A keze...

Reggel már hétkor felkeltem.Strébernek fogok tűnni,de az egész napomat a tanulásnak akartam szentelni. Épp ezért lesiettem a konyhába egy kis reggeliért,utána fogat mostam és átöltöztem,majd bele is vethettem magamat a tanulás ,,csodás'' világába. Igazából angolozni,és irodalmazni akartam. Szeretem mindkét tantárgyat,de nagyon ki tud merülni tőle az ember.

A tanulásom annyiból állt,hogy miközben írtam az esszét,és gyakoroltam a szavakat,folyton a youtube-on kutakodtam zenék után.Mindenesetre délután egyre készen lett az irodalomdolgozat,összesen öt és fél oldalt írtam (lesz dolga Marika néninek a javításnál). Utána már csak az angol volt hátra,de előtte még lementem ebédelni.
Éppen a spagettit ettem,mikor csöngettek

-Szia-mosolygott rám Tibi

-Szia-mosolyogtam vissza,majd jobban kinyitottam az ajtót-gyere be

-Ráérsz?

-Ja,mondjuk-mosolyogtam. Kicsit még furcsa a helyzet most,hogy testvérek vagyunk

-Az igazság az,hogy nyomoztam kicsit-túrt bele a hajába

-És,mire jutottál?-kérdeztem idegesen

-Anya tényleg Franciaországban eshetett teherbe.

-Akkor te...

-UI-adott ki malachangot úgy,mint multkor Ádám,én pedig elnevettem magam. Hirtelen elhallgattunk,és már semelyikünk sem tudott semmit mondani

-Angolozol?-húzta fel a szemöldökét,mikor meglátta a szótárfüzetet az asztalon

-Muszáj, London miatt

-Bírni fogja a lábad azt a sok táncot?

-Eddig is bírta úgy,hogy minden reggel hattól nyolcig táncoltam.Hetente kétszer plusszba még délután is

-Jézusom,hogy nem esel össze?

-Megedződtem-mosolyogtam keserűen

Egész délután beszélgettünk.Először segített az angolban (megpróbáltunk beszélgetni,ami meglepően jól sikerült),aztán elkezdtünk ismerkedni.Kiderült,hogy ő legszívesebben Skrillex-et,és Dubsteppet hallgat. Nem értem,hogy lehetünk mi testvérek?!

-Akkor rockot egyáltalán nem?-kérdeztem

-Nincs az az isten-fintorgott

-Érdekes-néztem amolyan ,,most lebuktál" arckifejezéssel

-Tudom,te ilyen.....ilyen vagy,de én nem-nevetett

-Milyen az az ilyen?-mosolyogtam

-Ilyen.....-kereste a szavakat-Rebel

-Lázadó,mi?-fordítottam le magamnak magyarra 

-Hallottam ezt-azt-kacsintott

-Ebben az iskolában mindig lehet hallani ezt-azt...

-Eléggé aggódom érted. Ez az anorex dolog most hogy áll?-nézett mélyen a szemembe

-Már jól vagyok.Milán sokat segített

-Rendes srácnak tűnik-bólogatott

-Tényleg az-mondtam,majd meghallottam,hogy szól a csengő-szia Bence

-Szia,beszélhetnénk?-kérdezte idegesen

-Persze,gyere be-nyitottam ki teljesen az ajtót. Bejött,köszönt Tibinek,majd a lényegre tért:

-Pénteken,mikor elmentél a kórházból a nővérek javulást vettek észre Dávidon-mondta csillogó szemekkel

-Milyen javulás?

-Azt hiszik,miattad van.Vissza tudnál menni még egyszer a testvéremhez?Kérlek-láttam,ahogy könnyezik..

-Én...én...-húztam a számat. Ránéztem Tibire. Ő olyan ,,ezt most meg kell tenned,menj már!" nézéssel illetett,Bence pedig inkább könyörgött a szemeivel-jó,elmegyek.De át akarok öltözni

-Köszönöm-ölelt meg

Gyorsan felmentem,és magamra kaptam egy fekete rövidnacit,egy fekete bő pólót,és egy cipőt,és már indulhattunk is

-Addig itt maradok-mondta Tibi,mikor kikísért minket

-Rendben-mosolyogtam,majd elindultunk a kórház felé. Mikor megérkeztünk,egyből letámadtak minket a nővérek

-Te vagy az a lány,igaz?-nézett rám egy alacsony nő

-Gondolom-néztem furcsán

-Gyere-ragadta meg a karomat,és bevezetett Dávid kórtermébe. Már szebb volt az arca színe,nem volt olyan fakó. Az arcáról nem lehetett leolvasni a fáradtságot.Kicsit megkönnyebbültem.Úgy tűnt,jobban van. Odamentem hozzá,és leültem mellé. Nem csináltam semmit.Hozzá sem értem.Csak néztem. Teljesen elbambultam,de kizökkentett,amikor a kezét rátette a combomra

-Jézusom!-üvöltöttem fel,a bentlévő nővér pedig azonnal odajött hozzám

-Mi a gond?-kérdezte

-A keze-mutattam rá...

-Ő tette rá?

-Igen-dermedtem le. Nagyon megijedtem,és hirtelen felkeltem,majd hátrébb léptem az ágyból.Az egész olyan hátborzongató volt.

-Te mit keresel itt?-sétált be Martin

-Jött segíteni-állt elém egyből Bence

-Segíteni,mi?Ezt hogy tudná helyrehozni?-mutatott Dávidra

-Úgy hozza helyre,már elnézést,hogy a fiú most megmozdult-mondta a nővér

-Hogy?-dermedt le Martin

-Jól hallod.-fintorogtam

-Ne csinálj úgy,mintha egy földreszállt angyal lennél-mutogatott

-Nem csinálok úgy-akadtam ki

-Akkor most mért jöttél ide jótékonykodni?Bűntudatod van?

-Nem,egyáltalán nincs.Hát neked?

-Nekem?-röhögött,majd elkezdett ordítani-Nem kéne itt lennünk,ha nem lennél ekkora ribanc!

-Elég legyen-állt közénk Bence-ezzel nem segítetek rajta. Szeretitek,vagy nem?Akkor maradjatok veszteg!

Mindketten magunkba szálltunk kicsit.Ennek sem a helye,sem az ideje nincs itt.A veszekedést a kórház falain kívülre kéne tartogatnunk,ha mindenképpen egymásnak akarunk esni. Hirtelen elindultam Dávid ágya felé,és már majdnem leültem,mikor Martin megállított

-Asszem' rám több szüksége van-vágott grimaszt

-Nem is tudom,kinél mozdult meg- néztem ugyanolyan grimasszal,mint ő

-El is mehetsz-mutatott az ajtóra-ha valami nem tetszik

-El is megyek-mondtam,majd szemrebbenés nélkül kisétáltam a kórterem ajtaján.Meg sem álltam a kórház kijáratáig. Épp az utcán sétáltam,mikor Milán sétált velem szemben

-Szia-adott gyors puszit a számra-hát te?

-Szia-mosolyogtam-nem fontos. Te?

-Benézek Dávidhoz.Jössz te is?

-Kössz,már voltam,és elég volt annyi-grimaszoltam

-Mi történt?-nézett furcsán

-Bence elrángattott,hogy jöjjek be megint,mert a nővérek szerint az első látogatásom után javulni kezdett.-kezdtem,majd mikor befejeztem az egész sztori elmesélését,közbeszólt

-Aha,értem-fonta össze a karját-és mikor is volt ez az első látogatás?

-Pénteken a buli előtt.Miért?

-És nekem mért nem szóltál?-húzta fel a szemöldökét

-Nem gondoltam,hogy minden lépésemről be kéne számolnom

-Tehát bementél a kórházba már kétszer az exedhez

-Aki kómában fekszik miattam..várj!Te féltékeny vagy?

-Tudod mit,Rebeka?Hagyjuk-mondta,majd továbbállt

-Most mi a franc van?!-kiabáltam utána,de csak intett.Meg sem állt...

Na szép.Pont ma beszéltük Tibivel,hogy rendes srác.Nem értem mi van ebbe.Én nem szeretem Dávidot. És ezt ő is tudja,legalábbis tudnia kéne.
Hazasiettem.Nem érdekelt semmi más csak,hogy otthon legyek. Mikor beértem a házba, rögtön elkezdtem sírni. Eszembe sem jutott,hogy nem vagyok egyedül
-Hééé-ült le mellém a földre Tibi-mi a baj?
-Milán-szipogtam
-Mi történt?-kérdezte,közben pedig magához húzott. A sírás miatt lassan,de úgy tíz perc múlva megértette,hogy mi a bajom. 
-Most mit csináljak?-kérdeztem sírva
-Nyugodj meg.Ne sírj emiatt. Tök' fölösleges. Ha így féltékenykedik akkor lehet,hogy azt hiszi,hogy szereted Dávidot-törölte le a könnycseppeket az arcomról
-Igazad van. Nem az én hibám,ha nem bízik bennem-mondtam,majd nagy levegőt vettem és felkeltem-szóval mit csináljunk?
-Nézzük meg a Nagyfiúk kettőt,úgyis most nyomják a mozikban. Nekem meg meg van CD-n mozifelvételen.
-Az király. És itt is van a CD?-kérdeztem csillogó szemekkel
-Persze,hogy itt van-vette elő a darabot,és be is rakta a lejátszóba.Gyorsan vettem elő chipset és mogyorót,majd leültem mellé. Kezdődhetett is a filmnézés. 
Szétröhögtük az agyunkat. Imádom Adam Sandler-t,és persze az,hogy Taylor Lautner is játszik a filmben csak jobbá teszi az egészet. 
-Ez király film volt-nevetett Tibi,mikor már rég vége volt a filmnek
-Ennél jobb film nincs a földön-mondtam komolyan
-Az biztos.-bólogatott-Nem a te telód jelez?
-Basszus,de tényleg!Hisz ma játszik a Fradi és az Újpest
-Újpestes vagy?-kérdezte mosolyogva
-DEHOGY!-üvöltöttem fel
-Fradis.De nem megszállottan-legyintettem
-Te Fradista vagy?Fradista a húgom?-nézett szomorúan. 
-Igen.Nem hiszem el,hogy a bátyám a liláknak szurkol-ültem le,és  a fejemet fogva bámultam a földre
-Most egy világ omlott össze bennem-mondta halkan
-Bennem is-forgattam a szemeimet. Két perc sem kellett,mindketten kiröhögtük magunkat. Még nagyban nevettünk,mikor csöngettek
-Most már elfelejthetnék az emberek ezt a házat-mondtam még mindig nevetve,közben pedig kinyitottam az ajtót
-Szia Rebeka-köszönt Laci
-Szia.Hát te?
-Beszélhetnénk?-kérdezte
-Persze,gyere be-mondtam,ő pedig bejött
-Ez meg ki?-mutatott Tibire
-A bátyám-
-Ja,jó-nyugodott meg
-Mi szél hozott?
-Hallom összevesztetek Milánnal
-Ja,valahogy úgy-forgattam a szemeimet
-Nem akarsz tőle bocsánatot kérni?
-Mi?Nem kérek azért bocsánatot,mert nem szóltam neki,hogy hova megyek-akadtam ki
-Az exedhez mentél-üvöltözött
-Mert miattam van kórházban. Nehogy már leolts engem
-Ez kész káosz.Kár volt idejönnöm-legyintett,majd el is ment...