Reggel mosolyogva keltem fel az ágyból.Boldogságom oka természetesen a londoni út volt. Igaz,addig még van vissza két hét,de nem bánom.Nyelvtanulás terén még jó is,hogy van idő az indulásig.
Gyorsan kikeltem az ágyból,lementem reggelizni (müzlit ettem),majd egyenesen a kondi felé vettem az irányt. Miközben sétáltam,átnéztem a szomszéd kertbe,és Dávidot pillantottam meg.Feküdt a fúben,mellette pedig piásüvegek hevertek...
-Beszélhetnénk?-szaladtam oda a kerítéshez
-Mégis miről?-kérdezte elég bunkón
-Hát mondjuk arról,hogy mi volt az a tegnapi
-Milyen tegnapi?
-A tegnapi bunkózásod
-Már meg mondtam,hogy ki vagyok. Muszáj faggatnod?
-Azt hittem barátok maradtunk-tettem csípőre a kezem
-Barátság?!-nevetett,miközben felkelt és közelebb jött-szerinted ezek után még lehetünk barátok?Úgy dobtál el,mint a használt rongyot
-Már megbocsáss-esett le az állam-de úgy tudtam te se érzel már semmit.Még valami olyasmit is hallottam,hogy úgyis most vagy az igazi önmagad.Most,hogy ezer meg ezer csajjal lefeküdhetsz
-És szerinted nekem jó minden csajt megdönteni,és részegen feküdni minden este?
-A te életed,úgy cseszed el,ahogy akarod
-Tudod mit?Nem is érdekelsz.-mondta,és elsétált,én pedig beszaladtam a kondimba.
Bármit is csináltam,csak a szavai jártak az eszemben: ,,Úgy dobtál el,mint egy használt rongyot".
Vajon ez tényleg igaz lenne!?
Edzés után úgy döntöttem nem fürdök meg (meg se izzadtam..),ezért csak felöltöztem,rendbe szedtem magam,felkaptam a deszkámat,és elindultam táncra.
-Itt az én sztárom-ölelt át Hunor,mikor beértem-hogy vagy Beka?
-Egész jól,köszi. Te?-mosolyogtam
-Itt én nem számítok. Csak is te,és a párod. Roliiiiiiiii!-üvöltött,mire a fiú odajött hozzánk
-Á!szia Beka-ölelt át
-Neked mi lesz a ,,művészneved"?-csináltam macskakörmöket a kezemmel
-Roli-jelentette ki büszkén,én pedig elnevettem magam
-Hunor-sétált oda lassan a Főnök-nem gondolod,hogy táncolni kéne?
-De,hogyne-engedelmeskedett,majd kettőt tapsolt,és beállított minket. Az egész próbában az volt a legszörnyűbb,hogy a többiek kezdtek idegesek lenni...idegesek voltak,még pedig azért,mert állandóan Roli és én voltunk a középpontban.Mikor végeztünk,ezt jól a szemünkre is hányták
-Kicsit visszavehetnétek-jött oda Leila
-Mi van?-értetlenkedtem
-Muszáj minenhol nektek lennedet?-tette csípőre a kezét
-Bocs,hogy minket választottak-fújtattam,majd Rolival elsétáltunk
-Ez kész-értetlenkedett Roli,mikor az öltözőm elé értünk-most komolyan mi vagyunk a köcsögök?
-Úgy néz ki-forgattam a szemeimet
-De ahogy látom,neked nem csak ez a bajod-mondta,és jól látta
-Nem fontos-intettem,és elindultam befelé,de visszahúzott
-Dávid a gond,ugye?
-Aha-bólogattam
-Csak feszült.Ne is figyelj rá. Most sokkal fontosabb,hogy tökéletesen táncolj,és hogy a maradék időt Milánnal töltsd
-Igazad van-mosolyogtam-köszi
-Semmiség.-mondta,és elsétált
Bementem az öltözőmbe,és beálltam a zuhany alá. Rolinak igaza van. Mindenben. Nem gondolhatok arra,hogy mi a baja Dávidnak.Már csak két hetem van.És különben is.Ha nem mondja el,akkor nem.Engem nem érdekel
Felvettem az Amerika-zászlós rövidnadrágomat,a szürke trikómat,és az új,bordó conversemet,és már indulhattam is. Ezúttal sem mentem Lauráékkal,de most közrejátszott az is,hogy ő is ideges,amiért a középpontban vagyok...
Mikor beértem a suliba,észrevettem,hogy a pályán Szabiék fociznak,ezért odamentem hozzájuk
-Sziasztok-köszöntem mosolyogva
-Szia Rebeka-jött oda Boti-nem tudod mi van Dáviddal?
-Hagyjál azzal a gyökérrel-jelentettem ki
-Ja,szóval összevesztetek-vágta le rögtön a dolgokat
-Olyasmi.De érted,még azt sem tudom,miért utál ennyire. Vagyis sejtem..
-Tudnod kell valamiről-jött oda Szabi
-Mi az?
-Dávid...-kezdte de elakadt
-Nem érdekel-kezdtem hátrálni
-De ez érdekelni fog-állított meg,kissé erősen
-Szabi nagyon erősen szorítod a karomat-mondtam,mert nagyon fájt
-Bocsáss meg,nem akartam-mondta,majd elengedett
-Figyelj.Csak hagyj Dáviddal jó?-akadt el a szavam..-hagyjatok vele mind.
Elsétáltam.Úgyse hallgat rám,bármi is történt vele,engem nem fog meghatni.Ez van,sajnálom
-Szia-jött oda hozzám Ádám,mikor beértem a terembe
-Szia-köszöntem és szorosan átöleltem
-Minden rendben lesz-suttogta
-Nem érdekel Dávid,engem ő nem érdekel-hajtogattam
-Persze,hogy nem érdekel-nevetett félve
-Beka legalább hallgass meg-szaladt be Szabi az ajtón
-Nem hinném,hogy érdekelne amit róla mondasz-próbáltam rövidre zárni
-Ezt tudnod kell-jött be Milán
-Még mindig nem érdekel,de hallgatlak
-Kórházban van-egy pillanatra lefagytam
-Reggel még egész jól volt.Másnaposan,de annyira józanon,hogy leoltson.
-Bocsásd meg neki-szólt közbe Martin..komolyan..ma mindenki itt gyülekezik?
-Nem érdekel engem.Ha most azért álltok itt előttem,hogy rávegyetek,látogassam meg vagy hasonló,a válaszom NEM!-emeltem ki az utolsó szót
-Az se érdekel mi történt vele?-kérdezte Martin
-Ha érdekel,ha nem el fogod mondani,úgyhogy tessék-legyintettem
-Rövid leszek. Eléggé kiakasztotta,hogy te Milánnal vagy,és nem vele-kezdte,de félbeszakítottam
-Na állj.Először is ő azt mondta,nem érez irántam semmit.Másodszor pedig. Azt mondtad,most végre önmaga lehet
-Ja,mer' ezt hittem én is.Egészen ma reggelig.Épp suliba indultunk,amikor megállított engem és Bencét,és kitálalt.Rohadtul kicsináltad.Kirohant egy kamion elé te r*b*nc.Remélem örülsz,ha belehal-oltott le,és ott hagyott.Teljesen lefagytam.Kirohant egy kamion elé?Ez nem vall rá.
Csak álltam a terem közepén,mereven.Egyre csak Dávidra tudtam gondolni...
-Rebeka,figyelj már-rázott meg óvatosan Ádám-elkezdődött az óra.
-Látod Rebeka?Én vagyok az infótanárod-mutatkozott be Niki néni
Nem mondtam semmit,csak vettem egy mély levegőt és leültem a helyemre Milán mellé
-Jól vagy?-kérdezte
-Mért ne lennék?-kérdeztem úgy,mintha mi sem történt volna,mire ő amolyan ,,ne tettesd,hogy nem érdekel" nézéssel illetett
-Most komolyan-fonta össze a karját
-Komolyan nem érdekel.Az ő baja.Azok után amilyen köcsög volt,én lesz*r*m.-mondtam,és így is gondoltam.Elsőre a hír teljesen letaglózott,de utána rájöttem,hogy ez engem nem érdekel.Nem lesz lelkiismeret furdalásom ezért,az biztos.
Miután vége lett az infónak(mindkettőnek) siettünk le tesire.Épp az öltözőben vettem fel a nacim,mikor Viki odajött hozzám
-Büszke lehetsz magadra-mondta gonoszul mosolyogva
-He?-értetlenkedtem
-Ilyen jó munkát még én sem végeznék
-Dávidra gondolsz?
-Mért,mi másra?
-Na idefigyelj,te boszorkány-álltam elé normálisan-Ha azt hiszed azt akartam elérni,hogy Dávid kórházba kerüljön,akkor tévedsz.Az,hogy engem ez nem hat meg,az más téma. Kérdés még?-mosolyogtam
-Nincs-zárta rövidre,én pedig kisétáltam az ajtón,egyenesen be a terembe.
Az óra unalmas volt,kosaraztunk.Most Milánnak is sikerült betalálni,úgyhogy nem volt min röhögni se.
Óra után épp sétáltam át az udvaron,hisz a tantermünk volt a célom,de Martin leállított
-Igen?-kérdeztem.Nem mondott semmit,csak felpofozott
-Te csak ne igenezz.Most boldog vagy?Az öcsém kómában fekszik-mondta könnyezve
-Nem tehetek róla
-MI?-esett le az álla-ha nem hagytad volna el..
-Inkább hazudjam azt,hogy még szeretem?Inkább verjem át?Annyit érdemelt,hogy az igazat tudja
-Ilyen áron?!
-Nem tudhattam,hogy ekkora idióta-mondtam,és megint felpofozott
-Kapok még egyet?-kérdeztem mosolyogva.Csak szisszegett,és tovább állt.Felmentem a tantermünkbe magyar órára,és leültem Milán mellé.Szerencsére nem vehette észre,hogy vörös az arcom,hisz a hajam eltakarta.
Irodalom volt,és rájöttem,hogy sehol sem tartok az esszével.Nem voltam egyedül ezzel,az oszály háromnegyede el se kezdte,ezért Marika néni megengedte,hogy azzal foglalkozzunk egész órán
-Pszt,Rebeka-lökte meg hátulról a vállamat Márk
-Hm?-fordultam hátra hozzá
-Radnóti mikor született?
-1909. május 5
-Köszi-mondta,én pedig visszafordultam,hogy folytathassam a saját dogámat.Nem telt el öt perc,megint kaptam egy kérdést..
-És mikor írta a Nem tudomot?
-Akarod mondani:Nem tudhatom,amúgy meg 1944-mondtam.Itt még nem maradt abba a faggatózás,további kérdések jöttek,szóval gyakorlatilag lediktáltam az esszéje felét,ami neki jól jött,de ezáltal én nem haladtam Juhász Gyulával,ami nagy kár...
Magyar után triplaangol jött,ami után sajnos nekem még mindig nem ért véget a nap.Hisz jött Roli,akit már vártam a suli előtt
-Szia-ölelt meg
-Szia-mosolyogtam
-Merre?-kérdezte a sulira mutatva
-Gyere-vezettem.Anna néni irodájában volt a korrep. Semmi izgalmas nem volt,megpróbáltunk beszélgetni angolul,ami kisebb nagyobb..inkább kisebb sikerekkel össze is jött. Háromnegyed órán át szenvedtünk,aztán a tanárnő elengedett minket
-Nem megyünk el valahova?-kérdezte Roli,mikor kisétáltunk az iskola ajtaján
-Király lenne,de sietnem kell haza,hogy felkaphassam a laptopomat,és mehessek a könyvtárba-húztam a számat
-Mi ütött beléd?-hátrált ,,ijedten"
-Irodalom esszé-legyintettem,majd elindultam haza.Otthon gyorsan beleraktam a laptopot a táskájába,kihalásztam a zsebemből a telefonomat,és már indulhattam is.
A könyvtárban ismét ugyan az a néni volt,így rögtön tudta mit kérek.Kezembe is nyomta mindkét könyvet,én pedig leültem,hogy dolgozhassak.Talán strébernek tűnök,de be kell vallanom,hogy egészen zárásig benn voltam,a néni jött oda hozzám,és mondta szebb szavakkal,hogy most már elhúzhatnék a fenébe.Hallgattam rá,és hazamentem.Jól haladtam,már van másfél oldal.
Épp,hogy leültem otthon,Milán hívott.Tudni akarta,hogy van-e kedvem meglátogatni Dávidot.Természetesen nemet válaszoltam,mire megkérdezte,hogy van-e kedvem átmenni hozzá,hisz már senki nem zavarhat minket
-Király lenne-kezdtem..-de teljesen kész vagyok.Egész eddig az esszén dolgoztam,most pedig még rengetek a matek,és a német leckém
-Basszus-kapott a fejéhez-németből írunk
-Na ugye-nevettem,majd elbúcsúztunk,és letettük a telefont.
Gyorsan megfürödtem,hogy ne kelljen később,majd a tankönyveimmel együtt befeküdtem az ágyba,és kezdődhetett is az egész éjszakán át tartó tanulás..
-Beka legalább hallgass meg-szaladt be Szabi az ajtón
-Nem hinném,hogy érdekelne amit róla mondasz-próbáltam rövidre zárni
-Ezt tudnod kell-jött be Milán
-Még mindig nem érdekel,de hallgatlak
-Kórházban van-egy pillanatra lefagytam
-Reggel még egész jól volt.Másnaposan,de annyira józanon,hogy leoltson.
-Bocsásd meg neki-szólt közbe Martin..komolyan..ma mindenki itt gyülekezik?
-Nem érdekel engem.Ha most azért álltok itt előttem,hogy rávegyetek,látogassam meg vagy hasonló,a válaszom NEM!-emeltem ki az utolsó szót
-Az se érdekel mi történt vele?-kérdezte Martin
-Ha érdekel,ha nem el fogod mondani,úgyhogy tessék-legyintettem
-Rövid leszek. Eléggé kiakasztotta,hogy te Milánnal vagy,és nem vele-kezdte,de félbeszakítottam
-Na állj.Először is ő azt mondta,nem érez irántam semmit.Másodszor pedig. Azt mondtad,most végre önmaga lehet
-Ja,mer' ezt hittem én is.Egészen ma reggelig.Épp suliba indultunk,amikor megállított engem és Bencét,és kitálalt.Rohadtul kicsináltad.Kirohant egy kamion elé te r*b*nc.Remélem örülsz,ha belehal-oltott le,és ott hagyott.Teljesen lefagytam.Kirohant egy kamion elé?Ez nem vall rá.
Csak álltam a terem közepén,mereven.Egyre csak Dávidra tudtam gondolni...
-Rebeka,figyelj már-rázott meg óvatosan Ádám-elkezdődött az óra.
-Látod Rebeka?Én vagyok az infótanárod-mutatkozott be Niki néni
Nem mondtam semmit,csak vettem egy mély levegőt és leültem a helyemre Milán mellé
-Jól vagy?-kérdezte
-Mért ne lennék?-kérdeztem úgy,mintha mi sem történt volna,mire ő amolyan ,,ne tettesd,hogy nem érdekel" nézéssel illetett
-Most komolyan-fonta össze a karját
-Komolyan nem érdekel.Az ő baja.Azok után amilyen köcsög volt,én lesz*r*m.-mondtam,és így is gondoltam.Elsőre a hír teljesen letaglózott,de utána rájöttem,hogy ez engem nem érdekel.Nem lesz lelkiismeret furdalásom ezért,az biztos.
Miután vége lett az infónak(mindkettőnek) siettünk le tesire.Épp az öltözőben vettem fel a nacim,mikor Viki odajött hozzám
-Büszke lehetsz magadra-mondta gonoszul mosolyogva
-He?-értetlenkedtem
-Ilyen jó munkát még én sem végeznék
-Dávidra gondolsz?
-Mért,mi másra?
-Na idefigyelj,te boszorkány-álltam elé normálisan-Ha azt hiszed azt akartam elérni,hogy Dávid kórházba kerüljön,akkor tévedsz.Az,hogy engem ez nem hat meg,az más téma. Kérdés még?-mosolyogtam
-Nincs-zárta rövidre,én pedig kisétáltam az ajtón,egyenesen be a terembe.
Az óra unalmas volt,kosaraztunk.Most Milánnak is sikerült betalálni,úgyhogy nem volt min röhögni se.
Óra után épp sétáltam át az udvaron,hisz a tantermünk volt a célom,de Martin leállított
-Igen?-kérdeztem.Nem mondott semmit,csak felpofozott
-Te csak ne igenezz.Most boldog vagy?Az öcsém kómában fekszik-mondta könnyezve
-Nem tehetek róla
-MI?-esett le az álla-ha nem hagytad volna el..
-Inkább hazudjam azt,hogy még szeretem?Inkább verjem át?Annyit érdemelt,hogy az igazat tudja
-Ilyen áron?!
-Nem tudhattam,hogy ekkora idióta-mondtam,és megint felpofozott
-Kapok még egyet?-kérdeztem mosolyogva.Csak szisszegett,és tovább állt.Felmentem a tantermünkbe magyar órára,és leültem Milán mellé.Szerencsére nem vehette észre,hogy vörös az arcom,hisz a hajam eltakarta.
Irodalom volt,és rájöttem,hogy sehol sem tartok az esszével.Nem voltam egyedül ezzel,az oszály háromnegyede el se kezdte,ezért Marika néni megengedte,hogy azzal foglalkozzunk egész órán
-Pszt,Rebeka-lökte meg hátulról a vállamat Márk
-Hm?-fordultam hátra hozzá
-Radnóti mikor született?
-1909. május 5
-Köszi-mondta,én pedig visszafordultam,hogy folytathassam a saját dogámat.Nem telt el öt perc,megint kaptam egy kérdést..
-És mikor írta a Nem tudomot?
-Akarod mondani:Nem tudhatom,amúgy meg 1944-mondtam.Itt még nem maradt abba a faggatózás,további kérdések jöttek,szóval gyakorlatilag lediktáltam az esszéje felét,ami neki jól jött,de ezáltal én nem haladtam Juhász Gyulával,ami nagy kár...
Magyar után triplaangol jött,ami után sajnos nekem még mindig nem ért véget a nap.Hisz jött Roli,akit már vártam a suli előtt
-Szia-ölelt meg
-Szia-mosolyogtam
-Merre?-kérdezte a sulira mutatva
-Gyere-vezettem.Anna néni irodájában volt a korrep. Semmi izgalmas nem volt,megpróbáltunk beszélgetni angolul,ami kisebb nagyobb..inkább kisebb sikerekkel össze is jött. Háromnegyed órán át szenvedtünk,aztán a tanárnő elengedett minket
-Nem megyünk el valahova?-kérdezte Roli,mikor kisétáltunk az iskola ajtaján
-Király lenne,de sietnem kell haza,hogy felkaphassam a laptopomat,és mehessek a könyvtárba-húztam a számat
-Mi ütött beléd?-hátrált ,,ijedten"
-Irodalom esszé-legyintettem,majd elindultam haza.Otthon gyorsan beleraktam a laptopot a táskájába,kihalásztam a zsebemből a telefonomat,és már indulhattam is.
A könyvtárban ismét ugyan az a néni volt,így rögtön tudta mit kérek.Kezembe is nyomta mindkét könyvet,én pedig leültem,hogy dolgozhassak.Talán strébernek tűnök,de be kell vallanom,hogy egészen zárásig benn voltam,a néni jött oda hozzám,és mondta szebb szavakkal,hogy most már elhúzhatnék a fenébe.Hallgattam rá,és hazamentem.Jól haladtam,már van másfél oldal.
Épp,hogy leültem otthon,Milán hívott.Tudni akarta,hogy van-e kedvem meglátogatni Dávidot.Természetesen nemet válaszoltam,mire megkérdezte,hogy van-e kedvem átmenni hozzá,hisz már senki nem zavarhat minket
-Király lenne-kezdtem..-de teljesen kész vagyok.Egész eddig az esszén dolgoztam,most pedig még rengetek a matek,és a német leckém
-Basszus-kapott a fejéhez-németből írunk
-Na ugye-nevettem,majd elbúcsúztunk,és letettük a telefont.
Gyorsan megfürödtem,hogy ne kelljen később,majd a tankönyveimmel együtt befeküdtem az ágyba,és kezdődhetett is az egész éjszakán át tartó tanulás..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése