Évcsi néni

Reggel szokásosan keltem,annyi volt a különbség,hogy Dávid mellettem feküdt,az osztály fele pedig lent a földszinten. Mikor kikeltem az ágyból,sajnos felkeltettem a barátomat
-Hova mész?-nyöszörgött
-Futni.Majd jövök-csókoltam meg
Amikor lementem,Martin már teljes készenlétben állt,gondolom arra várt,hogy induljunk
-Jó reggelt-köszöntem,és elindultunk futni. A többiek ezalatt ébredeztek
-Jó reggelt-ölelt meg- mi a pálya?
-Semmi,elvagyok. Veled?
-Megvagyok
-Bocs,csörög a telefonom.-mondtam. Hunor hívott.Azt mondta mégsem Acsán lesz a tánc,hanem Csákváron,és vasárnap 13:00-kor eljön értem,és kocsival visz fel Leilával és Kittivel együtt megnézni a terepet,és megismerkedni a négy sráccal-Hunor volt
-A táncossrác?
-Igen,ő.
-Gáz van?
-Nem,dehogy. Csak vasárnap Csákvárra megyek,kiderült,hogy ott lesz a tánc.
Alig beszélgettünk,mikor kiértünk a Telepre bemelegítettünk és táncoltunk. Úgy látszik az ,,odafele fussunk" tervből semmi nem lett.
Imádok Martinnal táncolni. Igazi tehetség. Nem is tudom mihez hasonlítsam a tehetségét.
Mikor hazaértem dobtam egy sms-t Körianyunak,hogy a tánc helyszíne változott,szerencsére így is engedi,hogy beszálljak
-Emberek,nemsokára kelni kéne,hogy elkészüljetek-mondtam az osztálynak olyan negyed hét körül. Felmentem a szobámba,és dobtam egy zuhanyt. Kicsit sok időt töltöttem a fürdőben. Épp nem volt semmi rajtam,amikor Dávid lazán besétált.
-Héééé!-kiáltottam fel
-Nyugi cicu-közeledett-nem akartalak megijeszteni
-Mi lenne ha kimennél?-kérdeztem,miközben magamra erősítettem a törülközőt
-De csak most jöttem-nézett rám bociszemekkel,és megcsókolt. Újra,és Újra...Egy idő után kezdte elragadtatni magát
-Nem akarom,hogy ránk nyissanak az osztálytársaink
-Igazad van.De fogat mosni maradhatok?
-Persze-hát persze,mért is ne? Elvégre majdnem meztelen vagyok,de persze,maradj csak
A hajamat ma felkötöttem,csupán az oldalfrufru szerűséget hagytam lógni egymagában.Egy fekete cicanacit vettem fel,mellé az Eiffel-tornyos pólómat,és már kész is voltam.
-Mindenki kész?-üvöltöttem el magam
-Nem,Martin és Krisztina sehol sincsenek
-Nekem lenne egy tippem hol vannak-mondtam,és elindultam az emeletre a vendégszoba felé.
-Khm-nyitottam rájuk.Nem történt semmi,csak csókolóztak,de már így is fél 8 múlt öt perccel,igyekeznünk kellett
-Őő,megyünk-kapkodtak,mikor észrevettek
Az út elég zajosan telt. Nem csoda,hisz a fiúk többségben voltak,és állat módjára vonultak. Ordibáltak össze-vissza,a lányokkal már égtünk rendesen. Csak hátravonultunk és jól kitárgyaltuk,hogy éretlenek.
Matekkal kezdtünk,amiről jól el is késtünk,és amikor a fél osztály egyszerre sétált be a terembe Éva néni nagyot nézett
-Hol voltatok? Nem tudjátok,hogy nyolckor kezdődik az iskola?Az eszem megáll.Mit csináltatok eddig???-kárált..
-Bocsesz Évcsi néni,de Rebekánál aludt a fél osztály éjjel. Jó buli volt,és kicsit elaludtunk-mondta Ricsi,mire nagyot nevettem
-Hogy mondtad az elejét?-kérdezte,mintha nem hallotta volna.Vagyis esélyt adott Ricsinek,hogy  kijavíthassa a hibáját
-Azt mondtam; Bocsesz Évcsi néni-ismételte meg,mire megint röhögtem. A többiek nem mertek nevetni,de én nem féltem
-Na jó.Ricsi nyomás az igazgatóiba.Rebeka elkísérheted,ha már ilyen jóízűt nevettél
-,,Rebeka elkísérheted,ha már ilyen jóízűt nevettél"-ismételtem meg nyávogós hanggal
-Gúnyolódsz is?-nézett rám dühösen
-Nem tanárnő,színészkedek-vágtam vissza,majd kisétáltunk Ricsivel a teremből
-Koccooolj,ászok voltunk tesó-örült magának Ricsi
Mikor beértünk az igazgatóiba,ugyanolyan viccesnek találtuk a dolgot.Szerencsére ezzel nem voltunk egyedül
-Tudjátok,utálom Évát,épp ezért örülök,hogy kicsit kikészítettétek-mondta az igazgató,mi meg alig hittük el amit hallunk
-Komolyan tetszik mondani?-kérdeztem vissza
-Teljes mértékben. De ennek ellenére meg kell büntetnelek titeket. Ezért a hét hátra lévő részében benn kell maradnotok a suliban,büntetésen.
-Királyul fogjuk érezni magunkat-röhögött Ricsi
-A büntetésnek nem ez a célja,hogy jól érezzétek magatokat,de én leszek a felügyelőtanár,ezért a jó hangulat nektek kettőtöknek garantált lesz-mosolygott,majd intett,hogy mehetünk
Mivel úgy gondoltuk utál minket Éva néni,nem mentünk vissza az órájára,leültünk a folyosóra és csöveztünk. Közben jókat nevettünk mindenen,de leginkább azon,amit leműveltünk szegény matektanárral. De hát mit kárált istenem?! Egyszer késünk,és máris úgy viselkedik,mint aki épp menstruál.Nekem is meg szokott lenni,mégsem támadom le egyik tanáromat se.Ez kész.
Miután vége lett az órának,és a tanárnő elhagyta a termet,még vetett ránk egy utolsó ,,megsemmisítő" pillantást,mire szemberöhögtük. Nem mondott erre semmit,csak továbbment
-Nagyon állatok voltatok-tartotta pacsira a kezét Milán
Nem ő volt az egyetlen,aki így örült. Még Zsolt is odajött,bár amikor közeledett felém,Milán és Ricsi felpattantak és elém álltak
-Menj el szépen,öreg!-szólt Milán
-Mért mi lesz ha nem?-próbált kemény lenni Zsolt
-Mindjárt odamegyek!-fenyegetőzött Dávid
-Fhúú Dávid,most nagyon menőnek érzed magad,hogy Rebekával jársz,ugye?Nem is értem,mit szeret benned,téged még anyám se tartana jóképűnek
-Nos,tesó,tévedsz.Anyádat meghúztam tegnap,és nagyon tetszett neki -mosolygott Dávid
-Most meghalsz!-indult meg Zsolt,mire felkeltem
-Várj,Zsolt.Gyere ide légy szíves-hívtam magamhoz,és mint jó kutya,hallgatott rám.Nem mondtam semmit,csak izomból megütöttem,mire mindenki elhallgatott
-Ez király volt-lelkesedett be András
Mindenkinek tetszett a húzásom,kivéve Zsoltot.Persze vele senki sem foglalkozott.
A nap ment tovább,német jött. A tanárnőtől kaptunk egy adag letolást a matek óra miatt,ami persze cseppet sem hatott meg minket.
Német után( négyest kaptam négyest kaptam,ezaaaaaz) duplaangol,majd tesi jött.
Az angol nagyon király volt,párokat alakítottunk (Dáviddal voltam) és beszélgetnünk kellett,bármiről.A lényeg az volt,hogy angolul kellett. Egy csomó szót tanultunk meg ezzel a játékkal.
Tesire pedig már hoztam felszerelést,és be is álltam rendesen.Ma a lányok a gerendát,a fiúk pedig a gyűrűt próbálhatták ki. Péter bácsi megdicsért,hogy kecses vagyok a gerendán. Ennek a bóknak nagyon örültem.
Suli után Laurával és Glóriával elmentünk vásárolni. Csomó új cuccot vettünk,leginkább mondjuk kiegészítőket. Ja,és vettünk ugyanolyan fekete rövidnadrágot,aminek a fenekére rá volt írva angolul,hogy: ,,Fogd meg"
Annyira tetszett,hogy mindhárman megvettünk egyet és meg is beszéltük,hogy holnap ebbe fogunk iskolába menni.
Amikor hazértem készítettem egy zacskóslevest,és kiültem az erkélyre. Talán öt percet tudtam kinn ülni,mert megérkeztek Körianyuék
-Rebeka,kicsim-ölelt meg mosolyogva a ,,pót anyukám"
-Sziaa.Hogy vagytok?
-Nem az a kérdés,hogy mi hogy vagyunk,hanem,hogy te hogy vagy
-Én?Csodásan-mosolyogtam..persze. ,,Csodásan"
-Figyelj,megbeszéltük,hogy Ádám este idejön hozzád,és itt alszik,hogy ne legyél egyedül,jó?
-Az szuper,köszönöm.
-És hoztam nektek normális kaját.-mutatott Köripapa kezében lévő edényekre
-Köszönöm. Igazán hálás vagyok azért,amit értem tesztek
-Ez a minimum. Ha akarod mi is ideköltözünk
-Nem,nem kell. Nem akarom,hisz megvan a saját életetek.
-Nem okozna nekünk gondot,tudod jól
-Tudom,de akkor sem szeretném. El leszek egyedül
Kicsit még maradtak,és beszélgettünk,aztán olyan 6 körül hazamentek,én pedig egyedül maradtam. Folytattam az erkélyen ücsörgést,és egyszer csak megpillantottam Dávidot. Elkezdtünk az erkélyen állva beszélgetni(szokásunkhoz híven),és nem zavartattuk magunkat. Csak akkor hagytuk abba,amikor olyan 8-9 között megérkezett Ádám. Komolyan ő a legjobb unokabátyó. Tényleg itt maradt velem,és egyfolytában ölelgetett,meg puszilgatott. Pedig ő utálja az ilyesmit. És mellettem is aludt,amit egyenesen ki nem állhat.