Az új telek

Reggel, amikor felkeltem, eldöntöttem, hogy változtatni fogok a szokásaimon és a következő lesz az edzéstervem: Reggel torna, este futás.

Este a sötétben lehet, hogy jobb lesz majd a kocogás.

Tehát reggel tornáztam. Igazából találtam egy csomó videót youtube-on, ezért találomra rákattintottam az egyikre, és azt kezdtem el csinálni. Azt hiszem pont hastorna volt.

Torna után elmentem lezuhanyozni és készülődtem is a tánchoz. Most tettem el pénzt is, mivel lassan két napja,hogy nem ettem...ezt be kell pótolnom. 

Amikor beértem a stúdióba egyből felszaladtam az öltözőmbe, hogy lepakoljak. Az ajtó előtt egy üzenet volt

,,Ha lepakoltál gyere a kondiba. Ma ott kezdjük a napot. Hunor"

Szóval kondi? Az jó lesz. -Bedobtam a táskámat,és futottam is le.

-Sziasztok köszöntem, amikor megérkeztem.

-Rebeka-ugrott a nyakamba Leila-már vártalak. Nem megyünk el délután vásárolni?

-Úúú, ez nagyon jó ötlet, de én büntetésben vagyok egész héten a suliban...-lógattam az orrom

-Szexi, és még rossz is? Ő kell nekem-sétált oda hozzánk Roland, és átkarolta a vállamat. Nekem nem volt kedvem most hozzá, ezért inkább arrébb álltam, de utánam jött.

-Te nem vagy jól-mondta félelmetesen.

-He?-kérdeztem vissza.

-Téged bánt valami...-mondta, mint egy orvos...mint egy félelmetes orvos.

-Őőőő, igen Roland, biztos.-nevettem zavartan-ha most megengeded felugrom a gerendára.

-Nem megy senki sehova-jött be a főnök-ma erősíteni fogtok.

Erősíteni? Semmi gond. Ez már mindenkinek megy...aha gondoltuk. Az,amit a suliban kaptunk,az se volt semmi. Pedig az általános iskolás tesitanárom katona volt, mielőtt a tanításba belekezdett volna, szóval elég durva kiképzést kaptunk.

Egy óránt át erősítettünk, de egy hétnek tűnt.

-Öt perc szünet, látom fáradtak vagytok-jött be Hunor-de közben muszáj megbeszélnünk egy-két dolgot. Szombaton fotózásra kéne mennünk. Az egész csapatra szükség van. Lesz külön a lányokról, külön a fiúkról, lesz páronként, meg mindenhogyan. Bérelni fogok egy nyolcszemélyes limuzint, ami felszed mindenkit. Benne vagytok?

Erre mit mondhatnánk? Ujjongani kezdtünk. Limuzinnal nem minden nap kocsikázhat az ember. De sajnos a vigyor hamar leapadt az arcunkról,mivel következett a társastánc. Alig éltünk, de Kristóffal sikerült valahogy összehozni. 

-Állj már meg a lábadon,te szerencsétlen! Én ilyen bénával nem tudok együtt dolgozni-hisztizett Kitti Máté miatt

-Mindenki azt kapja, akit megérdemel.-sétált be a főnök-nézz végig a többieken. A két legjobb egyértelműen Kristóf és Roland ebben a műfajban,utána jön Gergő,majd Máté. A képességeitekhez mérten döntöttünk.

-Most ön lebénázott engem, uram?-esett le az álla Kittinek.

-Figyelj. Adok neked munkát. Heti 20.000Ft-ot fogunk nektek postázni péntekenként, úgyhogy van jogom lebénázni titeket.

Hát, Kitti most megkapta. A főnök se szereti. Az tény, hogy ügyes, de állandóan kárál... és ez rövid idő után is förtelmesen idegesítő.

Amikor nem sokkal később vége lett a táncnak, szélsebesen futottam fel az öltözőbe, hogy lefürödjek. Olyan szagom volt, hogy az elképzelhetetlen. A hajam is romokban állt,a sminkem is. Egyszóval ronda voltam.

Beléptem az ajtón...és meglepetés fogadott. Egy rózsaszín tálca,rajta két nagy szendvics, egy pohár gyümölcslé,egy szál vörös rózsával. Kitől kaphattam ezt? 

Akkor, abban a pillanatban nem érdekelt. Csak ettem, hisz már nagyon éhes voltam. Csak akkor vettem észre a rózsa mellett lévő levelet,mikor már szinte mindent befaltam

,,Tudom, hogy nem eszel rendesen, ezért gondoltam megleplek. Talán kicsit jobb kedved lesz, ha befalod a szendvicset. Remélem ízlik. Azt nem mondom meg, hogy ki vagyok. A suliban...majd lesz egy jel, ami felfed.     xo "
Vajon ki lehet ez? Nem tudom, de köszönöm neki.

Egész fürdés alatt ezen gondolkodtam, és arra jutottam, hogy két választási lehetőségem van. Vagy Milán, vagy Dávid....ajjha...

Amikor Kristófékkal sétáltam a suliba,teljesen máshol jártam. Csak ezen tudtam agyalni. Na, nem a kaján...hanem a két fiún...

-Rebeka,itt vagy?-kérdezte Kristóf mosolyogva.

-Ja, izé ja. Hol tartottunk?-kérdeztem.

-Ott, hogy öt perce ácsorogsz a termetek előtt,de nem mész be-nézett furcsán.

-Csak elgondolkodtam. Akkor szia.

-Szia-mondta, de még visszahúzott egy ölelésre. Oké tesó,oké...

Amikor beléptem a terembe, észrevettem azt a jelet, amit az üzenetben irtak...a szendvics. Ugyanolyan szendvics volt Milánnál, mint amilyet én is kaptam. Nem tehettem mást,csak odamentem hozzá,és szorosan átöleltem.

-Köszönöm-suttogtam-két napja nem ettem.

-Tudom,ezért csináltam.Megvan a virág?

-Benn hagytam az öltözőbe-mosolyogtam

-Jó helye lesz ott?

-Tökéletes.

-Sziasztok-jött oda Dávid-mizu?

-Semmi.Veled?-kérdeztem

-Nem bírod elviselni, ha velem van akár csak egy percre is, ugye?-kérdezte Milán.

-Nem, tényleg nem bírom. Utálom, hogy veled van, és azt is, hogy téged szeret. Azt akarom, hogy engem válasszon-szögezte le Dávid...

-Akkor talán tenni is kéne valamit -kelt fel Milán.

-Mit akarsz mondani ezzel te *******?-káromkodott Dávid.

-Elég már! Befejeztétek? Ez már annyira unalmas. Dávid inkább menj vissza a helyedre, én is elmegyek a sajátomhoz, te meg Milán maradj itt. Így nem érintkezik senki senkivel, és nem lesz veszekedés.

-De Rebeka...-nyúlt a kezemért Dávid.

-Hagyjál. Tudod...hála Milánnak, tökéletesen  indult a napom. De te most elcseszted. Köszönöm szépen-mondtam odafordulva hozzá. Utána elmentem és leültem a helyemre Ricsi mellé(?)
-Hát te?

-Rosszak vagyunk, szóval üljünk egymás mellé nem?-röhögött.

-Ja,az nem árt.

Amikor bejött Niki néni,egy percre mind megijedtünk. Kedvetlenül toppant be...

-Nekem ma nincs kedvem tanítani. Menjünk le az udvarra-szólt. Mindenki ujjongott, egyedül én nem szóltam semmit, csak lesétáltam.

Kinn leültem a padra, közben odajött Laura... és együtt ültünk szótlanul. Szerencsére megértette, hogy nem akarok beszélni, ezért csak néztük a többieket.

Mért is gondoltam, hogy ez normális óra lesz? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy egy pillanatra fordultam el, aztán amikor visszanéztem Milánék már verekedtek. Niki néni pedig sehol sem volt,hogy szétszedje őket..

-Elég legyen-futottam oda-nektek ez jó, hogy állandóan összebalhéztok? Elment az eszetek? Hát basszus ha így haladunk én választani se fogok.

Nagy csend lett. Mindenki tudta, hogy miről beszélek, de senki nem szólt. Mindenki csak nézett, és várta, hogy vajon mi fog történni.
A fiúk szétmentek,és csak néztek rám...mintha ártatlanok lennének. Nem bírom ezt a nézést
-Ha mindig balhézni fogtok miattam, akkor inkább hagylak mindkettőtöket. Nézzetek egymásra...
-Ez most már nem csak rólad szól. Szidja az anyámat-mondta Milán, és majdnem megindul ismét Dávid felé, de aztán észhez tért.
-Nekem ehhez semmi közöm...
-Hogy a viharba ne lenne?-szólt közbe Zsolt-először Milán, Márk és énköztem volt balhé miattad,aztán most Dávid és Milán közt. Itt mindenről te tehetsz.
-Ha nem lettél volna akkora paraszt,hogy megcsalod,akkor semmi sem történt volna-szólt közbe Milán.-ne merd rákenni a te saradat, amikor még általánosban is ezt csináltad. Ezért lettünk mind ilyenek. Nézd meg mi lett velem. Márkkal. Semelyikünk sem a régi,mióta átvertél mindkettőnket. Rebekát ebből csak hagyd ki. Egy köcsög vagy. A lányok csak azért kellenek neked,hogy meghúzd őket, és utána tovább állj. Ezt az olyanokkal teheted meg, mint Viki, nem olyanokkal mint Rebeka.
-Nem.-mondtam lehajtott fejjel.-igaza van. Ha akkor este nem engedtem volna be a házba, semmi sem történt volna. Másnap már lettem volna olyan okos, hogy nem engedek az első srácnak-nagyot nyeltem. alig tudtam megszólalni. Könnyekkel küszködve folytattam- ez a mostani helyzet is miattam van. Jó barátok lehetnétek, de miattam ez már sosem valósulhat meg. 

Elrohantam,és mintha a történelem ismételné önmagát, András utánam futott. Neki sírtam. És jól esett. A második infó végére össze is szedett valahogy, és be tudtam menni tesire. Ma először kedvetlenül...

-Rebeka...-jött oda Dávid

-Hagyj. Most ne...- szerencsére hallgatott rám,és tovább állt.
Innentől már semmire sem tudtam koncentrálni. A gerendáról is úgy leestem,mint a szél.
-Jól vagy?-rohant oda Milán, mire nem mondtam semmit, csak felkeltem magamtól, és továbbálltam.
Mégis mit tehetnék? Hagynom kéne mindkettőt. Bármennyire érzem is úgy, hogy most, ebben a pillanatban tudnék választani a kettő közül...hogy néznék a másik szemébe utána, akit eldobtam magamtól? Sehogy. Talán tényleg itt kéne hagynom ezt az osztályt. Talán a sulit is. De hova mehetnék?Senkim sincs...apám még úgy ahogy itt van, bár neki is inkább csak a pénze. Anyu..? Anyu sehol sincs...

Tesi után irodalom jött,utána pedig  tripla angol. Most nem harcoltam a tanárral. Ugyan Dávid felelt, és ugyanúgy osztályozta a tanárnő, mint ahogy Andrást...

Dávid hátrafordult hozzám, rám nézett. Biztos arra várt, hogy a védelmébe álljak. De nem...

Órák után a két fiú és én beültünk a büntetésre. Semmi izgi nem volt, ezúttal aludtunk.

Mikor lejárt az idő, az igazgató felkeltett minket, és hazamentünk, de amikor hazaértem, meglepődtem.

-Elnézést uram de maga mit keres itt?-kérdeztem egy munkástól.

-Ó, Kisasszony-köszöntött- az apja küldött minket. Nagyobb lett a telkük, és átalakítunk egy házat a telek végében. Az édesapja szerint tetszeni fog önnek. Ja, és ezt a levelet ő küldi önnek-adott át egy borítékot.

,,Szia kicsim. Tudom, látni sem akarsz, ezért sem vártam meg, hogy hazaérj. Hoztam munkásokat,akik elkészítik a te..tudod mit? nem mondom el. Majd meglátod. A hűtőt feltöltöttem kajával. Egészségedre. Apád"
Na, már csak ez hiányzott. Benéztem a hűtőbe és tényleg volt kaja. Szóval kivettem az eperlevest, és felvonultam a szobámba tanulni. Amikor végeztem tettem egy sétát a telken. Jó nagyra kibővítette apu,az biztos. De vett bele minden félét. Pavilont,hintát..... a kedvemre akar tenni. Nem néztem meg közelebbről semmit, mindenre épp egy pillantást vetettem.

Este elmentem futni. Elég rossz volt. Sajog a lábam. Valószínűleg túl sok hirtelen a tánc, de nem tehetek mást...
Amikor hazaértem lefürödtem,majd hosszas huza-vona után egy kakaóval a kezembe végigsétáltam ismét a kerten. Gyönyörű volt...