Az egész hétvégénk meg van fúrva?!

Reggel Milán puszilgatva keltegetett.
-Jó reggelt.Már négy óra van-suttogta,mire én nyögtem egyet és átfordultam a hasamra-ma tánc van,emlékszel?
-Aha-mondtam fáradtan
-Hozzak reggelit?
-Nem vagyok éhes
-Akkor hozok-mondta,és kisétált az ajtón. Ez idő alatt megpróbáltam összeszedni magam,hogy legalább felülni fel tudjak,de nem jött annyira össze,úgyhogy maradtam inkább fekve,ami Milánnak nem tetszett.
-Etesselek nevetve?-kérdezte,mikor bejött. A tálcán két szendvics volt,és két pohár üdítő
-Jó lenne,de felkelek-mondtam,majd felültem,ő pedig mellém ült és úgy ettünk
-Ugye nem azon gondolkozol,hogy hogy fogod ezt ledolgozni?-nézett rám nagy szemekkel
-Nem,most nem ezen
-Akkor?
-Azon,hogy olyan sokat törődsz velem,én pedig semmit sem tudok visszaadni
-Akkora gyökér vagy.nekem bőven elég,hogy itt vagy velem-mondta,majd elkezdtünk csókolózni.Letette a tálcát az asztalra,ráfeküdtem és úgy folytattuk.
-El..fogsz..késni..-mondta apró csókok között
-Igazad van-kezdtem el leszállni róla,de megállított
-Az nem azt jelenti,hogy mellém kell feküdnöd-nevetett
-És akkor hogy megyek haza?-mosolyogtam
-Öltözz fel,hazakísérlek-mondta,én pedig hallgattam rá.Felvettem a tegnapi cuccom,a pólóját odaadtam neki,és elindultunk.
-Basszus. Utálom,hogy reggel ilyen  hideg van-vacogott
-Nincs is hideg-nevettem-teljesen nyárias idő van
-Hát neked biztos-mosolygott-de én nem vagyok hozzászokva ehhez
-Puhány vagy?-mosolyogtam gonoszul
-Héé,mit mondtál?-nézett rám ,,sértődötten"
-Hogy puhány vagy-ismételtem meg. Ő amolyan ,,na ezt most visszakapod" fejet vágott,felemelt,és úgy vitt végig az egész utcán.Hisztiztem,hogy tegyen le,de semmit sem hatott.Úgy tett,mintha nem is embert cipelne.Minden esetre a helyzetet kiélvezte,és egy idő után a keze megtalálta a fenekemet,amit nem igen díjaztam,de még mindig nem hallgatott rám.
-Megérkeztünk-mondta,majd letett,de még mindig nem engedett el
-Gonosz vagy-mondtam,és közben a haját piszkáltam
-Én?Gonosz?Ugyan-mondta,majd nyakamnál fogva óvatosan magához húzott,és megcsókolt.Kis idő után mentünk az utunkra.
Ma reggel úgy döntöttem nem fürdök meg,csak felkaptam a cuccomat,fogat mostam,sminkeltem,felkötöttem a hajamat,és indulhattam is Csákvárra.
-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem a stúdióba
-Á,Rebeka végre itt vagy.-jött oda Hunor-ROLI GYERE IDE!
-Szia Rebeka-ölelt meg-mi történt Hunor?
-Kérek szépen egy tánc tartást!-utasított,mi meg úgy néztünk egymásra,utána pedig rá,mintha kínaiul beszélne- Csak annyit kértem,hogy úgy álljatok be,ahogy kezditek a társas táncot
Szegény Hunor már a fejét fogta(biztos azt kérdezte magától,hogy hogy kerülhetett ilyen hülyék közé). Beálltunk,és elkezdett méregetni minket
-Tudom mi a gond,Főnök-méregetett minket még mindig,miközben oda jött a Főnök
-Igen?Mi?
-Az,hogy nem ér össze a testük-mondta
-Én szeretném,ha összeérne-kacsintott Roli,és magához húzott..éreztem,hogy.......Jézusom! Ki se mondom inkább
-Igen,így jó lesz!-Mondta Hunor-Gyerekek!Mostantól ez a testtartás
Mindenki odajött és minket kezdett el nézni. Öt percig biztos álltunk ott úgy,mint a próba babák,aztán kezdődhetett is a tánc. Szinte mindent tökéletesen csináltunk,kivéve a társas táncot. Ezért kitalálták Hunorék,hogy szombaton délben indulunk Pestre,gyakorolni fogunk,és vasárnap estig ott maradunk..de király!
-Nem értem mért kell ezért felmennünk Pestre,amikor mehetnénk vasárnap is-mondta Laura
-Én sem értem.Itt is tudnánk gyakorolni-forgatta a szemeit Leila
-Szerinte, jó,hogy megyünk -mondtam,majd mindketten rám néztek.-Egy közös kiruccanásnak fogjátok fel. Együtt a csapat
-Igazad van-jött oda Máté a fiúkkal
-És mond csak Rebeka-kezdte Roli
-Nem,nem alszok melletted
-Jó,és akkor..
-Nem. Alattad sem.És mielőtt megkérdeznéd,feletted sem
-Tulajdonképpen...-dadogta-nincs is több kérdésem
Felmentem az öltözőbe,elintéztem magam,aztán lementem a biciklimért,és ráérősen tekertem egészen a suliig.Ma kicsit előbb engedtek ki minket táncról,szóval volt időm. Talán nem kellett volna ennyire belassítani,mivel csengetés előtt öt perccel voltam a suli előtt,de nem gáz annyira.
Felsiettem az infóba,szerencsére még Niki néni sehol sem volt. Letettem a cuccom,és oda mentem Ádámhoz.Milán is ott volt
-Szia tesó-öleltem át az uncsimat
-Szia.-mosolygott-hogy vagy?
-Jól,fogjuk rá-forgattam a szemeimet
-Mi történt?-kérdezték egyszerre
-Szombaton délbe indulunk Pestre és vasárnap este jövünk haza-fogtam a fejem
-Akkor Laura se lesz itthon a hétvégén?-kérdezte halkan Ádám
-Nem,mer?
-Nem fontos-mondta,majd elsétált
-Akkor az egész hétvégénk meg van fúrva,mi?-térdelt le elém Milán
-Hát rendesen-bólogattam.Csak sóhajtott egyet,és megölelt.
Később jött Niki néni,szóval el kellett kezdenünk az órát. A tanár nő még mindig zabos volt Zsolt miatt..épp ezért sajnos könyörtelenül tanított minket. Összesen három egyest osztott ki (Dávidnak,Laurának,és nekem),mert állítása szerint nem tudtuk a választ a kérdésére.Időt sem adott,hogy válaszoljunk,de mindegy...jó lassan telt el az a két óra,amit vele kellett eltöltenünk,de valahogy vége lett..
A következő óránk tesi volt. Kosár labdáztunk,ami jó hangulatban telt.Egész órán azon nevettünk,hogy Milán nem tudott gólt dobni. A palánkig eljutott,de ott mindennek vége volt.Mindenki rajta röhögött,ő meg már nagyon ideges volt
-Héé-mentem oda hozzá(mosolyogva)-megtanítsalak kosárra dobni?
-Az jó lenne-mondta,majd megfogtam a kezét,és odahúztam a palánkig. Elkezdtem neki magyarázni,amire erősen figyelt. Az egész teremben síri csend volt,csak a kettőnk hangját lehetett hallani.
Miután végig mondtam,hogy mit hogy csináljon,megpróbálta újra,és sikerült neki.Mindenki megtapsolta (persze Viki és Zsolt,a két ringyó kivétel ez alól), és mehetett tovább a játék. Innentől végig arról szólt a meccs,hogy Milán gólt dob,szóval a többieknek kezdett elegük lenni a vereség gondolatától is. A mi csapatunk győzött,természetesen.
A tesit dupla angol követte.Most senki sem jött be,teljesen egyedül voltunk. Sajnos megint kitalálták,hogy Laurával táncoljunk,de én ezt most passzoltam,mert annyira fájt a lábam,hogy elővettem a láb rögzítőmet,és felvettem
-Nagyon fáj?-kérdezte Milán
-Eléggé-mondtam
-SRÁCOOK!-ordította el magát Ricsi-Bulizunk ma?
Én rögtön Milánra néztem,olyan szép szemekkel,amilyen szépekkel csak tudtam
-Bulizni akarsz?-sóhajtott
-Csak,ha te is
-Akkor leisszuk magunkat-mondta,majd pacsiztunk
-NAAA?-ordibált tovább Ricsi
-A buli az én kertemben lesz!-mosolyogtam
-Imádlak Rebeka-jött oda hozzám,és szorosan megölelt
-Én is,csak engedj el,mert megfulladok-mondtam,ő pedig röhögve elengedett.
Az utolsó óránk ofő volt,ahol a fiúk hülyeségből megkérték Marika nénit,hogy jöjjön el a buliba
-Gyerekek,nekem már nem való a bulizás.Elég volt tinikoromba-intett le minket
-Hogy tetszett bulizni akkor?-érdeklődött Dávid
-Hát,tudjátok.Akkor sokkal menőbb volt a drog,mint most-mosolygott-ezt nem szabadna elmesélnem,de éjjel nappal drogoztunk. Minden évben a nyári szünetet úgy töltöttük,hogy elszöktünk otthonról a haverokkal,és találomra kerestünk egy várost. Az utolsó ilyen nyár durvára sikeredett,ezért megesküdtünk,hogy soha sem bulizunk
-Mért,mi történt?-kérdezte András
-Két barát nőmet meglőtték,egyet majdnem megerőszakoltak,engem meg majdnem elraboltak-mondta teljesen komolyan,mire mindenkiben megdermedt a jég
-Akkor-köszörülte meg a torkát Ricsi-egyezzünk meg valamiben. Ha hosszabb szünetünk lesz......elszökünk!
Erre mindenki elkezdett éljenezni,persze,hogy az egész osztály benne volt
-De ezt nem meséltem el nektek-mondta Marika néni
-Persze,hogy nem. Igazából mi a Spring Breakers-ből vettük az egész sztorit-mondtam mosolyogva
-Az jó film-helyeselt az ofő. Azt hittük ennél komolyabb,de szerencsére tévedtünk
Az óra után kicsit szervezkedtünk még a suli előtt,majd mindenki elindult haza,beleértve engem is. Jött velem Ádám,Milán,és Dávid is,úgyhogy nem voltam egyedül.
Mikor kinyitottam a kertbe vezető ajtót,és kinéztem,eléggé ledöbbentem
-Őő,srácok...-mondtam,mire mind odajöttek mögém
-Mi a..az egy jakuzziii-ordította el magát Ádám,majd levette a nadrágját,és a pólóját,és rögtön beleugrott
-De hogy kerül ez ide?-néztem zavartan
-Azt nem tudom,de csomagod jött-tett a földre egy nagy dobozt Milán.Leültem mellé,és elkezdtem kicsomagolni
-Jézusom..-mondtam zavartan,hisz tele volt fullcapekkel,BEATS (!!) fejhallgatókkal és albumokkal...
-Ez rengeteg pénzbe kerülhetett-mondta Milán-ki küldte?
-Nem tudom,de itt egy levél
-Akkor nyisd ki-sürgetett,én pedig kinyitottam. Nem fordítottam sok időt az olvasásra,megnéztem az aláírást.
-Apa küldte-mondtam,majd összetéptem a levelet,és azt néztem
-Hé,nyugi-próbált közelebb jönni Milán,de én felkeltem,és bementem a házba.
Nem értem.Mért hagyott itt anya és apa?Mit tettem?Egész addig jó voltam,amíg el nem mentek.Most minden más lett.Hisz..hisz én anorexiás lettem..Legalább bevallom,nem?!
Ilyen kérdéseket tettem fel magamnak,közben lerogytam a földre,és kigördült az első könnycsepp.
-Nyugodj meg-jött oda Dávid-minden rendben lesz
-Ne mond ezt nekem.-kezdtem el ordibálni-hogy lehetne ezután bármi rendben?Semmim sincs,mindent elvesztettem.
Az ordibálásra felfigyeltek a fiúk is,de egy ideig még nem jöttek
-Rebeka,hallod,nézz rám!-emelte fel az államat Dávid-nyugodj meg,mi itt vagyunk neked
-Ezt ne mond úgy,mintha helyettesíthetnéd a szüleimet-mondtam,majd felfutottam az emeltre,egyenesen be a szobámba,az ajtót pedig bezártam.
Kicsivel később kopogást hallottam
-Menj el-mondtam sírva
-Rebeka,engedj be-hallottam meg Milán hangját.Vettem egy mély levegőt,és kinyitottam az ajtót,ő pedig bejött
-Lefújtam a bulit,és elküldtem a többieket-mondta,majd magához húzott-tudom,hogy ki vagy akadva a szüleid miatt
-Ők nekem már nem a szüleim..
-Attól,hogy sírsz nem lesz jobb..figyelj.Most elmesélek valamit..Az én szüleim is leléptek. Ők együtt,és itt hagytak minket a sz*rba.Az a nő,akivel most vagyunk Lacival,nem az anyukánk.Hanem egy volt barát nője,aki befogadott minket
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel
-Az igazi szüleink egész életünkben utáltak minket,aztán egyszer gondoltak egyet,és leléptek.De megtanultunk ezzel nem foglalkozni.Volt támaszunk abban az időben bőven,úgyhogy túléltük.De nehéz volt
Már épp elkezdtem mondani amit akartam,de hirtelen nagy csörömpölést hallottunk a földszintről,ezért lesiettünk. Az osztály volt az,azért jöttek,hogy felvidítsanak. Valaki (gondolom Laura) hívta a táncosokat is,szóval egyszerűen király bulinak néztünk elébe. Mindenki hozott magával piát és kaját,úgyhogy ezzel gondunk nem volt.Az egész este abból állt,hogy ittunk,felelsz vagy merszeztünk,szívtunk,felelsz vagy merszeztünk,vízi pipáztunk,majd ugyan ez folytatódott tovább,egészen hajnalig.