Az este elszabadul!

A szombat általában pihenéssel telik a diákoknak. 10-11 körüli kelés,gépezés egész nap. Aha,igen.Az átlag diákoknak igen. De az nem én lennék,ezért ötkor felvettem az új mezemet,és nacimat,és felhívtam Milánt
-Jó reggelt álomszuszék. 10 perc múlva legyél készen-köszöntöttem
-Rebeka,öt sincs még-nyöszörgött.
-Ne akard,hogy betörjek hozzátok!Készülj el!-azzal letettem,és hívtam Márkot,aki frissebb volt,mint valaha.
-Oké,oké. 10 perc múlva Milán előtt?Ok.Mit csinálunk?-kérdezte
-Nem tudom,de ilyenkor futni szoktam,szóval menjünk valahova.
Hát igen,ez én vagyok.Reggel ötkor felhívom a két legjobb haveromat,hogy jöjjenek és csináljunk valamit.
10 perc múlva tényleg találkoztunk Milánék előtt. Egyik se késett.Mindkettőnél deszka volt. Márknál kettő is
-Rebeka szívem,ez a tied-és átnyújtotta az egyik deszkát
-Ez az enyém?-hüledeztem
-Bizony. És megtanulsz deszkázni-puszilt meg
-Hallod,Márk a telepre visszük?-kérdezte Milán
-Ja,az tuti hely a kezdő cicáknak-kacsintott rám Márk
Sétáltunk,és beszélgettünk. Reméltem,hogy nem jön szóba,az a bizonyos dolog,de Márk mégis belekezdett
-És csajszi,mizu pasiügyben?-biztos nem azért kérdezte,hogy kicsesszen velem,csak szimplán nem tudja,hogy milyen a helyzetem
-Semmi...-fordultam  el
-Rossz helyre tapintottam?-kérdezte suttogva Milánt,mire ő csak bólintott
-Bocsi,Rebeka nem tudtam-ölelt át
-Semmi baj.
-De ha majd helyrejössz hívj fel jó?Csak mert bejövős vagy-nézett rám teljes komolysággal
-Rendben,majd csörgök-röhögtem
1 perc múlva ott is voltunk a telepen.
-Oké Rebeka-kezdte Milán.- Múltkor már egész jól álltál a deszkán. Most megtanulsz elindulni is. Azt úgy kell,hogy...-és elkezdte magyarázni,magyarázni,magyarázni. Körülbelül az egészből annyi maradt meg,hogy: ,,blablablablablabla''. Csak a vége rémlik: ,,Na,akkor így csináld!" Mi?Micsoda?!De nem figyeltem! Nem akartam,hogy rájöjjön,igazából máshol jártam,ezért azokat a filmeket idéztem fel,amikbe láttam ilyet.Vettem egy mély levegőt,és megpróbáltam. Annyira féltem,azt hittem leesek.De mégse. Egyszer löktem magamon,utána gurultam. Akkor szembejött Márk
-Rebeka,kanyarodj!-ordított rám
-De nem tudom,hogy keeeell!-kiáltottam ijedten
És akkor már egyikünknek sem volt ideje kanyarodni,egymásba ütköztünk. Márk hanyatt esett,én meg pont rá.
-Jól vagytok édeseim?-kiabált oda röhögve Milán
-Persze,szerelmem.-kiáltott magas hangon vissza Márk .Kész,végem volt röhögtem
-Jól vagy?Bocsi-kértem bocsánatot Márktól.
-Persze,nyugi.Estem már el nemegyszer,ez meg se kottyant,sőt,még jó is volt-mosolygott. Először nem értettem mire gondol,a ,,jó" alatt
-Jó?-kérdeztem vissza
-Hát...rám estél-kereste a szavakat.
Először köpni-nyelni nem tudtam. Most...bejövök neki? Szó se róla,nagyon jól néz ki.De nem akarok fiúkat egy ideig.Azt se tudom ki iránt mit érzek.ÁÁÁÁÁ!
Nem volt időm ezeken gondolkodni,mert hirtelen megjelent Zsolt
-Rebeka,beszélhetnénk?-kérdezte tőlem.Olyan volt,mint amikor megismerkedtünk..olyan...nem is tudom. Arra nem voltak szavak...
-Őő....ja-próbáltam ridegen válaszolni
Gondolom a fiúk elég zabosan nézhettek,mert Zsolt oda szólt nekik valami olyasmit,hogy ,,nincs para,nem bántom". Azzal félre is hívott.
-Nem akartalak megbántani pénteken,oké?Csak elszabadult a pokol,amíg felmentél a tanárért,történt pár beszólás,és elvesztettem az eszemet. Sajnálom.És így utólag,elég nagy hülye voltam,hogy megcsaltalak,meg azért a pár napig is,amikor Vikivel ,,jártam". Sajnálom-azzal átölelt,a fülembe súgta,hogy szeret,megpuszilt,és elsétált.
Én csak bámultam magam elé. Most megint összekavart. Utána néztem,és tudtam,hogy újra beleestem. Mikor már tisztes távolságra volt tőlünk,odajöttek Milánék
-Rebeka..-kezdte Márk
-Ne,ne...hazamegyek...-mondtam nekik,és elindultam..sírva.
-Nem mész sehova-rántott vissza (finoman) Milán
-De...de...-nyökögtem a könnyeimmel küszködve.-Most ez mi?Megint idejön,és szépeket mond,és összekavar,a ******** azt se tudom lassan már,hogy anyám iránt mit érzek-és azzal kitört belőlem a zokogás
-Tsssssst,nyugi Rebeka,minden rendben lesz,itt vagyunk-Még fél óráig biztos vigasztaltak.Aztán összeszedtem magam,és elkezdtünk újra deszkázni. Délig voltunk kint,és megbeszéltük,hogy háromkor előttem találkozunk,és újra kijövünk
-Akkor háromkor-köszöntem el tőlük,és bementem a házba. Amint beléptem az ajtón,apa összefonott karral várt
-Hol voltál?-kérdezte
-Hát először a szokásos reggeli futásra indultam,és deszkázás lett belőle-mutattam fel a deszkát-miért mi a baj?
-Anyád kórházban van
-MIIIIII?-ideges lettem
-Semmi baj,csak sokat hányt,és inkább bement. Megfigyelésre benn tartják,hátha van valami a babával,de eddig semmi,az orvos azt modnta nem kell idegeskedni,csak anyád kicsit kimerült
-Huh,azt hittem nagyobb gond van. -könnyebbültem meg.-Figyi apu,megfürdök aztán ebédelünk?
-Persze
Felmentem,gyorsan megfürödtem,akkor volt fél1,megebédetünk,akkor volt 1 óra.És még így is volt kettő,szóval az első órát tanulásra szántam.Megtanultam mindent,amit kellett,a maradék időmben pedig deszkázásra alkalmasabb ruhát vettem fel.
Kicsit nyújtóztam,és már három óra is lett. A fiúk időben ideértek,szóval elmentünk a telepre.Mentünk?versenyt futottunk. Milán lett az utolsó,egy hajszállal pedig Márk  az első
-Levertem mindkettőtöket!-kérkedett Márk
-A kezdők szerencséje-lihegtem neki.-Milán béna voltál
-Látod,még ő is ezt mondja!-röhögött Márk
-Jólvan,sok a bagó,ez van-próbált kibúvót keresni
-Na mi van,újabban cigizel?-lepődtem meg
-Ja.Bocs,hogy nem szóltam,chhh-forgatta a szemét
-Most mi a bajod?!-értetlenkedtem
-Milán nyugi már-szólt közbe Márk
-Tudod mit?Tökmindegy Rebeka.Tökmindegy-fordult el.
-Most mi a francot csináltam?Őszintén,semmit!-kezdtem felemelni a hangom
-Nem számít érted?Mindegy. Miért mondanám el,amit gondolok,ha attól neked csak nehezebb lenne?!-kiabált vissza
-Mi ??? Mond már basszus ne szórakozz-idegesedtem fel
-Mindegy,megyek a francba. Csőtök-azzal elgurult
-Ez mi a franc volt?Mit csináltam?-kérdeztem Márkot
-Gyere,eljössz hozzám-azzal átkarolt és elsétáltunk hozzájuk.
A szobája
-Mit csináltam?-kérdeztem ismét
-Rebeka,Milánnak most nagyon nehéz......-kezdte-eléggé kiakasztja ez a dolog,ami veled meg Zsolttal van
-És ezért kell így viselkedni?Ez kész...-felfele néztem,hogy ne csorduljon ki az első könnycsepp-lelépek,nem baj?
-Nem,dehogy-azzal megölelt,és utamra engedett
Írtam egy sms-t Ádámnak
Rebeka:ráérsz?
Ádám:ja,mér?
Rebeka:menjünk el piálni,vagy valami.Benne vagy fél óra múlva?
Ádám: Viccelsz?10 perc múlva is. Gyere a mama háza mögötti kunyhóba 30 perc múlva. Ott várlak
Ott is voltam,és mindent bekészített.Pia,cigi,drog. Minden volt.
Abból az éjjelből semmi nem maradt meg,totál kiütöttük magunkat.