Békülés♥♥♥

Egy újabb Márkos reggel.A szokásos napirendi programokon mentem végig,bár most a futáshoz becsatlakozott Márk is.Amikor hazamentünk először én mentem fürdeni,és amikor visszamentem a szobámba,eléggé meglepődtem. Ádám ült az ágyamon
-Szia,hát te?-köszöntem neki mosolyogva,majd puszit nyomtam az arcára
-Szia,hát gondoltam benézek.De látom nem vagy egyedül- mutatott Márkra,majd rám nézett  amolyan ,,ti rejtegettek valamit" nézéssel
-Tudom mire gondolsz,de Nem!-persze,hogy tudtam mire gondol.Azt hinné kavarunk.
Szóval így telt a reggel.Amikor kész lett Márk is,hárman indultunk el a suliba. Ő,én, és Ádám.Így legalább már nem méregettek minket az osztálytársak,amikor beléptünk.Természetesebbnek tűnt a dolog,hogy az uncsim is ott volt
-Nocsak,Nocsak. Rokonnal is?Rebeka,ez undorító-lépett oda hozzám Viki
-Én a helyedben meg se szólalnék. Gruppen Zsolttal,és Bencével?-emeltem ki az utolsó mondatot
Látszott a boszorkányon,hogy kissé meglepődött,megszólalni se tudott,inkább tovább állt.
Kicsit később megjött Milán.És megfogott az az érzés. Az a bizonyos ,,nem tudok vele veszekedni,szeretem-imádom,mint a bátyámat" érzés. De nem mehettem oda. Neeem. Ahhoz én túlságosan büszke vagyok
Amíg elsétált a padom mellett,végig egymásra néztünk. Amíg Milán neki nem ment Kristófnak
-Basszus Milán,bocsáss meg,bocsáss meg-esedezett Kristóf.Kicsit túlreagálta
-Nyugi tesó,én voltam. Nem tudtam levenni a szemem a....egy...a...egy csodás dologról-nézett vissza rám,majd tovább ment.
Nagyot sóhajtottam.Szerencsére Laura pont odajött köszönni,ezért Márk nem tudott rákérdezni semmire
-Sziasztok lányok-öleltem meg őket
-Sziaa.Ma vásárlás?-kérdezte-tudom,hogy Glóriának hasmenése van,de attól mi még ugye megyünk?
-Persze.Kúráljuk ki magunkat,és vásároljunk.Amúgy is akartam egy új karkötőt venni-kezdtem bele a beszélgetésbe.
Minden tiszteletem Márknak. Végig hallgatta a lányos dumánkat,és nem ment el.Végig a reakciómat figyelte,amikor Milán elment előttünk.
A különös helyzetet köztem és Milán között nemcsak Márk,hanem Ricsi is észrevette,így természetesen odajött,és rákérdezett
-Rebeka.Mi van Milánnal?Tegnap felhívtam telefonon,és annyira összevolt zavarodva.Ezért gondoltam átmegyek hozzá.Bementem a szobájába,és valami közös képet nézegetett veled.Nagy a gond?-érdeklődött
-Kö...közö....közös képet..?-dadogtam
-Azt.
Erre nem mondtam semmit,csak sóhajtottam,és az emlegetett szamárra néztem.Visszanézett.És akkor még jobban éreztem,hogy hiányzik...
Matekkal kezdtünk.Éva néni bejött,és köszönt
-Jó napot kívánok!
Az osztály egy emberként óbégatta vissza ugyanezt,kivéve Bencét.Ő hozta a formáját.Kisétált a tanárnőhöz,letérdelt elé,és így szólt
-Kiskezit csókolom Éva néni!Jól tetszik lenni?-csókolt kezet Bence.Mondanom sem kell,hogy a tanárnő szabályosan hülyének nézte az osztálytársunkat,ennek ellenére válaszolt,majd ,,visszatessékelte" Bencét a helyére
-Ne,ne!Ne küldjön el.Jó leszek magához!!-ordította a padjához menve.
Ezen kívül az órán kívül még volt németünk,duplaangolunk,és végezetül egy tesink
Az érdekes a tesi volt. Péter bácsi kitalálta,hogy ,,párosnyújtást" csináljunk,mert az összehangolja a csapatot.Eddig tök jó volt,Laura rögtön lestoppolt,de akkor a tanár úr eloszlatta a rózsaszín felhőket
-Nem,nem,nem.Én választom ki a párokat.A párok a következők:
Kristóf-Noémi
Ádám-Márk
Viki-Attila
Rebeka-Zsolt
Ricsi-Laura
András-Bence
Milán-Péter

Egyébként az furcsa volt,hogy amikor kimondta a tanár az utolsó párt(Milánt,és Pétert) akkor Peti lányosan felkuncogott,és elkezdte rágni a körmét.Hát rendben.Szegény homi
Pár perc múlva neki is álltunk a nyújtásnak.Közben beszélgettünk
-Gergő nagyon szeret téged-mondta Zsolt
-Komoly?-mosolyogtam
-Ja. Ma reggel is.Bementem köszönni neki,erre ilyet szól: ,,Hoj van Jebeja?"-röhögött-teljesen kiakadtam.Bemegyek hozzá életemben egyszer köszönni,akkor is más érdekli
-De édes,egyem meg-virultam
-Te édesebb vagy-nézett pimaszul
-Ne,ezt hagyd.-fordultam el-várj pihenjünk
Körbenéztem,hogy a többiek hogy haladnak.Többiek?Ugyan.Kit álltatok.Csak Milán érdekelt.Hol van az én majdnem bátyám?Mosolyog vajon az én majdnem bátyám?Érdeklem még a majdnem bátyámat? Ilyen,és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben,amikor végre megpillantottam. Nem volt szép látvány.Na. Mármint nem ő nem volt szép,hanem,hogy hogy nézett szegény Petire.Persze,a kis homi nem értheti ezt,nagyon ki van bukva Milán(persze,miattam...) ezért fúj a világra,megmakacsolta magát,hogy márpedig  nem nyújt meleggel.És ezt így ki is nyilvánította.Már nem lehetett bírni vele,tiszta ideges volt,vörös volt a feje.
Odafutott hozzám Ricsi:
-Rebeka,csinálj már valamit!-kiáltott fel.
Pár percig csak ültem,és gondolkodtam.Mit csináljak?Menjek oda?És,ha rontok a helyzeten?Meg kellett próbálnom.Odaszaladtam
-Héé,Milán nyugi.Tsst!-csitítottam.-Hé,állj már le!Minden okés
Megpróbáltam lefogni a kezét.Eleinte erősködtem,aztán engedett az akaratomnak.A szemembe nézett,megsimította az arcomat,várt 5-10 másodpercet,és tovább állt.Csak néztem utána.Elsétált.
Visszafordultam Ricsihez,és ennyit mondtam: ,,Megoldottam a feladatot"
Tesi után hazementem,felkaptam a pénzem,és indultam is vásárolni.Közben Márk szólt,hogy elmegy deszkázni,későn jön,ha akarok,majd nézzek ki.
Szóval Laurával vásároltunk.Én új karkötőt,ő pedig gyűrűt keresett.Ebből az egészből az lett,hogy ő mindent talált,csak megfelelő gyűrűt nem,én meg ugyanígy voltam a karkötővel.Ezért inkább pólót,meg nadrágot vettem.Lassan ki fog folyni a szekrényem,annyi lesz benne a ruha.
Ötig lógtunk együtt,aztán Laura hasa elkezdett görcsölni(átok és áldás egyben,ha megvan) ezért hazakísértem,én is hazafutottam a deszkámért,és elmentem Márkhoz.
A fél osztály ott lógott a telepen. András,Zsolt,Milán(...),Márk(ugye.persze) és Bence Attilával
Egész jól elhülyültünk,vagyis elhülyültek azon,hogy hogy deszkázom(állításuk szerint bénán),amikor Milán közbeszólt
-Te Bence-szólította le a helyi ,,humor heroldot"-ha még egyszer beszólsz Rebekának nem marad fogad.
Hirtelen nagy csend lett. Mindenki engem nézett,hogy vajon mit lépek.Gondoltam egyet,és odagurultam Milánhoz(így legalább mindenki fogta a lapot,hogy el kéne fordulni)
-Milán...-kezdtem volna bele
-Jaj Rebeka.Nem tudom menne-e-sóhajtott
-Mármint a  barátságra gondolsz,ugye?
-Persze.Tudom,hogy te nem érzel úgy irántam,mint én irántad-sóhajtott...ismét
-Nem akarlak kínozni,azzal,ha megint barátok leszünk.Vagy nem tudom,hogy neked ez mennyire lenne jó,vagy rossz-igazán nem tudtam mi neki a jó.
-Azt tudom,hogy mi a nem jó.Mert tegnap már eret tudtam volna vágni a hiányodtól
Ettől a mondattól elállt a szavam.Hirtelen azt sem tudtam,mit csináljak.Aztán gondoltam egyet,és szorosan átöleltem.Gyanítom a többiek figyeltek minket,mert amikor meglátták az ,,összeborulásunkat" elkezdtek tapsolni meg húúúúúú-t üvölteni
Körülbelül 8-ig biztos a telepen voltunk.Boldogan. Együtt a csapat,Milánnal újra béke van,nem volt veszekedés.Király volt
Este hazamentünk,és ott már nem volt semmi izgi. Csakhogy egész éjjel nem aludtam.Dáviddal sms-eztem. Elvarázsol az a srác.A dumája,istenem..az a sok bók.A kedvesség.
Béna voltam,nem vettem lejjebb a képernyőfényt,szóval Márk felkelt az sms miatt,és észre sem vettem,de az egészet elolvasta
-Húú,kedves srác-szólalt meg hirtelen.
-ÁÁÁÁ-sikítottam-megijesztettél te hülye
-Jó bocsi.Szurkolok nektek-mosolygott rám
Nem akartam egész éjjel smseket írni,ezért elköszöntem Dávidtól,és leléptem aludni.