Kocsival megyünk?!

Reggel már jó korán felkeltem.Arra ébredtem,hogy szétmegy a fejem, annyira fáj. Felültem az ágyon,és magam mellé néztem. Ricsi nem volt ott.Pedig emlékszem,hogy itt aludt el. Így hát felkeltem,és lementem megkeresni. Ott ült a konyhában. Csak ült,nem csinált mást. Ádám a nem messze lévő kanapén mélyen aludt. Nem akartam felkelteni,ezért inkább felhívtam Ricsit a szobámba

-Jól vagy?-kérdeztem

-Beka. Én nem vagyok lány. Túlélem-mosolygott halványan,majd leült az ágy szélére

-Ez nem azon múlik,hogy lány vagy-e, vagy nem. Összevesztél a legjobb barátoddal. Miattam

-Nem a te hibád. Milán amúgy se...

-Amúgy se...?-próbáltam felvenni a szemkontaktust,de nem nézett rám.

-Milánnak nincsenek barátai. Sose voltak igazán. Mindig így viselkedett. Harmadikban...elküldték többször is pszichológushoz a  dühkezelési problémái miatt. Tudod hányszor mentünk haza Márkkal összeverve?

-De hát ti..

-Igen,tudom mire gondolsz. Mi elvileg nem is ismerjük egymást. Azért,mert engem átírattak másodikban másik iskolába.Engem vert a legtöbbet.-nézett rám komolyan

-Úr isten.-ültem le mellé

-Ez nem a te hibád. Előbb-utóbb úgyis robbant volna. Gyere ide-ültetett át az ölébe,én pedig megöleltem-Amit teszek, az én döntésem. Még akkor is ,ha neked is közöd van hozzá.

-Jó,de..

-Nincs de. Ha lefeküdtünk,nyilván akartam. És nyilván te se tiltakoztál, ha megtörtént. Ahogy tegnap mondtad:Neki semmi köze hozzá.Ejtsük a témát,jó?-kérdezte,majd megpuszilta a homlokomat

-Jó. Gyere,reggelizzünk-javasoltam,majd megfogtam a kezét és lementünk a konyhába.

-Nem kéne felkelteni?-mutattam Ádámra

-Had aludjon..vagy tudod mit?-mosolyogtam ravaszul

-Mire gondolsz?-nézett furcsán

-Ádám,itt van Laura meztelenül-kiáltottam el magam. Az unokabátyám rögtön felkelt

-Hol?Hol?-nézett körbe. Ricsi szakadt a röhögéstől.

-Miről beszélsz?-adtam az ártatlant

-Nem..őő..nem fontos.-dadogott-Kaja van?

-Lesz mindjárt-léptünk tovább a történteken.

-Hogy vagy?-ölelt át az unokatestvérem hátulról,mikor a hűtőben matattam

-Jól vagyok,nem kell úgy bánni velem,mint egy virággal-néztem rá komolyan

-Csak..ez az egész...Figyeljetek!Ti gyanúsak vagytok nekem-nézett hol rám ,hol Ricsire

-Hogy érted?-kérdeztem

-Nem tudom.Furcsák vagytok

-Annyira nem lehetünk furcsák,mint te. Felriadtál arra,hogy Rebeka elkiáltotta magát: Itt van Laura meztelenül-röhögött

-Szóval te voltál?-nézett rám Ádi. Olyan vörös volt a feje,mint egy paradicsomnak.

-Az úgy volt,hogy...-kezdtem el magyarázkodni

-Kikészülök Laurától-vallotta be,és leült egy székre. Eléggé zavart volt

-Miért?-érdeklődtem,miközben szendvicseket készítettem

-Egyik nap még így szeret,úgy szeret..aztán következő nap meg már a szomszéd sráccal látom-mondta keserűen

-Figyelj.Amit most mondok,nem mondhatod el neki,mert a barátnőm. De ő nagyobb r*b*nc,mint én-nevettem

-Ebben van valami-mutogatott rám Ricsi

-Én most haza megyek,nem baj?-kelt fel a helyéről

-Nem dehogy. De ne csinálj hülyeséget-öleltem át

-Nem fogok. Én nem te vagyok-nevetett,majd elment

-Figyeled,hogy mindig kettesben hagynak minket?-nézett a csukódó ajtóra Ricsi

-Ja-nevettem,majd letettem elé egy tányért,amin egy szendvics volt

-Te nem eszel?-kérdezte

-Nem. Nincs étvágyam,és amúgy is pakolnom kéne

-Hallod,kopognak-mutatott az ajtóra

-Képzelődsz-néztem komolyan,majd meghallottam ezúttal a csengőszót

-Na ki a hülye?-kérdezte nevetve. Én csak odasétáltam az ajtóhoz,és kinyitottam

-Szia,bocsáss meg a zavarásért-kezdte Hunor

-Semmi gond,gyere be-tártam ki az ajtót

-Roli nincs itt?-érdeklődött a manager

-Nincs,de áthívhatom. 

-Azt megköszönném-nézett hálásan

-Addig ülj le. Kérsz valamit?-mosolyogtam

-Nem,köszönöm

-Akkor telefonálok is Rolinak-mondtam,és elvonultam.Második csengetésre felvette.

-El kéne jönnöd hozzám..Nem nem akarok lefeküdni veled..nem állva se..Roli figyelsz rám?Hunor van itt.Nem,nem hármasban.Undorító vagy!Csak gyere ide-forgattam a szemeimet,és letettem

-Roland..érdekes egyéniség-nézett rám Hunor

-Ne haragudj rá.Szerintem szellemi fogyatékos-legyintettem

-Legalább táncolni tud-rántotta meg a vállát

-Meg szendvicsben táncolni-kacsintott rám Ricsi,én pedig megdobtam egy koktélparadicsommal

-Mik ki nem derülnek-hümmögött a manager

-Nincs mi kiderüljön-néztem komolyan

-Niiincs-mondta ,,meggyőzően" Ricsi

-Neked nincs dolgod,homlesz?Szüleid nem hiányolnak?-nevettem

-Nem tudják,hogy itt vagyok. Szerintem dolgoznak-hümmögött.Hát oké.Pont csöngettek.Gondoltam,hogy Roli lesz.

-Nyitva-kiáltottam,Roli meg bejött

-Négyesbe?Undorító vagy-nézett falfehér arccal rám

-Én?Te akkora seggfej vagy-forgattam a szemeimet

-Nos,gyerekek. Itt az útvonalterv-adott a kezünkbe egy -egy lapot Hunor

-Kocsival megyünk?!-akadtam ki

-Sajnos a magángéppel van egy kis gond,úgyhogy..Jaj ne akadjatok ki. Jó buli lesz-lökte meg barátian Rolit

-És mond csak Hunor..ebben a kocsiban van térelválasztó?-kérdezte a táncpartnerem

-Mire gondolsz?-kérdezett vissza Hunor

-Roli..nem,hogy Hunor kocsijának hátsó ülésén..mi sehol se fogjuk csinálni-forgattam a szemeimet

-Nincs több kérdésem-húzta ki magát
Hunor nem maradt sokat,gyorsan lelépett. Roli délig maradt,addig segített pakolni. A végén már csak Ricsi maradt velem.Akkor még javában tartott a ruhák szanálása. Mit vigyek el?Mit hagyjak itthon?Nehéz kérdések ezek..
-És ez?-kérdezett rá a fekete szegecses magassarkúmra
-Jön velem-kaptam ki a kezéből,majd elkezdtem simogatni a lábbelit,és beszéltem hozzá:Nem hagylak itt kicsim.Nem hagylak itt porosodni
-Az szép-röhögött Ricsi-Bezzeg engem itt hagysz
-Van még egy bőrönd itthon.Lehet,hogy beleférsz-kacsintottam
-Tényleg?-kezdett el ,,reménykedni"
-Hülye vagy-nevettem
-Azta-kezdett el turkálni a fehérneműs fiókomban, és kivett egy vörös francia bugyit
-Hé-keltem fel,és ki akartam venni a kezéből,de nem hagyta. Felemelte a karját,amit ugyebár ugrálva sem értem el
-Megtarthatom?-nézett rám bociszemekkel
-Nem. És ne nézz így rám-gyönyörű zöld szemei szerintem minden lányt levesznek a lábairól
-Mért ne?Megenyhülsz tőle?-kacsintott,és folytatta a könyörgő nézést
-Mi?Nem-fagytam le egy percre
-Nem, a f*szt nem. Hogy megálltál már-mondta,majd a földre dobta a fehérneműmet,engem pedig felemelt
-Utállak-mondtam mosolyogva,a kezemmel pedig átkaroltam a nyakát
-Persze-forgatta a szemeit.-engem senki se utál.Szinte
-Szinte-nyomatékosítottam,majd visszatértem a bőröndhöz. Összesen két bőrönd,és egy oldaltáska telt meg.Este hatkor végeztünk a pakolászással
-Köszi,hogy velem vagy-mosolyogtam,mikor az utolsó bőrönd cipzárját is behúztuk
-Természetes-mosolygott-Az utóbbi időbe amúgy is jóba lettünk
-Ja-mosolyogtam én is-Most mondanám,hogy maradj éjszakára,de holnap már hajnalban indulunk,szóval..
-Na,mert aztán mindig olyan jól jövünk ki az itt alvásaimból-nevetett
-Hé.Azt dumáltuk,hogy nem bántuk meg,nem?-néztem rá komolyan
-Persze,hogy azt-mondta,de valamiért furcsa volt..
-Mi a baj?-kérdeztem.Nem nézett a szemembe,ezért közelebb mentem hozzá,és megsimogattam az arcát.Utána rám nézett
-Elszúrtam-mondta keserűen
-Mit?-értetlenkedtem
-Ugye ez nem fog kitudódni?Csak mert tetszik egy lány az osztályból és..
-Ki?
-Glória-vallotta be,én pedig teljesen lefagytam.Ezt nem gondoltam volna róla.
-Érdekes választás-mosolyodtam el-ha hazajöttem kifaggatom,oké?
-Az király lenne-mondta,és elpirult. Nem bírtam kihagyni,hogy ne cukkoljam
-Milyen szép paradicsom lett az arcodból-mosolyogtam
-Nem tudom mi ez az érzés..egész nap rá gondolok..a suliban csak őt nézem...és ez a fura érzés a hasamban...meghalok
-Szerelmes vagy
-Ez ilyen lenne?
-Ilyen-bólogattam. Istenem,mennyire édesen viselkedik.
Kicsit még maradt,aztán hét óra körül elment. Mivel nem vártam senkit leültem a tv elé.Azt hittem nyugodt estém lesz,de ez nem jött össze.Csengettek
-Szia-köszöntem Rolinak
-Gyere,jössz hozzánk-jelentette ki
-Mi?-néztem rá úgy,mint egy idiótára
-Felhívtam Hunort,és mondtam neki,hogy nálam alszol. Hajnal egykor indulunk.-mondta,majd felszaladt a szobámba,és a csomagjaimmal tért vissza
-És a szü..-kezdtem,de félbeszakított
-Csak a nővérem, és az öcsém vannak otthon.Ja,és a nővérem jött értünk. Gyere már-nógatott.Mit tehettem volna?Mentem vele. 
Mikor beszálltam a kocsiba (ismét az imádot BMW-be) egy szőke lány ült a volánnál
-Szia,Reni vagyok-mosolygott rám
-Szia,Rebeka vagyok-mosolyogtam vissza rá
-Tudom-mondta,mire az anyósülésen ülő Roli kicsit meglökte
Az út csöndesen telt,senki nem szólt egy szót se
-Megérkeztünk-csatolta ki az övét Roli
-Muszáj innen kiszállni?-simogattam meg az ülést
-Oké,nem átlagos.De szerelmes a kocsinkba?Ennél már csak a raszta haverod a rosszabb-forgatta a szemét Reni. Kössz!
-Igen,úgyhogy gyere-ragadta meg a kezemet,és kihúzott a kocsiból.A csomagtartóból kivette a bőröndöket,és beinvitált a házba. Mikor beléptem,egy körülbelül öt éves kisfiú szaladt oda Rolihoz.Boldogan felvette kisöccsét,és nyomott egy puszit az arcára
-Robi,ő itt Rebeka.Őt szeretni kell. Rebeka ő itt az öcsém Robi-mutatott be
-Szia-mosolyogtam.
-Szia,mizu?-kérdezte. Elég magabiztos kissrác
-Most nem csajozunk.Azt holnap a plázába-borzolta össze az öccse haját Roli
-Az öcséddel csajozol?
-Aha
-Oké.Hivatalosan is te vagy a legkirályabb haverom-nevettem
-Ezt mindig tudtuk-kacsintott rám,majd letette az öccsét,és bevitt a szobájába. Nem túl nagy,nem is kicsi.A falak fehérek,semmi poszter.Helyette graffitik díszítik az egyik falat
-Ezt te csináltad?-álltam fel az ágyára,hogy jobban szemügyre vehessem a remekművet
-Igen,én-mosolygott. Teljesen belemerültem a Graffitibe. How I' am felirat volt,de...leírhatatlan,milyen szép volt
-Ez...ez...-kerestem a szavakat.Egyet sem találtam
-Tudod mit?Gyere.Megmutatom mit csináltam Robi falára-mondta,majd megfogta a kezemet, és bevitt az öccse szobájába
-Kopoghatnál-dorgálta le az öt éves kisfiú a 15 éves bátyját,akit annyira nem hatott meg.
-Itt van.mutatott rá egy óriási rajzra a falon.Micimackó volt rajta,szinte az összes szereplővel
-Sablonnal csináltad?-kérdeztem
-Nem.
-Úr isten...de hát te...neked ez nagyon megy-tanulmányoztam épp Malackát
-Ha hallanád gitározni.Minden csaj imádja-mondta Robi,miközben le se vette a szemét a Fifáról.Épp belemerült a játékba
-Azt szeretném hallani-fordultam Rolihoz
-Még a végén belém szeretsz-kacsintott
-Azt majd meglátjuk-mondtam. Átmentünk a szobájába,és leültünk a földre. Kezébe vette a gitárját,és elkezdett játszani. Ismerős volt a dallam,de eleinte nem akart  eszembe jutni,mit is játszik

-De hisz..ez a Für Elise-ismertem fel végül

-Az ám-mosolygott-meg akarod tanulni eljátszani?
-Én egy zenei analfabéta vagyok-húztam a számat
-Táncolni tudsz,ez sem nehéz.Na gyerünk-mondta,majd mögém ült,és elém rakta a gitárt. Megfogta a kezemet,és rátette a gitárra. A vállamon pihentette a fejét,és úgy próbálta adni az instrukciókat
-Nem rossz-suttogta
-Mond csak ki,hogy béna vagyok-nevettem
-Nem vagy béna.Egész jó vagy-mondta,a hangján pedig érezni lehetett,hogy mosolyog.
Mivel hajnalban indulunk,nem aludtunk az éjjel semmit. Végig nevettük az éjszakát.