Amikor az első sort olvastam,elakadt a szavam.Aztán tovább olvastam. Mikor a végére értem,nem akartam elhinni.Hogy történhetett ez?Nem fért a fejembe.Hogy fogunk ezentúl egymás szemébe nézni?Még öt évet le kell húznunk egymás mellett,de így....
Egész éjjel nem aludtam,csak forgolódtam,forgolódtam,forgolódtam,és az sms járt a fejemben.
Olyan öt körül kicsit bealudtam,hatkor pedig csörgött az óra.
Eléggé kótyagosan keltem. Nagyon lassú voltam,ezért nem is reggeliztem,csak gyors zuhany,és hajgöndörítés,aztán mentem a suliba.
A szünetben,csak köszöntem mindenkinek,és le is ültem a helyemre,a fejemet pedig a padra hajtottam,hogy ne kelljen senki szemébe se néznem.
-Szia cica,mi a baj?-kérdezte Zsolt
-Szia.Semmi jól vagyok
-Nagyon nem úgy néz ki,szóval hallgatlak.-ekkor belépett Milán,ránéztem,rámnézett,és újra beugrott az sms.
Zsolt látta,hogy én nem mondok semmit,ezért odament Milánhoz,aki megnyugtatta,hogy nincs köztünk semmi,csak most inkább ,,hanyagoljuk" egymást. Zsolt valamennyire lenyugodott,így a nap mehetett is tovább.
Németen Laura írt nekem egy sms-t,amiben ez állt. :
,,Suli után vásárlás,dumálás.Látom,hogy K.O. vagy.Este nálunk alszol.Üdv.:Az előtted ülő rocker♥"
Vissza írtam neki,hogy benne vagyok,bár nem hiszem,hogy jó ötlet,elveszem az életkedvét.
A két angol,és a tesi után (,,Jó hír":Péter bácsi még mindig utál) tényleg elráncigált Laura vásárolni. Mivel anyuék és a mamáék is sok zsebpénzt adtak,gondoltam oké,akkor költekezzünk. Vettem új pólókat,nadrágot,szoknyát,és kiegészítőket. A kedvencem a bajuszos nyaklánc.
A vásárlás után hazamentem,hogy kirakjam az új cuccaimat,és hogy bepakoljak,hiszen Lauránál alszom.
Bepakoltam a pizsamámat,a fogkefémet,meg a többi szükséges csecse-becsét,és indultam is.
Nagyon jól telt az ott alvás eleje,beszélgettünk,röhögtünk,mint a retardáltak,szóval hoztuk a formánkat.
-Jó elég elég meghaltam,végem-nyökögtem,bár a röhögéstől körülbelül olyan hangot adtam ki,mintha egy menyét megpróbálna ugatni
Kábé 10 perc múlva lehiggadtunk,és elkezdtünk unatkozni.
-Hé Rebeka játszhatok a telefonodon?-kérdezte
-Persze,ott van.-akkor még nem hittem,hogy kutakodni fog.
-Nézzük mi van itt,hm.üzenetek..Milán?Ez érdekel
-Ne,ne hagyd!!-ordítottam,de késő volt,elkezdte olvasni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése