Már majdnem..

A hétfők a legrosszabbak egész évben. Az azt jelenti, hogy egy újabb hét kezdődik a suliban. Sajnos eléggé le vagyok maradva a tananyaggal, mindent csinálok a leckeíráson kívül...
Négykor keltem, megreggeliztem ( müzlit ettem), majd hátramentem a kondiba gerendázni kicsit. Jól szórakoztam,bár egy idő után inkább a futópadot használtam, aztán úgy öt óra körül visszamentem a házba készülődni. Elég lassan haladtam, végigszenvedtem minden percét. Először el sem tudtam dönteni, hogy mit vegyek fel, aztán a leggázabb szerelés mellett döntöttem, amit csak találhattam. Egy fekete, bő ülepű nadrág, és egy régi trikó. Felvettem rá a szürke pulcsimat,csak,hogy még retardáltabban nézzek ki, és indulhattam is. Biciklivel, mint mindig.
Odafele menet elbámészkodtam az időt. Eddig sose figyeltem meg a tájat. Mindenhol fák, és aranyos kis házak, nagy kerttel. Épp az egyik házat néztem, amiből pont kilépett egy hét év körüli kislány, és szorosan fogta édesanyja kezét. Hát, igen. Amikor annyi idős voltam, mint az a lány, még nekem is volt anyám. Jut eszembe! Még apám is. Szerencsére nem gondolkodtam sokat ezen, hisz oda is értem Csákvárra.
-Sziasztok!-köszöntem szokásosan, de aztán észrevettem, hogy egyedül vagyok. Épp azon gondolkodtam, hogy vajon hol vannak a többiek, mikor belépett Gergő.
-Szia Rebeka!-mosolygott.-csak ketten vagyunk?
-Nem tudom.-gondolkodtam.-pedig már hat óra. Én nem láttam még senkit...-ekkor hangokat hallottunk egy számunkra még ismeretlen teremből. Összenéztünk és szemkontaktussal megbeszéltük, hogy a hang irányába megyünk. Egy szűkös kis szobába érkeztünk, tele székekkel. A táncosok ültek, Hunor és a Főnök pedig előttük állva beszéltek.
-Végre, hogy itt vagytok!-sóhajtott Hunor.-hol voltatok?
-Kerestünk titeket.-mondtam azt hiszem teljesen ésszerűen.
-Gyertek már, hírünk van!-tessékelt minket a Főnök, mi pedig leültünk, és vártuk a fejleményeket.
-Mostantól a műsor végén mindig lesz egy ráadás tánc-kezdte a Főnök.- Laura fogja koreografálni, ami azt jelenti, hogy arról is ő dönt, ki fog benne táncolni, és ki nem
-Szóval Kitti te pihenhetsz.-mondta Laura, mire összepacsiztunk, a Főnök pedig elismerően mosolygott.
-Most pedig gyerekek kezdjünk el gyakorolni. Justin Timberlake hét van.
Kimentünk oda, ahol táncolni szoktunk, Hunor pedig ismertette a zenéket: What goes around...comes around, Sexy Back, My Love. A társastánc szamba volt...és ugye a legfontosabb tánc, Lauráé, amit tegnap gyakoroltunk még Pesten.
Justin zenéire elég könnyű volt a koreográfia, de szerencsére még ott a délután, hogy fejlesszük magunkat. Az utolsó negyed órában Laura vezetésével gyakoroltuk az ő táncát. 5-en táncoltuk együtt: Leila, Gergő, Roli, én, és Laura természetesen. A többiek eléggé fújtak az új koreográfusra, amiért őket nem válogatta be, de gondolom úgy gondolta, hogy az első táncához a profik kellenek. Nagyon jó volt így gyakorolni, hisz mi öten amúgy is jóba vagyunk egymással.
-Királyok vagytok!-dicsért meg minket Laura.
-Tiéd az érdem!-mosolygott rá Leila.
-Nagyon bírom ezt a táncot!-lelkesedtem még mindig.
-Oké, oké. Mindenki bírja, de vége a mókának, szóval menjetek, nehogy elkéssetek a suliból!-rontotta el a hangulatot Hunor, mert mért is ne...
Hallgattunk rá, és elmentünk készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem az új csontvázas cicanacimat, fölé pedig az ,,It's my life" feliratú  bő pólómat. A hajamat kiengedtem, és begöndörítettem. Felkentem egy enyhén füstös sminket, és indulhattam is.
A suliban elég furcsa csapat fogadott. Mikor letettem a biciklit, körém gyűltek az ötödikesek Szabi vezetésével.
-Mi folyik itt?-kérdeztem zavartan.
-Láttunk a tévében, és királyul táncolsz!-nyávogott egy lány, akit azt hiszem Pannának hívtak.
-Ő, köszi!-mosolyogtam.
-Figyelj, a kisöcsém...najó igazából nem olyan kicsi, most nyolcadikos, de nagyon bír téged, szóval adnál neki erre a lapra egy autogrammot?-szólt hozzám megint a lány.
-Tőlem akar autogrammot?-ámultam.
-Igen, nagyon szeretne!
-Persze, akkor adok.-kértem el a lapot, és ráírtam, hogy Rebekától...és itt megakadtam.
-Hogy is hívják az öcsédet?
-Marcinak.-mondta, szóval még odabiggyesztettem a nevet, és egy szívecskét, és visszaadtam    Pannának a lapot.
-Köszönöm!-ölelt meg.-imádni fogja!
-Ne haragudj!-jött oda egy körülbelül két méter magas srác.- Tibi vagyok, és én is láttalak, és szeretnék tőled, meg a barátnődtől autogrammot kérni.-mondta mosolyogva, mikor látta, hogy Laura is megérkezett. Boldogan fogadtuk ezeket a lerohanásokat, és amikor végeztünk, úgy mosolyogtunk, mint még soha.
Amikor beléptünk az aulába egy óriási plakát fogadott minket,ami arról tájékoztat,hogy pénteken iskolai bál.Ettől még boldogabbak lettünk,úgy mentünk be a terembe.
-Mi történt?-jött oda Ádám, és megölelt mindkettőnket.
-Autogrammot kértek tőlünk.-lelkendeztünk, talán kicsit hangosabban is, mint kellett volna.
-Kik kértek?-jött oda Ricsi és Milán.
-Tőlem egy ötödikes csaj, asszem Pannának hívták, és mindkettőnktől egy szintén ötödikes srác, Tibi.-mosolyogtunk.
-Az király!-mosolygott Milán, és homlokon puszilt-figyelj...az azért kicsit gáz, hogy a csajom vagy, és nem kaptam tőled aláírást, ugye tudod?
-A homlokodra jó lesz?-mosolyogtam.
-Nem, inkább az izmos karomra kérem.-kacsintott, én pedig kerestem egy tollat, és tényleg írtam neki. Igazából csak annyit, hogy Rebekától és még mellé három szívet. Amikor kész lettem ránézett, de nem mondott semmit, csak elmosolyodott, és megcsókolt.
-Sziasztok!-jött be egy eléggé fiatal nő.-Anna néni vagyok, az új angol tanárotok. Megtennétek, hogy leültök?-mosolygott kedvesen. Az összes fiú (beleértve Milán is) a tanárnő mély dekoltázsát vizslatta. Mi lányok fújtatva ültünk a helyünkre. Úgy éreztük, hogy ezt a tanárt is ki kell rúgatnunk.
-Nos, kezdjük a legelején. Téged hogy hívnak?-kérdezte az eddiginél is nagyobb mosollyal Dávidot.
-Dávid.-mondta teljesen elbűvölten.
-Nos, Dávid. Te idősebbnek tűnsz a többieknél.-mosolygott kajánul Anna néni.-buktál?
-Igen, már 17 vagyok.-vált magabiztossá.
-Értem. És te ott hátul, színeslány?-próbálta velem felvenni a kontaktust.
-Igen?-kérdeztem hanyagul.
-Hogy hívnak?
-Rebeka.
-Nos, Rebeka-sétált oda hozzánk nagyképűen. Milán még mindig csorgatta a nyálát, ezért úgy döntöttem kizökkentem, és kissé bokán rúgtam- te scene vagy?
-Fel tetszik ismerni a stílusomat?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Ha tudnád hogy néztem ki a te korodban, ezt a kérdést nem tennéd fel!-mosolygott.
-Tessék mutatni egy képet!-kérleltem.
-Egye fene!-vette elő a rózsaszin Iphone-ját, és mutatott magáról egy fotót. Körülbelül derékig érő zöld haja volt.
-De, hisz...maga...maga nagyon menőn nézett ki!-ámultam.
-Lapozz csak tovább, lesz még egy kép.-mondta, én pedig hallgattam rá, de a következő kép egy rendkívül helyes 17-18 éves fiúról volt.-ez már nem ön tanárnő.-haraptam el a számat.
-Ja, ő az öcsém. Bemutassalak neki?-kezdett el barátkozni. De Milánnak se kellett több, egyből átvette a szót.
-Rebekának már van barátja!-ültetett le, a többiek pedig jót nevettek.
-Nocsak, nocsak.Valaki féltékeny. Hogy hívnak?-ment tovább.
-Milánnak.-mondta határozottan. Már nem volt annyira elragadtatva az új tanárnőtől.
-Szóval akkor ti ketten jártok?-mutogatott ránk. Már épp válaszoltam volna, de Milán közbeszólt.
-Igen, úgyhogy nincs szüksége Rebekának az ön öccsére!-jelentette ki határozottan, én pedig kissé lejjebb csúsztam a székemen.
-Akkor menjünk tovább. Te ott.-mutaott Andrásra.-emo vagy, ahogy látom. Szeretem, ha keveregnek a stílusok.
-András vagyok.-intett a fiú.
-A rockerekről se tessék megfeledkezni!-mutogatott az unokatestvérem a szerelésére. Bakancs, fekete ACDC-s póló, fekete bőrdzseki. Mit neki hőségriadó...
-Látom, látom.-mosolygott Anna néni.-tetszik nekem ez az osztály!
-Ugyan már tanárnő!-szólt közbe Zsolt.-Ne a gyökereket tessék nézni, mikor itt vagyok én!
-Higgadj le, kérlek. Hogy is hívnak?
-Zsolt.
-Kedves Zsolt. Elmondjam mijük van azoknak a ,,gyökereknek"?-mutatott macskakarmokat a kezével.-ami neked sose lesz?
-Tessék mondani!-bátorította a tanárnőt. Ekkor az angoltanár közelebb hajolt Zsolthoz, és megsúgta neki, de azért úgy, hogy mi is halljuk.
-Stílusuk.-mosolygott.
-Ez felháborító!-mondta Zsolt.
-Nyugi tesó!-kezdte Ricsi.-hívd fel Steiner Kristófot divattippekért!-erre mindenki felnevetett. Mi két perc alatt letudtuk a röhögőgörcsöt, de Anna néninek 10 percig biztos eltartott.
-Oké.-kezdett visszatérni-Látom az órának lassan vége is lesz, úgyhogy utatokra engedlek titeket, DE!-emelte fel a hangját.-Te ki vagy?
Laurára mutatott. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy mennyire ledöbbent.
-Laura.-mosolygott.
-Téged, és-keresett a szemével.-Rebekát...láttalak a tévében!
-Az meglehet tanárnő.-mosolyogtam.
-Úr isten! Imádom a táncotokat!-mosolygott, és elkezdett kutakodni a táskájában. Elővett egy papírt, és egy halálfejes tollat, majd először felém sétált.-ugye kapok tőletek aláírást?
-Ő persze!-néztem először furcsán, aztán örömmel aláírtam a papírját.-egyébként szép a tolla!
-Köszönöm!-mondta, majd odavitte a lapot Laurához, hogy írja alá, aztán elköszönt és kisétált. Mi Laurával rögtön egymáshoz rohantunk, és a kezünket osszeszorítva elkezdtünk ugrálni.
-Álomtanár! álomtanár!-ordítoztuk.
-Láttad, felismert minket!-csillogott a szeme Laurának.
-És felismerte a stílusomat!-csillogott hasonlóképpen az én szemem is.
-És annyira dögös!-jött oda Ricsi, és elkezdett velünk ugrálni.
-Engem szólított le először!-csatlakozott Dávid.
-Majdnem elfelejtette megemlíteni a rockereket, de nem gáz!-ugrott a nyakamba Ádám.
-Én nem bírom!-fújtatott Milán, mire hirtelen mindenkibe megállt az ütő. A többiek folytatták az ugrálást, de én odamentem a barátomhoz, és leültem az ölébe.
-Na mi van?-símogattam meg.
-Láttam, hogy odavoltál az öcsikéjéért!-fújtatott.
-What the...-kezdtem el angolul.-mintha te nem bámultad volna meg nyál csorgatva Anna néni dekoltázsát.
-Na jó, akkor kvittek vagyunk!-nyújtotta pacsira az öklét, amit el is fogadtam, aztán visszafutottam, hogy tovább ugráljak a többiekkel. Egészen a második angolig ugráltunk, aztán bejött a legjobb tanár a földön, és elkezdtük az órát. Egyébként jól tanít, kifejezően beszél, de a stílusa után ez már csak hab volt a tortán.
Óra után siettünk fel az infóba, közben pedig sms-em jött Maja nénitől. Azt írja családi vészhelyzet van, ezért a héten nem lesz beszélgetés. Legalább megúsztam.
Az infó viszonylag unalmasan telt,Niki néni nem volt ma suliban,ezért Péter bácsi helyettesítette,aki mint kiderült,nem ért a számítógéphez.Amikor leült a tanári asztalra,és megpillantotta a laptopot,rögtön felemelte,és az alját bámulta.Megkérdeztük mit keres,és azt mondta,hogy azt a pöcköt,amivel be lehet indítani.Mindenki értetlenül nézett rá,mjad megmagyarázta,hogy régen,a játékokat is úgy kellett bekapcsolni(??). Inkább rábeszéltük,hogy hagyjuk az informatikát,elleszünk magunkba is.
Ezután tesi következett,ismét a fent említett tanárral.Szerencsére a maga tantárgyához ért.
Ma újra fel volt állítva a trapéz,szóval ugrálhattunk azon.
-Kérlek,lécci-könyörögtem Milánnak.Mindenáron fel akartam csalni a trapézra
-Figyelj-állított meg-Szeretlek,de....nem
-Ne legyél ilyen-duzzogtam-most az egyszer,kérlek
-Persze,aztán utána hússzor mi?Meg még mit nem-nevetett,de a szemén már látszott,hogy félig beadta a derekát.
-Tudom,hogy megteszed értem-néztem csábosan,és egyre közelebb simultam hozzá.Huncutul mosolyogtam,és elharaptam a számat
-Hallod,ne csináld már..még két óránk van-suttogta,de nem hallgattam rá. Elkezdtem símogatni a derekát.Hopsz!A kezem letévedt a fenekéhez
-Ne,ne ne-nyílt óriásira a szeme.Mostmár sehova se tudok menni,mit tettél?-kérdezte félig mosolyogva.Értettem mire céloz,hisz éreztem,mit váltok ki belőle.Abban a pillanatban odasétált hozzánk Ádám
-Mi folyik itt ?-mosolygott
-Végre,hogy itt vagy-mondta Milán halál komolyan-vidd innen az unakatesódat
-Mi a baj?-nevetett
-Félreértette a szándékaimat-néztem ártatlanul
-Mit lehet azon félreérteni,hogy belemarkoltál a fenekembe?-suttogta úgy,hogy Ádám még hallhassa.Az unokatesóm vette a lapot,és kicsit alrébb terelgetett a barátomtól
-Tudod Rebeka-karolta át a vállamat nevetve-nem csalódtam benned
-Annak örülök-mondtam nevetve
Az óra úgy telt,hogy Ádám már a közelébe se engedett Milánnak.
Tesi után bementünk az öltözőbe,és felöltöztünk. Közben pedig beszélgettünk
-És Rebeka-vette fel Laura a pólóját-milyen Milán?
-Hogy érted?-kérdeztem.Tényleg sejtésem sem volt,hogy mire célozgat.Az arckifejezését kellett volna látnom,de épp háttal álltam neki
-Tudoood,hogy értem-utalgatott.Itt már felfogtam
-Ja,hogy te arra gondolsz-esett le-még nem történt meg
-Mit is várhattunk a szűzies Rebekától-forgatta a szemeit Viki-hányingerem van tőled
-Köszönjük értékes hozzászólásodat vöröske,mostmár elhúzhatsz-szólt be Glória
-Menőnek érzed magad csak azért,mert kitűnő vagy,igaz?-húzta fel a szemöldőkét a boszorkány
-Tudod mit csajok?Hagyjátok.Az ő véleménye a legkevésbé fontos nekem-mondtam,majd kisétáltam.Lauráék pedig követtek.
Éppen,hogy leültünk helyünkre,Szabiék rohantak be
-Végre,hogy megtaláltunk titeket-lihegett-ti gólyák nagyon gyorsak vagytok
-Mi kéne?-kérdeztem mosolyogva
-Te,te és Te-mutatott Glóriára,Laurára,és rám-jöttök focizni
Mi csak egymásra bámultunk,és megpróbáltuk szemkontaktussal megbeszélni a dolgot.A lányok nem igazán lelkesedtek az ötletért,ahogy az arckifejezésből ítéltem.De nem hagytam nekik választási lehetőséget
-Megyünk-mondtam-csak felkapom a lábrögzítőmet
Gyorsan felvettem,és már mentünk is.Mivel ez a leghosszabb szünet (30  perces),volt időnk bőven a játékra.
-Pihenjünk-fulladt ki Glória.A többiek hallgattak rá,ezért lementeünk a pályáról,és a fűbe feküdtünk.Közben odajött hozzám Tibi beszélgetni
-Black Veil Brides rajongó vagy?-kérdezte,mikor meglátta a karkötőmet
-Ja,szeretem őket-mosolyogtam
-Istenem,ők nagyon ászok!-lelkesült
-Kedvenc szám?-néztem rá amolyan ,,azt mond,amelyik nekem is a kedvencem,vagy meghalsz"
-Saviour-húzta ki magát-Saviour,egyértelműen
-Király vagy-tartottam az öklömet,ő pedig belekoccolt
-Ismerkedünk,ismerkedünk?-jött oda Szabi,és ráült a fenekemre (épp hason feküdtem.Vagyis félig feküdtem)
-Szállj le rólam,te dagadék-próbáltam kapálózni,de semmi haszna nem volt
-Nyugi már-csitított,és elkezdte simogatni a lábamat.Na,ennyi kellett,teljesen bedühödtem,és valahogy sikerült letolnom magamról
-Ez nem volt kedves tőled-,,szomorodott" el
-Nem érhetsz hozzám-tiltottam meg neki félig mosolyogva
-Ajjajj-nézett komolyan Beni
-Mi az?-fordultam felé
-Neki nem szabad nemet mondani-vágott közbe egy eléggé kurvás lány,akit Bettinának hívtak
-Miért mi van abba?-értetlenkedtem
-Oké,oké-sóhajtott nagyokat-téged megszerezlek magamnak-simította meg az arcomat mosolyogva
-Majd ha etnikum potyog az égből-mondtam komolyan,majd felkeltem,lesöpörtem magamról a fűszálakat,és bementem a suliba
-Jobban vagy?-suttogtam Milán fülébe,mikor leültem a helyemre.Az óra már elkezdődött,ezért gyors bocsánatkérések közepette ültem a helyemre
-Ne szólj hozzám-fordult el
-Haragszol?
-Nem,csak ha rádnézek....-akadt el a szava
-Oké értem-mondtam,de nem bírtam ki cukkolás nélkül,ezért elkezdtem símogatni a combját.Közben Anna néni felszólított
-Elnézést....feltenné mégegyszer a kérdést?-habogtam.
-Azt kérdeztem,mikor csengetnek ki-hirtelen megkönnyebbültem.Azt hittem,valami hosszú angol kérdés lesz,a tananyaggal kapcsolatban
-Ő..-néztem az órára-öt perc múlva
-Rendben,akkor összepakolhattok. Van még órátok?
-Igen,egy német.
-Egyébként-kezdte a tanárnő,miközben pakolt-a tanáriban rémtörténeteket hallok rólatok,hogy mennyire rosszak vagytok.Ezekből mégsem tapasztalok senkit
-Csak a gyökér tanárokat szívatjuk-kiabált be Bence
-Köszönöm Béla,kedves tőled-mosolygott,mi pedig szakadtunk a nevetéstől.Anna néni nem értette,mi olyan vicces,ezért miután lenyugodtunk,elmagyaráztuk neki. Heves bocsánatkérések közepette sétált ki.
A szünetben még gyakran felemlegettük Bélát,legalábbis amíg a szünet a mienk volt. Hirtelen Marika néni futott be hozzánk
-Gyerekek,egy kis figyelmet!-csapta be maga után az ajtót.Mindenki lehiggadt,és várta a fejleményeket-Azt sem tudom,hol áll az eszem,csak azt tudom,hogy el kell mondjak valamit.Tudom,hogy az osztály 90%-át nem fogja meghatni,de ajánlom figyelmetekbe a jövő heti határidőt. Hétfőn kell leadnotok a kétoldalas esszéteket az általatok választott költőről.
Már azt hittük valami egetrengetően,világmegváltóan fontos dologról lesz szó,erre ,,csak" a háziról.Mindenesetre eléggé beleszámít ez a jegy a félévi értékelésbe,ezért eldöntöttem,hogy suli után leteszem otthon a cuccomat,felkapom a laptopomat,és bemegyek a könyvtárba tanulni.
-Hogy mi?!-kérdezte óra végén Dávid,mikor elmeséltem neki a tervemet , miszerint  tanulni  szeretnék-Kész.Rebekát megrontották
-Mi van?-kavarodott meg a kifejezéstől Milán
-A csajoddal kezdened kell valamit-fogta a fejét Dávid-könyvtárba akar menni
-Király,addig se cseszeget,mint tesin.-nevetett,aztán hirtelen elvörösödött-Rebeka?
-Hm?
-Gyere csak ide-mosolygott,én pedig hallgattam rá,és odamentem,ő pedig vadul megcsókolt. Előbb-utóbb (inkább utóbb) elszakadtunk egymástól,és együtt sétáltunk,hisz egyfele lakunk.Amikor a házam elé értünk,elkezdtünk búcsúzkodni
-Bocs a tesi óra miatt-mondtam zavartan
-Á semmi gond,csak végigszenvedtem az utolsó két órát-mondta mosolyogva-na menj,tudom,sietsz a könyvtárba
-Ja,muszáj megírnom ezt a hülye házit-mondtam,majd a pólójánál fogva magamhoz húztam,óvatosan megcsókoltam,és útjára engedtem
Gyorsan befutottam a házba,fel az emeletre,ahol összepakoltam a laptopomat,betettem a táskájába a telefonom,a spray-m,a pénzem és az irataim mellé. Biciklire pattantam,és tekertem is be a könyvtárba.Innentől egyenesbe jöttem,nem kellett  sietnem
-Jó napot kívánok!-köszöntem a könyvtáros néninek-Juhász Gyuláról tartanak könyveket?
-Szervusz kislányom-köszöntött kedvesen-önéletrajzi,vagy verseskötetet keresel?
-Igazából mindkettő jól jönne
-Gyere utánam-mondta,és elkezdett sétálni a sorok között,majd kivette a nekem szánt két könyvet,és a kezembe nyomta.Illedelmesen megköszöntem,és leültem. Elővettem a laptopot,megnyitottam a wordot és elkezdtem dolgozni.Úgy gondoltam,hogy az önéletrajzát írom le versekkel,és a saját véleményemmel egybekötve.Sajnos időm alig volt dolgozni,és alaposan is akartam csinálni,ezért csak fél oldalt sikerült összehoznom.Örülök,hogy ezt a költőt választottam témának,hisz az élete szerintem érdekes.Az öngyilkossági kísérleteit ki lehet fejteni,a verseiben is utal a fájdalomérzetére.A legjobban nekem a szerelmes versei tetszenek,közülük is az Anna Örök és a Milyen volt...
http://www.internetszerelem.hu/cikk/juhasz-gyula-anna-orok/
http://napverse.nolblog.hu/archives/2010/01/09/Juhasz_Gyula_Milyen_volt/
A kimerítő tanulás után ugyebár még korán sem volt vége a napnak,hisz sietnem kellett Csákvárra.Ugyan biciklivel voltam,és olyan gyorsan tekertem,mintha az életem múlott volna rajta,mégsem értem el a kívánt hatást. 16:00 helyett 16:05-re értem be,ami eléggé szíven ütött,hisz szeretek időre érkezni
-Elnézést a késésért-mondtam köszönésképp,de rájöttem,hogy nincs mit sajnálnom,hisz nem táncoltak a többiek.Csak csendben ültek,és végignézték,ahogy Hunor és a Főnök idegesen futkosnak össze-vissza
-Mi történik itt?-ültem le Roli mellé
-Nem tudom. Nem rég azt mondták,hogy bejelenteni valójuk van,azóta folyton csöng a telefonjuk,és egy percük sincs ránk
-Hunor-keltem fel-mi lenne,ha Laura vezetné a próbát,amíg nektek dolgotok van?
-Ez nem is hülyeség-mondta,még mindig kapkodva
Laura megértette mi a dolga,és munkához is látott.Először kicsit kellemetlenül érezte magát,amiért dirigál.De aztán megízlelte a munkája édes oldalát.Percenként fikázta valamiért Kittit,amin nem csak ő,de mi is szórakoztunk.Persze,a hárpia annyira nem örült ennek
-Már megint mi vaan?-nyávogott
-Ne riszáld ennyire a segged-szidta le Laura ismét a cédát,ezúttal teljesen jogosan.Annyira riszálja magát,hogy én is elfáradok tőle
-Akkor mutasd meg,hogy csináljam,te szerencsétlen!-oltotta le Kitti az ideiglenes főnökünket.Pechére a barátnőm nem az az ijedős fajta. Megmutatta,hogy is kell ezt csinálni.Miután a hárpia látta,hogy van még tanulnia,megbújt a tömegben és igyekezett jól teljesíteni.
Egyébként a Főnök és Hunor továbbra is különösen viselkedtek.Egyfolytában olyanokat hajtogattak,hogy ,,már el kellett volna mondanunk nekik",és hogy ,,ez az év híre",végül,de nem utolsó sorban pedig: ,,az a két táncos hihetetlenül boldog lesz,ha megtudja".
Az egész edzést Laura vezényelte le,aztán kicsivel előbb elengedett minket.
Már épp kiléptem volna az öltözőmből,amikor hallottam,hogy a főnök,és Hunor veszekednek
-El kéne nekik mondanunk-mondta Hunor
-Fejezd be!Addig nem tudhatják meg,amíg nem szólnak vissza!
-De Rebekának és Rolinak..-kezdte Hunor
-Csend,te gyerek!Elég legyen,nehogy meghallják!-oltotta le a Főnök a managert,és a beszélgetés abba is maradt.Észre sem vettem,hogy Roli mögöttem állt,és végighallgatózta az időt,akárcsak én
-Kérdezzük meg mi van-indult meg,de visszahúztam
-Nem.Ha van valami,majd szólnak.Amúgy sem kéne lebuknunk,hogy hallgatóztunk-próbáltam észhez téríteni,ami furcsa módon sikerült is
-Oké-törődött bele
Szerencsére a napnak itt már majdnem vége volt,úgyhogy boldogan szálltam fel a biciklimre,és kezdtem el tekerni.
Épp Milánék utcáján gurultam végig,amikor megláttam hazafele sétálni
-Sziaaa-mosolyogtam-hát te?
-Szia-csókolt meg-Tündinél voltam,megírattam vele a házimat
-Az irodalmat?Mért nem velem irattad meg?-nevettem
-Mert te túl jóra írnád-simította meg az arcomat
-Hát,köszi-mondtam
-Basszus kezd hideg lenni,menjünk hozzám,vagy hozzád,nekem mindegy,csak legyen tető a fejünk felett-vacogott
-Akkor menjünk hozzám,innen az közelebb van-dobtam fel az ötletet,amit elfogadott. 5 percnyi sétába telt,és már otthon is voltunk. Ledobtam a cuccaimat,és elkezdtem matatni a hűtőben
-Kérsz valamit?-kérdeztem
-Nem,kössz.Elvagyok.De te egyél rendesen
-Eszek,eszek.Aztaaaaa-ámultam
-Mi az,mit találtál?
-Gondolom apa volt itt,de nem is érdekel honnan van.Hisz ez....ez...imádom-ámultam még mindig
-Jó,de mi az?-jött oda mögém-mit nézünk?
-Hogy mit nézünk?Hát azt ott.-mutattam arra a híres csokidarabos sütire a hűtő közepén-apa mindig hozott nekünk,amikor Szegedre ment kongresszusra.Akkor bizonyára nemrég ott volt
-Jól néz ki-dörzsölte össze Milán a két kezét
-Kóstold meg!Ha tudnád mennyire király az íze-mondtam,és megettem egyet.Aztán még egyet.Végül ketten együtt befaltuk az egész tányért.
Utána felmentünk a szobámba,és elkezdtünk tévézni,hisz még csak hét óra múlt.Igazából a film csak háttérzajnak kellett,mint általában
A szám csókolásáról áttért a nyakamra.Közben a felsőm alját kereste,amit sikeresen meg is talált,és megszabadított a trikótól. Heves csókolózás közepette kigomboltam az ingét,ő pedig egy percre elengedett,hogy lehúzhassa magáról.Aztán kicsatolta a nadrágját,de még nem vette le.A kezét végigsimította az egész testemen,majd megállapodott a combomnál.Hirtelen egyre szenvedélyesebben kezdtünk el csókolózni. Fordult a kocka.Átdöntöttem a hátára,ráültem a csípőjére,és elkezdtem csókolgatni.Közben megpróbálta kikapcsolni a melltartómat,de nem jött össze neki
-Hihetetlen,hogy mennyire béna vagy-nevettem,majd kikapcsoltam helyette,és lehúztam magamról.Végigmért,és elmosolyodott.Éreztem,mit váltok ki belőle.Éreztem,hogy még jobban kíván,és nem rejtegette ezt az érzést.Hirtelen elkezdett kapkodni,és megpróbált leráncigálni rólam,és magáról mindent,amit csak lehetett. Már majdnem megtörtént,aminek meg kellett volna,de csengettek
-Ki a f*sz jön ilyenkor?-morogta idegesen,én pedig csak a fejemet fogtam
-Ne foglalkozzunk vele,majd elmegy-mondtam,és ismét magamhoz húztam.Nem kellett kétszer mondani neki.A bugyim volt hátra,amit már majdnem teljesen leoperált rólam,de a huszadig csengetést már megelégelte
-Hát így nekem nem megy-mondta,és elkezdett visszaöltözni
-Megnézem ki az-mondtam,és teljesen természetesen leindultam,elfeledkezve arról,hogy meztelen vagyok
-Nem akarsz felöltözni?Jól nézel ki,de nem szeretném,ha rajtam kívül más is látna-mosolygott
-Basszus,tényleg-kaptam a fejemhez,és elkezdtem felöltözni.Természetesen most sem hagyta ki a poénkodást..
-Nem láttad a melltartómat?-keresgéltem mindenütt a hiányzó darabot
-Hát nem is tudom-fogta a kezében a keresett holmit-még elnézegetnélek így
-Na kérem vissza-álltam meg előtte csípőre tett kézzel
-Így kéne egy kép-kezdte el keresgélni a mobilját,közben pedig a kezemmel eltakartam a melleimet
-Na persze,azt elfelejtheted.Add ide a melltartómat-nevettem.Farkasszemet néztünk,amiben én nyertem,és megkaptam a hiányzó ruhaneműt.Felkaptam még egy felsőt,és lementem az ajtóig.Milán közben leült a konyhába.
Amikor kinyitottam a bejárati ajtót,Dávid fogadott
-El sem hiszed mit találtam-lelkendezett,és közben bejött.A kezében egy óriási doboz volt.Elég nehéz lehetett,mivel az arca már vörös volt az erőlködéstől
-Na,mit?-mosolyogtam
-Bence képregénygyűjteményét.Nézzük már át-mondta csillogó szemekkel.Milánnal összenéztünk.Szemkontaktussal kezdtünk el beszélgetni.Körülbelül azt mondhatta,hogy ,,ezért maradt félbe a dolog?!Utálom Dávidot"
És igen..az exem maradt este 10-ig,és képregényeket kellett nézegetni vele. Milán többször is megpróbált hazamenni,de esélye sem volt.Mi untuk magunkat,Dávid pedig igen jól mulatott.
-Ez király este volt-örült magának Dávid-akkor én lépek. Sziasztok!
-Hát ilyen nincs baszki.-akadt ki teljesen Milán-ezért képes volt este átjönni?Ez kész. Egyszer még kiütöm a gyereket
-Hé!Várjunk csak...-kezdtem el gondolkodni,majd felrohantam a szobába.-ahogy sejtettem
-Mi van?
-A függöny-mutattam
-Igen,nagyon szép-értetlenkedett
-Nem úgy értem,te hülye,hanem hogy nincs az ablak elé húzva,így simán átlátott
-Akkor szerinted azért jött,hogy megakadályozza?-fogta fel a dolgokat
-Nem tudom.Lehet
-Jó,akkor nálad soha többé nem próblájuk meg-röhögött,és megcsókolt-mostmár megyek.
-Dávid sikeresen elrontotta az esténket-mondtam kedvetlenül
-Lesz ez majd máshogy-kacsintott,majd lesétált,és elment
Remélem,hogy nem akart minket megállítani.Na,nem azért mondom,mert létszükségletemnek érzem,hogy lefeküdhessek Milánnal.Nem,egyáltalán nem erről van szó.Inkább arról,hogy ha tényleg az volt a szándéka,hogy közénk álljon,az azt jelentené,hogy esetleg érez valamit irántam.De nem csak azt jelentené,hogy még mindig szerelmes..Hanem azt is,hogy hazudott,amikor azt mondta,nem érez semmit.Mit mondhatnék,egyik sem  tenne jót a ,,barátságunknak".Ha egyáltalán barátságnak lehet nevezni azt a jelenséget,amikor harag nélkül válik el egy ,,szerelmespár".Szent ég!Ezt megfogalmazni se lehet.