Döbbenetes Péntek

Reggel hatkor szólt Laura ébresztője,úgyhogy felkeltünk,reggeliztünk,elvégeztük a reggeli teendőinket,és elindultunk a suliba
-Ma van a nagy nap-sóhajtozta Laura
-Milyen nagy nap?-nem voltam képben
-Amikor rájössz,hogy Milán sokkal jobban néz ki,mint Zsolt-kacsintott
-Hééé! Mondtam,hogy ne említsük-háborodtam fel
-Nem. Te utaltál rá,hogy ne említsük. Ki mondta,hogy kussolok?-nevetett Laura.
-Ó,mennyire utállak téged!-röhögtem
Beértünk a suliba,és tényleg nem volt ott Milán,Zsolt viszont igen..
-Szia cica jó reggelt-csókolt meg
-Szia Neked is-csókoltam vissza
-Okés vagy?Két napja olyan furcsa vagy-nézett mélyen a szemembe.
-Nyugi okés vagyok-simogattam meg az arcát
Ezzel le is nyugodott(szerencsére és leültünk a helyünkre)
-Annyira bírom Bon Jovi-tól a Runaway című számot,te nem?-kérdezett
-De,mostanában én is rá kattantam,és a Have a Nice day-re is-kezdtünk el ,,zenézni"
És hirtelen becsöngettek,és elkezdődött az infó óra. Niki néni először meg akarta tartani az órát,de rábeszéltük,hogy inkább had játszhassunk.Ez úgy módosult,hogy painten kellett lerajzolnunk valamit/valakit,akit szeretünk.Ez abból állt,hogy a fél osztály valami kaját rajzolt.Kivéve Zsoltot,ő nagyon édes volt,és engem rajzolt.A fiúk sorban ,,húúúúúúú"-t kiabáltak,de nem nagyon érdekelte.
Szóval painten rajzolgattunk mind a két infón.Érett 15 évesek vagyunk.Aha,aha..nem.
Infó után tesi jött(mert mért is ne?!) Ahol extra dolog történt.
Fekvőtámaszokat csináltunk,és Péter bácsi egyfolytában szidott,hogy nem így kell,nem úgy kell.
Aztán ezt Zsolt és András megelégelték
-Elnézést Tanár úr,de szerintem tökéletesen csinálja,mint mindent-szólt közbe Zsolt
-Szerintem is.Ő csinálja a legjobban,szóval tessék leakadni róla,megértését köszönöm szépen,és csókoltatom a kopasz fejét-vágott vissza András
-Mit képzeltek ti?Én vagyok a testneveléstanár,én tudom mi a jó,és mi nem!-kezdett dühbe jönni Péter bácsi
-Tanár úr,már elnézést,amikor megmutatta,hogy hogy kell csinálni,megjegyzem nem vagyunk hülyék,hogy ne tudnánk milyen a fekvőtámasz,ugyanígy csinálta,szóval szálljon le Rebekáról!-Szállt újra be a vitába Zsolt.
-Fiúk ne már hagyjátok-próbáltam csillapítani a kedélyeket
-Tudjátok mit?Ti akartátok.Zsolt,András,ezt egy szaktanári figyelmeztetéssel díjazom.Takarodjatok ki a teremből,Rebeka te is!-küldött ki minket.
-Király,kiküldött minket.....-nagyon boldog voltam
-De igazságtalan volt,nem hagyhattuk annyiban-Próbált nyugtatni Zsolt
-Köszi fiúk de nem kellett volna-mosolyogtam rájuk
Beszélgettünk amíg vége nem lett az órának,aztán átöltöztünk és mentünk is fel Angolra. Dupla angol. Mindenki örült.
András és Zsolt nagyban beszélgettek,miközben feladatokat oldottunk meg,aztán hirtelen a tanár felszólította Zsoltot
-Zsolt?Tell me the interpretation!-szólt a tanárunk
-WHAT?-nézett furcsán Zsolt-sorry this is a hosszú szó and i dont know mit jelent
A tanárnő nagyokat nézett.Reméltem,hogy Zsolt nem kap még egy beírást,és így is lett,a tanárnő ráhagyta a dolgot,inkább tovább ment.Biztos azt gondolta,hogy ő se lesz egy láng elme.Talán így van.
A duplaangol után Osztályfőnöki jött,és itt tudatosult bennem,hogy más csak egy óra,és mehetek az erdő szélére,Milánhoz..
És akkor bejött Marika néni,és így szólt!
-Gyerekek sok dolgunk van. Jövő héten megyünk kirándulni. 3 napos lesz,az erdő közepén leszünk,egymástól távol. Csapatokra lesztek osztva,és faházakban fogtok élni egy egy vezetővel. Vegyes csapatok lesznek. Szerdán megyünk,és a szerda csak az utazással fog szólni,mivel elég messze megyünk,ami azt jelenti,hogy szombaton jövünk haza,és az a nap is az utazásról fog szólni.Remélem tetszik az ötlet. Az egyik csapathoz fogok beköltözni,hogy kihez azt majd még eldöntöm.
Nagyon megörültünk mind,és alig várjuk a szerdát. Két rossz dolog van az egészben,az egyik az,hogy szerdán már 6-kor indulunk,a másik az,hogy nem mi választjuk ki a társainkat. De biztos jó lesz.
Az egész óra a kirándulásról szólt,és persze mindenki lelkes volt,főleg azért mert vonattal megyünk. A szerencse,hogy nem kell átszállnunk.
Miután vége lett az osztályfőnökinek,siettem,hogy kiérjek az erdőbe.Eléggé ideges voltam,hogy mi fog történni.
-Hova sietsz cica?Nem arra laksz-nevetett Zsolt
-Á sehova,nem lényeg.-itt már kicsit furcsán nézett-Meg fogod tudni
Azzal elmentem. Mikor odaértem az erdőbe,Milán már ott várt,épp egy követ rugdosott
-Szia-ültem le mellé a padra
-Szia-köszönt vissza-figyelj..tegnap még azt hittem,hogy totál beléd zúgtam,de ez nem igaz.Igazából,csak felkeltetted a figyelmemet.Furcsán hangzik,de azért,mert te nem ugráltál körül.Általánosban is,és most is körülugrál minden csajszi,te meg rám se néztél.Nem érzek irántad semmi olyasmit,bocs,ha megijesztettelek
-Hát,rám hoztad a frászt rendesen,de semmi baj.-mosolyogtam rá
-Akkor kezdjük elölről,Milán vagyok
-Én meg Rebeka
-Szép neved van,Rebeka
-Köszi Milán,neked is-és nem bírtuk tovább,elröhögtük magunkat.
Egész délután csak ott ültünk,és beszélgettünk össze-vissza mindenről,nagyon jól éreztük magunkat.És ami a legjobb,hogy ő is azokat a zenéket szereti,mint én és Zsolt.Már értem,mért van a két srác olyan jóban. Amúgy Milán nagyon megértő,jófej,vicces,rendben van. Nem hittem volna,hogy jóban leszünk.
Úgy öt óra körül hazamentünk,vagyis haza kísért,és mivel fél aputól(meséltem néhány sztorit),ezért inkább nem jött be.
-Szia apu.Anyu hol van?-kérdeztem
-Szia kicsim,nem tudom-válaszolt nyersen. Hát jó.
Felmentem a szobámba,felhívtam Glóriát,és Laurát,mindent elmondtam nekik,A-tól Z-ig és örültek,hogy nincs semmilyen szerelmi háromszög.Este még kicsit felnéztem skype-ra,ahol Milán várt,közbe Facebookon Zsolttal beszélgettem,szóval elmondtam.
Este 10-kor kapcsoltam ki a laptopot,mivel akkor még nem is fürödtem,nem is vacsiztam,szóval el ment a délután rendesen.Egyébként szombaton Zsolt áthívott magához,vasárnap pedig Milán hívott át,hogy hallgassunk együtt zenét. Ja és mielőtt mennék ,,zenézni" átnézek Glóriához,hogy hogy van.
Ez lesz életem legjobb hétvégéje!