Szükségem van arra,hogy érezzelek

Reggel kicsit késve keltem,ezért a tornának csak a felét sikerült megcsinálnom...De egy valami vígasztalt.
Mégpedig,hogy az unokabátyám ott feküdt mellettem,és átkarolt.
-Jó reggelt-keltegettem.
-Neked is-mondta.
-Eljössz a próbára?-kérdeztem.
-Aha-nyögött.
-Tényleg és akkor most mi van veled és Glóriával?
-Hát..-kelt fel-rájöttem,hogy nem jön be.
-És mért?-néztem tágra nyílt szemekkel.
-Ő..túl unalmas.
Még egy kicsit beszélgettünk Glóriáról,aztán gyorsan lezuhanyoztam,hogy ő is mehessen. Kisminkeltem magam,összepakoltam,felöltöztem,azalatt ő is kész lett .Indulhattunk is..gyalog..(Ekkor már a munkások javában dolgoztak a kertben....)
-Sziasztok-köszöntünk,amikor beértünk.
-Rebeka,szia-jött oda Roli,és megölelt-már hiányoztál.
-Csakugyan?-mosolyogtam.
-Igen-mosolygott őszintén.
-Szia,én az unokabátyja vagyok-nézett Ádám szúrós szemmel Rolandra.
-Látom a testőröd-nevetett.
-Ja,olyasmi.
-Látom közönségetek is van. Nagyszerű kezdjük is a táncot. Most már csak a keringőt fogjuk gyakorolni-tapsolt Hunor. Mi pedig hallgattunk rá,és elkezdtük.
Nagyban táncoltunk(szinte tökéletesen ment) amikor a Főnök gondolt egyet,és felborította a rendet.
-Roland. Te mostantól Rebekával táncolsz. Kristóf,te menj Roli párjához-mondta határozottan.
-Miért-kérdezte hunor.
-Rebeka és Roland két erőteljes személyiség. A táncparketten gyönyörűen fognak mutatni. Olyannyira,hogy középen fogtok végig táncolni-mosolygott.
Hát rendben. Egyébként nagyon sokat nevettem,miközben Rolival táncoltam.
-Roli,az a derekam,nem a lapockám-világosítottam fel.
-Akkor...ez a lapockád?-kérdezte,a keze pedig megállapodott a fenekemen. Már épp megszólaltam volna,mikor Ádám felkiáltott.
-Roland vedd le a kezed az unokahúgom fenekéről,különben megverlek.-Roli hallgatott rá,és most már megtalálta a keze helyét.
-Gyerekek. Csodásak voltatok ma. A párok véglegesek. Holnap találkozunk ugyanitt. Köszönöm.-engedett el minket Hunor.
-Figyelj Ádám. Ülj csak le,én lezuhanyozom-mondtam neki,mikor beértünk az öltözőmbe.
Nagyon jól esett a zuhany. Felfrissített. Sajnos egy az átka. Ilyenkor lehet gondolkodni mindenen. És rájöttem  valamire...Dáviddal akarok lenni,de Milánt kívánom..ez lehetséges egyáltalán?
Mikor már felöltöztem,és kimentem,csak annyit hallottam,hogy Ádám beszél.De,hogy mit,azt nem tudom
-Hahó,föld hívja Rebekát-nevetett.-a szemedben azt látom,mintha már döntöttél volna.
-Nem. Csak határozottabb vagyok-mondtam,és utána folytattam. Elmondtam neki,amire eddig jutottam.
Visszafele Laura és Kristóf úgy döntöttek,kettesben mennek,így Ádámmal mi is ketten maradtunk. Nem beszéltünk semmi lényegesről,inkább csak zenéről.
-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem az infóterembe.Egyből letámadott Milán.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Persze,mond.
-Gyere-húzott ki a folyosóra.Dávid is ott volt.
-Kötöttünk egy alkut-kezdte a barátom..volt barátom.Nem tudom,mi a titulusa..
-Arra jutottunk-vágott a szavába Milán-hogy ha neked is jó,könnyítünk a döntéseden. Mindkettőnknek lesz egy napja veled. Mint egy egész napos randi. Azalatt biztos eltudod dönteni,hogy melyikünk az igazi.
-Ez teljesen megfelel nekem-lélegeztem fel.
-És ne felejtsd el Milán,hogy meghúztunk egy határt is-mondta Dávid.
-Határt?-néztem nagyokat.
-Ja,ja.-jutott eszébe Milán-csak csók.
-Ezt mondani se kell. De nem tudom mikor lenne jó nektek,mert nekem szombaton fotózás,vasárnap felvétel-húztam a számat.
-Akkor mindkettőnknél eltöltesz egy éjszakát-mosolygott pimaszul Milán.
-Nekem jó-mondtam,majd továbbálltam,mivel észrevettem,hogy Niki néni közeledik.
Egyébként az órán semmi izgi nem volt,mentünk tovább az anyaggal,sajnos..
A tesi.Na az király volt. A trapézok továbbra is álltak,ezért Milánnal újra megpróbálkoztunk vele. Most sokkal jobban ment. Sajnos ma is csak negyed óránk volt,így én gerendázással,ő meg kötélmászással töltötte a fennmaradó időt. Ez sem volt annyira izgalmas,az angolhoz képest..
Az első órán kezdődött minden.
-Jó napot mindenkinek!-sétált be Emília néni-remélem Rebeka kisasszony ma nem óhajt belém kötni,így haladhatunk tovább.
-Elnézést,hogy kimondtam,amit gondolok,és amit megígért-fújtattam.
-Hogy mondja?-köhécselt.
-Úgy,ahogy hallotta. Nem akart úgy osztályozni,ahogy azt kellett volna.
-Elküldjelek megint az igazgatóiba?-kérdezte tátott szájjal.
-Ha magának attól jobb napja lesz,akkor akár oda is táborozok.-mondtam ironizálva.
-Kifele a teremből!-üvöltötte el magát,én pedig hallgattam rá,és kimentem.Egész órán sms-t váltottam Dáviddal
Dávid:Belevaló csaj vagy;$
Rebeka:Ugye?Tudom*-*
Dávid:nem gondolod,hogy kicsit túlzásba viszed?xd
Rebeka:Kiállok az osztálytársaimért. Ezt nem lehet túlzásba vinni
Dávid:túl jó a szíved..:)
Rebeka:Áh..
Dávid:De az. És alig várom a közös randit♥
Rebeka: Én is várom,mit hozol ki belőle :D
Dávid:Azt hiszed elszúrom igaz?:o
Rebeka:Meg fogsz illetődni xd
Dávid:Csak szeretnéd,hogy zavarba jöjjek.
Rebeka:Úgyis az lesz.
Dávid:Majd meglátjuk.
A második angolon sem kellett benn lennem (Emília néni szolidan kifejezte,hogy nem tart rám igényt),így csöveztem kinn,és sms-eztem. Most Milán is írt
Milán: Hiányzik a fejed a teremből:D
Rebeka:Csakugyan?;P
Milán: Hát ja,eléggé. Most nincs mit néznem..:|
Rebeka:Akkor várj pár percet.
Készítettem egy képet neki,amit mms-ben el is küldtem
Rebeka:Már van mit nézned:D
Milán:Ez lesz a háttérkép telómon....*-*
Rebeka:Akkor nekem is kijárna egy kép,nem?:$
Erre Milán küldött egy képet a hasáról..6  kocka..Elképesztő
Rebeka: Abszolút háttérkép..*-*
Milán:Még jó:D
Innentől durvult a helyzet.Mindkettőnk egyre durvább képeket küldött (mindezt angolon,de semmi cenzúra nem kellett,csak,hogy leszögezzük)
Még javában tartott az óra,mikor Milán hirtelen kisétált.
-Hát te?-néztem furcsán.
-Ki kellett jönnöm. A tanár azt hitte,hogy rosszul vagyok annyira vörös lett a fejem.
-Komoly?-nevettem.
-Ne nevess már-mosolygott,majd leült mellém,és megfogta a kezemet.Nem bírtam ellenállni,ránéztem,rámnézett és csókolóztunk.
-Ez azt jelenti,hogy engem választottál?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem tudom. Ez inkább azt jelenti,hogy szükségem van arra,hogy érezzelek-mondtam,majd heves csókolózásba kezdtünk. Vissza se ment az órára,a csengő zökkentett ki minket.
Mindketten vörös fejjel sétáltunk be a terembe.
-Mi a baj?-jött oda Ádám.
-Semmi-mosolyogtam.
-Mi történt?-suttogta,mire odahajoltam a füléhez,és eltakartam a számat,hogy senki se tudja leolvasni mit is mondok.
-Csókolóztunk-suttogtam.
-Jó volt?-mosolygott.
-Csodás-ámuldoztam.
-Gyerekek,ezt nem hiszem el! Arra kellett bemennem a tanáriba,hogy Rebeka megint felidegesítette Emília nénit,Milán pedig egész órán telefonozott,aztán rosszul lett,kiment és vissza se ment..mi a fene van veletek?-kérdezte az osztályfőnök,mire Milánnal összemosolyogtunk. Egyikőnknek rögtönöznie kellett,így hát felálltam.
-Elnézést,de Emília néni szólt be nekem. A Milános ügy pedig..szerintem hőemelkedése volt. Mondtam neki,hogy mossa meg az arcát hideg vízzel,de ő úgy gondolta,hogy áztatni kell,ezért egész végig a csap fölött állt
-Te mekkora hülye vagy-vette be Viki.
-Jó,azt nem mondta mennyi ideig kell-nevetett Milán.
Ekkor sms érkezett.
Dávid:Kitalálom. Az sms-eket veled váltotta,majd valamiért elvörösödött. A tanár félreértette,így kiengedte,ti pedig csókolóztatok.
Rebeka: Sherlock Holmes :O Te vagy az?:O
Dávid:xDDD De ugye nem smárol jobban,mint én?-.o
Rebeka:Őszintén?nem emlékszem,hogy csókolsz...........
Erre nem érkezett válasz.. Óra után felhívtam Péter bácsit,hogy a mai edzést kihagyom,mivel Beniék megint lehívtak minket focizni. Most Milán is velünk tartott,és nagyon jól szórakoztunk. Boti véletlenül kigáncsolt,de Milán ott termett,és elkapott.
-Köszi-mondtam zavartan,valószínűleg égővörös fejjel.
-Semmiség-mondta,majd szájon puszilt,rám mosolygott,és tovább állt.
Legalább 2 percig tuti csak bámultam utána,és merengtem. Ilyet rég nem váltott ki belőlem senki. Azt hiszem,erre az érzésre van szükségem.....
8-ig tuti fociztunk az ötödikesekkel,így lemaradtam a szokásos péntek esti buliról,de nem bántam. A végzősök nagyon kedvesek.