Reggel hétkor felkeltem,anya segített elkészülni(törött lábbal nehezebb az élet) és kilencre sikerült beérnem a kórházba.
-Jónapot!Gyógytornára jöttem Zolihoz-mondtam a portásnönek
-Zolihoz?-kuncogott(?!)-első emelet,hármas terem
Első emelet,hármas terem.Így hát felcammogtunk.Az ajtó előtt mondtam anyunak,hogy bemegyek egyedül,szóval nélküle folytattam az utamat.Bekopogtam,benyitottam
-Heló-köszöntem Zolinak
-Szia Rebeka,örülök,hogy látlak.Hogy vagyunk ma?-érdeklődött
-Kicsit fáj a lábam,de azt hiszem jól vagyok
-Akkor kérlek feküdj le az ágyra.-szót fogadtam neki,lefeküdtem,és bejött a doki.
-Szia Rebeka.Most leszedjük a gipszet,készítünk egy röntgent és megnézzük mi lesz.
Így is történt.Fél óra alatt megvoltunk mindennel,megvártam az eredményt,ami nem volt valami jó
-Figyelj.Megmondom az őszintét.Nem rózsás a helyzeted.Ahogy látom nagyobb gond van,mint hittem.Nem a szalaggal,az rendben lesz.De ezt a törést nem lehet gipszel megoldani.Meg kell műtenünk.Édesanyád itt van?-szólt az orvos
-Persze,itt ül az ajtó előtt.-mondtam,majd Zoli behívta anyát,és őt is beavatták
-Mikor lenne alkalmas az időpont a műtétre?
-Esetleg...szerda 12 óra?-ajánlotta fel az orvos
-Köszönjük,az jó lesz
-Altatással fog menni,másfél órás műtét lesz körülbelül,azután itt kell maradnod minimum hétfőig. Zoli végig figyelni fog a lábadra,benézek én is.Elég érdekes eset meg kell,hogy mondjam.
Annyira megijedtem az egész műtéttől,hogy amikor hazamentem,elkezdtem hisztizni,hogy mért kell ezt.Először Vikit okoltam,hogy mért jött felém.Aztán Péter bácsit,hogy miért fociztunk.Aztán anyut,hogy mért kell suliba járnom(?!).Szóval nagyon örültek a szüleim a hisztimnek.
Egész délután csak ez járt a fejemben.Kicsit el akartam terelni a gondolataimat,ezért felmentem msn-re,ahol nagy meglepetésben részesültem.Az egész osztály a termünkben volt(jóval suli után) és kamozni akartak velem.De édesek!! Kb másfél órán át dumáltunk(Persze Milán egy szót sem szólt,de ott ült a háttérben,és végig engem nézett...).Meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy ennyire érdeklem őket.
Délután Laura,Glória,és Noémi átjöttek,hogy megnézzék a lábamat. El is felejtettem mondani. Valami ideiglenes cuccot raktak a lábamra,ami körülbelül a zöld és a barna szín keveréke,szóval úgy néztem ki,mintha lekakilta volna a lábamat egy nagy fóka.
Laura természetesen nem bírta ki nevetés nélkül.Épp elmúlt a röhögőgörcsük,amikor megjött Ádám. Azt a dolgot Glóriáról komolyan gondolta.Annyira meg volt szeppenve a közelében,hogy én éreztem kellemetlenül magam.De olyan volt,mintha Glória is így viselkedne.Vajon lesz köztük valami?Ilyeneken gondolkodtam.Teljesen elbambultam,míg Ádám észhez nem térített
-Rebi ribi hol jársz?-nevetett
-Bocsi izé..gondolkodtam-néztem rá amolyan ,,rólad és Glóriáról fantáziáltam" nézéssel.
Azt hiszem fogta a lapot,mert kicsit elpirult.Sose láttam Ádámot ilyennek.Ilyen szerelmesnek.Átváltozott 4 évessé,aki mindentől fél,de komolyan. Este hat körül betoppant Milán(!!) Mire Lauráéknak véletlenül...dolga akadt,ezért mindenki lelépett.Csodás
-Nem akartam veszekedni,csak kiakadtam-kezdett bele
-Persze,te sosem akarsz,aztán mindig féltékenykedsz
-Mert szeretlek b*sz*d.....-fordult el
-Jó,de ennyire nem kéne!
-Szeretnelek?-emelte fel a hangját
-Például!-mondtam,szinte üvöltve.
-Szóval ezt akarod?-kiabált rám
-Talán!!!-folytattam a veszekedést
-JÓ!-sétált ki
-JÓ!-kiabáltam utána.
Amikor kiment a házból,anya felszaladt
-Mi történt?-ijedt meg
-Semmi,ő egy csicska
-Kicsim,ne mondj ilyeneket
-De hát ha az?!Mindegy hagyjuk
Gondolom anya felfogta,hogy egyedül akarok lenni,mert kisétált.Nem akarok erről beszélni senkivel.Hogy most ez így alakult.Ez van,és kész. Minek béküljek ki vele?Hogy megint leprostizzon?Nem hiányzik nekem ez,de nagyon nem.Mindig ez van.Azt mondja szeret,kibékülünk,leprostiz,összeveszünk,és kezdődik a kör elölről. Azt hiszem van most nagyobb gondom is,minthogy az ő hülyeségeivel foglalkozzak.És lehet,hogy ez önző felfogás,de a hátam közepére nem kívánom őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése