Ez eszméletlen!

....kinéztem az ablakon és Zsolt állt kinn,mosolyogva integetett. Gyorsan lefutottam,és behívtam:
-Szia.
-Szia,hát te mit csinálsz itt ilyen későn?-kérdeztem
-Csak beszélgetni volt kedvem.
-Este 10-kor?-néztem rá furcsán
-Hát,tulajdonképpen ja.-felelte.
-Apa bármikor itt lehet basszus..meg anyu is..-kezdtem gondolkodni
-És akkor mi van?
-Hát apu,nos ő...jó elmagyarázom.Szóval egész nyolcadikban azt mondogatta,hogy én egy fiúval sem beszélgethetek,meg ilyesmi,és elég durva dolgokat mondott,hogy mi lesz,ha meglát mondjuk későn egy sráccal a szobámban,vagy akárhol máshol.
-Húúú,akkor most tilosban vagyunk barátok?-Nevetett fel
-Tulajdonképpen igen,de ez nem vicces.
-Jó,figyelj,ha zavarok elmegyek
-Nem nem kell menj fel a lépcsőn,első ajtó jobbra.Ott a szobám,mindjárt jövök én is.Még egy óra van,mire hazajön apa.
Beértem a szobámba és majdnem kinyitotta a naplómat.
-Hééé!-kiáltottam fel
-Mi az,ez csak egy füzet
-Mindegy,add ide-kérleltem
-Dehogy adom-makacsolta meg magát
Vagy öt percig ,,verekedtünk",mire ki tudtam tépni a kezéből.
-Végre-lihegtem
-Ezúttal te nyertél.Holnap visszavágó!-mosolygott rám,és adott egy puszit az arcomra
-Várj csönd! Szerintem meg jött apa..de az nem lehet még a kórházban kéne lennie...
-Most mi lesz?-,,esett kétségbe"
-Maradj itt mindjárt jövök.
Lementem,és igen,apa volt az,meglepően ideges volt.
-Jó estét apu,mi a gond?
-Most nincs kedvem beszélgetni.-bezárta az ajtót és a kulcsot magával vitte.
Ezt nem hiszem el! Elvitte a kulcsot,most mi lesz? Felkullogtam a szobába
-Na mizu Rebeka?
-Apa bezárta az ajtót és elvitte a kulcsot,én pedig tavaly elvesztettem az enyémet,szóval bennragadtál..várj nem!- Eszembe jutott,hogy anyu a kulcsát a szőnyeg alatt tartja.
-Itt a kulcs! Gyere kiosonunk
-Király,ez menő lesz!-lelkesedett fel
Nos,megpróbáltuk.... háromszor,és utoljára apunak már nagyon feltűnő volt a ,,furcsa viselkedésem."
-Most mi lesz?-kérdezte
-Nem tudom.....
-Szerintem itt kéne aludnom.-kacsintott
-Basszus még két napja se vagyok gimis de már is fiú alszik nálam....ez mi?!?!-tomboltam
Aztán hirtelen odajött az egyik kezével magához húzott,a másikkal pedig megsimogatta az arcomat,és így szólt:
-Nyugi minden rendben lesz-és megpuszilt. Istenem mennyire édes.
Hát érdekesen telt az éjjel.Lassan beletörődtünk,hogy itt alszik,és mivel az ágyneműk nem az én szobámban vannak,hanem abban,ahova apa bezárkózott,esélytelen volt bármit is kihozni.
-Szóval egy ágyban is alszunk-puszilt meg újra
-Nincs más választásunk.Vagy kiugrasz az ablakon,de azt tuti nem éled túl-,,vicceltem el''
-Én voltaképpen örülök is,hogy kicsivel több időt tölthetünk együtt.
-Kedves vagy-mosolyogtam
És így telt az este. Mosolyogtunk,bókolt,mosolyogtunk,megpuszilt,átölelt,bókolt,bókolt,megint átölelt.
Aztán kezdtünk fáradni,szóval befeküdtünk az ágyba.
-Tessék itt a párnám-ajánlottam fel
-Nekem jobb ötletem van.Én ráfekszem a párnádra,te pedig,cicám rám fekszel-mosolygott
-Ezt most komolyan gondoltad?-mosolyogtam vissza
-Van más választásunk?
-Nincs.-Még bezártam az ajtómat,és igen...ráfeküdtem a vállára ő pedig egész este simogatott.