Már megint kórház!

Reggel szokás szerint ötkor csörgött az órám.
-Miééért?-nyüszögött Milán.-még tegnap van!
-Jaj már kicsim!-ültem rá a hasára.-én ilyenkor szoktam tornázni.
-Elment az eszed!-mondta, majd magához húzott és megcsókolt.
Most szerencsére nem ragadtattuk el magunkat, ezért sikeresen ki tudtam kelni az ágyból és el tudtam kezdeni tornázni. Közben Milán folyton nézett.
-Nem értem mért edzel, amikor jól nézel ki.-fogta a  fejét.
-Mert nem felelek meg magamnak?-tettem fel a költői kérdést.
-Na jó, elég!-mondta, majd nevetve felkelt és leállította a videót.-nem kell semmilyen torna. Kivéve, ha a csók annak számít.
-Miből gondolod, hogy nekem mos  van kedvem csókolózni?-néztem rá amolyan ,,ezt komolyan gondoltad?'' nézéssel.
-Onnan,-kezdte, majd közelebb húzott magához-hogy nem tudsz nekem ellenállni. Egyszerűen kívánod, hogy még ennél is közelebb kerüljünk egymáshoz.
-És mi van akkor, ha ma mégse?-toltam el magamtól mosolyogva.
-Te nem olyan vagy. Ha te szeretsz valakit, akkor azt mindig kívánod.-mosolygott ravaszul, majd ismét magához húzott, és megcsókolt. Közben a keze egyre lejjebb csúszott és megállapodott a fenekemen.-szeretlek!
-Én is téged. De...készülődnöm kell...tudod...reggel tánc...
-Nekem meg haza kell sietnem a cuccaimért. Majd a suliban találkozunk!-mondta, majd lekapott és lesétált.
Mivel nem kapkodtam el semmit, amíg itt volt Milán, ezért mikor elment sietnem kellett, de szerencsére idejében elindultam Csákvárra az új biciklivel, amit apu vett nekem. Akkor találtam rá, mikor kiléptem az ajtón. Egy levél is volt mellette, de az aláírásban láttam, hogy az van odaírva: ,,apád", ezért kidobtam a papírt.
-Sziasztok!-köszöntem, mikor beléptem a stúdióba.
-Szia!-jött oda Gergő.-figyelj! A buli jövő héten lesz mert nem értek rá a srácok, ok?
-Persze, király!
-Rebekaaaa!-ugrott a nyakamba Leila.-mit csinálsz délután?
-Nem tudom. Mit csináljak?
-Menjünk el vásárolni!-mondta csillogó szemekkel.-nyílt egy scene ruhabolt, meg kell néznünk!
-Ez király!-lelkesedtem.-majd írok sms-t,ha végeztem a suliba.
-GYEREKEEEEK! Tessék, itt a forgatókönyv.-mondta Hunor, majd mindenki kezébe nyomott egy lapot, amin a következő állt:
Tyler megnyitja a műsort
Leila és Rebeka előadják a különszámukat (Flo Rida-Run)
Bandacsata (fiúk vs. lányok) (Lil Wayne-look at me now)
Roland és Máté breakelnek
Lányok szexi tánca (Christina aguilera-not myself tonight)
Közös tánc (Rock Mafia-The big bang)
Társastánc (tangó)
-Nos,akkor beszéljük is át!-nézte a lapot Hunor, majd elmondta tulajdonképpen ugyanazt, amit a papíron láttunk. Úgy gondolták a Főnökkel, hogy először a közös táncokat tanuljuk meg, vagyis: Bandacsata, Közös tánc és a Tangó, valamint a lányok tánca Christina zenéjére, amit egyébként imádok. Házinak is kiadtak nekünk táncokat (!!) ilyen a  különszámunk Leilával, de nem csak mi kaptuk meg az otthoni gyakorlás lehetőségét, Rolandra és Mátéra is ez vonatkozott.
Tehát elkezdtük a gyakorlást. Először a The big bang -re kezdtük gyakorolni a táncot, mert az egyszerűbb, mint a bandacsata. Mondanom sem kell, leizzadtunk rendesen. Alig vártuk, hogy vége legyen a táncnak. Nekem még betett, hogy az edzés végére sánta lettem.
-Végeztünk. -modnta ki a végszót a Főnök, mire mindenki fellélegzett.
-Rebeka, te sántítasz.-hüledezett Roli.
-Ja...de nem gáz.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Dehogynem!-mondta, majd felkapott.-Nem hagyom, hogy a legjobb haverom szenvedjen, ha simán elbírom!
-Köszi, ez kedves tőled.
-Láttam a kiírásod Face-n. Az a Milán oda van érted, ahogy látom.-nézett mélyen a szemembe.
-Járunk.-világosítottam fel.
-Grat!-mondta, majd letett, amikor az öltözőm elé értünk.
-Köszi, hogy felcipeltél!
-Semmiség.-mondta, majd arcon puszilt és továbbállt.
Alig bírtam beállni a zuhany alá, annyira fájt a lábam. Lehet, hogy vissza kell mennem megnézetni?! Azt nem! Nem, nem és nem!
Amikor leértem a stúdió elé, Lauráék észrevették, hogy sántítok, de mondtam nekik, hogy nem kell aggódni, nem lesz semmi gond. Hát épp, hogy eltudtam gurulni a suliig, hajtani sem tudtam a lábammal a biciklit. Egy időben érkeztem meg Lauráékkal (ennyi erővel gurulhattam volna mellettük is). Mikor leakartam szálni a bicikliről, a ,,rossz" lábamra támaszkodtam, így majdnem összeestem, de Kristóf ott volt, és elkapott.
-Köszi!-mondtam, mikor észrevettem, hogy semmi bajom nem esett.
-Rebeka, mi van veled?-rohant oda Laura.-menj, nézesd meg a lábad a dokival!
-Jól vagyok higgyétek el!-hitegettem őket és magamat is.
-REBEKAAAAAA!-üvöltött Szabi, közben pedig felém sétált-na, hogy vagy?
-Jól!-mosolyogtam.
-Ne hazudj! Meghalsz a fájdalmaidtól.-teremtett le Laura.
-Mi?-kapkodta a fejét az ötödikes haverom
-A lába. Szerintem szétment neki...
-Na figyelj csajszi. Elszállítalak a terembe, mit szólsz?-kacsintott Szabi.
-He?-értetlenkedtem. Nem magyarázta el, csak feldobott a vállára, és bevitt az egész sulin át a termünkbe.
-Milán. Egy barátnő rendel!-tett a barátom elé, én meg nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, ráborultam Milánra, de megtartott.
-Mi a franc van veled? Reggel még jól voltál!-emelte fel az államat.-Rebeka. Válaszolj már...de nem érkezett válasz.
A következő pillanatkép az, amint a kinyitom a szemem a kórházban. Milán ott állt mellettem.
-Édesem!-simította meg a hajam.
-Mi...lán...-mondtam erőtlenül.
-Ne beszélj...csak pihenj. A doki azt mondta, hogy erre a hétre biztos benntart. Legyengültél...tudod te, hogy hány kiló vagy?!
-Várj...-nyögtem.-nem akartam fogyózni!
-Nem érdekel mit akartál. Basszus alig vagy 38 kiló. Te nem ettél?!
-Nem...-vallottam be.
-Ez kész...Hogy tehetted ezt? A doki szerint folyadékhiányod is van. Meghalhattál volna!-emelte fel a hangját.
-Csó...kolj...meg...-teljesen erőtlen voltam...oké nem ettem. Vannak ilyenek. De legalább hallgatott rám, és óvatosan megcsókolt.
 Egész nap ott volt velem a kórházban (fogalmam sincs,hogy engedték ki a suliból), de aztán a nővér elküldte, és megtiltotta a látogatást, mert ki kell pihennem magam...