Pszichológus?! Neee!

Reggel kicsit késve keltem, akkor a reggelim már az asztalon várt rám. Gondolom megint a kedves néni hozta, hisz jó nagy tál saláta volt, mellette egy kis süti, és narancslé. Egyből neki is láttam, és mindent megettem, ami csak a tálcán volt. Közben bejött Józsi bácsi.
-Látom nem hazudsz. Te tényleg eszel!-mosolygott megkönnyebbülten.
-Én nem hazudtam. De reggelente sose eszek...tudom, hogy kéne, de akkor sose vagyok éhes.
-Rebeka, hogy őszinte legyek, gondolkodtam.-kezdte, engem meg kirázott a hideg.-mivel eszel viszonylag rendesen, holnap lehet, hogy hazaengedlek, de felügyelettel.
-Felügyelet?-néztem furcsán.
-Mond csak, el tudnád érni, hogy délután idejöjjön a barátod?-mosolygott sunyin.
-Persze!
-Akkor majd délután megbeszéljük.-mondta, és kisétált.
Remélem nem Milánt akarja megbízni, hogy vigyázzon rám, mert akkor péntekre biztos leszek vagy 100 kiló. Mindenesetre dobtam egy sms-t neki.
Rebeka: Szia, a dokim arra kért, hogy szóljak neked, gyere be délután :D
Milán: Ezt most nem egészen értem...xd
Rebeka:Én se...de ezt mondta.
Milán:Bemegyek, ha szeretné.
Rebeka: Köszi :D
Milán: Te is szeretnéd...?
Rebeka: Most miért kérdezed ezt?
Milán: Mert tegnap bunkó voltam
Rebeka: A helyedben én is bunkó lettem volna
Milán: Akkor nincs harag?:D
Rebeka: Sose volt..:D
Milán:  :*
Rebeka:  : *
Mivel tegnap egész nap rezgett a telefonom, gondoltam felnézek fb-re, hogy megtudjam mi is történt.
És, hogy mi történt? Ezer meg ezer értesítő...az történt. Kezdésnek hárman írtak az üzenőfalamra.
Szabi: Hallom már megint eldobtad magad. Megpróbáltam bemenni hozzád, de közölték, hogy látogatási tilalom van. Majdnem lefejeltem a biztonsági őrt :D
Hát igen, tőle nem is vártam semmi mást. A következő Beni volt.
Beni: @Boti-val jobbulást kívánunk! Gyógyulj meg gyorsan, mert hiányzol a pályáról :s
Na igen, ők ketten teljesen mások, mint Roli. Bár inkább Botiról mondanám, hogy különbözik, Beniről nem igen..
A következő kiírástól teljesen kész voltam. De ott már kommentek is voltak.
Viki: Akkora szánalom vagy. Persze, utol akarsz érni engem, ezért játszod az anorexet. Csak úgy közlöm ,,édesem" , én szebb vagyok, okosabb, és mindenben jobb. Utol sem érhetsz;)
Szabi: Takarodj, te kurva senki se kiváncsi rád :D
Viki:Te meg ki vagy? Jaa, az az ötödikes kis farok, aki az elsősöket dugja, igaz?:'DD
Szabi: 1. Semmi közöd a magánéletemhez 2. Ha még egyszer szidni mered Rebekát, megütlek!
Viki: Lányokat nem szokás megütni ;d
Szabi: Lányokat nem, de kurvákat szabad:D
Milán: Szabi jól mondja. Viki lehet kotródni. Nem érsz semmit. 
Viki:Jaaaj, a hős lovag! Rebeka új pasija :D:D Hányadik is az évben?;d
Rebeka: Én legalább nem csinálom hármasban, te céda :'DD Köszönöm fiúk :3♥
Viki: Egyáltalán ti honnan tudjátok ezt?
Rebeka: Twitterről ribanc :D Fenn van a videó is, úgyhogy beszívtad :D:D:D:D
Viki: @Bence te görény!
Rebeka: Én @Zsoltot szidnám a helyedbe:D
Kristóf: Hát igen. Viki is megkapta amit megérdemelt. Rebeka jobbulást!:)
El sem hiszem, hogy a végtelenül csendes jófiú is beszól Vikinek. Új legjobb barát.
Viki:Na már csak ez a könyvmoly hiányzott.
Kristóf: Addig meg se szólalj, míg az intelligenciahányadosod el sem éri a cipőméretedet.
Ricsi: Leoltott egy kocka, hahahahahahahahaha :DDDDDD Bírunk Kristóf (Y) Csütörtökön gyere ki a telepre négyre;d
Kristóf: Ott leszek!
Rebeka: Köszi Kristóf:D És Ricsi mi az, hogy kihagytok a buliból?:s
Ricsi: Hát az úgy volt........ha nem possadnál a kórházban, msot nem lenne ez.:D
Rebeka: Nehogy rám kend:D
Marika néni: Ugye tudjátok, hogy óra van?! Ráadásul MAGYAR!!
Ricsi: Csókolom tanárnő! Hogy tetszik lenni?:D
Rebeka: Oké Ricsi, oké...xd
Marika néni: Aki nem hozza ki az asztalomra öt másodpercen belül a mobilját, azét kettétöröm!
És tényleg mindenki eltűnt. Szerintem rendesen becsináltak, amikor meglátták, hogy az ofő is kommentelt. Szegények.
A nap ment tovább, egész délelőtt az értesítőkkel foglalkoztam, azon belül az üzenetekkel
Roli:Megint egy hét nélküled? ><
Rebeka: Sajnálom...
Roli: Gyógyulj már meg!
Rebeka: Igyekszem
Roli: Hunor teljesen kész van...
Rebeka: ?
Roli: Egyfolytában szid mindent, és azért kárál, hogy nem vagy itt.
Rebeka: A többiek vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint én!
Roli: Ez hülyeség...:dd Te is tudod, hogy a lányok közül te táncolsz a legjobban.
Rebeka:Szerintem Leila jobb nálam.
Roli: Ááá...
Eléggé meglepődtem azon, amit Roli mondott. Nem gondoltam volna, hogy Hunor ennyire kikészül a kiesésemtől. Mindenesetre ma fog eldőlni, hogy mi lesz velem. Remélem visszamehetek táncolni...
Délután négyre jött is Milán, ahogy megígérte.
-Szia!-csókolt meg.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Elvagyok.
-Á,Milán! Nagyon örülök, hogy ideértél!-sétált be Józsi bácsi.-akkor beszéljük is meg, hogy mi hogyan is lesz.  Úgy döntöttem, hogy hazaengedlek Rebeka. De nem úszod meg ennyivel. Azért mondtam, hogy hívd ide Milánt, mert szeretném megkérni, hogy figyeljen rád. Arra, hogy rendesen egyél, és ne vidd túlzásba a tornát.
-Akkor egész héten nálad alszok!-kacsintott Milán, mire elnevettem magam.
-De itt még mindig nincs vége. Innentől kezdve egy ideig pszichológushoz kell járnod!
-Dilidokihoz? Neeee!-hisztiztem.
-De, muszáj!Hidd el, nem lesz olyan szörnyű, mint gondolod.
-És mikor mehetek haza?-érdeklődtem.
-Ma. És holnap suli után egyenesen ide kell jönnöd, a pszichológushoz. El ne felejtsd!
-Jó, nem fogom. Köszönöm!-mondtam, majd kisétált.
-Végre hazajöhetsz!-sóhajtott Milán, miközben sétáltunk ki a kórházból.
-Ja. Utáltam a kórházat.
-Egyébként nem vicceltem. Tényleg figyelni foglak.
-Jóó. Akkor nálam is alszol?-mosolyogtam.
-Igen.-puszilta meg a homlokomat.
Amikor beértünk a házba, rögtön felmentünk a szobámba. Milán elfeküdt az ágyon és bekapcsolta a tévét, én addig kipakoltam a cuccomat.
-Hallod. Neked komolyan vannak játékaid?
-Általában minden gyereknek van minimum egy plüsse.-értetlenkedtem.
-Nem úgy értem, te hülye.-szidott le.- itt van...Fifa, COD, LOL...
-Ja, régen játszottam...
-Fifázzunk!-nézett rám boci szemekkel.
-Ugye nem gondolod komolyan?-nevettem.-le foglak alázni!
-Kihívás elfogadta!-vágott olyan fejet, mint Barney Stinson az így jártam anyátokkal-ban. Szóval elkezdtük a játékot. Sajnos egy volt a bökkenő..
-Felejtsd el! Én leszek a Barcával!-akadákoskodtam.
-Azt benézted. Én leszek a Barcával!-mondta teljesen komolyan.
-Mért te lennél? Az én játékom!-érveltem.
-De nem kezdtünk volna el játszani, ha én nem mondom.-vágott vissza.
-Most jöttem ki a kórházból!
-Ez hogy jön ide?-nevetett.
-Úgy, hogy megesik rajtam a szíved.-mondtam, majd megcsókoltam. Eléggé belefeledkeztünk (vagyis inkább csak ő), én pedig kihasználtam az alkalmat, és beállítottam a játékot.
-Ez nem ér!-hisztizett.
-Ne nyafogj, ,játsz!-utasítottam, és elkezdtük a játékot. Nagyon szoros volt, a vége 20-19 lett...ő nyert.
-Háháháháháháhá, béna vagy!-járt örömtáncot, mire megdobtam a cicás párnámmal. Ő csak felvette a földről, majd amolyan ,,most meghalsz" nézéssel illetett. Nyilván elszaladtam előle, de utánamjött. Végigfutottunk az egész házon, míg egyszer csak sarokba szorított.
-Most megvagy!-mosolygott sunyin.
-Ezt úgy mondod, mintha pedofil lennél.-nevettem, közben pedig egyre közelebb mentünk egymáshoz.
-Lehet, hogy az vagyok. Talán nem kéne egy ilyen sráccal együtt lenned.-mondta ,,komolyan", de látszódtak a mosolyráncai.
-Lehet. De nem érdekel!-mondtam, majd megcsókoltam.Teljesen belefeledkeztünk. Ezt imádom Milánba. Mellette elfelejtek minden rosszat, ami csak ért, és vagy ér (anya, apa, ez az anorex dolog...). Neki sikerül kivernie mindezt a fejemből. Dávidban ez nem volt meg...így utólag visszagondolva lehet, hogy ő csak egy eszköz volt, hogy elfelejthessem azt a szemét Zsoltot.
-Elgondolkodtál.-simította meg Milán az arcomat.
-Bocsi, elkalandoztam.-magyarázkodtam.
-Eszedbe jutott anyud, igaz?
-Igen.-sóhajtottam.
-Minden rendben lesz!-mondta, majd felemelt, és besétált a szobámba, majd letett az ágyra, és mellém ült.-nézzünk egy filmet, hogy elfelejthesd ezt?
-Az jó lenne!-sóhajtottam ismét.
Közösen választottunk filmet.
-Legyen a halálos kitérő.
-Nem. Legyen a Neveletlen hercegnő.-ajánlottam.
-Felejtsd el!
- Elhurcolva?-kérdeztem csillogó szemekkel
-Taylor Lautner miatt, ugye?-sóhajtott.
-Lécci, lécci, lécci, lécciiii-könyörögtem.
-Hát nem is tudom...-mosolygott.
-Naaaaaaaa.-nyavajogtam tovább, közben pedig az ölébe ültem, pont szembe vele.
-Ha kapok egy csókot, megnézzük.-ajánlotta fel.
-Kapsz kettőt is.-mondtam, majd megcsókoltam, aztán elindítottuk a filmet. Az elején tényleg néztük, de aztán belefeledkeztünk a csókolózásba, szóval a tévé csak háttérzajként szolgált. Kissé el is ragadtattuk magunkat.
-Bocsi!-mondta, majd leszállt rólam.
-Utálom ezt!-mondtam, majd felkeltem.
-Mit?
-Hogy itt mindig vége van.-néztem rá.
-Nem muszáj, hogy vége legyen, csak...-nem fejezte be a mondatot, csak közelebb jött, és óvatosan megcsókolt.