Hideg zuhany

Reggel ugyanúgy hatkor keltem, mint tegnap, és elmentem futni. Mikor hazaértem, hátramentem a ,,kondiba'', majd olyan kilenc óra körül dobtam egy sms-t Leilának.
Rebeka:Na, akkor ma vásárlás?
Leila:Ahaa. Mondjuk 10-kor tali előttetek?:D
Rebeka: Akkor csak 1 órám van készülődni :O De egye fene :D Várlak!:D
Hát ennyi volt a sportolás, ugyanis sok volt a dolgom.  Először is elmentem fürdeni, utána megszárítottam, és begöndörítettem a hajamat, kisminkeltem az arcom, aztán pedig a gardróbom előtt állva tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy I'm Bitch feliratú póló, és az új gatyám mellett döntöttem (amelyiknek a fenekére rá van írva, hogy fogd meg).
Tízre itt is volt Leila, szóval indulhattunk a plázába.
-És van konkrét terved, hogy mit akarsz venni, vagy csak a költekezés a cél?-kérdeztem.
-Csak a költekezés.-nevetett.
-Ezért vagyunk mi ilyen jóban.-mosolyogtam.
-Menjünk be a H&M-be! Ott van egy nagyon aranyos csipkés ruci, amit meg akarok venni.-utasított Leila, ezért bementünk. Tényleg aranyos kis ruhát nézett ki magának. Vajszínű volt, körülbelül a térdéig ért. Nagyon jól állt neki, ezért természetesen megvette (nem zavarta, hogy 8500 Ft-ba került.)
Ezután az utunk a következő ruhaüzletbe vezetett, ahol egész szép összeget hagytunk ott. Én vettem két pólót, egy pulcsit, egy hosszú csőnacit, és három fullcap-et. Leila is hasonló arányban vásárolt, szóval a dolgozók ma nagyon örültek nekünk. Már tele volt a kezünk szatyrokkal, és nagyon ki voltunk fulladva, ezért úgy döntöttünk megállunk hamburgerezni. ( És megint ettem, hurrá!)
Körülbelül délután kettőig voltunk el, addig nagyon sokat nevettünk. Kettőkor azonban elváltak útjaink, mivel Leilának haza kellett mennie.
Amint bementem a házba letettem a cuccaimat. Megkönnyebbülés volt a karjaimnak, amik már totál elzsibbadtak. Közben Milán írt sms-t.
Milán:Mit csinálsz?:3
Rebeka: Most jöttem haza :D
Milán: Akkor 10 perc múlva gyere át ;) És vegyél fel fürdőrucit :D
Rebeka: Fürdőrucit?:D
Milán: Igen :D
Akkor most áshatom elő a bikinimet... találtam összesen hármat, abból az egyik szakadt volt, a második rám se jött, ezért az utolsó mellett kellett döntenem, amivel semmi gond nem volt.
A fürdőrucira felkaptam egy könnyen levehető ruhát, majd elindultam Milánhoz. Épp Dávidék előtt sétáltam, amikor megpillantottam, hogy a házuk előtt álló kocsiban ő ül. Észrevett, szóval kiszállt.
-Neked van kocsid?-néztem nagyokat.
-Persze. És ezt kapd ki! Jogsim is van.-kacsintott.
-Gratulálok, szép verda!-néztem végig a kocsin. Amúgy annyira nem tetszett, de nem mondhattam meg neki.
-Kösz! Milán mesélte, hogy mész hozzá. Elvigyelek?
-Azt megköszönném.-mondtam, és beszálltam a kocsiba. Az út gyorsan telt, nem igazán beszélgettünk. Amikor odaértünk megköszöntem a fuvart, és kiszálltam. Mikor felnéztem, isteni látvány fogadott. Milán félmeztelenül, csurom vizesen állt a kertjükben.
-Szia!-köszönt.
-Szia.-csókoltam meg.
-Van rajtad fürdőruci, ugye?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, van.
-Akkor vedd le azt a ruhát, arra nincs szükség.-hallgattam rá, és levettem. Megkérdeztem, hogy ,,mért kellett fürdőruha?" de a választ egy adag vízzel együtt kaptam, ugyanis a locsolótömlővel telibe locsolt.
-Héééé!-kiabáltam fel.-ezt még visszakapod!
-Dehogy kapom vissza. mondta, majd odajött hozzám, és megcsókolt. Teljesen belefeledkezett a pillanatba, ezért gondoltam egyet, kirántottam a kezéből a tömlőt, és most ő kapott egy adag vizet.
-Nana! Ez Milán játéka.-mondta óvodás hangon. És így ment tovább a délután. Egyszer ő locsolt, egyszer én, aztán csókolóztunk.
Nyolcig kinn szórakoztunk a kertben, aztán hideg lett, ezért Milán javasolta, hogy menjünk be. Rám csavart egy törölközőt, és leültetett az asztalhoz.
-Komolyan minden nap kajálást fogsz szervezni nekem?
-Mért, ettél ma már?
-Képzeld, ettem.
-És mit?
-Hamburgert.
-Ja, arra van szükséged. Az egészségtelen. Ezért eszünk gyrost.-nevetett.
-Na mert az sokkal egészségesebb.
-Van benne sali!-védekezett.
-Oké, oké, igazad van!-adtam fel, majd nekiláttunk a kajának. Én tényleg örülök neki, hogy törődik velem, hisz ez nagyon aranyos tőle, de kezd sok lenni, hogy egyfolytábam kajáltat. Nem vagyok én malac, hogy etetni kelljen.
Egészen tízig maradtam, addig beszélgettünk, közben megérkezett Laci, szóval ő is leült hozzánk, aztán Milán hazakísért.
-Jó nap volt.-mondta, mikor a ház elé értünk.
-Igen, klassz volt.-mosolygotam.
-Akkor holnap találkozunk a suliban.
-Ja, találkozunk.-helyeseltem, majd hosszasan megcsókoltam. Mivel elég hideg volt, most nem húztuk el a búcsúzkodást, csak hagyta, hogy bemenjek. Király nap volt!