Reggel szokásosan ötkor keltem,szokásosan elmentem futni,szokásosan ettem és fürödtem,a végén szokásosan sminkeltem,felöltöztem,és még szokásosabban begöndörítettem a hajam. Épp indulni készültem,amikor telefont kaptam
-Halo?-kérdeztem
-Szia,én vagyok,Zsooolt-lelkesedett
-Ja,csak te.Mit akarsz?-kérdeztem(ismét),mostmár kedvetlenül
-Arra gondoltam,hogy ez a fasirt tök rossz. Haverkodjunk. Nem kell összejönnünk ismét,de legalább ne utáljuk egymást-magyarázott
-Ennél szánalmasabb nem is lehetnél.Telefonon?!?! Legalább mondanád a szemembe.-azzal letettem a telefonomat,felvettem a fejhallgatót,az ipad-en beállítottam Shontelle- Impassible című számát,és elsétáltam a suliba. Amikor beérkeztem az infóterembe,még senki se volt ott,csak én és Zsolt.(Mert mért is ne...)
Azonnal odafutott hozzám.És szóról szóra elmondta,amit a telefonban is
-Na?-kérdezte végül
-Nem tudom-válaszoltam,mire belépett Márk. Látta,hogy közelebb vagyunk egymáshoz Zsolttal,mint általában,ezért megkérdezte:
-Mi a franc?!?!
-Semmi,csak bénázik előttem-válaszoltam,majd ellöktem az exemet,és továbbmentem
Márk leült mellém,és halkan megkérdezte:
-Rebeka.Jól vagy?-simította meg a derekamat.Nem tudom mért,de a sírás kerülgetett,és amikor észrevette,Márk szorosan átölelt
-Nyugi,minden rendben lesz-suttogta.
A nagy ölelkezésünk eléggé szokatlannak tűnhetett kívülről,ezért amikor Milán,és Glória(megint együt,de miért?!) megjöttek,kérdőre vontak minket.
-Ez meg mi ez?-kérdezte elsőnek Milán
-Semmi.-válaszoltam.Még látszódhatott,hogy sírtam,amit Milán észre is vett,és tudta(vagy inkább gondolta),hogy ennek köze lehet Zsolthoz,szóval egyből odament,és a pólójánál fogva felemelte
-MI A FENÉT CSINÁLTÁL TE *****************?-káromkodta el magát
-Nyugi tesó,közöm nincs ehhez-röhögött Zsolt
-Milán,tényleg semmi-próbáltam beleszólni.Letette az exemet,elszámolt 5-ig,aztán kitört:
-Semmi?Semmi?Megcsal basszus,és annyit mondasz,hogy semmi?Basszus te sírsz!!!!-teljesen kiakadt,amin Zsolt,csak röhögött
-Lécci,ordítsd még ki,hogy sírtam légyszíves,csak erre vágyom!-kiabáltam vissza
-Egyáltalán,hogy lehettél ekkora hülye,hogy jártál vele?!-háborodott fel
-HOGY MI? Ekkora hülye?-csitultam el a végére.-Oké,akkor egy ********* hülye vagyok,ja.-Azzal kimentem a teremből. Nem telt el 10 másodperc,Zsolt futott utánam
-Most nem hülyeségből futottam utánad. Jól vagy?-,,aggódott"
-Téged ne érdekeljen-bementem a wc-be,megmostam az arcom,és visszamentem infóra.
Az óra kötetlen volt,azt csináltunk,amit akartunk,ezért jógyerekek módjára facebook-on és msn-en lógtunk.
Én csak msn-en.És Ádám rám írt:
Ádám üzenete:Rebus,okés vagy?:OO Hallottam a veszekedést
Rebeka üzenete:Gondolom mindenki tud róla (Y) ....
Ádám üzenete:Csak a bennfentesek,mint például én :). De jól vagy?:\
Rebeka üzenete: Nem.Mért lennék?Zsolt újra tapad,nem tudom mit csináljak,hisz még szeretem,emellett Milánnal vesztem össze,és szó szerint lehülyézett. Vagy várj.Jól vagyok :DDDDD
Ádám üzenete:Suli után,lepakolsz,és átjössz
Rebeka üzenete:Nincs kedvem
Ádám üzenete:Nekem sem volt ma kedvem suliba jönni,mégis itt vagyok!
Rebeka üzenete:jó..
Egyébként a két infó rém unalmasan telt,alig vártam,hogy kicsöngessenek,és indulhassak tesire. Ami egy pokol volt. Mindkét fiú(Zsolt,és Milán is) ötpercenként rajtam lógtak. Az egyik könyörgött,hogy haverkodjunk,a másik pedig a bocsánatomért esedezett,emellett még Viki is rátett egy lapáttal,az idegesítő beszólásaival,mint például: ,,Tee,majd ha összejön mindkét sráccal,hívj meg egy négyes buliba" És hasonlók. Rosszabbak is voltak.Sokkal,de azok erősen cenzúrázottak.
A kimerítő futás után magyarunk volt,ahol a tanár látta,hogy nem vagyok jó passzban,ezért megkímélt.
Nyelvtan után triplaangol jött,mert mért is ne.Nagyon örülült az egész csapat. Márrkal ültem együtt-szokásosan-és beszélgettünk mindhárom órán.Igazából csak próbálta elterelni a gondolataimat,az egész napról,meg mindenről,ami nagyjából sikerült is neki.
Órák után még elbúcsúztam az osztálytól. Glóriát,és Laurát megöleltem,mire Márk is oda jött,hogy ő is kér,mire én szívesen megöleltem.Nem is kellett több bátorítás a fiúknak,egyből odajött András és Kristóf is(Kristófon meglepődtem,ő olyan visszahúzódó).
Utolsónak Péter állt be a sorba,aki azt mondta,hogy: ,,Juppííí,ingyen ölelés,gyere barátném!" Az egész csapat szakadt a röhögéstől.A hab a tortán az volt a srácoknak,amikor Petit tényleg átöleltem. Bence jól elpoénkodott.Például elkiabálta magát,hogy :,,Szexy lányok ölelkeznek,ahhhhwwww'',amin szintén mindeni röhögött.
Suli után hazafutottam,ledobtam a táskámat,és a tegnapi muffinból vittem Ádámnak.
Egészen este 7-8-ig ott voltam nála,igazán jól szórakoztunk. Amikor hazamentem,anya épp hányt.
-Anya mi a baj!?-ijedtem meg
-Semmi,kicsim,csak a terhesség átka-mosolygott
Este bepakoltam a táskámba,kicsit msneztem,fürödtem,majd elaludtam.VOLNA,de Milán írt egy sms-t
,,Rebeka.Sajnálom a történteket.Nem gondolom,hogy hülye vagy,csak nagyon ideges voltam.Zsolt annyira felhúzott,hogy nem tudtam gondolkodni.Nagyon szeretlek!!!!♥ Milán(od).''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése