A Blog

Kedd.Egy napra a műtéttől
A reggel fájdalmasan indult,hasogatott a lábam,de ezzel az új cuccal a lábamon legalább könnyebb volt lejutni a konyhába a gyógyszerért.Bevettem a fájdalomcsillapítót,fél óra múlva hatott is,és akkor gondoltam egyet.Ha már úgyis enyém az egész nap,átnézem a szekrényemet.Elvégre hetente vásárolok,sok ruha van,amit nem használok. Felvittem két dobozt,az egyikre ráírtam,hogy ,,szemét" a másikra meg,hogy ,,nem szemét",és el is kezdtem.Az első fölösleges cucc egy mackónadrág volt.Komolyan.Életembe nem volt rajtam,ezért a ,,szemétbe" dobtam,ahova bekerült még a tavalyi tornacipőm,pár agyonhasznált póló,és egy csíkos nagyon-nagyon retró póló.A ,,nem szemét"-be sok jó póló került,ami még a tavalyi stílusomhoz volt köthető. Néhány ,,I♥ pop", feliratú vagy szívecskés fölső, egy Justin Bieber-es póló,amit a nagyi küldött,mert összetéveztette Justint Lil Wayne-nel (?!),és még ehhez hasonló darabok.Egy doboz nem is volt elég.
Az addig oké,hogy válogatom a cuccaimat,de mit csinálok azokkal,amik nem kukábadobhatók? Először megmutatom Laurának,Glóriának és Noéminek,hogy kérnek-e valamit. Ha nem,akkor készítek egy blogot,és elkezdem árulni őket.
Tartottam egy kis ebédszünetet,közben pedig felhívott apu
-Szia lányom,hogy vagy?-érdeklődött
-Jól,köszi,bár kicsit fáj a lábam,lekötöm magam,szóval elvagyok
-Na és mi jót csinálsz?
-Szanálom a cuccaimat.Ami nem kell azt eladom.
-Na ez egy jó ötlet!
Kicsit még dumáltunk,majd lerakta a telefont,mert fogat kellett fúrnia.
Hirtelen kopogtak,szóval kisántikáltam az ajtóig.A postás volt az
-Te vagy Juhász Rebeka?-kérdezte
-Én lennék
-Ez a tied-adott át egy csomagot
-Köszönöm szépen-azzal becsuktam az ajtót,és letettem a dobozt az asztalra.
Kinyitottam,és először egy levelet pillantottam meg.Ez állt benne
,,Szia Rebeka,remélem jól vagy.Mivel most lábadozol küldtem egy kis túlélőcsomagot,ami talán segít.A fájdalmad nem fog elmúlni,de legalább megmosolyogtat.Legalábbis remélem. Hétvégén megyünk Vértesacsára megnézni a házat. Remélem összefuthatunk,hisz hétfőn este megyünk csak haza,addig egy hotelben fogunk lakni.Hiányzol.Fogadd sok szeretettel a Szeretlek Csomagomat.Dávidod"
Mennyire édes már.Egyébként a csomagban volt egy póló,és egy nadrág(gondolom mindkettő az övé.Mindenesetre a póló biztos,mert ez volt rajta a kirándulásunkon is) egy fénykép magáról (kihagyhatatlan) ,és egy füzet.Kinyitottam,és az első oldalon ezt olvastam
,,Ha esetleg van olyan dolog,amit senkivel sem osztanál meg,írd bele.Ez a napló csak a tied. Találni fogsz a csomag allján egy pici dobozt,amiben egy nyaklánc lesz,a nyakláncon pedig egy kulcs. A kulcs nyitja a könyvet.Most direkt nem zártam le,mert tudtam,hogy először ezt pillantod meg. Hord azt a láncot,legyen ez az első hivatalosnál is hivatalosabb ajándékom neked!♥"
Mennyire édes ismét.El is kezdtem írni bele.Igazából úgy írtam,mintha neki beszélnék(mármint Dávidnak),hogy egyszer majd,ha betelik,elolvashassa.
Ahogy ki is terveltem,suli után átjött a három lány megnézni a cuccaimat. Glória elkérte a Justinos pólómat,amin kicsit meglepődtem,Laura elkérte a rózsaszín gitáros felsőmet,Noémi pedig azt az aranyos virágos rucit,amit sajnos kinőttem. Ennyit kértek el,aztán megszerkesztettük a blogot. Feltettünk mindent,amit csak tudtunk(lefényképezve) és vártunk. Komolyan elhittük,hogy 5perc múlva tolongani fognak az emberek úgy,hogy se face-re se msn-re se sehova nem raktuk ki,hogy ez a blog létezik.Komolyan elment az eszünk.
Olyan négy óra körül elkezdtünk unatkozni,így kitaláltuk hogy a többi cuccomat is átnézzük.Találtunk fölösleges körömlakkot,régi telefontokot,hajráfokat,üres fotóalbumot,ami egyikünknek sem kellett,így azt is felraktuk a blogra.A frissítés közben beszélgettünk,és kiderült,hogy Noéminek tetszik Kristóf.Istenem milyen aranyos.Elmondása szerint fél attól,hogy leszólítsa,hátha leégeti,vagy ilyesmi,mire megnyugtattam,hogy a kiszemeltje biztos nem olyan.Kedvesnek látszik.Megígértem neki,hogy elbeszélgetek Kristóffal és igyekszem majd kideríteni,hogy ő hogy van ezzel a dologgal.
Kicsit később még jobban összemelegedtünk,és úgy kezdtünk el beszélgetni,mintha 50éve barátok lennénk.Elmondtam mi történt Milán és köztem,mire Noémi elkezdett káromkodni.Nem is hittem a fülemnek.Mi van?! Ő olyan visszafogott lánynak tűnt,erre bumm kitört.Teljesen meglepődtem.
Még kicsit dumáltunk,elmeséltem a csomagot,aztán hazamentek a lányok.
A nap hátralevő része unalmasan,pakolászósan telt.Mivel befekszem a kórházba összerittyentettem egy kis táskát,amit ,,Túlélőcsomagnak" kereszteltem el.Ötletes név.
Egész este face-n voltam,hisz annyira féltem,hogy aludni se tudtam.
10 körül viszont kidőltem,addig Dáviddal,Márkkal,és Ricsivel dumáltam