Nincs is jobb a szombat reggelnél. Reggel hatkor keltem, felöltöztem és mentem is ki futni. Másfél órán át voltam kinn, a végén már csak kocogtam, úgy mentem be a házba. Készítettem magamnak egy gyümölcsturmixot (banános epres turmixot) és mentem hátra a ,,kondimba". Mivel sok minden van benn (futópad, súlyzó, gerenda, bordásfal, és had ne soroljam mik) elkezdtem körülnézni. Végül a trapézon akadt meg a szemem, és megpróbáltam egyik trapézról a másikra ugrani. Először az volt a nehéz, hogy megtartsam a lendületemet. Szerencsére nem szomorodtam el, mikor elsőre nem sikerült, folytattam tovább. Körülbelül délbe hagytam abba az edzést, addig nem is figyeltem a gerendán lévő telefonomra. Aztán amikor ránéztem...5 nem fogadott hívás (Milán, Dávid, Milán, Milán, Ádám) és 3 sms (Leila, Ádám, Milán). Mire felhívtam őket, hogy mi van, kiderült, hogy semmi érdekes nem történt...Milán csak simán aggódott, hogy ettem-e ma már. Azt feleltem, hogy nem, mire ő mondta, hogy 10 perc és átjön...hát rendben.
Ádámnak eszébe jutott egy zseniális ötlet, hogy be kéne piálnunk, de ezt a gyógyszerem miatt passzolnom kellett.
Leila pedig vásárolni akar menni vasárnap, amibe simán belementem.
-Szia!-csókolt meg Milán, amikor bejött a házba.
-Szia. Mit hoztál?-kérdeztem, mikor megpillantottam a kezében a pizzás dobozokat.
-Nos. Kétféle pizza, narancslé, és desszertnek anyu sütije.-mosolygott.-De te mért vagy ennyire izzadt?
-Talán mert kipróbáltam az új kondit?-mosolyogtam.
-Ne vidd túlzásba!
-Jól van apuci, de most elmegyek megfürödni jó?
-Jól van kicsim, addig kipakolok.-mondta, majd megcsókolt, és (nagy nehezen) utamra engedett.
A forró fürdő nagyon jól esett, teljesen felfrissültem tőle. Egy volt a gond. Amikor végeztem eszembe jutott, hogy a törölközőmet a szennyesbe dobtam (amit elvitt köri mama, hogy kimossa), újat pedig nem készítettem be. És még a ruháimat is elfelejtettem behozni.
-MILÁÁN!-ordítottam, mire felsietett.
-Mi a baj?-rohant be.
-Hát...kéne pár cucc, ha nem haragszol.-nevettem zavartan, közben pedig igyekeztem a fürdőfüggönnyel eltakarni magam.
-Mi kéne?
-Hát...mögötted van az a nagy szekrény.
-Igen?
-Na. Abban a fölső polcon vannak törölközők. Lécci hozz ide egyet.-kérleltem, mire odahozta, aztán megállt előttem, és kajánul mosolygott.
-Köszönöm. És most megtennéd, hogy kimész?-nevettem.
-Ne legyél szégyenlős már!-harapta el a száját.
-Milááán!-nyafogtam.
-Majd becsukom a szememet.-nézett rám szitne könyörgően.
-Lécci már!-nevettem tovább.
-A fenébe már, hogy ilyen vagy!-mondta majd kiszedett a zuhany alól, és rámcsavarta a törölközőt, persze előtte gyorsan végigmért.
-Te idióta!-fogtam a fejemet.
-Gyönyörű vagy!-csókolt meg szenvedélyesen. Nem engedett el, sőt felemelt, és a falnak döntött, úgy csókolóztunk tovább. Éreztem, hogy megpróbálja leszedni rólam a törölközőt. Először nem ágáltam ellene, aztán rájöttem, hogy mégsem kéne nagyon eleresztenünk magunkat.
-Milán.-suttogtam.-ezt nem biztos, hogy kéne...
-Tudom, igazad van!-mondta, majd kisétált.
Elég ramatyul éreztem magam amiatt, hogy csak úgy kiküldtem, ezért gyorsan felkaptam a melltartómat, és a bugyimat, majd leszaladtam hozzá. Nem vette észre, hogy ott vagyok, pont háttal állt nekem. Lassan közelítettem felé, majd végigsimítottam a karján a kezemet.
-Bocs, ha bunkó voltam.-kértem bocsánatot.
-Hülye vagy? Én mentem messzire. Amúgy is megígértem, hogy nem foglak megfektetni. Csak...-mért végig mosolyogva.-rohadt jól nézel ki!
-Látod? Ezért nem akarok hízni. Inkább fogyni szeretnék.-mondtam, majd megcsókoltam, de eltolt magától.
-Muszáj enned!-nézett mélyen a szemembe.
-Tudom,de...
-Nincs de! Ha nem eszel, akkor komolyan megbetegedhetsz. És azt senki sem akarja!
-De ha egyszer dagadt vagyok.
-43,5 kiló vagy, az neked hol dagadt?-akadt ki.
-Hát ott, hogy nézz rám!-távolodtam el tőle teljesen.
-Esküszöm te nem vagy normális. Ezentúl velem fogsz enni. Figyelni foglak!-figyelmeztetett, majd visszahúzott magához, és megcsókolt.
Be is tartotta, amit mondott, hisz nem sokkal később ettünk. Teleettem magam, amitől kicsit bűntudatom lett. A kaja után kitalálta, hogy megnézzük a Kört.
-Mi? Neeee!-sipákoltam.
-Mért ne?
-Csak... azt .......ne!-dadogtam.
-Félsz?-mosolygott.
-Az az egyik horror amitől félek.-mondtam lesütött szemmel.
-Semmi baj nem lesz.-mondta, majd leültetett maga mellé, átkarolt, és úgy néztük a filmet. Nagyon félelmetes volt, főleg az utolsó negyed óra.
-Na milyen volt?-kérdezte, mikor vége lett.
-Vidd...innen...a...tévét-dadogtam(ismét).
-Elmenjünk sétálni?-kérdezte.-talán megnyugtatna.
-Igen, az jó lenne.-mondtam, majd felvettem valami utcai ruhát, rendbeszedtem magam, és elindultunk. Elég lassan sétáltunk. Az utunk a telepig tartott, ott lepihentünk, mivel az ötödikesek is ott voltak.
-Sziasztok!-köszöntöttek minket mosolyogva.
-Sziasztok!-köszöntünk vissza.
-Hogy vagy?-jött oda Beni.
-Kössz,jól. És te?
-Én is meg vagyok.-nevetett.-beálltok focizni?
-Na, Milán. Beállunk?-néztem rá akkora szemekkel, amekkorákkal csak tudtam.
-Álljunk!-adta be a derekát, aminek nagyon megörültem.
-Oké srácok, de akkor külön csapatban lesztek!-mondta mosolyogva Szabi.-Rebeka te velem leszel!
Szóval én Szabival és egy csomó vadidegennel, Milán pedig Botival, Benivel és egy csomó vadidegennel volt.
A játék alatt megismerkedtünk még két sráccal Bálinttal és Petivel. Mindketten jó arcok, bár látszik rajtuk, hogy durván bajosak. Piások és drogosok, az biztos. Egyszóval: új legjobb barátok.
Kicsit még maradtunk dumálni, utána pedig hazamentünk. Milán nem maradt éjszakára, szóval egyedül voltam. Este kiültem az erkélyre, és ott találtam Dávidot (persze, ő a saját erkélyén volt). Egy ideig beszélgettünk, aztán le kellett lépnie csajozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése