Mi ez az érzés?

Ennyire kiütve még nem voltam,mint most.Szerencsére Laura szülei elhúztak a városból,így nem látják az otthonukban keletkezett felfordulást. Annyira fájt a fejem,hogy beszélni sem tudtam,csak nyögdécselni
-Rebeka..én...ki ...vagyok...ütve..-nyögte ki a mondatát Dávid,nem tudtam mit mondani csak nyöszörögtem
-Fhú srácok ez nagyon nagy buli volt,még a szomszédból is átjöttek bulizni!-örült Laura.Úgy látszik ő türtőztette magát.
Olyan dél és egy között lehetett,mire fel tudtunk nagyjából kelni,és elmentünk kómásan reggelizni a Mc Donald's -ba.Szerencsére nem voltak sokan. De nagyon meglepődtünk ki áll a pult mögött. Viki volt az
-Úristen,de gáááz. Viki. Te itt?-lepődött meg Ricsi.
-Kellett egy munka jó?!-flegmázott.-Mit kértek?
És akkor rendeltünk.Regeteg mindent. Szerintem egy életre elfogyasztottuk a Mc Donald's krumplikészletét.
Az volt az egészben a legnagyobb,amikor sültkrumpli evő versenyt rendeztünk. A verseny Milán és Dávid között volt. És mint kiderült,amelyik gyorsabban végez,az kap egy csókot tőlem. Mivel mielőtt elindultunk ittunk vodkát(!!!) megint beindultunk. Egyébként a versenyt Milán nyerte...
-Kérem a csókomat!-kiabálta
-Halkabban gyökér,egy mekiben vagyunk-fogta a fejét Glória
-De csak a csókot akarom-mondta mostmár halkan. Én ránéztem Dávidra.. nem tehettem meg vele
-Nem.Nem kapsz csókot-mondtam,majd felálltam és elmentem..Egyenest haza.Igazából nem tudom mért indultam el.Milán teljesen félreértette
-Rebeka. Ez most komoly?-kérdezte,mikor beért
-Mi?
-Az,hogy ezért lelépsz
-Félreérted.
-Igen,mert én mindent félreértek.
-Nem ezt mondtam.Most mért vagy ekkora gyökér?
-Gyökér?Igazad van. Egy gyökér vagyok,hogy veled foglalkozom,amikor itt van Tündi.-már épp elindult,de még utánaszóltam...
-Tündit szereted egyáltalán?
-Szeretni?Én?Őt?Nem. Én sajnos csak téged szeretlek.Miket beszélek..sajnos?-tette fel magának a kérdést,és megindult felém.Először nem értettem
-Mi van Milán?-alig tudtam kimondani ezt a mondatot,megcsókolt.Vele más volt..szenvedélyes. Olyan volt,amit Dávidnál sosem éreztem.Lehet,hogy már nem is szeretem? A csók csak addig tarthatott,amíg a többiek meg nem látták
-Mi a...Milán most megdöglesz-indult meg Dávid
-Hé,elég!-álltam el Dávid útját
-Most akkor ti..?-kezdte el a kérdést Dávid
-Nem.Nem tudom-és kigördült az első könnycsepp-nem tudom,csak hagyjatok.
Elfutottam. Mit csinálhatnék? Milán megcsókolt..és nem azt éreztem,amit az első csókunknál. Valahogy más volt. Mintha..mintha szerelmes lennék belé.Dehát tudom,hogy szeretem Dávidot...
Teljesen kiakadtam.Hazáig meg sem álltam.Magamra zártam a bejárati ajtót,majd a szobám ajtaját is. Bezártam az erkélyt,elhúztam a függönyt. Bekapcsoltam a Black Veil Brides cd-t és azt hallgattam,közben pedig sírtam. A telefon megállás nélkül csöngött. Hol Dávid,hol Milán,de volt, amikor Ricsi hívott,persze Márk se hagyta ki,ő sms-t küldött
Rebeka.Láttam mi történt.Ha beszélgetni akarsz,itt vagyok,csak szólj.
Nem írtam vissza.. Nem szeretem,ha sírni látnak. Mégis inkább hívnék valakit az egyedüllét helyett. Az utóbbi napokban jól összehaverkodtunk Ricsivel.Így hát őt hívtam.
-Jaj,Rebi-ölelt át-nyugodj meg
-Hogy nyugodjak meg?Most mindent összekutyultam. Maradtam volna inkább otthon este
-Otthon?Elment az eszed? Olyan jóízűen sose láttalak mosolyogni,mint akkor este.
-De most mit csináljak?-kérdeztem
-Először is szerintem mosd le a sminkedet,mert teljesen tönkrement-mosolygott-aztán beszélgetünk
Azt csináltam amit mondott. Leszedtem az összes sminkemet,és nem kentem fel semmit. Még senki sem látott Ádámot kivéve smink nélkül az osztályból.Hát eljött ez a nap is
-Basszus.Smink nélkül sokkal szebb vagy-csodálkozott.Nem mondtam semmit,csak lehuppantam mellé a földre,és ráhajtottam a fejem a vállára
-Azt sem tudom ki iránt mit érzek
-Azt gondolom.De inkább nyugodj meg,és ne gondolj erre
-Hogy ne gondolhatnék?Amikor megcsókolt Milán az....
-Az?
-Az elmondhatatlan..az az érzés. Olyat sose éreztem amikor Dávid csókolt meg
Már épp elkezdte volna a mondatát,de hallottam,hogy valaki kiabál,ezért résnyire eltoltam a függönyt,épp,hogy kilássak az erkélyre.
-Dávid az-mondtam szipogva
-Beszéljek vele?
-Ne.Hagyd. Majd megunja a várakozást..
De nem.Nem unta meg. Ricsivel egész délután beszélgettünk,sőt. Este 10-ig itt volt. Amikor elment,kimentem az erkélyre.És ott volt..Ugyanaz a póló,és háromnegyedes nadrág volt rajta,mint egész végig ma.Amikor meglátott,hirtelen nem tudott mit mondani.Aztán...
-Rebeka...sajnálom,hogy felkaptam a vizet...
-Nem a te hibád
-De,az enyém. Csak nem értem..eddig olyan jól megvoltunk.Most meg azon kaplak,hogy Milánnal csókolózol
-Milán csókolt meg engem,nem én őt.
-Az lényegtelen
-Nem.Az egy cseppet sem lényegtelen.Az azt jelenti,hogy nem én kezdtem.-közben az úton megjelent Milán...
-Hallottam a nevemet-mosolygott pimaszul...jézusom az a mosoly. Attól a mosolytól én is vidámabb lettem
-Jézusom.Rebeka..te belezúgtál Milánba?-üvöltött...
-Nem...igen...nem tudom
-Elhúztam-intett Dávid
Ketten maradtunk.Ketten Milánnal. Egy ideig csak néztük egymást,nem szólaltunk meg. Ezalatt a csendes pihenő alatt eszembe jutott a Rómeó és Júlia.. Szinte ugyanolyan a helyzet. Én fentről nézek le rá,ő meg...igen.Elkezdett szónokolni
-Rebeka,ha úgy gondolod,hogy megbántad a csókot,akkor csak mond ki,és én elmegyek
-Ha megbántam volna,leállítottalak volna-néztem olyan mélyen a szemébe,amennyire mélyen csak tudtam a körülbelül öt méter távolságtól
-Nem tudom,mit mondjak erre..
-Ne is mondj semmit...Aludjunk rá egyet
-Úgy érted...
-Nem nem úgy értem,hogy gyere fel-nevettem
-Rendben-azzal eltűnt.Gondoltam akkor...negyed órával később kopogtak
-Milán?-néztem nagyot,mikor kinyitottam az ajtót.
-Tudom,hogy nem valami jófej tőlem Dávidot nézve,hogy most idejöttem. De nem hagyhattalak egyedül.
-Már elég régóta egyedül vagyok.
-De ez hatalmas ház.
-Tudom.
-Nem is engedsz be?-kérdezte. Hát igen,szegényem már vagy öt perce ott állt az ajtóban
-Dehogynem,gyere csak
Igazából körülbelül hajnalig maradt (őt nem hiányolják otthon?). Nem történt semmi,addig...
-Asszem most már hagylak aludni-mondta
Az ajtóban búcsúzkodtunk egy darabig,majd elsétált
-Várj,gyere vissza-kiabáltam utána. Meglepődött,de visszasétált..megcsókoltam. Megint ugyanaz az érzés. Nem tudok rájönni,mi ez.Csak gondolkodom,és gondolkodom,de nem jövök rá. Bármi is ez,nagyon erős
Gondolom tudta,hogy csak rá akarok jönni az érzéseimre,ezért eltolt magától, és megpuszilta a homlokomat.
-Szólj,ha tudod,kit szeretsz-és elsétált