,és a legtöbben aludtak. Megnéztem Kristóf óráján az időt,és 10:15 van. Értünk meg délbe jön a busz.Nem volt más választásom,felkeltettem mindenkit.
-Hagyjál már-dünnyögött András
-Figyelj-jött oda hozzám Milán-a táncosokat keltsd fel,hogy menjenek haza készülődni,a többit bízd rám
Hallgattam rá,a táncosok többsége 10 percen belül haza is ment,én pedig gyorsan lezuhanyoztam,és hajat mostam.Felöltözés után lementem a konyhába,és észrevettem,hogy mindenki pakol
-Ezt hogy érted el?-kérdeztem a barátomat
-Tudod a vonzerőm,és az édes mosolyom..-kezdte,de közbevágtam
-Megzsaroltad őket?-lepleztem le
-Igen,valójában igen-röhögött-csináltam neked reggelit
-Ne hazudj!-kiabált oda hozzánk Zsófi-én csináltam
-Köszönöm szépen-mondtam,majd hozzá is láttam a rántottához
-Te Rebi-jött oda Ricsi-akkor lelépsz Pestre?
-Ja.
-És bepakoltál már?
-Azt a büdös..-kezdtem el káromkodni,és felfutottam a szobámba. Akkor volt 11:10. El fogok késni
-Segítek-jött be Krisztina. Én dobáltam a cuccokat,ő pedig belehajtogatta a sport táskámba.
-Óriási segítség vagy,köszönöm-mosolyogtam rá,mikor már mindent bepakoltunk
-Semmiség-mosolygott
Körülbelül fél óra alatt pakoltunk be,utána átöltöztem,mert nem tetszett a szerelésem. Egy bő csíkos trikó,a fehér nadrágom,a fullcapem,és a tornacipőm mellett döntöttem. Gyorsan megkerestem a telefon töltőmet,a telefonomat,az ipad-et,és a fejhallgatómat. Úgy éreztem kész vagyok. Szerencse,hisz 11:52 volt
-Kész vagy?-kérdezte Milán
-Igen,azt hi...NEM!-ordítottam el magam,és felszaladtam a szobámba. A sminkes tatyóm,és a hajsütővas nélkül semmit sem érek,ezért visszaszaladtam értük,és beraktam a táskába
-Most vagyok kész-jelentettem ki megkönnyebbülve. Abban a percben érkeztek meg Roliék
-Basszus,alig élek-nyökögte
-Nem vagy egyedül-mondtam
-Hé,Rebeka-szólított András,majd odaadott egy kólás üveget, VIP felirattal-ezt idd meg. Életben tart
-Köszi szépen-öleltem meg,aztán mindenkihez odamentem búcsúzkodni. A végére Milán maradt
-Engem hagytál utoljára?!-hisztizett
-Nem mindegy?-nevettem
-De,mindegy-mondta,majd megcsókolt.
-Itt a busz,Rebeka gyere már-toporgott Gergő
-Megyek,megyek!-mondtam,majd kisétáltam az ajtón,de még visszakiabáltam-mi lesz a házzal?
-Kézbe vettem az ügyet-mondta Milán,mire megnyugodtam,és felszálltam a buszra.
Odafele egyáltalán nem zajongtunk,sőt a társaság nagy része inkább aludt.Nem sok mindenre emlékszem az éjszakából,de az biztos,hogy durva lehetett,ha a fürdőben ébredtem piás palackok társaságában.
-Rebeka-suttogta Roli-ébren vagy?
-Mi van?-nyögtem fáradtan
-Hunortól kaptam infókat sms-ben
-És?
-Két személyes szobák lesznek,és a párok egy szobában alszanak,hogy tudjanak gyakorolni,szóval együtt leszünk.Nem gáz,ugye?-kérdezte komolyan
-Nem,csak hagyj már aludni-fordultam el nyűgösen,de visszaaludni már nem tudtam,hisz Hunor elkiabálta magát
-Jó reggelt álomszuszékok.Gyerünk,gyerünk,felkelni!-keltegetett minket, ,,lágy hangon". Nagy nehezen leszálltunk a buszról,és felsorakoztunk előtte. A fegyelemmel nem volt gond,mindenki olyan volt,mint a mosott...ruhák.
-Gyertek,megmutatom a hotelt,ahol lakni fogunk-tört utat magának,és intett,hogy menjünk utána.Liba sorban követtük,egyedül Roli kezdett visszatérni önmagához,és zavartalanul égetett minket
-AHOY KISASSZONY-üvöltött rá egy kislányra.Szegény kicsi úgy megijedt,hogy elszaladt
-Annyira hülye vagy,ne ijesztgesd a gyerekeket-dörmögtem le
-Nyugi már,lazulj le-támaszkodott rám,én meg majdnem összerogytam
-Itt is vagyunk,tessék a szoba kulcsok-mondta Hunor,mikor a hotel előterébe értünk.
-Na,gyere megkeressük a...666-os szobát
-Az ördög száma-nyitottam óriásira a szemeimet
-Nekünk való-röhögött,én pedig csak helyeseltem.
Nem telt sok időnkbe,hamar megtaláltuk az aktuális lakóhelyünket.Amikor beléptünk,csodás látvány tárult elénk.Az óriási,a Dunára néző ablakok teljesen elvarázsoltak minket.Amit következőnek észrevettük,az a TV,és a hifi torony volt
-Táncoljunk-mondta,majd felkapott
-Hé,engedj el-nevettem-át akarok öltözni
-Nyugodtan átöltözhetsz itt,nem vagyok szégyenlős-nevetett
-Nem hitted,hogy elbújok ugye?-néztem rá komolyan
-Komolyan nem vonulsz el?-kérdezte ugyanolyan komolysággal,mint amilyen komoly én voltam
-Nem.Ha fehérneműbe lát valaki,az ugyan olyan,mintha bikini lenne rajtam..Nem?
-De,tökre-mondta.Kissé zavart volt(gondolom nem hitte,hogy ilyen vagyok,de ez van)
Lényeg a lényegbe,gyorsan átöltöztem. A fekete-neonpink rövid nacim,és a fekete szellős has pólóm mellett döntöttem.A hajamat felkötöttem,a sminkemet ellenőriztem a tükörben. Mértem az időt,és 8 perc 15 másodperc alatt kész is lettem. Pont jókor,hisz kopogtak
-Igen?-nyitott ajtót Roli
-Indulnunk kell táncolni-figyelmeztetett minket Gergő,mi pedig indultunk is. A hotel pincéjében kellett gyakorolnunk,ami,nos..eléggé lepukkant volt.Körülbelül olyan látványt nyújtott,mintha egy bérgyilkos búvóhelye lett volna
-Gyerekek,már egy óra van,táncra fel!-tapsolt Hunor,mi pedig beálltunk táncolni. Ezen a helyen sétálni is förtelmes volt,nem hogy végigvinni egy koreográfiát. Minden tiszta por volt,szóval egyet léptünk,köhögni kezdtünk
-Ez rémes-állította le a zenét a Főnök-mi van veletek?
-Ilyen helyen hogy próbáljunk?-nyávogott Kitti-minden csupa mocsok
-Sajnálom,de most nincs más hely,amit biztosítani tudunk,be kell érnetek ezzel-mondta fájdalmas hangon Hunor,mi pedig kénytelenek voltunk ilyen körülmények között is folytatni.
Este 8-ig próbáltunk,körülbelül két kisebb szünettel,majd az edzés végén mindenki felment a szobájába azzal az utasítással,hogy a társas táncot el kell próbálnunk.Csodás.Mi Rolival úgy döntöttünk,hogy megesszük a vacsoránkat,pihenünk fél órát,és utána folytatjuk az edzést. Két fogásos vacsora volt. A fő étel rántott hús volt sült krumplival és kólával,desszertnek pedig egy-egy szelet dobostortát kaptunk.
-Kész,végem.Egy életre teleettem magam-dőlt ki Roli
-Nekem mondod?Ennyit életemben nem kajáltam még-fogtam a hasam-asszem' egy órát kéne pihennünk
-Nem rossz ötlet-mondta,majd leültünk a kanapéra(inkább lefeküdtünk),és bekapcsoltuk a tévét.Éppen a Barátok közt ment
-Berényi Miki. Pénz és sárm-mondtam ijesztően mély hangon,mire mindkettőnkből kitört a nevetés. A nagy röhögő görcsöt a telefonom csöngése szakította meg.Milán volt az.Érdekelte,hogy vagyok,ezért A-tól Z-ig mindent elmeséltem
-Akkor még fogtok táncolni?-kérdezte.A hangján hallottam,hogy meglepődött
-Muszáj-sóhajtottam-de ahogy látom Roli épp bealudt a kanapén,úgyhogy asszem' felkeltem
-Akkor hagylak titeket próbálni-nevetett-jóéjt
-Neked is-mondtam,majd leraktam a telefont,és halkan odasétáltam a kanapéhoz,és elkezdtem keltegetni Rolandod
-Anya,még öt percet-intett le
-Öt másodpercet se!-jelentettem ki határozottan,mire hirtelen felpattant.Kezdődhetett is az éjszakába nyúló próba,ami igazából csak 10-ig tartott. Utána megfürödtünk(persze külön-külön) és lefeküdtünk aludni. Egyébként nem értem Hunort.Direkt olyan szobákat kért,ahol franciaágy van,nem két egyes?Így aludhattam Roli mellett..szerencsére nem próbálkozott semmivel,úgyhogy félnem nem kellett..
-Hagyjál már-dünnyögött András
-Figyelj-jött oda hozzám Milán-a táncosokat keltsd fel,hogy menjenek haza készülődni,a többit bízd rám
Hallgattam rá,a táncosok többsége 10 percen belül haza is ment,én pedig gyorsan lezuhanyoztam,és hajat mostam.Felöltözés után lementem a konyhába,és észrevettem,hogy mindenki pakol
-Ezt hogy érted el?-kérdeztem a barátomat
-Tudod a vonzerőm,és az édes mosolyom..-kezdte,de közbevágtam
-Megzsaroltad őket?-lepleztem le
-Igen,valójában igen-röhögött-csináltam neked reggelit
-Ne hazudj!-kiabált oda hozzánk Zsófi-én csináltam
-Köszönöm szépen-mondtam,majd hozzá is láttam a rántottához
-Te Rebi-jött oda Ricsi-akkor lelépsz Pestre?
-Ja.
-És bepakoltál már?
-Azt a büdös..-kezdtem el káromkodni,és felfutottam a szobámba. Akkor volt 11:10. El fogok késni
-Segítek-jött be Krisztina. Én dobáltam a cuccokat,ő pedig belehajtogatta a sport táskámba.
-Óriási segítség vagy,köszönöm-mosolyogtam rá,mikor már mindent bepakoltunk
-Semmiség-mosolygott
Körülbelül fél óra alatt pakoltunk be,utána átöltöztem,mert nem tetszett a szerelésem. Egy bő csíkos trikó,a fehér nadrágom,a fullcapem,és a tornacipőm mellett döntöttem. Gyorsan megkerestem a telefon töltőmet,a telefonomat,az ipad-et,és a fejhallgatómat. Úgy éreztem kész vagyok. Szerencse,hisz 11:52 volt
-Kész vagy?-kérdezte Milán
-Igen,azt hi...NEM!-ordítottam el magam,és felszaladtam a szobámba. A sminkes tatyóm,és a hajsütővas nélkül semmit sem érek,ezért visszaszaladtam értük,és beraktam a táskába
-Most vagyok kész-jelentettem ki megkönnyebbülve. Abban a percben érkeztek meg Roliék
-Basszus,alig élek-nyökögte
-Nem vagy egyedül-mondtam
-Hé,Rebeka-szólított András,majd odaadott egy kólás üveget, VIP felirattal-ezt idd meg. Életben tart
-Köszi szépen-öleltem meg,aztán mindenkihez odamentem búcsúzkodni. A végére Milán maradt
-Engem hagytál utoljára?!-hisztizett
-Nem mindegy?-nevettem
-De,mindegy-mondta,majd megcsókolt.
-Itt a busz,Rebeka gyere már-toporgott Gergő
-Megyek,megyek!-mondtam,majd kisétáltam az ajtón,de még visszakiabáltam-mi lesz a házzal?
-Kézbe vettem az ügyet-mondta Milán,mire megnyugodtam,és felszálltam a buszra.
Odafele egyáltalán nem zajongtunk,sőt a társaság nagy része inkább aludt.Nem sok mindenre emlékszem az éjszakából,de az biztos,hogy durva lehetett,ha a fürdőben ébredtem piás palackok társaságában.
-Rebeka-suttogta Roli-ébren vagy?
-Mi van?-nyögtem fáradtan
-Hunortól kaptam infókat sms-ben
-És?
-Két személyes szobák lesznek,és a párok egy szobában alszanak,hogy tudjanak gyakorolni,szóval együtt leszünk.Nem gáz,ugye?-kérdezte komolyan
-Nem,csak hagyj már aludni-fordultam el nyűgösen,de visszaaludni már nem tudtam,hisz Hunor elkiabálta magát
-Jó reggelt álomszuszékok.Gyerünk,gyerünk,felkelni!-keltegetett minket, ,,lágy hangon". Nagy nehezen leszálltunk a buszról,és felsorakoztunk előtte. A fegyelemmel nem volt gond,mindenki olyan volt,mint a mosott...ruhák.
-Gyertek,megmutatom a hotelt,ahol lakni fogunk-tört utat magának,és intett,hogy menjünk utána.Liba sorban követtük,egyedül Roli kezdett visszatérni önmagához,és zavartalanul égetett minket
-AHOY KISASSZONY-üvöltött rá egy kislányra.Szegény kicsi úgy megijedt,hogy elszaladt
-Annyira hülye vagy,ne ijesztgesd a gyerekeket-dörmögtem le
-Nyugi már,lazulj le-támaszkodott rám,én meg majdnem összerogytam
-Itt is vagyunk,tessék a szoba kulcsok-mondta Hunor,mikor a hotel előterébe értünk.
-Na,gyere megkeressük a...666-os szobát
-Az ördög száma-nyitottam óriásira a szemeimet
-Nekünk való-röhögött,én pedig csak helyeseltem.
Nem telt sok időnkbe,hamar megtaláltuk az aktuális lakóhelyünket.Amikor beléptünk,csodás látvány tárult elénk.Az óriási,a Dunára néző ablakok teljesen elvarázsoltak minket.Amit következőnek észrevettük,az a TV,és a hifi torony volt
-Táncoljunk-mondta,majd felkapott
-Hé,engedj el-nevettem-át akarok öltözni
-Nyugodtan átöltözhetsz itt,nem vagyok szégyenlős-nevetett
-Nem hitted,hogy elbújok ugye?-néztem rá komolyan
-Komolyan nem vonulsz el?-kérdezte ugyanolyan komolysággal,mint amilyen komoly én voltam
-Nem.Ha fehérneműbe lát valaki,az ugyan olyan,mintha bikini lenne rajtam..Nem?
-De,tökre-mondta.Kissé zavart volt(gondolom nem hitte,hogy ilyen vagyok,de ez van)
Lényeg a lényegbe,gyorsan átöltöztem. A fekete-neonpink rövid nacim,és a fekete szellős has pólóm mellett döntöttem.A hajamat felkötöttem,a sminkemet ellenőriztem a tükörben. Mértem az időt,és 8 perc 15 másodperc alatt kész is lettem. Pont jókor,hisz kopogtak
-Igen?-nyitott ajtót Roli
-Indulnunk kell táncolni-figyelmeztetett minket Gergő,mi pedig indultunk is. A hotel pincéjében kellett gyakorolnunk,ami,nos..eléggé lepukkant volt.Körülbelül olyan látványt nyújtott,mintha egy bérgyilkos búvóhelye lett volna
-Gyerekek,már egy óra van,táncra fel!-tapsolt Hunor,mi pedig beálltunk táncolni. Ezen a helyen sétálni is förtelmes volt,nem hogy végigvinni egy koreográfiát. Minden tiszta por volt,szóval egyet léptünk,köhögni kezdtünk
-Ez rémes-állította le a zenét a Főnök-mi van veletek?
-Ilyen helyen hogy próbáljunk?-nyávogott Kitti-minden csupa mocsok
-Sajnálom,de most nincs más hely,amit biztosítani tudunk,be kell érnetek ezzel-mondta fájdalmas hangon Hunor,mi pedig kénytelenek voltunk ilyen körülmények között is folytatni.
Este 8-ig próbáltunk,körülbelül két kisebb szünettel,majd az edzés végén mindenki felment a szobájába azzal az utasítással,hogy a társas táncot el kell próbálnunk.Csodás.Mi Rolival úgy döntöttünk,hogy megesszük a vacsoránkat,pihenünk fél órát,és utána folytatjuk az edzést. Két fogásos vacsora volt. A fő étel rántott hús volt sült krumplival és kólával,desszertnek pedig egy-egy szelet dobostortát kaptunk.
-Kész,végem.Egy életre teleettem magam-dőlt ki Roli
-Nekem mondod?Ennyit életemben nem kajáltam még-fogtam a hasam-asszem' egy órát kéne pihennünk
-Nem rossz ötlet-mondta,majd leültünk a kanapéra(inkább lefeküdtünk),és bekapcsoltuk a tévét.Éppen a Barátok közt ment
-Berényi Miki. Pénz és sárm-mondtam ijesztően mély hangon,mire mindkettőnkből kitört a nevetés. A nagy röhögő görcsöt a telefonom csöngése szakította meg.Milán volt az.Érdekelte,hogy vagyok,ezért A-tól Z-ig mindent elmeséltem
-Akkor még fogtok táncolni?-kérdezte.A hangján hallottam,hogy meglepődött
-Muszáj-sóhajtottam-de ahogy látom Roli épp bealudt a kanapén,úgyhogy asszem' felkeltem
-Akkor hagylak titeket próbálni-nevetett-jóéjt
-Neked is-mondtam,majd leraktam a telefont,és halkan odasétáltam a kanapéhoz,és elkezdtem keltegetni Rolandod
-Anya,még öt percet-intett le
-Öt másodpercet se!-jelentettem ki határozottan,mire hirtelen felpattant.Kezdődhetett is az éjszakába nyúló próba,ami igazából csak 10-ig tartott. Utána megfürödtünk(persze külön-külön) és lefeküdtünk aludni. Egyébként nem értem Hunort.Direkt olyan szobákat kért,ahol franciaágy van,nem két egyes?Így aludhattam Roli mellett..szerencsére nem próbálkozott semmivel,úgyhogy félnem nem kellett..
2013. július 17., szerda
Rehab?!
Reggel megint korán kellett kelnem (négykor), hogy edzhessek kicsit tánc előtt. Így hát fogtam magam, és hátramentem a ,,kondimba". Először felüléseket cisnáltam, utána fekvőtámaszt, felmásztam a gerendára, utána pedig kis idő maradt a trapézra is. Ötkor betudtam fejezni a dolgomat, így mehettem is fürdeni, sminkelni, öltözni, szóval elintézni a maradék dolgomat. Miután kész lettem felültem a biciklire, és kitekertem Csákvárra.
-Sziasztok!-köszöntem, mikor beértem.
-Rebeka,jól vagy?-ölelt meg Roli.
-Persze, most már jól vagyok!-mosolyogtam biztatóan.-többiek?
-Máté és Kristóf még az öltözőjükben, Gergő a sarokban felüléseket csinál, Kitti duzzog kinn az udvaron, Leila és Laura meg...ott vannak.-mutatott rájuk.
-Sziasztok!-jöttek oda hozzánk.
-Ismerős ez a póló.-jegyezte meg Leila. Hát igen. Az a póló volt rajtam, amit tegnap vettünk. Keep Calm and eat chocolate felirat volt rajta.
-Nekem is ismerős a nacid.-mosolyogtam.
-Kitalálom! Vásároltatok tegnap. Ezt nem akarom végighallgatn!i-mondta Roli, majd elsétált.
Épp a mesénk közepén tartottunk (Laurának elmondtunk mindent, és megbeszéltük, hogy muszáj elmennünk csütörtökön vásárolni), amikor besétált Hunor.
-Jó reggelt mindenkinek! Rebeka, örülünk, hogy itt vagy. -köszöntött.-remélem készen álltok a munkára, tessék itt a forgatókönyv.
Ahogy végignéztem a könyvet, észrevettem, hogy kicsit többet kell táncolnunk, mint múltkor...De semmi gond, menni fog az, így hát bele is vágtunk a táncba. A főnök úgy döntött, hogy minden táncot Flo Rida zenéjére fogunk megtanulni. 6 ilyen tánc lesz(!). Fogunk táncolni a Good Feeling-re, a Let it roll-ra, a Wild Ones-ra, a Hangover-re, a Run-ra, és a Who dat girl-re. És akkor még nem is említettem a társastáncot...lesz dolgunk bőven. Remélem nem fogok kidőlni...
A próba hihetetlenül fárasztó volt, amikor végeztünk muszáj volt leülnöm pihenni.
-Jól vagy?-jött oda Laura.
-Persze...tökéletesen!-lihegtem, de ez nem volt igaz. Kopogott a szemem az éhségtől, szédültem, hányingerem volt.
-Roli, gyere ide!-kiabált Laura.
-Igen?
-Vidd fel Rebekát!
-Mi? Tudok járni!-álltam fel egyből, de egy kicsit meginogtam.
-Ja, azt látom.-mondta Roli, majd felemelt, és felvitt.-Ne készítsd már ki magadat.
-Nem készítem. Jól vagyok!-mondtam.
-Legalább magadat ne vágd át!-forgatta a szemeit.
-Kösz, hogy felhoztál!-köszöntem meg.
-Semmiség.-simogatta meg az arcomat, majd tovább állt.
Bementem, és hihetetlen lassúsággal bementem a zuhanyzóba. Kivételesen nem esett jól a fürdés, rosszul lettem, ki is kellett jönnöm, és hánynom kellett. A wc felett gubbasztottam vagy öt percig. Szerencsére senki sem jött be, szóval nem derült ki. Lassan felöltöztem, és (bár késve) lementem Lauráékhoz.
-Indulhatunk?-kérdezte Kristóf.
-Én inkább gyorsan eltekerek a suliig, ,jó?-nagyon nem akartam lassan menni. Inkább csak gyorsan érjek be a suliba, hisz nem voltam jól, félek, hogy hánynék út közben.
-Hát...jó.-mondta Laura, én pedig bólintottam, majd elindultam. Úgy tekertem, mintha az életemért küzdenék. Faraltam is egyet, mikor a suli előtt lefékeztem, de nem volt semmi gond. Letettem a biciklit, és sétáltam be a suliba. Észrevettem, hogy minden felsőbb éves engem néz. És most nem azért, mert olyan hajam van, hogy olyan másnak nincs...nem. Most azért, mert mindenki tudja (vagyis azt hiszi), hogy anorexiás vagyok. Pedig nem vagyok az. Nem hánytatom magam...
Már majdnem elértem a termünkig, de akkor éreztem, hogy megint hánynom kell, ezétr berohantam a wc-be. Ezt nem hiszem el...egyfolytában okádok, ilyen nincs! Nagy nehezen összeszedtem magam, és besétáltam a terembe. Szerencsére a sminkem miatt senki nem vette észre, hogy sápadt lennék, vagy hasonló. De Milán átlátott rajtam.
-Szia!-csókolt meg.-mi történt?
-Semmi.-dőltem a mellkasára.
-Mond el!-emelte fel az államat.
-Hánytam.-suttogtam úgy, hogy azt csak ő hallja.
-Mi?
-Nem direkt!
-Haza kell menned. Gyere. Elkísérlek az ofőhöz.
-De jól leszek!-hitegettem, inkább magamat.
-Ja,úgy ahogy múltkor, mi? Felejtsd el!-mondta, majd elrángatott az ofőhöz, ott pedig elmesélte, vagyis elmeséltük, hogy mi történt.
-Sajnos én most nem tudok innen elmenni.-vakargatta a fejét Marika néni.-csak pár háztömbnyire van a kórház, szóval Milán elkíséred?
-Persze.
-De az órák...-akadékoskodtam.
-Szólok a tanároknak!-nyugtatott meg egyből a tnaárnő, mi pedig elindultunk.
-Nem hiszem el...mitől hánytál? Már megint üres gyomorral edzettél mi? Megmondta a doki, hogy ne erőltesd meg magad, b*ssz*m*g.-dühöngött Milán.
-Ezt most úgy mondod, mintha direkt akartam volna hányni!-forgattam a szemeimet.-pedig tudhatnád, hogy nem!
-Te még mindig nem érted, igaz?
-Mit?
-Ha nem javul az állapotod elküldenek rehabra. A legközelebbi rehabilitációs központ Pesten van. És ne hidd, hogy csak egy hétig leszel ott!
-Te teljesen hülyének nézel? Azt hiszed, hogy ezt nem tudom?
-Ha tudod, akkor próbálj már meg vigyázni magadra!
-Nem fogom feladni a sportot!
-Én nem is azt mondtam. Csak ne ennyit sportolj, mert tönkre b*sz*d magadat.-a mondat végét halkabbra vette, mivel beértünk a kórházba. Tudtuk hova kell menünk (lassan törzsvendég leszek itt ).
Most nem a szokásos dokim vizsgált meg, hanem valami öreg nyanya, aki azt mondta, hogy benn kell tartania egész hétre, továbbá felhívja Józsi bácsit (az igazi dokimat) és elmondja neki, hogy mi van.
Tehát a nap ment tovább. Én befeküdtem a kórházba, Milán pedig ment vissza a suliba.
Adtak nekem valami infúzót, amitől sikeresen el is aludtam, és csak délután keltem fel arra, hogy a dokim bejött.
-Jó napot!-köszöntem gyengén.
-Rebeka. Ha ez így megy tovább, akkor valószínű el kell küldjelek a rehabilitációs központba, Pestre.-mondta, majd akkorára nyílt a szemem, mint még soha.-Tudom, hogy nem szeretnéd, de nem lesz más választásom.
-De doktor úr, én esküszöm nem hánytattam magam. Bevallom, lehet, hogy sokat sportoltam, de nem akartam hányni. És egész eddig ettem is, a barátom végig etetett.-hadartam.
-Tudom, és nyugodj meg. Mindent megbeszéltem azzal a doktornővel aki megvizsgált téged, és a barátoddal is. Mindenki elmondott mindent. És mostantól érvényes rád a látogatási tilalom. Rajtam és a nővéreken kívül senki nem jöhet se be, se ki. -mondta, majd kisétált.
Ezt nem hiszem el! Nem fogok egy csomó anorexiás kurva közé menni. Én nem odavaló vagyok!
Sajnos a doktor úr nem hazudott. Egész nap nem jöhetett hozzám senki, és így rém unalom volt az egész. Facebookozni nem volt kedvem (annak ellenére, hogy a telefonom egyfolytában jelezte, hogy értesítőm jött), inkább aludtam.
Sajnos a doktor úr nem hazudott. Egész nap nem jöhetett hozzám senki, és így rém unalom volt az egész. Facebookozni nem volt kedvem (annak ellenére, hogy a telefonom egyfolytában jelezte, hogy értesítőm jött), inkább aludtam.
2013. július 16., kedd
Hideg zuhany
Reggel ugyanúgy hatkor keltem, mint tegnap, és elmentem futni. Mikor hazaértem, hátramentem a ,,kondiba'', majd olyan kilenc óra körül dobtam egy sms-t Leilának.
Rebeka:Na, akkor ma vásárlás?
Leila:Ahaa. Mondjuk 10-kor tali előttetek?:D
Rebeka: Akkor csak 1 órám van készülődni :O De egye fene :D Várlak!:D
Hát ennyi volt a sportolás, ugyanis sok volt a dolgom. Először is elmentem fürdeni, utána megszárítottam, és begöndörítettem a hajamat, kisminkeltem az arcom, aztán pedig a gardróbom előtt állva tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy I'm Bitch feliratú póló, és az új gatyám mellett döntöttem (amelyiknek a fenekére rá van írva, hogy fogd meg).
Tízre itt is volt Leila, szóval indulhattunk a plázába.
-És van konkrét terved, hogy mit akarsz venni, vagy csak a költekezés a cél?-kérdeztem.
-Csak a költekezés.-nevetett.
-Ezért vagyunk mi ilyen jóban.-mosolyogtam.
-Menjünk be a H&M-be! Ott van egy nagyon aranyos csipkés ruci, amit meg akarok venni.-utasított Leila, ezért bementünk. Tényleg aranyos kis ruhát nézett ki magának. Vajszínű volt, körülbelül a térdéig ért. Nagyon jól állt neki, ezért természetesen megvette (nem zavarta, hogy 8500 Ft-ba került.)
Ezután az utunk a következő ruhaüzletbe vezetett, ahol egész szép összeget hagytunk ott. Én vettem két pólót, egy pulcsit, egy hosszú csőnacit, és három fullcap-et. Leila is hasonló arányban vásárolt, szóval a dolgozók ma nagyon örültek nekünk. Már tele volt a kezünk szatyrokkal, és nagyon ki voltunk fulladva, ezért úgy döntöttünk megállunk hamburgerezni. ( És megint ettem, hurrá!)
Körülbelül délután kettőig voltunk el, addig nagyon sokat nevettünk. Kettőkor azonban elváltak útjaink, mivel Leilának haza kellett mennie.
Amint bementem a házba letettem a cuccaimat. Megkönnyebbülés volt a karjaimnak, amik már totál elzsibbadtak. Közben Milán írt sms-t.
Milán:Mit csinálsz?:3
Rebeka: Most jöttem haza :D
Milán: Akkor 10 perc múlva gyere át ;) És vegyél fel fürdőrucit :D
Rebeka: Fürdőrucit?:D
Milán: Igen :D
Akkor most áshatom elő a bikinimet... találtam összesen hármat, abból az egyik szakadt volt, a második rám se jött, ezért az utolsó mellett kellett döntenem, amivel semmi gond nem volt.
A fürdőrucira felkaptam egy könnyen levehető ruhát, majd elindultam Milánhoz. Épp Dávidék előtt sétáltam, amikor megpillantottam, hogy a házuk előtt álló kocsiban ő ül. Észrevett, szóval kiszállt.
-Neked van kocsid?-néztem nagyokat.
-Persze. És ezt kapd ki! Jogsim is van.-kacsintott.
-Gratulálok, szép verda!-néztem végig a kocsin. Amúgy annyira nem tetszett, de nem mondhattam meg neki.
-Kösz! Milán mesélte, hogy mész hozzá. Elvigyelek?
-Azt megköszönném.-mondtam, és beszálltam a kocsiba. Az út gyorsan telt, nem igazán beszélgettünk. Amikor odaértünk megköszöntem a fuvart, és kiszálltam. Mikor felnéztem, isteni látvány fogadott. Milán félmeztelenül, csurom vizesen állt a kertjükben.
-Szia!-köszönt.
-Szia.-csókoltam meg.
-Van rajtad fürdőruci, ugye?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, van.
-Akkor vedd le azt a ruhát, arra nincs szükség.-hallgattam rá, és levettem. Megkérdeztem, hogy ,,mért kellett fürdőruha?" de a választ egy adag vízzel együtt kaptam, ugyanis a locsolótömlővel telibe locsolt.
-Héééé!-kiabáltam fel.-ezt még visszakapod!
-Dehogy kapom vissza. mondta, majd odajött hozzám, és megcsókolt. Teljesen belefeledkezett a pillanatba, ezért gondoltam egyet, kirántottam a kezéből a tömlőt, és most ő kapott egy adag vizet.
-Nana! Ez Milán játéka.-mondta óvodás hangon. És így ment tovább a délután. Egyszer ő locsolt, egyszer én, aztán csókolóztunk.
Nyolcig kinn szórakoztunk a kertben, aztán hideg lett, ezért Milán javasolta, hogy menjünk be. Rám csavart egy törölközőt, és leültetett az asztalhoz.
-Komolyan minden nap kajálást fogsz szervezni nekem?
-Mért, ettél ma már?
-Képzeld, ettem.
-És mit?
-Hamburgert.
-Ja, arra van szükséged. Az egészségtelen. Ezért eszünk gyrost.-nevetett.
-Na mert az sokkal egészségesebb.
-Van benne sali!-védekezett.
-Oké, oké, igazad van!-adtam fel, majd nekiláttunk a kajának. Én tényleg örülök neki, hogy törődik velem, hisz ez nagyon aranyos tőle, de kezd sok lenni, hogy egyfolytábam kajáltat. Nem vagyok én malac, hogy etetni kelljen.
Egészen tízig maradtam, addig beszélgettünk, közben megérkezett Laci, szóval ő is leült hozzánk, aztán Milán hazakísért.
-Jó nap volt.-mondta, mikor a ház elé értünk.
-Igen, klassz volt.-mosolygotam.
-Akkor holnap találkozunk a suliban.
-Ja, találkozunk.-helyeseltem, majd hosszasan megcsókoltam. Mivel elég hideg volt, most nem húztuk el a búcsúzkodást, csak hagyta, hogy bemenjek. Király nap volt!
Rebeka:Na, akkor ma vásárlás?
Leila:Ahaa. Mondjuk 10-kor tali előttetek?:D
Rebeka: Akkor csak 1 órám van készülődni :O De egye fene :D Várlak!:D
Hát ennyi volt a sportolás, ugyanis sok volt a dolgom. Először is elmentem fürdeni, utána megszárítottam, és begöndörítettem a hajamat, kisminkeltem az arcom, aztán pedig a gardróbom előtt állva tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy I'm Bitch feliratú póló, és az új gatyám mellett döntöttem (amelyiknek a fenekére rá van írva, hogy fogd meg).
Tízre itt is volt Leila, szóval indulhattunk a plázába.
-És van konkrét terved, hogy mit akarsz venni, vagy csak a költekezés a cél?-kérdeztem.
-Csak a költekezés.-nevetett.
-Ezért vagyunk mi ilyen jóban.-mosolyogtam.
-Menjünk be a H&M-be! Ott van egy nagyon aranyos csipkés ruci, amit meg akarok venni.-utasított Leila, ezért bementünk. Tényleg aranyos kis ruhát nézett ki magának. Vajszínű volt, körülbelül a térdéig ért. Nagyon jól állt neki, ezért természetesen megvette (nem zavarta, hogy 8500 Ft-ba került.)
Ezután az utunk a következő ruhaüzletbe vezetett, ahol egész szép összeget hagytunk ott. Én vettem két pólót, egy pulcsit, egy hosszú csőnacit, és három fullcap-et. Leila is hasonló arányban vásárolt, szóval a dolgozók ma nagyon örültek nekünk. Már tele volt a kezünk szatyrokkal, és nagyon ki voltunk fulladva, ezért úgy döntöttünk megállunk hamburgerezni. ( És megint ettem, hurrá!)
Körülbelül délután kettőig voltunk el, addig nagyon sokat nevettünk. Kettőkor azonban elváltak útjaink, mivel Leilának haza kellett mennie.
Amint bementem a házba letettem a cuccaimat. Megkönnyebbülés volt a karjaimnak, amik már totál elzsibbadtak. Közben Milán írt sms-t.
Milán:Mit csinálsz?:3
Rebeka: Most jöttem haza :D
Milán: Akkor 10 perc múlva gyere át ;) És vegyél fel fürdőrucit :D
Rebeka: Fürdőrucit?:D
Milán: Igen :D
Akkor most áshatom elő a bikinimet... találtam összesen hármat, abból az egyik szakadt volt, a második rám se jött, ezért az utolsó mellett kellett döntenem, amivel semmi gond nem volt.
A fürdőrucira felkaptam egy könnyen levehető ruhát, majd elindultam Milánhoz. Épp Dávidék előtt sétáltam, amikor megpillantottam, hogy a házuk előtt álló kocsiban ő ül. Észrevett, szóval kiszállt.
-Neked van kocsid?-néztem nagyokat.
-Persze. És ezt kapd ki! Jogsim is van.-kacsintott.
-Gratulálok, szép verda!-néztem végig a kocsin. Amúgy annyira nem tetszett, de nem mondhattam meg neki.
-Kösz! Milán mesélte, hogy mész hozzá. Elvigyelek?
-Azt megköszönném.-mondtam, és beszálltam a kocsiba. Az út gyorsan telt, nem igazán beszélgettünk. Amikor odaértünk megköszöntem a fuvart, és kiszálltam. Mikor felnéztem, isteni látvány fogadott. Milán félmeztelenül, csurom vizesen állt a kertjükben.
-Szia!-köszönt.
-Szia.-csókoltam meg.
-Van rajtad fürdőruci, ugye?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, van.
-Akkor vedd le azt a ruhát, arra nincs szükség.-hallgattam rá, és levettem. Megkérdeztem, hogy ,,mért kellett fürdőruha?" de a választ egy adag vízzel együtt kaptam, ugyanis a locsolótömlővel telibe locsolt.
-Héééé!-kiabáltam fel.-ezt még visszakapod!
-Dehogy kapom vissza. mondta, majd odajött hozzám, és megcsókolt. Teljesen belefeledkezett a pillanatba, ezért gondoltam egyet, kirántottam a kezéből a tömlőt, és most ő kapott egy adag vizet.
-Nana! Ez Milán játéka.-mondta óvodás hangon. És így ment tovább a délután. Egyszer ő locsolt, egyszer én, aztán csókolóztunk.
Nyolcig kinn szórakoztunk a kertben, aztán hideg lett, ezért Milán javasolta, hogy menjünk be. Rám csavart egy törölközőt, és leültetett az asztalhoz.
-Komolyan minden nap kajálást fogsz szervezni nekem?
-Mért, ettél ma már?
-Képzeld, ettem.
-És mit?
-Hamburgert.
-Ja, arra van szükséged. Az egészségtelen. Ezért eszünk gyrost.-nevetett.
-Na mert az sokkal egészségesebb.
-Van benne sali!-védekezett.
-Oké, oké, igazad van!-adtam fel, majd nekiláttunk a kajának. Én tényleg örülök neki, hogy törődik velem, hisz ez nagyon aranyos tőle, de kezd sok lenni, hogy egyfolytábam kajáltat. Nem vagyok én malac, hogy etetni kelljen.
Egészen tízig maradtam, addig beszélgettünk, közben megérkezett Laci, szóval ő is leült hozzánk, aztán Milán hazakísért.
-Jó nap volt.-mondta, mikor a ház elé értünk.
-Igen, klassz volt.-mosolygotam.
-Akkor holnap találkozunk a suliban.
-Ja, találkozunk.-helyeseltem, majd hosszasan megcsókoltam. Mivel elég hideg volt, most nem húztuk el a búcsúzkodást, csak hagyta, hogy bemenjek. Király nap volt!
2013. július 15., hétfő
Bence...
Végre péntek! Ez azt jelenti, hogy ma kiengednek. Alig várom, hogy bejöjjön a doki és elküldjön.
Reggel már hét körül felkeltem és megpróbáltam kimászni az ágyból. Durván gyenge vagyok még. Nagyon gyorsan akartam felállni, ezért sajnos visszazuhantam az ágyba. Másodszorra már jóval lassabban próbáltam meg, akkor összejött. Elkezdtem sétálgatni. A műtött lábamban olyan érzés volt, mintha le akarna szakadni, de én nem törődtem vele. Kicsit még sétáltam, aztán visszafeküdtem az ágyba. Pont jókor, hisz jött a doki.
-Jó reggelt! -köszönt.
-Jó reggelt! -köszöntem vissza.
-Gondolom ki akarsz már innen szabadulni.
-Szeretnék...
-Akkor tessék, állj rá erre!-tette le a mérleget a földre. Sóhajtottam egy nagyot majd ráálltam. Amikor idejöttem alig voltam 38 kiló. Most pedig 43,5 vagyok...hurrá...úgy hizlalnak, mint egy malacot.
-43,5 kiló...egész szép ahhoz képest, hogy hogy találkoztunk. Az igazat megvallva, néhány orvossal leültünk és elgondolkodtunk azon, hogy mit csináljunk veled.-mondta. De jó...ennek szívből örülök, remélem pénz feldobással döntöttek a sorsomról, esetleg kő-papír-ollóval- és arra jutottunk, hogy Most hazaengedünk, de jövőhét pénteken vissza kell jönnöd hozzám négy órára.
-Rendben jó leszek esküszöm!-tettem ígéretet, bár így utólag megbántam, hogy ezt kimondtam.
-Ha nem javul az állapotod akkor el kell küldjelek egy rehabilitációs központba, remélem tisztában vagy vele.-szögezte le.
-Nem lesz erre szükség, tessék megnyugodni doktor úr. Mikor mehetek haza?
-Most rögtön. De ugye nem akarsz iskolába menni?
-De, mert nagyon sok a házi.-Erre a doki nem mondott semmit, csak kisétált, én meg felkeltem és emilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam, majd hazasiettem.
Épp bekanyarodtam az utcánkba, mikor észrevettem, hogy velem szembe Martin sétál.
-Hát te?- nézett nagyokat.
-Hazaengedtek, én pedig sietek, mert még vissza kell érnem a suliba.
-Te komolyan suliba mész?-hüledezett.
-Muszáj.
-Hát, te tudod. Viszont én is sietek, Krisztina vár. Szia!-intett, majd tovább állt.
Hazamentem, gyorsan megfürödtem, átöltöztem, bepakoltam, majd siettem vissza a suliba. A lábrögzítőt otthon felejtettem, így vissza kellett mennem felrakni. Ezzel a kitérővel elég sok időt vesztettem, így már javában tartott az első óra, mikor bekopogtam.
-Jó napot! Elnézést a késésért!-mondtam, majd leültem a helyemre. Mindenki amolyan ,,ez mit keres itt?", ,,nem kórházban kéne lennie?" arcot vágott. Egyedül Viki lógott ki a sorból, ő olyan ,,takarodj, te kurva" nézéssel illetett meg.
-Te mit keresel itt?-dőlt hátra Milán.
-Kiengedtek a kórhzából.
-De maradnod kellett volna otthon, hogy pihenj.
-Persze. Hogy egyedül legyek, mi?-vágtam vissza, majd elhallgatott és ment tovább az infó óra. Rettenetesen unalmas volt. Niki néni úgy döntött,hogy számítógép használat helyett azt tanítja meg, hogy kell használnunk az óvszert (komolyan nem értem, mit gondolnak néha a tanárok.)
Mikor kicsengettek, mindenki egy emberként rohant oda hozzám. Össze vissza jöttek a kérdések.
-Hogy-hogy itt vagy?-kérdezte Ádám
-Neked nem pihenned kéne?-futott oda hozzám Glória.
-Mikor jössz táncra?-érdeklődött Laura. (oké, őt inkább ez érdekli)
-Haza kell menned pihenni!-csapott az asztalra Milán, mire mindenki elhallgatott.
-Majd eldöntöm, mikor akarok pihenni!-álltam fel.
-Menj már haza, megint össze akarsz esni?
-Előbb fogok az ordibálásodtól összeesni. Nézz már rám, teljesen jól vagyok!
-Olyan gebe vagy, mint Zsolti f*sza!-kiáltott oda Bence, mire mindenki jót röhögött.
-Te elmondtad nekik?-fordultam vissza gyanakodva Milánhoz.
-Mi? Nem!
-Nem, nem mondta el, hogy anorex vagy.-szólt megint Bence, mire leesett az állam.
-Hogy tehetted ezt?-fordultam vissza ismét Milánhoz.
-Nem én voltam!-tagadta.
-Tudod mit? Hagyjál békén!-mondtam, majd kisiettem az ajtón, egyenesen le az udvarra. Senki sem volt lenn, gondoltam akkor egyből megyek a focipályára, hisz ott mégiscsak jobb leülni. Azt hittem ott egyedül leszek, de tévedtem. A végzősök nagyba fociztak. Amikor megpillantottam őket, elkezdtem hátrálni, majd megfordultam, és elsétáltam...volna. Csakhogy Szabi észrevett és utánam jött.
-Hé! Gyere focizni!-fogta meg a kezem és azzal a mozdulattal magához húzott. Látta, hogy sírok, és nagyon megijedt.-mi a baj?
Nem mondtam semmit. Nem tudtam egy szót se kinyögni a számon, inkább csak magamhoz szorítottam, és elkezdtem sírni. Közben a többi srác is oda jött, és minket figyeltek.
-Nyugodj meg, hallod? Nem lehet akkora a gond!-csitított Szabi, de hiába. Közbe jött Milán, és mivel senki se tudta, hogy miatta sírok, odahívták.
-Rebeka,figyelj...-vakargatta a fejét.
-Nem kell a hülye magyarázatod! Elmondtad mindenkinek, nagyon jó fej vagy!
-De nem érted, hogy nem én mondtam el?
-Pedig valaki elmondta, és biztos nem tőlem tudják.
-Inkább kérdezd a hülye végzős haverjaidat!-mutatott Szabiékra.
-Azt hiszed, hogy mi köptünk? Te akkora egy seggfej vagy!-indult meg Szabi Milán felé, de visszarántottam.
-Akkor mégis honnan tudnák? A faszom az egészbe, kár volt ma felkelnem. Élnem is kár.-mondtam majd elmentem vissza a terembe, mert meghallottam a csengőt. Leültem a helyemre, és csak csöndben ültem. Ricsi odajött hozzám.
-Rebeka, figyelj!-suttogta, miközben a hátamat simogatta.-Nem Milán tehet róla, hogy megtudták.
-Mért akkor mi? Basszus a végzősökön kívül csak ő tudta senki más!
-Tudom, de hallgass már végig!-türelmetlenkedett.
-Nem akarom végighallgatni, ahogy Milánt véded.-már majdnem megszólalt, de Niki néni visszajött, szóval az óra ment tovább. Szerencsére már nem felvilágosított minket, hanem tényleg tanított.
Innentől nem volt érdekes a suli, hisz senkinek sem hagytam, hogy beszélhessen velem, csak jártam a magam útját.
A dupla infót tesi követte, amin még nem vettem részt, ezután dupla angol, majd ofő jött.
-Gyerekek!-szólt Marika néni, amikor bejött a terembe.-Á! Szia Rebeka. Hát te?
-Kiengedtek a kórházból.-rántottam meg a vállam.
-És jobban vagy?-érdeklődött.
-Fogjuk rá, de egy hét múlva még vissza kell mennem, mert megvizsgálnak.
-Valld már be, hogy anorexiás vagy!-üvöltötte be Bence, mire Vikivel és Zsolttal jót röhögtek. Hát Milánnak csak ennyi kellett, egyből megindult Bence felé. Mikor Dávid meglátta ezt, ő is felállt. Bencének annyira bemostak, hogy vérzett a szája. Zsolt se járt jobban, neki is meg kellett látogatnia a sulidokit. Viki természetesen nem kapott ütést, csak egy adag beszólást.
Ami azt illeti felkeltem volna, sőt meg is próbáltam, de annyira megszédültem, hogy egyből visszazuhantam.
-Héé. Fejezzétek már be!-Ordította el magát Márk-Rebeka, jól vagy?
-Ja, mindjárt jobban leszek!-fogtam a fejem, közben pedig kapaszkodtam a karjába, hisz nagyon rosszul éreztem magam.
-Ezt nem hiszem el! Muszáj állandóan verekedni?-tört ki az ofő. -Most elmondom mi lesz. Én beviszem Rebekát a kórházba. Mire visszaérek ajánlom, hogy Milán és Dávid az igazgatóiban üljön, Zsolt és Bence pedig az orvosiban.-mondta, majd óvatosan felsegített, és kisétáltunk. Beültetett a kocsiba, és már indulhattunk is.
-Hm...ühüm...hm...-hümmögött a doki, amitől a hideg is kirázott-te nem vetted be a gyógyszert, igaz?
-Nem is kaptam gyógyszert!-néztem rá értetlenül.
-Hogy mi? De hát beküldtem Gáborral.
-Nem volt benn nálam egyszer sem.
-Jézus isten!!!-ijedt meg-rendben, akkor ezt most beveszed, és minden nap egyet lenyelsz belőle.
-Rendben!
-Semmi gond nem lesz, a gyógyszer hiánya okozta a rosszullétet semmi több. Tessék megnyugodni-simította végig Marika néni kezét, aki eléggé kiakadt.
Mikor végeztünk, megint csak beültetett a kocsiba és most már hazavitt.
-Köszönöm szépen, hogy eltetszett hozni.-hálálkodtam.
-Ugyan, Rebeka. Semmiség. A gyógyszert szedd és pihenj. Enni se felejts el.-mondta, majd elköszöntem, és besétáltam a házba. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, nagyon meglepődtem.
-Körimama?-mosolyogtam.
-Szia kicsim!-köszöntött.-gyere a kedvencedet főztem. Kaja után pedig újrafestjük a hajadat, mert kezd szörnyűvé válni. Új festéket hoztam, tetszeni fog.-erre nem mondtam semmit, csak szorosan megöleltem, amit viszonzott is.
Egyébként lasagne-t csinált, és isteni volt. Ahogy mondta, utána befestette a hajamat. Isteni lett. Elől kék volt, aztán szépen átment feketébe.
-Ez nagyon király lett!-ámultam.-köszönöm!
-Semmiség. Bocsáss meg, csörög a telefonom.-mondta, majd kisétált a fürdőből. Én amíg vissza nem jött, végig csak a hajamat csodáltam. Egyszerűen eszméletlen lett.
-Bocsáss meg kincsem, de az egyik barátnőm leégette a haját. Muszáj odamennem. Nem baj?
-Dehogy baj !Köszönöm, hogy egyáltalán eljöttél!
Utálja, ha hálálkodnak, ezért csak megölelt, és elment. Én pedig egyedül maradtam a nagy házban. Gondoltam egyet, csináltam egy limonádét, és kimentem sétálni a kertbe. Épp nyitottam ki a hátsó ajtót, de észrevettem, hogy egy cetli áll rajta. Apától...Nem volt semmi extra, csak hogy nézzem meg a kisházat, mert, hogy tetszeni fog. Azt tettem amit mondott, és nagyon meglepődtem. Az igazat megvallva akkora volt, mint egy tesiterem. Sőt még magasabb is, és minden féle sporteszköz volt benne. Gőzöm sincs, hogy van apának ennyi pénze, de örülök, hogy ilyenekre költi. El sem hittem, amit láttam. Még trapéz is volt...ő figyeltet engem valakivel!? Ilyen, és ehhez hasonló dolgokon agyaltam, mikor meghallottam a csengőt. Gyorsan berohantam a házba, letettem a poharamat, és ajtót nyitottam. Ricsi volt az, mellette Milán állt, mellette Dávid, és szorosan közrefogták Bencét.
-Hát ti?-szeppentem meg.
-Jöttünk elmondani az igazságot, ugye Bence?-rántották meg a kissé ijedt srácot. Csak halványan bólintott.
-Gyertek be!-nyitottam ki jobban az ajtót, majd leültünk a kanapéra.
-Nem én mondtam el!-kezdte Milán.
-Emlékszel, hogy nekem is elmondtad ugye?-kérdezte Dávid. Basszus tényleg...ő is tudja.
-Te mondtad el?-álltam fel.
-Ülj le, és hagyd, hogy befejezzem!-nyugtatott meg.-Nem. Egyikünk sem volt. Sms-eztünk egyik órán rólad, meg, hogy mi lehet veled, és ez a köcsög-rántotta meg Bencét-meglátta, hogy mit üzengetünk, és szétkürtölte mindenkinek.
Igen, ez így reális, hisz Bence Dávid mögött ül, simán megnézhette a telefont. Kezdtem szégyellni magam,a miért Milánt gyanúsítottam.
-Sajnálom, hogy azt hittem te voltál az!-kértem bocsánatot.
-Semmi gond. A helyedben én is magamat hibáztattam volna.-mondta, majd közelebbhajolt, és megcsókolt.
-És mit csinálunk Bencével?-kérdeztem.
-Már vártam, hogy feltedd ezt a kérdést.-mosolygott Dávid.-Mit csináljunk vele?
Nem kellett kérdezniük, én rögtön bemostam neki. Meg is nyugodtam tőle.
-Én ennyivel megelégszem.-sóhajtottam.
-Kössz Rebeka!-forgatta a szemeit Bence.
-Ne vágj pofákat, mert tőlem is kapsz!-szorította meg Milán.
Egy kicsit még szórakoztunk Bence félelmén, aztán elengedtük. Egész este nálam voltak a srácok, jobban mondva az új ,,tesiterembe", és egész jól elvoltunk. Én csak néztem őket, még nem akartam nagyon sportolni, de ők jól elvoltak.
Reggel már hét körül felkeltem és megpróbáltam kimászni az ágyból. Durván gyenge vagyok még. Nagyon gyorsan akartam felállni, ezért sajnos visszazuhantam az ágyba. Másodszorra már jóval lassabban próbáltam meg, akkor összejött. Elkezdtem sétálgatni. A műtött lábamban olyan érzés volt, mintha le akarna szakadni, de én nem törődtem vele. Kicsit még sétáltam, aztán visszafeküdtem az ágyba. Pont jókor, hisz jött a doki.
-Jó reggelt! -köszönt.
-Jó reggelt! -köszöntem vissza.
-Gondolom ki akarsz már innen szabadulni.
-Szeretnék...
-Akkor tessék, állj rá erre!-tette le a mérleget a földre. Sóhajtottam egy nagyot majd ráálltam. Amikor idejöttem alig voltam 38 kiló. Most pedig 43,5 vagyok...hurrá...úgy hizlalnak, mint egy malacot.
-43,5 kiló...egész szép ahhoz képest, hogy hogy találkoztunk. Az igazat megvallva, néhány orvossal leültünk és elgondolkodtunk azon, hogy mit csináljunk veled.-mondta. De jó...ennek szívből örülök, remélem pénz feldobással döntöttek a sorsomról, esetleg kő-papír-ollóval- és arra jutottunk, hogy Most hazaengedünk, de jövőhét pénteken vissza kell jönnöd hozzám négy órára.
-Rendben jó leszek esküszöm!-tettem ígéretet, bár így utólag megbántam, hogy ezt kimondtam.
-Ha nem javul az állapotod akkor el kell küldjelek egy rehabilitációs központba, remélem tisztában vagy vele.-szögezte le.
-Nem lesz erre szükség, tessék megnyugodni doktor úr. Mikor mehetek haza?
-Most rögtön. De ugye nem akarsz iskolába menni?
-De, mert nagyon sok a házi.-Erre a doki nem mondott semmit, csak kisétált, én meg felkeltem és emilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam, majd hazasiettem.
Épp bekanyarodtam az utcánkba, mikor észrevettem, hogy velem szembe Martin sétál.
-Hát te?- nézett nagyokat.
-Hazaengedtek, én pedig sietek, mert még vissza kell érnem a suliba.
-Te komolyan suliba mész?-hüledezett.
-Muszáj.
-Hát, te tudod. Viszont én is sietek, Krisztina vár. Szia!-intett, majd tovább állt.
Hazamentem, gyorsan megfürödtem, átöltöztem, bepakoltam, majd siettem vissza a suliba. A lábrögzítőt otthon felejtettem, így vissza kellett mennem felrakni. Ezzel a kitérővel elég sok időt vesztettem, így már javában tartott az első óra, mikor bekopogtam.
-Jó napot! Elnézést a késésért!-mondtam, majd leültem a helyemre. Mindenki amolyan ,,ez mit keres itt?", ,,nem kórházban kéne lennie?" arcot vágott. Egyedül Viki lógott ki a sorból, ő olyan ,,takarodj, te kurva" nézéssel illetett meg.
-Te mit keresel itt?-dőlt hátra Milán.
-Kiengedtek a kórhzából.
-De maradnod kellett volna otthon, hogy pihenj.
-Persze. Hogy egyedül legyek, mi?-vágtam vissza, majd elhallgatott és ment tovább az infó óra. Rettenetesen unalmas volt. Niki néni úgy döntött,hogy számítógép használat helyett azt tanítja meg, hogy kell használnunk az óvszert (komolyan nem értem, mit gondolnak néha a tanárok.)
Mikor kicsengettek, mindenki egy emberként rohant oda hozzám. Össze vissza jöttek a kérdések.
-Hogy-hogy itt vagy?-kérdezte Ádám
-Neked nem pihenned kéne?-futott oda hozzám Glória.
-Mikor jössz táncra?-érdeklődött Laura. (oké, őt inkább ez érdekli)
-Haza kell menned pihenni!-csapott az asztalra Milán, mire mindenki elhallgatott.
-Majd eldöntöm, mikor akarok pihenni!-álltam fel.
-Menj már haza, megint össze akarsz esni?
-Előbb fogok az ordibálásodtól összeesni. Nézz már rám, teljesen jól vagyok!
-Olyan gebe vagy, mint Zsolti f*sza!-kiáltott oda Bence, mire mindenki jót röhögött.
-Te elmondtad nekik?-fordultam vissza gyanakodva Milánhoz.
-Mi? Nem!
-Nem, nem mondta el, hogy anorex vagy.-szólt megint Bence, mire leesett az állam.
-Hogy tehetted ezt?-fordultam vissza ismét Milánhoz.
-Nem én voltam!-tagadta.
-Tudod mit? Hagyjál békén!-mondtam, majd kisiettem az ajtón, egyenesen le az udvarra. Senki sem volt lenn, gondoltam akkor egyből megyek a focipályára, hisz ott mégiscsak jobb leülni. Azt hittem ott egyedül leszek, de tévedtem. A végzősök nagyba fociztak. Amikor megpillantottam őket, elkezdtem hátrálni, majd megfordultam, és elsétáltam...volna. Csakhogy Szabi észrevett és utánam jött.
-Hé! Gyere focizni!-fogta meg a kezem és azzal a mozdulattal magához húzott. Látta, hogy sírok, és nagyon megijedt.-mi a baj?
Nem mondtam semmit. Nem tudtam egy szót se kinyögni a számon, inkább csak magamhoz szorítottam, és elkezdtem sírni. Közben a többi srác is oda jött, és minket figyeltek.
-Nyugodj meg, hallod? Nem lehet akkora a gond!-csitított Szabi, de hiába. Közbe jött Milán, és mivel senki se tudta, hogy miatta sírok, odahívták.
-Rebeka,figyelj...-vakargatta a fejét.
-Nem kell a hülye magyarázatod! Elmondtad mindenkinek, nagyon jó fej vagy!
-De nem érted, hogy nem én mondtam el?
-Pedig valaki elmondta, és biztos nem tőlem tudják.
-Inkább kérdezd a hülye végzős haverjaidat!-mutatott Szabiékra.
-Azt hiszed, hogy mi köptünk? Te akkora egy seggfej vagy!-indult meg Szabi Milán felé, de visszarántottam.
-Akkor mégis honnan tudnák? A faszom az egészbe, kár volt ma felkelnem. Élnem is kár.-mondtam majd elmentem vissza a terembe, mert meghallottam a csengőt. Leültem a helyemre, és csak csöndben ültem. Ricsi odajött hozzám.
-Rebeka, figyelj!-suttogta, miközben a hátamat simogatta.-Nem Milán tehet róla, hogy megtudták.
-Mért akkor mi? Basszus a végzősökön kívül csak ő tudta senki más!
-Tudom, de hallgass már végig!-türelmetlenkedett.
-Nem akarom végighallgatni, ahogy Milánt véded.-már majdnem megszólalt, de Niki néni visszajött, szóval az óra ment tovább. Szerencsére már nem felvilágosított minket, hanem tényleg tanított.
Innentől nem volt érdekes a suli, hisz senkinek sem hagytam, hogy beszélhessen velem, csak jártam a magam útját.
A dupla infót tesi követte, amin még nem vettem részt, ezután dupla angol, majd ofő jött.
-Gyerekek!-szólt Marika néni, amikor bejött a terembe.-Á! Szia Rebeka. Hát te?
-Kiengedtek a kórházból.-rántottam meg a vállam.
-És jobban vagy?-érdeklődött.
-Fogjuk rá, de egy hét múlva még vissza kell mennem, mert megvizsgálnak.
-Valld már be, hogy anorexiás vagy!-üvöltötte be Bence, mire Vikivel és Zsolttal jót röhögtek. Hát Milánnak csak ennyi kellett, egyből megindult Bence felé. Mikor Dávid meglátta ezt, ő is felállt. Bencének annyira bemostak, hogy vérzett a szája. Zsolt se járt jobban, neki is meg kellett látogatnia a sulidokit. Viki természetesen nem kapott ütést, csak egy adag beszólást.
Ami azt illeti felkeltem volna, sőt meg is próbáltam, de annyira megszédültem, hogy egyből visszazuhantam.
-Héé. Fejezzétek már be!-Ordította el magát Márk-Rebeka, jól vagy?
-Ja, mindjárt jobban leszek!-fogtam a fejem, közben pedig kapaszkodtam a karjába, hisz nagyon rosszul éreztem magam.
-Ezt nem hiszem el! Muszáj állandóan verekedni?-tört ki az ofő. -Most elmondom mi lesz. Én beviszem Rebekát a kórházba. Mire visszaérek ajánlom, hogy Milán és Dávid az igazgatóiban üljön, Zsolt és Bence pedig az orvosiban.-mondta, majd óvatosan felsegített, és kisétáltunk. Beültetett a kocsiba, és már indulhattunk is.
-Hm...ühüm...hm...-hümmögött a doki, amitől a hideg is kirázott-te nem vetted be a gyógyszert, igaz?
-Nem is kaptam gyógyszert!-néztem rá értetlenül.
-Hogy mi? De hát beküldtem Gáborral.
-Nem volt benn nálam egyszer sem.
-Jézus isten!!!-ijedt meg-rendben, akkor ezt most beveszed, és minden nap egyet lenyelsz belőle.
-Rendben!
-Semmi gond nem lesz, a gyógyszer hiánya okozta a rosszullétet semmi több. Tessék megnyugodni-simította végig Marika néni kezét, aki eléggé kiakadt.
Mikor végeztünk, megint csak beültetett a kocsiba és most már hazavitt.
-Köszönöm szépen, hogy eltetszett hozni.-hálálkodtam.
-Ugyan, Rebeka. Semmiség. A gyógyszert szedd és pihenj. Enni se felejts el.-mondta, majd elköszöntem, és besétáltam a házba. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, nagyon meglepődtem.
-Körimama?-mosolyogtam.
-Szia kicsim!-köszöntött.-gyere a kedvencedet főztem. Kaja után pedig újrafestjük a hajadat, mert kezd szörnyűvé válni. Új festéket hoztam, tetszeni fog.-erre nem mondtam semmit, csak szorosan megöleltem, amit viszonzott is.
Egyébként lasagne-t csinált, és isteni volt. Ahogy mondta, utána befestette a hajamat. Isteni lett. Elől kék volt, aztán szépen átment feketébe.
-Ez nagyon király lett!-ámultam.-köszönöm!
-Semmiség. Bocsáss meg, csörög a telefonom.-mondta, majd kisétált a fürdőből. Én amíg vissza nem jött, végig csak a hajamat csodáltam. Egyszerűen eszméletlen lett.
-Bocsáss meg kincsem, de az egyik barátnőm leégette a haját. Muszáj odamennem. Nem baj?
-Dehogy baj !Köszönöm, hogy egyáltalán eljöttél!
Utálja, ha hálálkodnak, ezért csak megölelt, és elment. Én pedig egyedül maradtam a nagy házban. Gondoltam egyet, csináltam egy limonádét, és kimentem sétálni a kertbe. Épp nyitottam ki a hátsó ajtót, de észrevettem, hogy egy cetli áll rajta. Apától...Nem volt semmi extra, csak hogy nézzem meg a kisházat, mert, hogy tetszeni fog. Azt tettem amit mondott, és nagyon meglepődtem. Az igazat megvallva akkora volt, mint egy tesiterem. Sőt még magasabb is, és minden féle sporteszköz volt benne. Gőzöm sincs, hogy van apának ennyi pénze, de örülök, hogy ilyenekre költi. El sem hittem, amit láttam. Még trapéz is volt...ő figyeltet engem valakivel!? Ilyen, és ehhez hasonló dolgokon agyaltam, mikor meghallottam a csengőt. Gyorsan berohantam a házba, letettem a poharamat, és ajtót nyitottam. Ricsi volt az, mellette Milán állt, mellette Dávid, és szorosan közrefogták Bencét.
-Hát ti?-szeppentem meg.
-Jöttünk elmondani az igazságot, ugye Bence?-rántották meg a kissé ijedt srácot. Csak halványan bólintott.
-Gyertek be!-nyitottam ki jobban az ajtót, majd leültünk a kanapéra.
-Nem én mondtam el!-kezdte Milán.
-Emlékszel, hogy nekem is elmondtad ugye?-kérdezte Dávid. Basszus tényleg...ő is tudja.
-Te mondtad el?-álltam fel.
-Ülj le, és hagyd, hogy befejezzem!-nyugtatott meg.-Nem. Egyikünk sem volt. Sms-eztünk egyik órán rólad, meg, hogy mi lehet veled, és ez a köcsög-rántotta meg Bencét-meglátta, hogy mit üzengetünk, és szétkürtölte mindenkinek.
Igen, ez így reális, hisz Bence Dávid mögött ül, simán megnézhette a telefont. Kezdtem szégyellni magam,a miért Milánt gyanúsítottam.
-Sajnálom, hogy azt hittem te voltál az!-kértem bocsánatot.
-Semmi gond. A helyedben én is magamat hibáztattam volna.-mondta, majd közelebbhajolt, és megcsókolt.
-És mit csinálunk Bencével?-kérdeztem.
-Már vártam, hogy feltedd ezt a kérdést.-mosolygott Dávid.-Mit csináljunk vele?
Nem kellett kérdezniük, én rögtön bemostam neki. Meg is nyugodtam tőle.
-Én ennyivel megelégszem.-sóhajtottam.
-Kössz Rebeka!-forgatta a szemeit Bence.
-Ne vágj pofákat, mert tőlem is kapsz!-szorította meg Milán.
Egy kicsit még szórakoztunk Bence félelmén, aztán elengedtük. Egész este nálam voltak a srácok, jobban mondva az új ,,tesiterembe", és egész jól elvoltunk. Én csak néztem őket, még nem akartam nagyon sportolni, de ők jól elvoltak.
2013. július 14., vasárnap
Szomorú igazság
Már csütörtök van és én még mindig itt aszalódom a kórházban. Csak én lehetek ennyire béna. Ráadásul gyenge vagyok még, mint a harmatos kaksi...
-Jó reggelt, Rebeka!-köszöntött az orvos
-Jó reggelt!-köszöntem vissza. Gyengének érzem magam, de annyira nem, hogy beszélni ne tudjak.
-Szeretnélek tájékoztatni az állapotodról. Ez a súlyvesztés nagyon leterheli a testedet. Az itt eltöltött időd során elkezdted szerencsére visszahízni a hiányolt kilókat, de még mindig nem az igazi a súlyod. Mért nem ettél?-jött a bűvös kérdés. Csak ez hiányzott.
-Hogy őszintén megvalljam doktor úr, nagyon nehezek a napjaim. Anyukám és apukám nemrég elhagytak, szóval gyakorlatilag egyedül vagyok otthon. Persze ez csak részben igaz, mivel a keresztanyám nagyon sokat vigyáz rám és úgy törődik velem, mintha a saját gyereke lennék. Mindemellett a táncra is koncentrálnom kellett, minden nap négykor keltem, hisz reggel tornáztam, hatra pedig már mentem táncolni, nyolcra persze meg már a suliban ültem. És amúgy sem voltam soha megelégedve magammal. Mindig ducinak tartottam magam és most, hogy azt mondta ,,szerencsére elkezdtem visszahízni a hiányolt kilókat" elkeseredtem. Nem akartam ezt. Nekem nincs semmi bajom a fáradtságon kívül. Nem is értem...miért vagyok én itt?
-Igen, nos ez az, amitől tartottam...nem ismered be, hogy problémád van. Ehhez a mi sima kórházunk kevés. Péntek délután kiengedünk téged, de megfigyelés alatt fogunk tartani. Ha nem javul az állapotod, el kell, hogy küldjünk egy rehabilitációs központba.
-Biztos nem megyek anorexiás libák közé. Azt tessék elfelejteni!-mondtam, majd megveregettem a doki vállát.
-Hát pedig nem fogod elfelejteni!-sétált be Milán.-ha szükséged van rá, akkor bizony rohadtul el fogsz menni!
-Nem gondolod, hogy te mondod meg nekem?
-Nem, nem én mondom meg. A dokid mondja meg, akinek szót kell fogadnod!
-Hát ez kész...mindenki ellenem van!-forgattam a szemeimet.
-Gyerekek, nekem mennem kell!-mondta a doki, majd kisétált.
-Nem ellened vagyunk!-lágyult el Milán hangja.-csak jót akarunk neked. Tudod mennyire félek?Nézz magadra. Tönkreteszed magad. És én nem akarlak elveszíteni!
-De...de...nézz rám...sokkal vékonyabb vagyok, mint a tanév kezdetén.-mosolyogtam őszintén.
-Akkor volt tökéletes az alakod. Teljesen máshogy néztél ki akkor. És az mindenkinek jobban tetszett. Ezért fordult meg minden srác utánad...olyan gyönyörű voltál, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni...most is gyönyörű vagy, de beteg. És ezt szépen leküzdjük együtt!-mondta, majd közelebbhajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Nem hagyta abba, folytatta. Sőt megint a fölsőm alját kereste.
-Látom attól, hogy lefogytam, még mindig kívánsz.-mosolyogtam.
-Ne csodáld! Te mindenhogy szexi vagy!-suttogta, majd újra a számra tapadt. Aztán a nyakamat vette célba.
-Milán...-nyögtem.-nyolc óra van.
-A f*****.-mondta, majd felegyenesedett.-itt maradok veled!
-Nem maradsz! Jó lenne, de nem.-szögeztem le, szerencsére hallgatott rám és hosszú csók után elment. Természetesen facebookon tartottuk a kapcsolatot
Milán: A tanár majdnem lekéselt, amiért késtem...xDD
Rebeka: Így jár, aki lóg a suliból :P
Milán: a jó cél érdekében tettem (volna) :D
Rebeka: De......ugye nem mondod el senkinek ezt a rehab dolgot?
Milán: Dehogy mondom! Kettőnk titka ;) De meg kell ígérned, hogy vigyázni fogsz magadra! Enni fogsz rendesen és nem hajszolod túl magad. Megértetted?!
Rebeka: Megértettem...
Milán: Különben is...mire volt ez jó?
Rebeka: Ducinak éreztem magam mindig is. Meg aztán jobban akartam tetszeni neked ...
Milán: Ennél jobban? Te nem vagy eszednél...:D
Rebeka: Hát...
Milán: Figyelj! Ennél jobban nem nézhetnél ki. Emlékszem, évnyitó után az összes sráccal az osztályban leültünk és kitárgyaltuk az összes csajt. És a legtöbb ,,megdugnám" szavazatot te kaptad :DDD
Rebeka: Jó tudni, hogy a legtöbben engem akarnak. Majd biztos eszembe jut, ha esetleg veled nem lesz jó;D
Milán: Hogy mondod?:D Úgy megraklak, feküdsz egy hétig;3
Rebeka: Majd meglátjuk ;*
Milán: Azt a k.va...
Rebeka: ?
Milán: Marika néni....><
Rebeka: Mi van vele?
Milán: Lehajolt a krétáért és...kőműves-dekoltázs.. ><
Rebeka: Ezzel fogsz álmodni, az biztosXDDDD
Milán: Ne is mond...most átadom a telefont Márknak, mert dumálni akar veled
Rebeka: Oksi
Milán: Szia Rebeka. Hogy vagy?
Rebeka: Elvagyok, köszi :D
Milán: Mikor engednek ki?
Rebeka: Eddig úgy van, hogy péntek délután.
Milán: Ma megyek látogatni:D Ha szeretnéd :D
Rebeka: Hogy a viharba ne szeretném? Úgyis rég láttalak...
Milán: kerek 3 napja..xD
Rebeka: Hát nem kevés idő...xd
Milán: Na vissza adom a hercegednek a telefont, mert már cseszeget...xd szia :D
Rebeka: Szia:D
Milán: Szóval....:3
Rebeka: Igen?:D
Milán: Szóval felkérés keringőre?-.o
Rebeka: Mire gondolsz? Jaaaaaa....kis huncut;D
Milán: Hopp, most lebuktam!:D:D:$
Rebeka: Gondoltál már rá, mi?:P
Milán: Persze, hogy gondoltam már rá...csak...
Rebeka: csak?
Milán: Csak túlságosan tisztellek ahhoz, hogy elvegyem a szűzességedet 15 évesen...
Rebeka: Ezt értsem úgy, hogy te már nem vagy szüz?:D
Milán: Nem. Még nyolcadikba megfektettem a suli legnagyobb kurváját...xd de megbántam
Rebeka: Hajajj! Sötét múltú...:D
Milán: Ezért nem akarom veled...vagyis akarom, csak nem akarom, hogy megbánd.
Rebeka: Nem hiszem, hogy megbánnám.
Milán: valaki nagyon kíván engem...;*
Rebeka: Most nehogy félreérts! Nem azért mondtam...xd
Milán: Tudom :D De ráérünk ezzel a beszélgetéssel, ha rendbejöttél. Ja és bocsi, de ma nem tudok bemenni hozzád...:c
Rebeka: Mert?:c
Milán: Megígértem nagybátyámnak, hogy segítek neki fát vágni. Király lesz 50 fokba tűző napon...-.-
Rebeka: Akkor biztos félmeztelen leszel...*-*
Milán: Hát nem hiszed, hogy nagykabátba leszek, ugye?xD
Rebeka: Nem....*-*
Milán: Oké Rebeka, látom beindultál:D Odaszökjek?;$
Rebeka:...nem kell..maradj ahol vagy...:o
Milán: Na megyek, mert szünet van és Szabiékkal megyünk focizni.
Rebeka: Ellopod a haverjaimat?:c
Milán: Ja. XD na szia cicus♥
Rebeka: Szia<3
A nap egyébként nagyon unalmasan telt. Unalmasan, gondolkodva. Nem akarok rehabra menni, teljesen jól vagyok! Igaz, hogy keveset eszem, de jól érzem magam így...csak pihenésre van szükségem, semmi másra.
Délután Márk jött, Ricsi és András társaságában. Nagyon örültem a fiúknak, feldobták a délutánomat. Hozták a kedvenc salátámat (kebab saláta, nyam-nyam) és beszélgettünk minden féléről. Szóba jött természetesen, hogy most akkor mi van velem, meg Milánnal, ezt jól kitárgyaltuk, aztán elkezdtem faggatni a fiúkat. Az eredmény: Semmi. Nincs barátnőjük, se olyan aki tetszene nekik ( oké, Andrásnak bejön Sarah Sorceress, de ő elérhetetlen...) szóval itt egy időre elakadt a beszélgetés. Aztán természetesen ment tovább, hülyültünk rendesen. Olyan hat óra körül mentek el, én pedig úgy döntöttem, tanulni fogok (Milán itt hagyta a leckét, de a lelkemre kötötte, hogy csak akkor vághatok bele, ha jól vagyok).
Nagyon sok a házi. Angolból és németből 10000 szó, matekból szabályok, magyarból valami verset kell megtanulni és had ne soroljam még... Szerencsére (hálát adok istennek) Martin megzavart.
-Szia te lány!-köszönt.-hogy vagy?
-Szia Martin!-öleltem meg.-jól. Te?
-Én tökéletesen. Hallom szakítottatok tesómmal.
-Hát igen.
-Őszintén mondva, én nem bánom. Ne érts félre, nincs kifogásom ellened, de mióta szétmentetek, jó formában van. Mielőtt találkozott volna veled, ő volt az igazi Barney Stinson. Falta a csajokat. Most pedig megint.
-Örülök, ha boldog. Nem akartam volna úgy jól lenni, hogy közben őt összetöröm.-vallottam be.
-Épp az ellenkezője történt. Ő így boldog. Végre újra önmaga. Egyébként amikor összejöttetek azt hittem, hogy csak meghúz párszor, aztán dobni fog. De életében először többet érzett. Aztán elmúlt.
-Egyszer minden véget ér.-nevettem.
Természetesen sokáig maradt és több mindenről is beszélgettünk, de az nem volt már fontos. Örülök, hogy Dávid jól van. És ha így falja a csajokat, akkor még jó is, hogy szétmentünk, hisz, ha tényleg ez az igazi Dávid, akkor talán rossz is volt neki, hogy jártunk. Így végre rátalált magára.
-Jó reggelt, Rebeka!-köszöntött az orvos
-Jó reggelt!-köszöntem vissza. Gyengének érzem magam, de annyira nem, hogy beszélni ne tudjak.
-Szeretnélek tájékoztatni az állapotodról. Ez a súlyvesztés nagyon leterheli a testedet. Az itt eltöltött időd során elkezdted szerencsére visszahízni a hiányolt kilókat, de még mindig nem az igazi a súlyod. Mért nem ettél?-jött a bűvös kérdés. Csak ez hiányzott.
-Hogy őszintén megvalljam doktor úr, nagyon nehezek a napjaim. Anyukám és apukám nemrég elhagytak, szóval gyakorlatilag egyedül vagyok otthon. Persze ez csak részben igaz, mivel a keresztanyám nagyon sokat vigyáz rám és úgy törődik velem, mintha a saját gyereke lennék. Mindemellett a táncra is koncentrálnom kellett, minden nap négykor keltem, hisz reggel tornáztam, hatra pedig már mentem táncolni, nyolcra persze meg már a suliban ültem. És amúgy sem voltam soha megelégedve magammal. Mindig ducinak tartottam magam és most, hogy azt mondta ,,szerencsére elkezdtem visszahízni a hiányolt kilókat" elkeseredtem. Nem akartam ezt. Nekem nincs semmi bajom a fáradtságon kívül. Nem is értem...miért vagyok én itt?
-Igen, nos ez az, amitől tartottam...nem ismered be, hogy problémád van. Ehhez a mi sima kórházunk kevés. Péntek délután kiengedünk téged, de megfigyelés alatt fogunk tartani. Ha nem javul az állapotod, el kell, hogy küldjünk egy rehabilitációs központba.
-Biztos nem megyek anorexiás libák közé. Azt tessék elfelejteni!-mondtam, majd megveregettem a doki vállát.
-Hát pedig nem fogod elfelejteni!-sétált be Milán.-ha szükséged van rá, akkor bizony rohadtul el fogsz menni!
-Nem gondolod, hogy te mondod meg nekem?
-Nem, nem én mondom meg. A dokid mondja meg, akinek szót kell fogadnod!
-Hát ez kész...mindenki ellenem van!-forgattam a szemeimet.
-Gyerekek, nekem mennem kell!-mondta a doki, majd kisétált.
-Nem ellened vagyunk!-lágyult el Milán hangja.-csak jót akarunk neked. Tudod mennyire félek?Nézz magadra. Tönkreteszed magad. És én nem akarlak elveszíteni!
-De...de...nézz rám...sokkal vékonyabb vagyok, mint a tanév kezdetén.-mosolyogtam őszintén.
-Akkor volt tökéletes az alakod. Teljesen máshogy néztél ki akkor. És az mindenkinek jobban tetszett. Ezért fordult meg minden srác utánad...olyan gyönyörű voltál, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni...most is gyönyörű vagy, de beteg. És ezt szépen leküzdjük együtt!-mondta, majd közelebbhajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Nem hagyta abba, folytatta. Sőt megint a fölsőm alját kereste.
-Látom attól, hogy lefogytam, még mindig kívánsz.-mosolyogtam.
-Ne csodáld! Te mindenhogy szexi vagy!-suttogta, majd újra a számra tapadt. Aztán a nyakamat vette célba.
-Milán...-nyögtem.-nyolc óra van.
-A f*****.-mondta, majd felegyenesedett.-itt maradok veled!
-Nem maradsz! Jó lenne, de nem.-szögeztem le, szerencsére hallgatott rám és hosszú csók után elment. Természetesen facebookon tartottuk a kapcsolatot
Milán: A tanár majdnem lekéselt, amiért késtem...xDD
Rebeka: Így jár, aki lóg a suliból :P
Milán: a jó cél érdekében tettem (volna) :D
Rebeka: De......ugye nem mondod el senkinek ezt a rehab dolgot?
Milán: Dehogy mondom! Kettőnk titka ;) De meg kell ígérned, hogy vigyázni fogsz magadra! Enni fogsz rendesen és nem hajszolod túl magad. Megértetted?!
Rebeka: Megértettem...
Milán: Különben is...mire volt ez jó?
Rebeka: Ducinak éreztem magam mindig is. Meg aztán jobban akartam tetszeni neked ...
Milán: Ennél jobban? Te nem vagy eszednél...:D
Rebeka: Hát...
Milán: Figyelj! Ennél jobban nem nézhetnél ki. Emlékszem, évnyitó után az összes sráccal az osztályban leültünk és kitárgyaltuk az összes csajt. És a legtöbb ,,megdugnám" szavazatot te kaptad :DDD
Rebeka: Jó tudni, hogy a legtöbben engem akarnak. Majd biztos eszembe jut, ha esetleg veled nem lesz jó;D
Milán: Hogy mondod?:D Úgy megraklak, feküdsz egy hétig;3
Rebeka: Majd meglátjuk ;*
Milán: Azt a k.va...
Rebeka: ?
Milán: Marika néni....><
Rebeka: Mi van vele?
Milán: Lehajolt a krétáért és...kőműves-dekoltázs.. ><
Rebeka: Ezzel fogsz álmodni, az biztosXDDDD
Milán: Ne is mond...most átadom a telefont Márknak, mert dumálni akar veled
Rebeka: Oksi
Milán: Szia Rebeka. Hogy vagy?
Rebeka: Elvagyok, köszi :D
Milán: Mikor engednek ki?
Rebeka: Eddig úgy van, hogy péntek délután.
Milán: Ma megyek látogatni:D Ha szeretnéd :D
Rebeka: Hogy a viharba ne szeretném? Úgyis rég láttalak...
Milán: kerek 3 napja..xD
Rebeka: Hát nem kevés idő...xd
Milán: Na vissza adom a hercegednek a telefont, mert már cseszeget...xd szia :D
Rebeka: Szia:D
Milán: Szóval....:3
Rebeka: Igen?:D
Milán: Szóval felkérés keringőre?-.o
Rebeka: Mire gondolsz? Jaaaaaa....kis huncut;D
Milán: Hopp, most lebuktam!:D:D:$
Rebeka: Gondoltál már rá, mi?:P
Milán: Persze, hogy gondoltam már rá...csak...
Rebeka: csak?
Milán: Csak túlságosan tisztellek ahhoz, hogy elvegyem a szűzességedet 15 évesen...
Rebeka: Ezt értsem úgy, hogy te már nem vagy szüz?:D
Milán: Nem. Még nyolcadikba megfektettem a suli legnagyobb kurváját...xd de megbántam
Rebeka: Hajajj! Sötét múltú...:D
Milán: Ezért nem akarom veled...vagyis akarom, csak nem akarom, hogy megbánd.
Rebeka: Nem hiszem, hogy megbánnám.
Milán: valaki nagyon kíván engem...;*
Rebeka: Most nehogy félreérts! Nem azért mondtam...xd
Milán: Tudom :D De ráérünk ezzel a beszélgetéssel, ha rendbejöttél. Ja és bocsi, de ma nem tudok bemenni hozzád...:c
Rebeka: Mert?:c
Milán: Megígértem nagybátyámnak, hogy segítek neki fát vágni. Király lesz 50 fokba tűző napon...-.-
Rebeka: Akkor biztos félmeztelen leszel...*-*
Milán: Hát nem hiszed, hogy nagykabátba leszek, ugye?xD
Rebeka: Nem....*-*
Milán: Oké Rebeka, látom beindultál:D Odaszökjek?;$
Rebeka:...nem kell..maradj ahol vagy...:o
Milán: Na megyek, mert szünet van és Szabiékkal megyünk focizni.
Rebeka: Ellopod a haverjaimat?:c
Milán: Ja. XD na szia cicus♥
Rebeka: Szia<3
A nap egyébként nagyon unalmasan telt. Unalmasan, gondolkodva. Nem akarok rehabra menni, teljesen jól vagyok! Igaz, hogy keveset eszem, de jól érzem magam így...csak pihenésre van szükségem, semmi másra.
Délután Márk jött, Ricsi és András társaságában. Nagyon örültem a fiúknak, feldobták a délutánomat. Hozták a kedvenc salátámat (kebab saláta, nyam-nyam) és beszélgettünk minden féléről. Szóba jött természetesen, hogy most akkor mi van velem, meg Milánnal, ezt jól kitárgyaltuk, aztán elkezdtem faggatni a fiúkat. Az eredmény: Semmi. Nincs barátnőjük, se olyan aki tetszene nekik ( oké, Andrásnak bejön Sarah Sorceress, de ő elérhetetlen...) szóval itt egy időre elakadt a beszélgetés. Aztán természetesen ment tovább, hülyültünk rendesen. Olyan hat óra körül mentek el, én pedig úgy döntöttem, tanulni fogok (Milán itt hagyta a leckét, de a lelkemre kötötte, hogy csak akkor vághatok bele, ha jól vagyok).
Nagyon sok a házi. Angolból és németből 10000 szó, matekból szabályok, magyarból valami verset kell megtanulni és had ne soroljam még... Szerencsére (hálát adok istennek) Martin megzavart.
-Szia te lány!-köszönt.-hogy vagy?
-Szia Martin!-öleltem meg.-jól. Te?
-Én tökéletesen. Hallom szakítottatok tesómmal.
-Hát igen.
-Őszintén mondva, én nem bánom. Ne érts félre, nincs kifogásom ellened, de mióta szétmentetek, jó formában van. Mielőtt találkozott volna veled, ő volt az igazi Barney Stinson. Falta a csajokat. Most pedig megint.
-Örülök, ha boldog. Nem akartam volna úgy jól lenni, hogy közben őt összetöröm.-vallottam be.
-Épp az ellenkezője történt. Ő így boldog. Végre újra önmaga. Egyébként amikor összejöttetek azt hittem, hogy csak meghúz párszor, aztán dobni fog. De életében először többet érzett. Aztán elmúlt.
-Egyszer minden véget ér.-nevettem.
Természetesen sokáig maradt és több mindenről is beszélgettünk, de az nem volt már fontos. Örülök, hogy Dávid jól van. És ha így falja a csajokat, akkor még jó is, hogy szétmentünk, hisz, ha tényleg ez az igazi Dávid, akkor talán rossz is volt neki, hogy jártunk. Így végre rátalált magára.
Még mindig kórház...
Reggel, amikor kinyitottam a szemem észrevettem, hogy rettenetesen gyenge vagyok. Alig éltem. Érdekes, pedig tegnap jól voltam.
-Jó reggelt!-jött be az orvos.-hogy vagy?
-A...lig...é...lek.-nyökögtem. Nem mondott semmit, csak kisétált, öt perc múlva pedig visszajött egy nő kíséretében.
-Szerintem kössünk be neki egy infúziót, aztán meglátjuk mi lesz.-beszélgettek rólam a dokik. Aztán majd meglátjuk mi lesz? Nem kísérleti patkány vagyok heló! Ezt sajnos nem tudtam közölni velük, mivel gyakorlatilag kinyitni se tudtam a számat, nem hogy beszéljek vele. Az utolsó dolog ami a reggelből megmaradt, az a tűszúrás. Aztán szépen, lassan elaludtam...
-Hány óra van?-suttogtam az ágyamon ülő Milánnak.
-Végre, hogy felkeltél. Annyira aggódtam!-puszilt meg.-Már délután négy óra.
-Jézusom!-próbáltam felkelni, de nem jött össze.
-Maradj a helyeden, ne mozogj! Az orvos azt mondta, hogy pihenned kell.-simogatta meg a fejemet.
-Nem akarok pihenni!-tiltakoztam.
-Hát pedig akkor is fogsz.-nevetett.-ne makacskodj. Jót akarok!
-Milán...-néztem rá bociszemekkel.-kapok puszit?
-Megérdemled? Na jó, persze, hogy megérdemled!-mondta, majd megcsókolt.
-Hallod...amúgy...van...házi?-kérdeztem apró puszik között.
-Nincs.-zárta rövidre.
-De...olyan...nincs...hogy...nincs!-mondtam úgy,ahogy az előbb.
-Hárpia vagy-csókolt meg, majd felegyenesedett-van. Glória beküldette velem, tessék.
-Köszi!-vettem át a füzetet.-neki kell állnom tanulni.-sóhajtottam gyengén.
-Szinte kómás vagy és tanulni akarsz? Hát biztos nem!-szögezte le, majd elvette a házit.
-Igazad van.-feküdtem vissza a fejemet fogva. Hirtelen kopogást hallottunk...Dávid nyitott be.
-Sziasztok!-köszönt halkan. Milán felállt és kezet fogott vele.-jól vagy?
-Élek.-nyökögtem.
-Mit mondanak a dokik?-fordult oda Milánhoz, miután észrevette, hogy egyre nehezebben beszélek. Innentől egyre halkabban hallottam őket, majd elaludtam...ismét...este hatkor keltem fel. Szabi ült mellettem Boti és Beni kíséretében.
-he..ló..-köszöntem fáradtan.
-Szia kicsilány. hogy vagy?-nézett rám Szabi a nagy szemeivel. Nem mondtam semmit, csak nyögtem egyet.
-Ja, szóval rosszalkodni akarsz?-kacsintott.
-Ha akar, azt nem veled.- sétált be mosolyogva Milán. Amikor ránézek, mindig mosolyogni támad kedvem...most is megpróbálkoztam a vigyorgással, de alig akart összejönni.
-Tudod, Milán...-vakargatta meg a fejét Szabi.-gondoltam, felszedem Rebekát, hisz király lehet elsőssel járni. De most, hogy ti ketten...
-Ja, most hogy mi ketten együtt vagyunk, erről egy életre letehetsz.-röhögte el magát.
-Külön...ben...is-szóltam bele. Vagyis próbáltam beleszólni-mi...ből hit....ted, hogy jár...nék...ve... led?
-Ugyan. Nézd meg, milyen király a bicepszem!-mutogatta magát, mire szépen lassan elfordultam.
-Hát ez ennyi.-veregette meg a vállát Beni.-miből gondoltad, hogy majd pont téged választana, amikor itt vagyok én is?
-Egyikőtök se kellene!-mondtam ki egy szuszra és közben mosolyogtam.
-Most megbántottál!-mondta Szabi, majd odajött hozzám és homlokon puszilt.-de mi most megyünk. Fradi-Újpest meccs van ma.
-Majd...mondjátok...az...eredményt!
-Oké! küldöm sms-ben. Na sziasztok!-köszöntek el, majd kisétáltak.
-Ketten maradtunk.-harapta el a száját Milán, majd közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Körülbelül nyolcig maradt. Nevettünk, csókolóztunk, nevettünk, csókolóztunk és ez ment tovább ebben a sorrendben.
-Jó reggelt!-jött be az orvos.-hogy vagy?
-A...lig...é...lek.-nyökögtem. Nem mondott semmit, csak kisétált, öt perc múlva pedig visszajött egy nő kíséretében.
-Szerintem kössünk be neki egy infúziót, aztán meglátjuk mi lesz.-beszélgettek rólam a dokik. Aztán majd meglátjuk mi lesz? Nem kísérleti patkány vagyok heló! Ezt sajnos nem tudtam közölni velük, mivel gyakorlatilag kinyitni se tudtam a számat, nem hogy beszéljek vele. Az utolsó dolog ami a reggelből megmaradt, az a tűszúrás. Aztán szépen, lassan elaludtam...
-Hány óra van?-suttogtam az ágyamon ülő Milánnak.
-Végre, hogy felkeltél. Annyira aggódtam!-puszilt meg.-Már délután négy óra.
-Jézusom!-próbáltam felkelni, de nem jött össze.
-Maradj a helyeden, ne mozogj! Az orvos azt mondta, hogy pihenned kell.-simogatta meg a fejemet.
-Nem akarok pihenni!-tiltakoztam.
-Hát pedig akkor is fogsz.-nevetett.-ne makacskodj. Jót akarok!
-Milán...-néztem rá bociszemekkel.-kapok puszit?
-Megérdemled? Na jó, persze, hogy megérdemled!-mondta, majd megcsókolt.
-Hallod...amúgy...van...házi?-kérdeztem apró puszik között.
-Nincs.-zárta rövidre.
-De...olyan...nincs...hogy...nincs!-mondtam úgy,ahogy az előbb.
-Hárpia vagy-csókolt meg, majd felegyenesedett-van. Glória beküldette velem, tessék.
-Köszi!-vettem át a füzetet.-neki kell állnom tanulni.-sóhajtottam gyengén.
-Szinte kómás vagy és tanulni akarsz? Hát biztos nem!-szögezte le, majd elvette a házit.
-Igazad van.-feküdtem vissza a fejemet fogva. Hirtelen kopogást hallottunk...Dávid nyitott be.
-Sziasztok!-köszönt halkan. Milán felállt és kezet fogott vele.-jól vagy?
-Élek.-nyökögtem.
-Mit mondanak a dokik?-fordult oda Milánhoz, miután észrevette, hogy egyre nehezebben beszélek. Innentől egyre halkabban hallottam őket, majd elaludtam...ismét...este hatkor keltem fel. Szabi ült mellettem Boti és Beni kíséretében.
-he..ló..-köszöntem fáradtan.
-Szia kicsilány. hogy vagy?-nézett rám Szabi a nagy szemeivel. Nem mondtam semmit, csak nyögtem egyet.
-Ja, szóval rosszalkodni akarsz?-kacsintott.
-Ha akar, azt nem veled.- sétált be mosolyogva Milán. Amikor ránézek, mindig mosolyogni támad kedvem...most is megpróbálkoztam a vigyorgással, de alig akart összejönni.
-Tudod, Milán...-vakargatta meg a fejét Szabi.-gondoltam, felszedem Rebekát, hisz király lehet elsőssel járni. De most, hogy ti ketten...
-Ja, most hogy mi ketten együtt vagyunk, erről egy életre letehetsz.-röhögte el magát.
-Külön...ben...is-szóltam bele. Vagyis próbáltam beleszólni-mi...ből hit....ted, hogy jár...nék...ve... led?
-Ugyan. Nézd meg, milyen király a bicepszem!-mutogatta magát, mire szépen lassan elfordultam.
-Hát ez ennyi.-veregette meg a vállát Beni.-miből gondoltad, hogy majd pont téged választana, amikor itt vagyok én is?
-Egyikőtök se kellene!-mondtam ki egy szuszra és közben mosolyogtam.
-Most megbántottál!-mondta Szabi, majd odajött hozzám és homlokon puszilt.-de mi most megyünk. Fradi-Újpest meccs van ma.
-Majd...mondjátok...az...eredményt!
-Oké! küldöm sms-ben. Na sziasztok!-köszöntek el, majd kisétáltak.
-Ketten maradtunk.-harapta el a száját Milán, majd közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Körülbelül nyolcig maradt. Nevettünk, csókolóztunk, nevettünk, csókolóztunk és ez ment tovább ebben a sorrendben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)