Egyedül...

Reggel ismét nagyon korán keltem,hogy elmehessek futni. Ezekben a hajnali órákban rendkívül fagyott a levegő,de futásra még alkalmas. Ma kicsit elnéztem az időt,ezért későn hagytam abba .Így aztán kapkodva készülődtem össze,és épphogy beértem időre a táncra.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszönt Hunor-na mi van álmosak vagytok?
Érdekes,ő nagyon jól mulatott az aszott fejünkön.Mindenki fáradt volt,és álmos. Nekem még az is betett,hogy utoljára tegnap négy körül ettem egy fél szendvicset,azóta semmit. Nem is kívánom,az igazat megvallva.
Ma nem voltam csúcsformában,így aztán elég sokszor leordibáltak,hogy figyeljek már. Nem voltam egyedül,Kristóf és Roland is megkapták a magukét,így elrendeltek 5 perc szünetet. Mindenki fellélegzett,és lehuppant a földre.
-Rebeka,nem festesz jól. Rosszul vagy?-kérdezte Laura,mikor a fiúkkal odasétáltak hozzám
-Nem,dehogy.Teljesen jól vagyok.-nyugtattam-csak a fáradtság.
-Ugyan. Mindenki tudja, hogy nem bírod az iramot. Mért nem szállsz ki és adsz helyet a  tehetségesebbeknek?-kérdezte Kitti.
-Na idefigyelj te csicska-keltem fel-ha nem vetted még észre,most elmondom,hogy engem állítottak legelőre,nem téged,ergo tehetségesebb vagyok min te. Úgyhogy fogd a plasztiksegged és riszáld el magad a halálba,mert rosszabbul jársz,ha én küldelek el.
-Plasztiksegg?Ez eredetei édesem-nevetett Kitti.
-Az apám sebész. Sok plasztikát csinál. Felismerem a műfeneket,és ez az-szólt közbe Gergő,mire mindenkiből kitört a nevetés. Kitti pedig belátva, hogy vesztett, egyszerűen elsétált.
Sajnos ez miatt az összezörrenés miatt nem volt időnk több pihenésre, folytatni kellett a táncot. Most következett a társastánc. A párok érdekesek lettek:
Laura-Gergő
Leila-Roland
Kitti-Máté
Én-Kristóf
A felosztás után el is kezdtük gyakorolni a keringő lépéseit. Az ember azt hinné,könnyű kecsesnek lenni, de ez téves. Elég sokat kell gyakorolni. Az egész ott kezdődik,hogy össze kell szokni a pároknak, ami egy hét alatt szinte lehetetlen. Mindenesetre Kristófnak úgy vettem észre van tehetsége ehhez a műfajhoz is, így szerencsére jó párt kaptam, ellenben Kittivel. Ő meg is érdemelte, hogy olyat kapott, aki nem tudja ezt(Bocsi Máté).
Egy szó,mint száz,agyongyakoroltuk magunkat. Az edzés után jól is esett a forró fürdő,és a ruhaváltás. Miután kész lettem Kristóffal és Laurával sétáltunk egyenesen a suliig. Ma épphogy beestünk,szerencsére még Marika néni nem volt benn a teremben. Öt másodperccel utánunk érkezett
-Gyerekek.Ezt a magyarórát osztályfőnökire kell cserélnem. Sok megbeszélnivalónk van-mondta. Valóban ,,sok" volt. Ilyenek,hogy:
-hogy lettek Bencének hirtelen ötösei matekból, mikor nemrég bukásra állt?
-hogy mért találtak András padjában óvszert?? (egyébként,mint kiderült,az nem az ő műve)
-és,hogy mért táncolunk Laurával..
Ezekért tényleg el kellett halasztani az irodalmat?!?! úúúristeeeeen
-A Tánc az éjszakában?Ott fogtok táncolni?Az a műsor nagyon jól néz ki a reklám alapján-mosolygott a tanárnő, mi pedig csak bólogattunk. Majd kiderül mi lesz..
Az ofő után nyelvtan jött..pfhejj. Valahogy túléltem.
Ezután jött a tesi.Végre valami jó is. Ismét talajtorna, semmi extra. Imádom a gerendát olyannyira,hogy Ricsinek kellett lerángatnia onnan (szó szerint), hogy a többi lány is felmehessen.
-De én gerendázni akaroook-nyafogtam,miközben Ricsi még lefogott.
-Nyugi már kicsi lány, majd megint felmehetsz, ha mindenki végzett-nevetett.
-Biztos?-néztem körülbelül úgy,mint ahogy egy kétéves néz, amikor fagyit akar vetetni a szüleivel.
-Igen-nyugtatott meg, utána pedig lehiggadva leültem a padra.
-Ha nem akarsz beszélni...elmehetek-jött oda Milán.
-Maradj csak-mondtam.
-Csak,hogy tudd. Most nem azért jöttem ide, hogy kifaggassalak. Inkább azért, hogy hogy vagy. Nem úgy értem, hogy a döntés miatt, nem akarom, hogy félreérts. Csak tudom, mennyire kimerült lehetsz a tánctól, meg most ez a dolog a szüleiddel-kezdett el beszélni.Alig találta a szavakat.
-Rebeka-kiabált Dávid-elvigyem onnan?
-Nem kell. Jó helyen van itt-üvöltöttem vissza. Dávid eléggé furcsa arcot vágott, de elfogadta a döntésemet.
-Kösz-köszönte meg Milán,hogy ,,megvédtem".
-Hogy válaszoljak a kérdésedre:Ennél rosszabbul még életemben nem voltam.
-Hogy segíthetnék?
-Szedd le azt a cédát a gerendáról-utaltam Vikire-és intézd el,hogy felmehessek.
Ezt csak viccnek szántam, de a következő percben már tényleg felmehettem. Az eszem eldobom ettől a sráctól. Megöleltem, megpusziltam az arcát, és már mentem is a gerendára.
-Jajj, csajok. Csak öten vagytok, de nem tudjuk 10 perc alatt lezavarni a szertornát, mert ez a kis tehetség állandóan kiharcolja magának a feljutást-röhögött a tesitanár.
-Sajnálom tanár úr,de imádom ezt-mosolyogtam.
-Látom. Csak úgy ragyogsz. És tökéletesen csinálod.-dicsért meg.
Ezért szeretem a tesiórákat. Itt nem szid le senki, hogy elszúrom, mivel nem szúrom el. Ez az óra szinte kötetlen. Akkor megyek és arra a szerre, amikor csak akarom. És tényleg... mindig dicséretet kapok. Ez jól esik. Főleg ilyenkor. De sajnos ez sem tart örökké.Tornaóra után dupla angol jött.
Tehát angol jött. A tanár azt ,,játszotta", hogy 5 szót kérdez. Ha négyet tud a felelő négyes,ha kettőt kettes,stb.
Emília néni Andrást választotta felelőnek. Ötöt kérdezett, négyet tudott,és hármast kapott (??)
-Elnézést tanárnő-álltam fel.
-Igen Rebeka?
-Mért kap hármast,ha négy szót tudott?
-Úgy osztályzom,ahogy akarom.
-Nem,tanárnő. Ön azt mondta, hogy amennyit tudunk annyiast kapunk.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Azzal, hogy nem tartja meg a szavát-mindenki tátott szájjal nézte,hogy vajon mi lesz ebből.
-Hogy mit mondasz?-esett le a tanárnő álla a döbbenettől.
-Igaza van-állt fel hű bajtársam, Ricsi.
-Kértek fejenként egy egyest?
-Igen, kérek hármat, ha cserébe kijavítja András jegyét négyesre.
-Rebeka fogd be elment az eszed?-oltott le András.
A többiek továbbra is némán ültek. Egy szót sem tudtak szólni.
-Elég legyen. Jó hogy nem ti mondjátok meg mit tanítsak. Nekem ebből elegem van. Ricsi, Rebeka, András. Az igazgatóhoz. MOST-üvöltötte el magát,mi pedig szépen lassan (szinte lassított felvételben) kisétáltunk a teremből. A diri irodája felé vettük az irányt, közben pedig András kárált.
-Ez mire volt jó?
-Nem nézhettem végig, hogy hármast kapsz, miközben négyest érdemelsz.
-De ez csak egy jegy.
-De lehet, hogy a félévid múlik rajta.
-András. Hagyd. Barátok vagytok. Had álljon ki melletted-szólt közbe Ricsi gondolom arra utalva, hogy legyen kicsit elfogult velem a történtek miatt.
-Ezt nem hiszem el-nevettem zavartan-mindenki tudja??
-Rebi, ez látszik-mondta Ricsi.
-Ne kezeljetek ovisként. Elbírok mindennel!-kezdtem el könnyezni.
-Ne borulj ki,csak óvni akarunk.
-Jó,persze.
Egyébként szinte sírva mentem be az igazgatóhoz. Büntetésre fog minket holnaptól, de engem a tánc miatt csütörtökön elenged, szerencsére. Az angol többi részére nem ültünk be, sőt Emília néni megkért minket, hogy a második angolra se, így lett egy potya óránk.
A laza ,,angol" után, matek jött. Ricsivel lazára fogtuk, és úgy döntöttünk, hogy ne zavarjuk a padtársainkat, egymás mellé ülünk. Kicsit dumáltunk, aztán átaludtuk az egészet. Éva néni nem bánta.
Az utolsó órának is vége lett, és siettem haza, mivel megígértem Péter bának, hogy bármennyire fáj is a lábam(fáj??Sajog...) elmegyek edzésre. És én az angoltanárral ellentétben állom a szavamat. Sajnos út közben megtalált Dávid.
-Rebeka.Nem gondoltam komolyan,hogy akkor ott beintettem neked-utalt arra az ominózus ügyre,amikor én az erkélyen álltam,ők meg Milánnal lenn,és csak bámultak rám..........- csak ideges lettem.
-Tudom-helyeseltem két lihegés közt,mivel szinte már futottam haza.
-Ha őt választod, ám legyen. Szeretném, ha boldog lennél.
-Ez csodás, és köszönöm-hadartam a ház elé érve. Nyomtam egy puszit az arcára, majd folytattam-de sietnem kell edzésre, el fogok késni. Majd beszélünk.
Azzal bementem a házba, lepakoltam a cuccom, átöltöztem és siettem focira. Mindenki örömmel fogadott, érdeklődtek a lábam felől,mondtam,hogy minden oké, és el is kezdtük az edzést. Elég kemények lettek a csajok, túl sok időt hagytam ki, de épp olyan kegyetlenül játszottam, akár csak ők. Azt hiszem sikerült kicsit bepótolni a lemaradást.
Foci után kicsit dumáltam a lányokkal (főleg Krisztinával) majd hazamentem.
Otthon csak a nagy üres ház várt. Annyira magam alatt voltam a tudattól, hogy nincs senkim, hogy gondoltam egyet és lementem a Téglába. És, hát igen. Kicsit sokat ittam. Hazataláltam,de éreztem,hogy kicsit berúgtam...