Randi Milánnal

Reggel úgy döntöttem, hogy nem edzek. Ennek ellenére nem kelhettem későn, hisz el kellett készülnöm mindennel. Először is ott volt Ádám, akinek feltétlenül reggelit kellett csinálni.
-Csinálj rántottáááát!-nyüszögött.
-Csinálsz magadnaaaak!-mondtam ugyanúgy.
-Lécciii!!!!!-nézett bociszemekkel.
-Jó, csinálok, csak fogd már be!-mondtam, majd elfordultam és odamentem a hűtőhöz. Közben felült a konyhapultra.
-Te vagy a legjobb unokahugi!
-Ha tovább nyalizol, nem folytatom!-nevettem.
-Akkor utállak' -mondta ,,komolyan''.
-Hééééé. Ne ragadtasd el magad!-már majdnem folytattam a mondatomat azzal, hogy ,,na akkor most gyere segíteni", amikor megcsörrent a telefonom.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia, én vagyok az, Milán.-ezután a mondat után teljesen elvörösödtem.
-Ó, szia-szóltam bele.
-Azt beszéltük meg Dáviddal, hogy én kezdem veled a randizást-kezdett bele a mondanivalójába.-ma jó lesz?
-Hát, igen, de van egy kis gond-lógattam az orrom-nekem ma fotózásra kell mennem négyre...
-Akkor...mi lenne ha felhívnál, amikor végzel? És akkor megdumáljuk-ajánlotta fel.
-Tökéletes!-mosolyogtam el.
-Akkor innentől a telefonom előtt fogok ülni.-Jelentette ki.
-Úgy mint órán igaz? Amikor ki kellett jönnöd...-nevettem.
-Az a te hibád volt!-kente rám.
-Te kezdted, hogy nem látsz!-háborogtam.
-Ha nem küldted volna el azt a képet, nem történt volna semmi!
-Hát akkor a csók se lett volna.-mondtam csalódottan.
-Még jó, hogy elküldted azt a képet!-vágta rá egyből.
-Na ugye, hogy ugye? De nekem most mennem kell, Ádám itt van és nem bír magával.-néztem rá az unokatesómra, aki nem tudta feltörni a tojást.
-Rendben. Szeretlek, szia!-köszönt el.
-Szeretlek, puszi!-mondtam, majd kinyomtam.
-Szeretlek! Jaj én is! Nem én jobban! Jaj butus, tudod, hogy én jobban, mint te! -játszotta az eszét Ádám, mire a fejére borítottam egy pohár vizet-ez most kellett?
-Ne akadj ki, kigúnyoltál-erre nem mondott semmit, csak elment megszárítani a haját.
Szóval a reggeli után úgy döntöttünk (döntöttem), hogy elmegyek deszkázni. Ádám sétált közben mellettem.
Mikor kiértünk a Telepre, Dávid és Martin is ott voltak.
-Sziasztok-köszöntem
-Szia Rebeka!-jött oda Dávid készen arra, hogy megcsókoljon, de úgy tettem, mintha nem fognám a lapot, és tovább álltam.
-Mi van veled és Krisztivel?-gurultam oda Martinhoz.
-El vagyunk.-mosolygott-és veletek?
-Őőőőőőőőőőőőőőőő-húztam az időt, közben rápillantottam Dávidra.
-Tud mindent, nem kell hazudni-nevetett zavartan.
-Hát akkor ja. Az amit ő mondott-mutattam a volt pasimra...vagy...nem tudom ki nekem...
Innentől elég zűrös lett a helyzet. Csak úgy izzott a levegő.
-Rebeka! A vasárnap neked jó?-kérdezte Dávid. A randira célzott.
-Hát felvételre megyek Pestre, de ha megvársz, utána jó.
-Megvárlak. Hányra mész?
-Nem tudom, szerintem ma fog kiderülni a fotózáson.
-Fotózás?-mosolygott.
-Aha. Úgy kell tennünk, mintha táncolnánk...-magyaráztam.
-Tényleg...csak a három lány van?
-Nem. 4 lány, 4 fiú.
-Fiúúk?-esett le az álla.
-Társastánc is van, szóval igen.
-Akkor te egy másik sráccal táncolsz?-értetlenkedett.
-Lényegében igen.
-Hát...rendben-higgadt le. (Féltem,hogy jelenetet fog rendezni, de hál Istennek ez nem következett be.)
Egy kicsit még maradtunk. Ádám egész jól elhülyült Dávidékkal, aminek nagyon örülök. Legalább ő legyen el velük.
Délre otthon is voltam  (az unokatesóm elment haza, mivel a randik miatt elmondása szerint csak fölösleges harmadik lenne) és megebédeltem.
Alig volt időm bármire is. Oké, lényegében volt négy órám,ami semmire se volt elég. Tornáztam, fürödtem, beszélgettem a munkásokkal, hívott Laura, takarítottam, meg ilyesmik.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek, amikor beültem a buszba (különjárat csak nekünk) és leültem Roland mellé, mivel odahívott.
-Mizu?-kérdezte
-Semmi se, veled?-érdeklődtem.
-Képzeld. Király srác vagyok!-mondta nagyképűen.
-Most mért?-mosolyogtam.
-Felszedtem egy csajt!-húzta ki magát.
-Ki az a szerencsétlen?-üvöltötte oda Gergő, mire mindenki elnevette magát.
-Tényleg...ki az?-kíváncsiskodtam.
-Hát izé...a nevét nem tom, csak a számát.-mondta egyszerűen.
-Akkora hülye vagy!-ütöttem meg enyhén a fejét, közben nevettem.
Egyébként az odaúton semmi izgi nem történt. Váltogattam a helyemet. Hol Leila mellett, hol Laura mellett, egyszer  pedig. Kristóf mellett ültem. Közben pedig sms-t váltottunk Milánnal.
Rebeka: mindjárt odaérünk...izgulok:$
Milán: Rebeka, ugyan. Ez egy fotózás. Neked meg se fog kottyanni. Tökéletesen nézel ki..:)
Rebeka: Persze, biztosan...:'D
Milán: Nem hiszel nekem?:o
Rebeka: Hát nem..:D
Milán: Majd ma este minden meg fog változni :) Ugye nálam is alszol?*-*
Rebeka: Na, látom mire megy ki a játék...;)
Milán: Nem! Ne érts félre...ennek ahhoz köze sincs...Még csak 15 évesek vagyunk, amúgy is korai lenne.:D
Rebeka: Örülök, hogy így gondolod:D
Milán: De a csók nem tilos...;P
Rebeka:Csak ha megtiltom :D
Milán: Nem fogod, higgy nekem :3
Rebeka:Majd meglátjuk :DDD. De megyek, mert megállt a busz. Puszi:*
Milán: Ügyes leszel, nyugi! Puszi:*
Egy nagy stúdió előtt parkoltunk le. Egyszerűen gyönyörű volt az egész. Óriási színpad, ezer lámpa, kamerák, és stáb fogadott minket, amikor beértünk a tényleges helyszínre.
-Oké gyerekek. Mindenkinek külön öltözője van itt is. És az ajtón ott a nevetek. Keressétek meg, menjetek be. Ott számozással ott lesznek a ruhák. Ugye  tudtok számolni?-kérdezte Hunor, de aztán tovább is lépett-10 percetek van átöltözni és idejönni a sminkeshez.
Hurrá! 10 perc semmire se elég, de valahogy megbírkóztam vele. Egyébként az öltöző hatalmas volt és szendvicseket is kaptunk, szóval király.
-Heló, Judit vagyok. Én vagyok a sminkes-fogott velem kezet egy göndör hajú nő-ülj le!
Nem beszélt sokat (szerencsére), csak megcsinálta a sminkemet. Még javában tartott a készülődés, mikor betoppan HIEN. Erre a pillanatra várt mindenki, de senki sem rohanta le. Hisz ő jött hozzánk. Mindenkinek köszönt és minden táncossal váltott pár szót.
-Szia, Hien vagyok.-jött oda hozzám.
-Szia, én pedig Rebeka. Óriási rajongód!-mosolyogtam.
-Ugyan. Mostantól nyugodtan tekints rám barátnődként.
-Köszönöm!-hálálkodtam.-mikor lesz új zenéd?
-A jövő hónapra tervezem. Figyelj. Kövess be a privát twitteremen, itt a nevem-adott át egy papírt-és ott majd beszélhetünk.
-Rendben, köszi! Bekövetlek.
Nem hittem volna, hogy ennyire kedves lány. Nem úgy viselkedik, mint egy nagyképű liba és ez tetszik!
Egyébként az első szett a Mr.Saxobeat-es ruhánk volt, ami elég sokat mutatott... Mély dekoltázs, falatnyi rövidnadrág. A pózolás könnyen ment, mivel jó fej volt a fotósunk.
Ezután jött a lányok fotózása, aztán a fiúké, majd a társastánc fotózása. Végül de nem utolsó sorban meg kell említeni újra Hien-t, hisz beállt közénk és lefotózkodtunk úgy is.
-Készen vagyunk drágáim!-szólt a fotós.-menjetek, öltözzetek át, addig átküldöm mindenki email-jére a képeket.
Mindenki tapssal fogadta ezt a mondatot, hisz benne volt, hogy végeztünk. Felmentünk átöltözni, közben felhívtam Milánt
-Végeztem. Háromnegyed óra és otthon vagyok!
-Előtted találkozunk. Onnan átsétálunk hozzám, jó?
-Oké, de leteszem, mert öltözök.
-Mond, hogy csak fehérnemű van rajtad!
-Csak fehérnemű van rajtam.-kuncogtam.
-Akkor én most megyek, anya hívott.-hazudott.-csók!
-Csók!-köszöntem el. Azt hitte, hogy komolyan beveszem? Jesszus...idő közben megérkeztek a képek, és átnéztem őket. Királyok lettek!
A hazafele út csöndesen telt, mindenki aludt. Szerencse, hogy az összes tagot a saját otthonánál tettek ki,í gy nem kellett sokat sétálnom. Mikor a busz megállt, Milán már várt rám.
-Hé Rebeka. Csak ügyesen!-kiáltott utánam Laura.
-Okéééé!-kiáltottam vissza, majd odamentem Milánhoz.
-Szia!-ölelt át, majd belepuszilt a hajamba.-na?
-Gyere be, úgyis be kell pakolnom, közben mesélek.-mondtam és hallgatott rám. Felmentünk  a szobámba, megnyitottam a képeket és nézegette.
-Azt a k.....-mondta ki majdnem azt a szót.
-Mi az?-kérdeztem, mert nem figyeltem milyen képet néz éppen.
-Ezen...nagyon...szexi vagy!-mondta. Már érdekelt, ezért oda fordultam. Ja, igen. Ez pont az volt, mikor Rolandot és Kristófot ,,fűztem'' a Mr.Saxobeat alatt.
-Mázlisták azok a srácok!-tűnődött el. Nem bírtam ki, odamentem hozzá, felhúztam magamhoz, és megcsókoltam. Még el sem kezdődött a randi, de már smárolunk.
-Ez...tetszik...ezt...meg...tudnám...szokni...-mondta apró csókok között.
-Pakolnom...kéne...-mondtam ugyan úgy.
-Igazad van!-simította meg a kezem, és elengedett.
-Ilyen nincs!-mosolyogtam.
-Milyen?-értetlenkedett.
-Olyan, hogy még el sem kezdődött a randi, de már tudom, hogy te kellesz.-vallottam be.
-Hát, ezt teszi a vonzerőm.-röhögött.
-Most elszúrtad a pillanatot!-mondtam, majd felemeltem a táskám.-kész vagyok! Mehetünk?
-Persze! -mondta, majd lementünk, bezártam a házat és elindultunk...kézen fogva az utcán. Séta közben nem sokat beszéltünk, de mikor megérkeztünk, minden megváltozott.
-Mekkora csönd van!-mondtam, mikor beléptem a házba.
-De nem ma! Szia, Laci vagyok.-jött oda a bátyja.
-Szia, én meg Rebeka. Bocs a múltkoriért, csak...-emlegettem azt az ominózis esetet, amikor sírva rohantam ki Milán szóbájából, közben pedig leoltottam az épp bemutatkozó testvérét.
-Semmi.Tudom, hogy ez a hülye felidegelt.-mutatott az öccsére.-na én elhúzok. Tietek a ház, de ne hangoskodjatok. A szomszéd néni képes átjönni. Higyjétek el, ,jártam már így.
-Jól van Laci, takarodj már.-küldte el Milán a bátyját.
-Szóval mienk a ház. Ez nem véletlen, igaz?-mosolyogtam huncutul.
-Ne érts félre!-lépett közelebb.-csak nem akartam, hogy bárki zavarjon minket.
-Helyes! Utálom,h a megzavarnak csókolózás közben.-mondtam, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.
-Azért a szobámig fel kéne jutnunk nem?-kérdezte, miközben csókolgatott.
-Ja, nem ártana. -nevettem, majd felmentünk, ő pedig betette a halálos kitérőt, hogy azt nézzük meg.
-Azt hitted, hogy félni fogok igaz? ezerszer láttam ezt a részt, nem félek.-mondtam.
-Bevallom...azt hittem félni fogsz.-mosolygott.
-Valamit nem értek...-túrtam bele a hajamba.
-Mit?
-Mért nézünk filmet, mikor ezt is csinálhatjuk?-kérdeztem, majd megcsókoltam, ő pedig szépen lassan engedett nekem és elfeküdt a földön. Mondanom sem kell, többször elragadtattuk magunkat, akkor olyan öt percekre leálltunk.
-Basszus. Jobban szeretlek, mint hittem.-sóhajtott, miközben az ablakhoz lépett.
-Engem nehéz nem szeretni.-mondtam nagyképűen, közben pedig melléálltam és megfogtam a kezét.
-Félek. Félek, hogy holnap már máshogy látod a dolgokat, a randid után Dáviddal.
-Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy meggondolom magam. Már régóta érzem ezt irántad, csak sosem vallottam be magamnak. De ott...annál a csóknál, amikor a Mc Donald's előtt álltunk...tudtam, hogy kellesz.-vallottam be-Jézusom, miket beszélek? Mint egy szappanopera szereplő.
Nem tudom, hogy csinálja ezt velem. Amikor a közelében vagyok, kizárok mindent...csak neki és az iránta érzett szerelmemnek adok helyet. Ilyenkor...nem tudom...ez kimondhatatlan.
-Azért van ez a randi, hogy mindent beleadjak. Azt fogjuk csinálni, amit te akarsz, mit szólsz?-mosolygott.
-Akkor nézzünk meg egy normális filmet,mert ezt már unom.-nevettem és ismét hallgatott rám. Betette a Nagyfiúk kettőt és nagyon sokat nevettünk rajta.
Aztán úgy éjjel kettő körül még mindig pörögtünk és zenét hallgattunk. Épp a Mr.Saxobeat ment (haha, a képek miatt tette be biztos), amikor táncolni kezdtem. Ő meg csak nézett és láttam, hogy elgondolkodik.
-Na mi az, nem tetszem?-nevettem.
-Ilyet sose kérdezz!-kelt fel, majd magához húzott, és megcsókolt. Körülbelül úgy viselkedtünk, mint a The First Time című filmben a két főszereplő. Ő felültetett az asztalra, és elkezdett csókolgatni. Alig tudtunk leszállni egymásról. Már ott tartottunk, hogy vetkőztettük egymást, mikor rájöttünk, hogy messzire megyünk.
-Várj!-mondtam két csók között.-ezt nem szabad!
-Hmmm...-hümmögött smárolás közbe, majd elengedett. Szerencsére ezek után azért nem távolodtunk el egymástól. Az este ment tovább. Körülbelül négyig lehettünk fenn, aztán nyugovóra tértünk. Hátulról átölelt és úgy aludtunk el. Varázslatos volt!