Roli

Reggel elég korán keltem,még  az ébresztő előtt, ezért úgy döntöttem bekapok valamit. Az eperleves mellett döntöttem. Lehet, hogy leves, de hidegen akkor is isteni. Kaja után elkezdtem tornászni.  Utána jött a szokásos rutin: fürdés, hajcsinálás, smink, öltözés. Ma a tánchoz egy cicanacit, az I♥ Hip Hop-os pólómat, és a deszkás cipőmet vettem fel. Deszkát ragadtam és elindultam a táncra. Útközben csatlakozott Laura és Kristóf, szóval együtt mentünk.
-Sziasztok-köszöntünk a többieknek mikor beértünk.
-Húú de jól nézel ki ma Rebeka-szólt oda Roli.
-Köszi-mosolyogtam. Jól esett, még ha nem is gondolja komolyan. Lehet, hogy komolyan gondolja, de ő úgy néz ki, mint aki minden lányt fűz. Hát engem ne füzögessen...nincs rá szükségem.
-Gyerekek. Ma tökéletesítenünk kell az összes táncot. Itt van mindenki?-lépett be Hunor, a főnökkel az oldalán.
Miután meggyőződtek róla, hogy mindenki itt van, el is kezdtük a táncot. Kiderült a forgatókönyv is
Először egy nyitóünnepség lesz (?), ami annyit jelent, hogy Hien (igen, az a Hien!!) jön, és énekelni fog.
Ezután egy lányos tánc következik, amit egyébként már el is kezdtünk gyakorolni a Yeah Yeah Yeahs című számra.
Ezt követi a fiúk tánca, Lil Wayne go dj című zenéjére
Utánuk következik a Mr. Saxobeat.
Zárásként pedig a keringő.
-Komolyan jön Hien? Ez király-örült Leila.
-Igen,szerintem is. Tök jó hangja van-értettem egyet vele, mint mindig.
-Hien? Megduom.-kiabálta be Roli, mire mindenki elkezdett nevetni. Amikor már csillapodtak a kedélyek, odajött hozzám, és átkarolta a vállam.
-Téged is megfoglak-suttogta a fülembe.
-Engem? Engem biztos nem. Nem vagy te akkora arc, hogy megdughass-nevettem.
-KIHÍVÁS ELFOGADVA-üvöltötte el magát-Máté gyere ide.
-Mivan?-kérdezte.
-Ezennel fogadok veled abban, hogy megdugom Rebekát.
-Két hét alatt-tette hozzá.
-Elment az eszed, ha azt hiszed sikerülni fog-forgattam a szemem, de nem hatotta meg...
Szóval a tánc folytatódott,mára tökéletesítettük az összes táncot, kivéve a lányokét...az nehéz. De meg fogunk birkózni vele. Ma délután úgyis lesz még egy próba.
Amikor végeztünk felmentem az öltözőbe, és gyorsan beálltam a zuhanyzóba. Olyan jól esett a fürdés.
Zuhany után kiszálltam, magamra csavartam a törülközőt, de már késő volt...
-Szia kicsilány-harapott bele alsó ajkába Roli.
-Te mit keresel itt?-sipákoltam-menj már ki!
-Nyugi,csak gondoltam beköszönök-mosolygott.
-Hagyjál már fel kell öltöznöm.
-Nyugodtan,nem vagyok szégyellős-mondta és leült. Hát jó, gondoltam. Megoldottam simán, hogy úgy öltözzek, hogy ne lásson semmit
-Te......-kezdte el mondani.
-Igen?
-Még csak fehérnemű van rajtad-csodálkozott.
-Engem nem zavar, ha fehérneműben meglát valaki.
-Na de tangában?
-Ez nem tanga.
-De majdnem.
-Majdnem se.
-Figyelj...izéé...most mennem kell-dadogott, közben pedig takarta a....
-Jó,menj-nevettem.
Miután felöltöztem, és kisminkeltem magam (most már zavaró tényező nélkül) lementem Kristófékhoz,és elindultunk.Szépen lassan. Én nem siettem el, hisz matek lesz, a tanár meg úgyis utál.
Kristóf ma úgy döntött, ellógja a sulit, így az út utolsó részét Laurával sétáltam végig.
-Komolyan bement az öltözőbe?És...a végén felállt neki?-ámuldozott.
-Mondom...nagyon durva volt-nevettem.
Sziasztok-köszöntünk, mikor beértünk a terembe. Én odamentem megölelni Ádámot (jól van na, néha hiányzik) és közben odakiabáltam Laurához.
-De Laura ezt senkinek se jó?-kérdeztem.
-Persze, lakat a számon-mosolygott-de én hagynám magam.
-Én nem vagyok Bitch!-kacsintottam, de természetesen nem vette sértésnek.
-Mi van veled meg a fiúkkal?-suttogta Ádám.
-Nem tudom...-néztem félre, de felemelte a fejemet.
-Hé! Bárhogy döntesz, én támogatlak. Csak ne legyél szomorú! Ma suli után átmegyek hozzád,jó?-kérdeze mosolyogva.
-Ott is aludnál?-kérdeztem a világ legjobb unokatestvérét.
-Persze. Akár egész héten is-nem mondtam semmit, csak megöleltem. Sajnos a szeretetáradatnak Éva néni vetett véget.
-Mindenki a helyére. Ez matekóra, nem játszótér.
-Na megjött a r*b*nc-súgta nekem Ricsi, mire összepacsiztunk.
Ma azért figyeltem, hisz nem árt átmennem, bármennyire is utálom a tanárt.
Mikor kicsengettek, András odajött hozzám.
-Kijössz focizni?-kérdezte-a felsőbb évesek kihívtak minket, hogy focizzunk velük. Ricsi is jön.
-Egye fene, megyek. De nem lesz kevés a szünet?
-20 perces,a tanárok értekezlete miatt.
És lementünk. Az ötödikesekkel fociztunk. Úr isten nagyon állat, ahogy fociznak. Simán beválogatnák őket a Barcelona csapatába...
-Basszus, Rebeka te királyul focizol ahhoz képest, hogy elsős vagy, és még lány is-szólt oda nekem egy srác, akit Szabinak hívnak.
-Amúgy igen. Azt hittem, hogy a mai elsősök...bocsánat! nulladikosok bénák-röhögött egy másik, Botond.
-Mekkora köcsög vagy szegény csajjal, biztos meg van illetődve-oltotta le a haverját Benedek.
-Ő? Megilletődve? Ő sose-nevetett András.
-Na majd meglátjuk. Szombaton ráértek?-kérdezte Beni.
-Én nem-húztam el a szám.
-Shit...Akkor vasárnap?
-Az egész hétvégém foglalt.
-Mi a fenét csinálsz te?-nevettek.
-Majd meglátjátok hétfőn este hatkor a tévében-kacsintottam, majd tovább álltam.
Mire beértünk, az óra elkezdődött, így bocsánatkérések közepette ültünk le a helyünkre.
Elég unalmas óra volt. Bence felelt, és akkora egyest kapott, hogy még a naplóba is alig fért be..
Ezután angol jött, ahol Ricsi mellett ültem, és úgy viselkedtünk mint az idióták. Egész órán nevettünk, meg hülyültünk, de Emília nénit annyira nem hatotta meg. Semmi gond. Legalább elvoltunk.
A duplaangol után siettünk tesire, ahol nagy meglepetés várt ránk,
-Ki tudja mi ez a szerkezet?-kérdezte Péter bácsi. Mindenki hallgatott. De én tudtam mi az.
-Ez egy cirkuszi trapéz-feleltem.
-Kitűnő Rebeka. Tudjátok beszéltem az igazgatóval, és megengedte, hogy feldobjam az óráinkat. Ezért trapézon fogtok gyakorolni. Kezdésnek mondjuk Milán és Rebeka.
Király.Na mindegy. a feladatunk annyi volt,hogy próbáljunk elrugaszkodni a trapézon úgy,hogy amikor az ugrás következne legyen elég lendületünk. Hát nem akart összejönni. Negyed órán át gyakoroltunk, közben sokat nevettünk. Aztán leváltott minket Zsolt és Viki. Nekik még annyira se ment, mint nekünk, szóval égett a fejük rendesen.
Az izgalmas tesi után vége volt a napnak. Az iskolát tekintve. Amúgy meg Laura, Leila (mert hogy elhívtuk őt is) és én elmentünk vásárolni. Semmi nagy cuccot nem vettünk, csak pólókat.
Épp, hogy haza tudtam menni ledobni a cuccaimat, futhattam táncra.
-Szia kicsim-jött oda Roland.
-Roli cuki vagy, de ma nincs hozzád kedvem. -mondtam, majd tovább álltam...volna. Csak, hogy a kezemnél fogva visszahúzott, megfogta a derekamat, és magához szorított.
-Tudom, hogy bejövök neked-símogatta meg az arcomat.
-Nem,nem jössz be-mondtam nyersen-légy szíves engedj el.
-Rendben.
-Köszönöm-és elengedett. És ez ment egész táncon. Bepróbálkozott, én leoltottam, ő elkullogott.
Amikor véget ért az edzés bekopogtam az ő öltözőjébe.
-Gyere-kiabált, majd benyitottam.
-Bocsi, nem akartam bunkó lenni.
-Megértelek...-nézett szomorúan.
-Van valami baj?
-Semmi,csak....
-Csak?
-Csak már annyira sz*r ez így.
-Hogy?
-Hogy bármelyik lánynál próbálkoztam be eddig, valahogy semelyik se szeretett meg. Akkor se ha normális voltam, akkor sem, ha ilyen voltam, mint egész nap veled...
-Figyelj. Te nagyon rendes srác vagy. Őszintén megmondva, még jól is nézel ki-mosolyogtam rá. Aztán észrevettem, hogy nem néz rám, ezért felemeltem az állát. -én nem azért nem hagyom, hogy fűzz, mert nem jössz be. Csak nekem most nagyon nehéz...így is két fiú közt kell döntenem. Nem akarok bunkó lenni, de nem hiányzik még egy harmadik is.
-Bocsi, akkor leállok. És a fogadást meg felejtsd el. Az is köcsögség volt.
-Ugyan semmiség.-mondtam-na gyere te hülye, öleld meg Rebekát.
És tényleg odajött (bár röhögve) és megölelt. Szegény srác. Nem tudtam, hogy mindig felültetik
Ma úgy döntöttem, egyedül sétálok haza. Gondoltam, hogy majd a hazaút alatt gondolkodom Milánon és Dávidon. De csak szerettem volna. Rolin járt az eszem...szegény. Pedig jól néz ki, nem értem mit nem szeretnek benne a lányok...
-Sziaa-köszöntem Ádámnak, mikor hazaértem, bár nem értem mért erőltettem magam, amikor a  Project x egyik zenéje szólt max hangerőn. Tudtam honnan jön a zaj, így felmentem a szobámba és kikapcsoltam.
-Éppen egyszemélyes bulit tartottam-durcizott be.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze, mond csak-ült le mellém az ágyra.
Elmondtam neki Rolit, megint Milánékat, és aput is. Most nem sírtam, csak beszéltem. Néha szólt egy-két szót, de ő sem tud mit mondani a helyzetemre, ahogy senki más sem. A döntés egyedül rám marad...