A döntés

Reggel olyan kilenc körül keltünk fel. Az az érzés, amikor rájövök, hogy ma Milán mellett ébredtem, felbecsülhetetlen... A tudat, hogy ebben a pillanatban is csókolgatva kelteget...az is felbecsülhetetlen.
-Látom nem akarsz felkelni.-nevetett, mire csak nyögtem egyet.-Tudod...én nem siettetlek sehova, de délre kell táncolni menned, most meg kilenc óra van.
-Neee...!-mondtam fáradtan.-teljesen ki vagyok.
-Tudok valamit, amitől talán felébredsz.-mosolygott huncutul.
-Mi az?-ültem fel.
-Ez.-mondta majd hosszasan megcsókolt. Körülbelül tíz percig biztos smároltunk és tovább folytattuk volna, ha nem szól közbe a csengő.
-Kinyitom!-sóhajtott, majd kisétált. Ismerős hangot hallottam, ezért lesétáltam.
-Sziaa!-köszöntem, mikor megláttam Márkot.
-Szia!-ölelt meg.-hát te?
-Velem randizik.-mosolygott Milán.
-Mióta?
-Tegnap estétől, napjainkig.-nevettem, majd leültem.
-Mi szél hozott Márk?
-Igazából csak beszélni akartam veletek valamiről. Külön külön terveztem, de ha már itt vagytok... - mondta kissé idegesen.
-Rossz dolog?-vágtam közbe.
-Mielőtt bármit mondanál, el kell mondanom valamit Rebekának...-mondta.
-Mit?-néztem furcsán-
-Emlékszel Tündire igaz?
-Utólag visszanézve, már utálom őt!-forgattam a szemeimet.-de igen, emlékszem. Mi van vele?
-Tudnod kell, hogy igazából nem jártunk. A legjobb haverom volt általánosba, szinte a húgom és felhívtam, hogy kéne egy kis segítség.
-Kis segítség?-kérdeztem.
-Jó, az nem fontos. Csak, hogy tudd, hogy nem szedtem fel, csak hogy kihasználjam.
-Nem feltételeztem.
-Igazából a húgocskádról lenne szó.-mondta Márk.
-Mi történt vele?-kezdett ideges lenni Milán.
-Zsolt történt vele...-nézett idegesen Márk.
-Hogy mi?!-kezdett ideges lenni.
-Zsolt meghúzta Tündit.
-Nem kell megint elismételni felfogtam. A k**** életbe,hogy ****** f***t az a g*** Zsolt!-ütötte meg ököllel a falat, mire odaszaladtam.
-Milán, hallod? Nyugi! -fogtam le, de semmit sem hatott, tombolt tovább, mire felpofoztam. Na, itt lefagyott.
-Ez most mért kellett?-mondta jóval higgadtabban.
-Hogy rám figyelj. Zsolt minden mozgó lényt megdug, ezt te is tudod. Az, hogy Tündi ezek közé a lányok közé tartozik, az egyedül az ő döntése.
-De...de...ő Zsolt...-túrt bele idegesen a hajába.
-Figyelj!-húztam közelebb magamhoz-nyugodj meg! Hívd fel Tündit, beszéljétek meg. De ne menj át vadállatba! Meg fogod ijeszteni.
-Szeretem, hogy te nem ijedsz meg tőlem.-mondta, majd szorosan magához ölelt.
-Ugyan mért ijednék meg? Körülbelül annyira vagy vadállat, mint egy medvebocs.-nevettem.
-Ezt most sértésnek venném normál esetben.-röhögött.
-Srácok nekem mennem kell. De azt szeretném elmondani Rebeka, hogy remélem Milánt választod. Én utálom Dávidot.
-Utálod?-mosolyogtam.-mert?
-Mert végig Milánnak szurkoltam, hogy szedjen fel, aztán jött ez a páva...
Erre nem mondtam semmit, csak nevettem. Egyébként tényleg elment, Milán pedig elkezdett reggelit készíteni. Én felültem a konyhapultra, és csak figyeltem...teljesen elbambultam. Nem tudtam másra koncentrálni, csak arra, hogy engem nem érdekel a mai randi  Dáviddal... tudom, hogy őt nem szeretem annyira, mint Milánt...
-Mi az?-zökkentett ki Milán.-elbambultál.
-Semmi, csak gondolkodtam...
-Remélem rólam agyaltál!-mosolygott.
-Gyere ide!-mondtam komolyan, mire odasétált elém, és átkarolta a derekamat. Összeérintettük a homlokunkat, úgy kezdtem bele a mondandómba.-én nem akarom azt a randit Dáviddal. Tudom, hogy nekem te kellesz!
-Attól még el kell menned. Ennyi jár Dávidnak. De köszönöm!-mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Srácok ne a konyhába!-jött be Laci.-Ur isten milyen combja van a csajodnak.
-Kiszúrjam a szemedet ezzel a késsel, vagy leveszed róla a szemed magadtól?-mondta Milán úgy, mintha bérgyilkos lenne.
-Hé, te csak ne szólj egy szót se!-nevetett Laci.-emlékszel még Bellára?-ennek a névnek a hallatán Milán ökölbe szorította a kezét. Tudtam, ki ő... ő az, akivel járt, de Zsolttal megcsalta...kis céda.
-Tudod ki ő, nem?-kérdezte tőlem Laci.
-Persze, hogy tudom.
-Mért nem tudod csak egyszer befogni a pofádat?-tört ki Milán. Végig lehajtott fejjel beszélt.-csak erre az egy dologra mondtam, hogy sose említsd! Tudod, hogy minden itt kezdődött. Nem tudnád ezt elfelejteni? Köcsög vagy!
-Nem vagyok köcsög, csak emlékeztetlek arra, hogy majdnem meghaltál, te gyökér!-oltotta le az öccsét Laci.
-MI?-kiáltottam.
-Szóval ezt nem mesélted el Rebekának, igaz?
-Állandóan bekavarsz te köcsög!-mondta Milán, majd megindult Laci felé, de én visszatartottam.
-Most leülsz b*sz*d és elmondod mi ez a sztori, amit elfelejtettél elmondani nekem!-mondtam idegesen.
-Eret vágtam ,jó?
-Szóval nem először voltál e miatt kórházban? Te akkora hülye vagy! Ez megoldás?
-Nem...-nézett félre.
-Nekem úgy tűnik, hogy még nem léptél túl Bellán...-mondtam, majd felmentem az emeletre és elkezdtem pakolni a cuccaimat. Milán utánam jött.
-Rebeka, várj! Továbbléptem...én már nem szeretem őt!-mondta komolyan.-engem ebben az egészben nem is Bella bánt, hanem Zsolt. Amit tett és mondott utána, az fáj nekem!
-Mért mit mondott?-álltam meg.
-Azt,hogy......-vett egy mély levegőt és folytatta.- Azt, hogy addig volt egy terve, méghozzá az, hogy a környéken élő összes lányt meghúzza. De amikor elvette tőlem Bellát, közölte, mostantól a terve az, hogy az összes embert elvegye tőlem, akit szeretek. Egy lányt már elvett tőlem, de téged nem adlak!
-Jézusom, ez egy köcsög!-mondtam...hogy mondhat ilyet? Állítólag a legjobb haverok voltak hárman...(Zsolt, Milán, Márk.)
-Sajnálom, hogy kételkedtem benned.-hajtottam le a fejem.
-Ne sajnáld, tényleg furcsán jött le.-röhögött, majd felemelte az államat, megfogta a derekamat és magához húzott, majd hosszan megcsókolt.
-Mennem kell.-suttogtam.
-Tudom.-mondta, majd lassan elengedett.
Amikor lesétáltunk, a ház előtt még váltottunk pár szót, aztán készültem el menni, ő pedig csókkal akart búcsúzni, de nem egészen úgy jött össze, ahogy elképzeltük. Az első csók után nem tudtuk elengedni egymást. Felemelt, bevitt a házba, becsukta az ajtót, majd neki döntött és úgy csókolóztunk tovább.
-Komolyan...el...fogok...késni...-mondtam mosolyogva, miközben a nyakamat csókolgatta
-Elengedlek...mindjárt...-szólalt meg ugyanúgy. Egyébként nem...nem engedett el. Már 11 óra volt, én pedig még mindig ott dekkoltam... a csókolózást a telefonom zavarta meg. (komolyan ki kéne kapcsolnom.)
-Aj...Leila küldött sms-t, hogy meg akartak lepni Laurával, ezért a házam előtt állnak. Mennem kell.-mondtam Milánnak. Csak sóhajtott, homlokon puszilt (tudta, hogy ha csókol, akkor sosem engedjük el egymást.) és útnak engedett.
Hazafele menet nem gondoltam másra, csak rá. Oké, egyszer eszembe jutott Dávid és a tudat, hogy nagyjából nem érzek iránta semmit...
-Sziasztok!-öleltem meg a lányokat, mikor odaértem a ház elé.-gyertek be!
-Te hol voltál este?-kérdezte Leila.
-Én? Itt-ott... -mondtam, majd Laurával összenéztünk. Ő tudja az igazat.
-És jó volt itt-ott lenni?-kérdezte Laura.
-Ja, király volt! Csodálatos!-mondtam őszintén.-figyeljetek! Szolgáljátok ki magatokat, egyetek igyatok amit akartok, én megyek fürdeni.
Megyek? Szaladok. Nagyon gyorsnak kellett lennem, hisz délre itt van értünk a busz, hogy felvigyen minket Pestre, én pedig sehol sem állok. Megfürödtem, megszárítottam a hajamat, nagyon kevés sminket felkentem és bepakoltam a táskámba, miközben reggeliztem. (Milánnál a reggeliből nem lett semmi ugye...) Mindezt alig háromnegyed óra alatt.
-És itt vannak az igazi csajoooook!-üvöltötte el magát Roli, mikor a két L. és én felszálltunk a buszra.
-Roli mekkora köcsög vagy!-szólalt fel Kitti.
-Mi van? Te mű vagy, nekem aztán nem kellesz!-röhögött, majd odasétált hozzánk. Közben elindult a busz és majdnem rám esett, de nem baj, dehogy...mért lenne...?!
-Bocs!-nevetett.
-Semmi. Te mit szívtál ma? Jó kedved van.-mosolyogtam rá. Szerintem tényleg be volt kicsit állva.
-Nem tudom mi az a cucc, de Gergőé és nagyon ütős!
-Akkor asszem' ott a helyem!-mondtam és odaültem Gergő mellé.
-Szia, hallom van cuccosod.
-Melyikre gondolsz?-értette félre direkt.
-Nem a fiú cuccosodra!
-Tessék, itt van.-adott oda egy szál cigit.
-Ez sima füves mi?-ismertem fel.
-Ja.
-Hogy állhat be ennyitől ennyire Roli?-grimaszoltam.
-Úgy, hogy ő körülbelül a tizediket szívja.
-Hát...-kezdtem el a mondandómat, közben pedig beleszívtam a cigibe.-ő ezt nem szokta meg, gondolom.
-Ellentétben veled.
-Nem vagyok függő. De amikor buli van, általában mindig szívok.
-Szervezni kéne egy táncos bulit, nem? Apámé a Tégla, szóval szólok neki, hogy zárja be egy estére nekünk.
-Ütős ötlet!-lelkesedtem.-Van egy dj ismerősöm, meghívjam?
-Az jó lenne. alakul ez. Jövő hét szombat?
-Csinálok egy csoportot facebookon és beírom a részleteket. Ha szervezel valamit, írd te is-mondtam, majd elkezdtem a csoportot szerkeszteni. Közben rám írt Dávid.
Dávid: Ma, randi?:D
Rebeka: Aha, de nem tudom mikor érek haza...még csak most megyünk Pestre...-.-
Dávid: Mennyi az út?
Rebeka: Háromnegyed óra, ha simán érünk oda ,dugó nélkül..:|
Dávid: Akkor majd írj, ha végeztetek :D
Rebeka: Oké, de mennem kell, mert bulit szervezek...xd
Dávid: Milyen buli?*-*
Rebeka: Csak kitaláltuk, hogy csinálunk egy bulit a táncosoknak :D
Dávid: Hát ok, jó szórakozást ;d
Rebeka: kössz. Na de, szia
Dávid: Szia
Örülök, hogy le tudtam rázni.
Közben végeztem a csoport létrehozásával és az első bejegyzéssel, így mindenkinek rezgett a mobilja.
-Buli? Király!-mondta Leila.
-Hallod, Laura. Szólj Zalánnak, hogy munka van!
-Oké, milyen zenéket hozzon?
-Hát minimum project x. Ez nagy buli lesz!
-Hol lesz a buli?-szólt közbe Máté.
-Téglaaaaaaaaaaaaaaaaaa-ordítottuk szinkronban Gergővel.
Király bulinak ígérkezik. Megdumáltuk nagyjából a részleteket, de közben megérkeztünk, így mindenki ment a dolgára. Vagyis átöltözni. Mikor végeztünk, mindenki lement Judithoz a sminkért.
Közben megismerkedhettünk a szuper szexi néger (!!!) műsorvezetőnkkel, akit Tyler-nek hívnak. Elmondta, hogy egy éves volt, amikor a szüleivel Amerikából Magyarországra jöttek. Először Pesten éltek, aztán Szegeden, majd Siófokon, végül most Pesten. Sajnos a mesedélután nem tartott örökké, ugyanis a felvétel elkezdődött. Nem élő show, szóval ha valaki ront újra lehet venni, de akkora hibát senki sem vétett, hogy erre szükség lett volna. Összességében a táncok jól sikerültek, ,jól éreztem magam. A Mr. Saxobeat érdekes volt, mivel majdnem elestem, de Roli megmentette a helyzetet és úgy tett, mintha ő lökött volna el...hát na...rögtönzés sose árt.
A fiúk tánca alatt eléggé untam magam, ezért posztoltam az ötödikes haverjaimnak facebookra:
@Botikaaa, @Szabi, @Benii hétfő este hat óra. Hatos csatorna :D Arról beszéltem;)
A kommentek rögtön jöttek,alig telt el 5 másodperc a kiírás után
Botikaaa: Hee...akkor van a tanc az ejszakaban, nem? :d
Rebeka: De bizony:D:D
Benii: Abba fogsz szerepelni?*-*
Rebeka: Tsssst!:D
Szabi: Megérkeztem, hol tartunk?:'DDDDD
Botikaaa: Rebeka tv sztár lesz :3
Rebeka: Ne ragadtassuk el magunkat azértxd 
Milán: Neked most nem táncolnod kéne?:D
Rebeka: Most a fiúk táncolnak..xd
Milán: Akkor ráérsz egy kis beszélgetésre?:$
Rebeka: Írj paradicsomfejű!:P
Milán: HÉÉÉ!! ezért bosszút állok :D ♥
Rebeka:♥
Szabi: Ki ez a tag? Meg akarom ismernixd
Milán: Egy suliba járunk, nem vetted még észre?xd
Szabi: Én a csajokat stírölöm. Főleg az elsősöket :DD Szia @Rebeka,mizu?:D♥♥xdd
Milán: Lehet róla leszállni :'D
Szabi: Még rajta se vagyok :'DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Rebeka: Nyughassatok már...xd
Itt szerencsére vége lett a kommenteknek, elég volt ennyi. Egy pillanatra egészen megijedtem, hogy talán balhé lesz, de mégse. Milánnal folytattam privátba a beszélgetést.
Milán: Küldj egy fényképet:D
Rebeka: Miről?:D
Milán: Rólad:D
Rebeka: Hogy megint az legyen mint órán?;$
Milán: Ezért még megfizetsz, te lány! :D
Rebeka:Tessék, itt a kép-csatoltam egy kacsintós képet-remélem tetszik :D
Milán: Ezt előhívatom :D
Rebeka: Vagy majd lesz egy közös képünk és azt hívatod elő :d
Milán: De akkor max. fehérnemű lehet rajtad ;)
Rebeka: Akkor rajtad nem lehet semmi :DDDDDD
Milán: ÁLLOK elébe :Dxd
Rebeka: Haha! :D De megyek, vége a felvételnek. Csók♥
Milán: Csóók♥
-Azt kell, hogy mondjam, meg vagyok elégedve. Legkésőbb hétfőre biztos megérkeznek a postán kiküldött fizetések. Jó költekezést mindenkinek és köszönjük a részvételt!-szólt Hunor, majd elengedett minket, hogy átöltözhessünk, s a többi.
Miközben még pakolásztam, Laura be jött hozzám.
-Felhívtam Zalánt és ráér.-mosolygott.
-Az király, akkor jó zene lesz!-lelkesedtem.
-Kit választasz?-jött a bűvös kérdés.
-Milánt.-mondtam ki határozottan.
-Megvolt mindkét randi?
-Ma lesz Dáviddal. De tudom, hogy nekem nem ő kell.
-Én is őt választanám a helyedben. Jobban néz ki, mint Dávid-képzelte el a két srácot.
-Amúgy igen.-értettem egyet.-de nem ezen múlt.
-Tudom én.-mondta őszintén.
A buszon hazafele szerveztük a jövő heti bulit. Mivel Ádám unokatesójának (akihez szerencsére közöm semmi) a szüleinek szendvicsboltja van, szóltam Ádinak, hogy hívja fel és rendeljen sok szendvicset.
Amikor hazaértem és kiszálltam a buszból, Dávidot pillantottam meg. Épp a ház előtt ücsörgött.
-Szia!-köszöntem, közben pedig kinyitottam az ajtót.-gyere be!
-Menj csak.-engedett előre. Köszönni nem kell...-Rebeka. Beszélni akarok veled.
-Mondd.-ültem le.
-Tudom, hogy nem engem fogsz választani, ezért úgy gondoltam, nem viszlek el sehova. Ennek úgyis csak a csók lenne a lényege, hogy mit érzel közben. Megcsókollak, és elmondod mi van jó?
-Rendben.-mondtam, majd közelebb hajolt hozzám, beletúrt a hajamba és lágyan megcsókolt. Olyan Dávidosan... Alig csókolóztunk 20 másodperce, eltoltam magamtól...
-Dávid...-kezdtem bele lesütött szemmel.
-Ne! Ne mondj semmit! Tudom, hogy nem éreztél semmit. És ami a legfurcsább, hogy én sem.-vallotta be, mire ránéztem.
-Akkor nincs semmi gond, nem?-mosolyogtam.
-Nem. Akkor lehetünk haverok is.-lelkesedett be. Ő...lehet, hogy ez elhamarkodott mondat volt, de akkor abban a pillanatban nem éreztem annak.
-Ja, simán. Örülök, hogy nincs semmi gond!-mondtam, majd összepacsiztunk.
-Viszont nekem mennem kell. A strandon női röplabda meccs van és muszáj látnom!
-Menj csak. Én felhívom...-itt nem folytattam a mondatot. Nem tudtam kimondjam-e.
-Milánt. Mond csak ki.
-Igen, Milánt.
Dávid fogta magát és elment, én pedig írtam egy sms-t Milánnak, hogy jöjjön át. Öt perc sem telt bele és itt volt. Ez az öt perc kínszenvedés volt. Olyan hosszan telt, hogy azt hittem, már hatvan éves nagyi lettem, mire kopogott.
Kinyitottam az ajtót és nem mondtam semmit, csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Maradsz éjjelre?-kérdeztem, mikor már a kanapén ültünk a tévé előtt.
-Maradhatok?-kérdezte félénken.
-Persze!-csókoltam meg.-de nincs itt a cuccod sulira.
-Majd elugrom érte, ne aggódj!-csókolt meg.