Ez a valami pedig a tánc lesz

-SRÁCOK-hallottunk egy ismerős hangot,majd megfordultunk
-Szabi?-néztem úgy,mint aki pucér négert lát.Odafutottam és megöleltem-Hát te?
-Jöttem értetek-mondta. Nyilván furcsa fejet vághattunk,mivel hozzátette- Hunor kért meg,hogy vigyelek titeket haza
-És te honnan ismered Hunort?
-A bátyám-mondta ki lazán,mire Rolival összenéztünk. A meleg és a...és a legkanosabb ember a világon testvérek-Látom mélyen érintett titeket. Na gyertek,menjünk haza.Negyed óra alatt csak észheztértek
Beültünk Suzukiba,és Vértesacsa felé vettük az irányt.
Mivel éjjel semmit sem aludtunk,megpróbáltunk pihenni,de természetesen nem jött össze
-Mért jöttetek haza?-érdeklődött Szabi
-Hosszú-vágtuk rá egyszerre
-Hunor mesélt,hogy balhéztatok....de gondolom nem ok nélkül,ti nem szoktatok úgy
-Eleve szar kedvünk volt,mert a köcsögökkel kellett..kellett volna együtt dolgoznunk-kezdte Roli
-Aztán rátett egy lapáttal,hogy valami...Vanessa..? Nem tudom,hogy hívják nem méltatom arra,hogy megjegyezzem a nevét. Szóval feljött hozzánk valami szuka,és elkezdett ,,haverkodni"-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe- és nagyon ásznak érezte magát pusztán attól,hogy ő idősebb.
-És akkor azt nem is említettük,hogy Hunor mindent elmondott rólunk,főleg Bekáról azoknak a köcsögöknek-szólt közbe Roli
-Tehát megsértődtetek-zárta rövidre
-Ezt,hogy értsük?-kérdezte
-Sehogy-mondta komolyan-Akkor most jöhet egy kis üdv itthon buli?
-Nem!-vágtam rá egyből-Nem akarom,hogy bárki tudja,hogy itthon vagyok,amíg nem mentem el valakihez
-Kihez?-kérdezték szinkronban
-Nem fontos-zártam le,majd előhalásztam a telefonomat a zsebemből,mivel sms-t kaptam Bencétől
Bence: Dávid állapota rosszabbodott
Rebeka: ??????????????
Bence: Még mindig kómában van,és semmire sem reagál :( Két hét?!
Rebeka: A Tégla mögötti sikátorban este 10-kor. SENKINEK EGY SZÓT SE!
Bence:Te itthon vagy?!
-Megérkeztünk-állt meg a házam előtt Szabi. Kiszálltunk,kivette a cuccunkat a csomagtartóból és elhajtott
-Bejössz?-mosolyogtam Rolira
-Persze-mosolygott vissza,majd bementünk a házba.
-TIIBIII-ordítottam-Na ki jött meg?!
-Hol van?-kérdezte Roli
-Nem látom sehol.Megnézem a kertben-mondtam,majd kimentem a hátsóajtón. Ott feküdt a jakuzziban és félig aludt. Mellette piásüvegek úsztak,rajta pedig két csaj volt egy szál semmiben
-Felkelni ribancok-ébresztettem a népet- Egy-kettő. Takarodjatok anyátokba!
-Mi vaan?!-hisztiztek
-Takarodjatok a gecibe,vagy megkuratlak titeket úgy,hogy tágulásban fogtok meghalni!-mondtam,mire kiszálltak a vízből és elmentek
-Ne már,még megcsináltam volna őket-nyöszörgött Tibi
-Na gyere-mondtam,majd kisegítettem a jakuzziból-Felviszlek a szobádba. Aludj egyet
Felkísértem az emeletre,a szobájába.Öt másodperc se kellett neki,bezuhant az ágyba és elaludt. A szobája kész katasztrófa volt. A földön cigicsikkek és piásüvegek,hogy a női fehérneműt ne is említsem. Szörnyű látvány volt,más oldalról nézve a dolgokat viszont büszke vagyok rá
-Eszünk valamit?-kérdezte Roli,mikor leértem a konyhába
-Lássuk csak-mondtam,majd kinyitottam a hűtőt-......van pizza
-Az jóóó-kiáltott
-Halkabban hülye,Tibi alszik-mondtam,majd kitettem a pizzát,ő pedig evett
-Te nem eszel?
-Nincs étvágyam-szörnyülködtem a körülbelül két hetes pizza láttán.
-Mennem kéne-mondta teleszájjal-anyáék azt se tudják még,hogy itthon vagyok
-Menj csak-mosolyogtam
-Addig mit csinálsz?
-Hát figyelj....most három óra....lezuhanyzok....átöltözök...szerintem elmegyek deszkázni-döntöttem
-Én alszok.De persze előtte bemegyek a Mc Donald's-ba-nevetett,majd elbúcsúztunk és elment
Követtem az előre megfontolt rendet. Elmentem lezuhanyozni,amiből végül kádazás lett és ráncosra áztattam magam. Ezután gyorsan felöltöztem (a BVB-s új nadrágom,s a BVB-s pólóm,valamint a BVB-s cipőm),megkerestem a deszkámat és elmentem a Telepre. Szerencsére nem volt kinn senki,ezért nyugodtan tudtam deszkázni. Azt hittem egyedül lehetek,de tévedtem,hisz megjelent néhány fotós,kamerákkal
-Kik önök?-tettem magam elé a deszkámat
-A helyi TV-től vagyunk-mondta egy magas férfi,mögötte körülbelül öt ember állt
-Én pedig az országos zenei csatornától-mondta egy nő
-És mit szeretnének?
-Csak pár kérdés-mosolygott a férfi-igazán semmiség
-Jó-mondtam,majd unottan leültem
-Mikor jöttél haza?-jött a férfi első kérdése
-Körülbelül egy órája-adtam a közömbös választ
-Miért?-kérdezte a nő
-Mert azokkal a köcsögökkel nem lehet együtt dolgozni-mondtam
-A One Directionra gondol?-kérdezték
-Igen
-Miért?
-Mert egyszerűen nyomorékok. Főleg az a szuka,aki velük van
-Bizonyára Vanessára gondolsz-mondta a nő
-Nem tudom,nem is igazán érdekel. Nem méltó arra,hogy megjegyezzem a nevét-mondtam kissé nagyképűen,de jogosan
-Talán megbántott téged?
-Megbántani?Pff..-nevettem.-Inkább csak felbaszott agyilag
-Miért?-kérdezte a férfi,majd a mellette álló ember közelebb jött a húszméteres kamerájával
-Megtenné,hogy nem bassza a kameráját a pofámba?Köszönöm-hátráltam
-Csak még egy kérdést-szólt a nő
-Kérdezd anyádat!-mondtam,majd középső ujjam a magasba toltam és elgurultam. Hirtelen azt sem tudtam hová menjek. Aztán eszembe jutott,hogy kedd van,ami azt jelenti,hogy ma délután tánc. Gondoltam megragadom az alkalmat és felmondok. A pulcsim kapucniját mélyen a fejembe húztam és elgurultam Csákvárra a stúdióba
-Csátok-köszöntem,mintha el se mentem volna két napja Angliába-Főnök?!
-Rebeka,mit keresel itt?-futott oda hozzám Leila
-Rebekaaaa-ölelt át Laura
-Majd mindent megbeszélünk-vakartam le az egész csoportot magamról-Hol a....
-Itt vagyok-vágott közbe nyugodtan-gyere velem
-Figyeljen főnök-kezdtem,mikor beértünk az irodába
-Gondolom felmondasz?!
-Szeretnék
-Rolival mi lesz?
-Gondolom ő is,de helyette nem nyilatkozom
-Itt a felmondópapír,és az utolsó fizetésed. Írd alá,vedd el és menj-engedett utamra. Aláírtam a papírt,zsebre vágtam a pénzt és elmentem.
-Nem akarlak itt többet meglátni-kiáltotta utánam a Főnök,mire én bemutattam neki,ahogy a sajtósoknak és a többiek szeme láttára elsétáltam.Hallottam,ahogy összesúgtak; ,,vajon mért megy el?", ,,Mi történhetett?". Tudom,hogy ezek a kérdések várták a választ, mégpedig tőlem. Ennek ellenére nem álltam meg,hanem kisétáltam. Nem érdekel ki mit gondol,a sajtóból pedig úgyis ki fog minden derülni. Ha meg akarják tudni,csak ki kell nyitniuk a hírlapot. Úgy döntöttem (körülbelül egy óra alatt),hogy nem akarok többet táncolni. Tudom,hogy a foci az én világom,odahúz a szívem. Viszont a lábam miatt nem vállalhatok be sok sportot,valamit fel kell áldoznom. Ez a valami pedig a tánc lesz.Nem az Angliában történtek miatt,hisz tudom,ha szeretnék találnék más egyesületet,ahol folytathatnám a karrieremet. Egyszerűen ott tudom rendesen levezetni a fájdalmamat.
Körülbelül két órán át tartott az amúgy fél órás hazaút,mivel eltévedtem. Lekanyarodtam egy kis utcába,mivel le akartam rövidíteni az utat. Aztán betonút kettévált én pedig nemhogy a felöntött úton mentem volna,nem dehogy..inkább a földúton, mert az izgibb. Ja akkor tök menő volt,de mikor azt se tudtam merre menjek nyúltam a cigi után,ami nem volt nálam. Végül leültem az ,,út" szélére nem törődve azzal,hogy vajon hogy jutok haza. Jó ideig ültem,mikor arra sétált egy idős bácsi. Leszólítottam és megkérdeztem merre vezet az út. Azt mondta tartsak ki,körülbelül 30 kilóméter és hazajutok. Erre nagyon belelkesedtem és olyan gyorsan gurultam,amilyen gyorsan csak tudtam. Persze a kövek miatt ez nem volt jövedelmező,ezért inkább felkaptam a deszkát és hazasprinteltem
-Kész,végem-feküdtem le a kanapéra,mikor hazaértem
-De ágrólszakadt vagy.-csodált meg Tibi.-ÁCSI!Neked Londonban kéne lenned
-Nem-mondtam,majd elmagyaráztam mi is történt
-Értem-adott rövid választ a monológra
-Hány óra?-váltottam témát
-Délután 6. Miért?
-Már hat? Rendelsz valami kaját?
-Persze.Mit szeretnél?
-Én........nem tudom valami salátát-mondtam,majd felszaladtam a szobámba.Az a rendetlenség ami benn volt..egyszerűen hányingerem lett
-TIBI GYERE IDE AZONNAL-ordibáltam
-Mi az?-kérdezte,majd mikor meglátta a szobámat elkezdett hátrálni.
-Hátrálj is,mert megverlek. Utána pedig összepakolsz.
-Figyelj..ígérem rendet rakok.Sajnálom-mondta
-Akkor most rendelsz kaját. Addig megfürdök. Megkajálunk én pedig 10-kor elmegyek itthonról. Körülbelül éjfélre érek haza.Ha addigra az EGÉSZ ház nem fog csillogni,megöllek világos?!-mondtam komolyan. Természetesen a megölleket nem gondoltam annyira komolyan,mint amilyen durván hangzott
-Kaja,elmész,takarítás-foglalta magának vázlatba,majd leevickélt a lépcsőn és hívta is a kajáldát. Mivel egy óra múlva hozták csak a kaját,gondoltam befekszem a kádba máma másodszor.Ezúttal még nagyobb habot csináltam,teljesen eltakart. Közben pedig felmentem Facebookra
Bence: Te Mo.-n vagy?
Rebeka: 10 h, sikátor. Majd mindent elmondok
Bence:De most akarom tudni
Rebeka:Ne hisztizz. Majd elmondom -.o
Bence: Jó....Hogy vagy?
Rebeka:Élek
Rebeka:Te?
Bence:Szarul
Rebeka: ?
Bence:Dávid
Rebeka: :(
Lassan kimásztam a vízből és felöltöztem. A fekete szakadt nadrágomat vettem fel az AC/DC-s pulcsimmal és a Vans cipővel. Mire megszárítottam a hajamat,pont megérkezett a kaja is
-Tessék,egy kis gyros sali-adta a kezembe az adagot Tibi-jómagamnak pedig egy extranagy kolbászos pizza
-Jó étvágyat-mondtam
-Neked is-mondta,majd elkezdtünk enni. Kaja közben megnéztük a Tökéletes hangot,amin nagyon sokat nevettünk.
-Az a Bitch feliratú nyaklánc...végem-nevetett Tibi
-És hogy odaokádott már a csaj-nevettem
-Fúúj még eszek-dobott meg egy kolbásszal
-A hajam,te hülye-mondtam,miközben szakadtam a nevetéstől
-Amúgy nem 10-kor akartál elmenni?-kérdezte
-De.Mer?
-10 óra 10 van-jegyezte meg lazán,mire én felpattantam,nyomtam egy puszit az arcára és elfutottam a sikátorig
-Bocs,hogy késtem-lihegtem,miközben Bencére támaszkodtam
-Semmi gond,de mért vagyunk itt?
-Elmegyünk a kórházba
-Éjjel?!Én nem török be!
-Dehogynem!És közben elmeséled mi történt ebben a két napban!-mondtam,majd elindultunk az utcán
-Dávid felébredt és egész szépen tudott beszélni. Martin bement hozzá és dumálgattak,aztán szóba jöttél te és elkezdtek veszekedni. Másnapra Dávid visszaesett..-mesélte szomorúan
-Sajnálom-bámultam a cipőmet
-De te most mit érzel.....-kezdte,de közbevágtam
-Nem tudom!-jelentettem ki egyszerűen.-De most mindegy is,mert itt vagyunk.Ne hangoskodj,mert lebukunk-mondtam,majd halkan elindultunk.-Melyik emeleten van?
-Harmadik
-Akkor gyere-mondtam,majd megkerültük a kórházat.Észrevettem az ereszt és elég masszívnak tűnt,ezért felmásztam rá.
-Te mit csinálsz?!-kérdezte elég hangosan Bence
-Fogd már be te idióta,még a végén lebuktatsz.Inkább gyere-suttogtam,majd tovább másztam. Először azt hittem,hogy rossz ablakot ütöttem szét,ezért elkezdtem újra számolni,hogy ez vajon hányadik emelet lehet. Végül rájöttem,hogy jó helyre akarok betörni,így bemásztam
-Óriási bajba kerülünk-idegeskedett Bence
-Fogd már be!Inkább mond meg,melyik terem-sürgettem
-Gyere-mondta,majd elindult a folyosó vége felé. Az utolsó terem volt az,így halkan bementünk
-Keresd meg a villanykapcsolót-suttogtam
-Megvan!-mondta,majd felkapcsolta a villanyt, én pedig megpillantottam Dávidot...falfehér volt az arca és nem mozdult. Szinte úgy nézett ki,mint egy agyhalott. Hirtelen elgondolkodtam; Ha anno nem jövünk össze,nem lenne ez. Ha nem találkozott volna velem,most bizonyára valahol bulizna.....
-Nem a te hibád-karolt át Bence
-Dehogynem!-vágtam rá,majd leültem Dávid mellé és megfogtam a kezét. Körülbelül 5 percig csak némán bámultam,aztán hirtelen megmozdult...megszorította a kezemet
-Mi történt?-jött közelebb Bence
-Szorítja a kezemet-mondtam meglepetten és kissé félve
-Végre valami jel-mosolygott-De mennünk kéne....bármikor bejöhet egy nővér
-Éjjel 11-kor? Már tuti alszanak,ne aggódj-mondtam-De,ha szeretnél kinézni nyugodtan...
-Dehogy!-vágta rá egyből és leült egy székre
-Az orvosok múltkor mit mondtak?-kezdtem érdeklődni
-Azt,hogy lehet,hogy azért is lett rosszabbul Dávid,mert megérezte,hogy kimentél az országból. És igazuk lehet,hisz most szorítja a kezed
-Jöjjön doktor úr,esküszöm jelzett a gép-szólt kintről egy hang,bizonyára egy nővéré
-Atya ég!-kiáltott fel Bence-bújjunk el!
-Nem megy-próbáltam felkelni-Nem enged el!
-Maguk meg mit keresnek itt?!-jött be egy orvos-Nővér,hívja a rendőrséget-adta az utasítást egy szőke nőnek. Felismertem,ő az a nő aki mindig Mc Donald's-es kaját hozott nekem
-Ez a lány csak jót akar,nyugodjon meg-szólt közbe
-Az éjjel közepén semmilyen idegen ne akarjon jót a kórházamban!-akadt ki a főorvos
-Uram!-szóltam közbe-Nézze...ez a fiú miattam jutott ide...én viszont egészen ma délutánig Angliában voltam
-Ezt a részét a sztorinak ismerem,ugorjuk át-sürgetett
-Nem akartam akkor jönni,mikor a bátyja,vagy a szülei itt vannak. Tessék megérteni,hogy nem volt más választásom,látnom kellett. És igazság szerint most elbújtam volna,de még mindig úgy szorítja a kezemet,hogy mozdulni sem tudok-mondtam és ekkor valami csoda folytán,Dávid elengedett.
-Idefigyeljen!-kezdte idegesen az orvos-Most beülnek az  autómba és hazaviszem önöket. Ha még egyszer meglátom önöket itt éjjel,hívom a rendőröket.A törött ablaktól pedig eltekintek-mondta,majd levette a köpenyét és intett,hogy menjünk utána.
Ígéretét betartva,hazavitt minket. Egész út alatt arról papolt,hogy a betörés bűncselekmény és mivel már büntethetők vagyunk felsorolta,hogy mi várhat ránk. Elkezdett mesélni arról,hogy milyen rossz a nevelő és,hogy a börtön se a legjobb hely egy lány számára
-Köszönjük,megjegyeztük-csaptuk be Bencével az ajtót mikor megérkeztünk,az orvos pedig elhajtott
-Soha többet nem találkozom veled sehol!-akadt ki Bence
-Na ne csinálj úgy,mintha nem érezted volna jól magadat-mosolyogtam
-Most nem ez a lényeg!-üvöltözött,de látni lehetett az arcán egy halvány mosolyt
-Én most bemegyek,anyuék már biztos aggódnak. Szia-köszönt el ridegen,majd elment.Én csak vállat vontam és bementem a házba. Már csönd volt,Tibi bizonyára aludt. Gyorsan felszaladtam a szobámba,hogy megnézzem kitakarított-e.Szerencséje a szobám csillogott-villogott. Az utolsó feladatom az volt,hogy bedobjam a tanszereimet holnapra. Bepakolás után bezuhantam az ágyba és aludtam.