Deszkára fel!

Reggel ötkor szólt az ébresztőm.Fáradtan bár,de gyorsan ettem egy almát,magamra dobtam a futós ruhámat,fogat mostam,felkaptam az ipadet és indultam is a reggeli körömre. Fél óra alatt lezavartam,ma reggel nagyon formában voltam.Aztán hazamentem,megfürödtem,befontam a hajamat,és indultam is a suliba
-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem a terembe
-Na,már csak te hiányoztál- fejezte ki magát kedvesen Viki
-Lehet leállni Viki.Oltsd le magad!-hűtötte le Ádám a boszorkányt,aztán odajött hozzám és megölelt
-Na,milyen volt a hétvége?-kacsintott rám
-Jaj,ha te tudnád-nevettem el magam
-CICUUUUUUUUS!-üvöltött rám Zsolt
-ZSOOOOOLT!-üvöltöttem vissza.
-Már hiányoztál-csókolt meg-Csá Ádám-fogott kezet az uncsimmal
-Na,én is megjöttem ám,mi az,hogy kihagytok a csoportos ölelésből?-hitetlenkedett Glória. Szóhoz sem juthattunk,hisz jött Laura,aki szó szerint a nyakamba ugrott.Valahogy(nem tudom hogy) levakartam magamról,majd megjött Milán is.
-Jó,most hogy mindenki itt van,aki számít mért nem öleljük át egymást egy nagy körbe?-vicceltem.És tényleg,csak poénként vetettem fel,mire a többiek teljesen komolyan gondolva,tényleg körbeálltak és ölelkeztünk.
Sajnos a szeretetkörünk hamar szétszakadt,ugyan is benyitott Emília néni és elkezdődött az óra. Nem volt semmi extra,csak ültünk és unatkoztunk,mint általában. Dupla angol után siettünk fel az infóba,ahol Niki néni feladatot adott.El sem hittem. Csinálnunk kellett egy power pointot az eddigi életünkről,az érdeklődési körünkről,stb. Ezt mondjuk házinak adta fel következő órára,igazából valami szöveget kellett begépelnünk,ami angolul volt,szóval volt benne hiba bőven.
-Cica-suttogott Zsolt
-Hm?
-Tesi lesz...-mondta kitörő örömmel...
-Tudom,ne is mond-szomorodtam el
Hát igen,Péter bácsi elrontja a tesiórák hangulatát az utálatával.
Nem is mondok az óráról semmit,hisz ugyanúgy szitkozódott mint mindig,amikor ötöst kell beírnia nekem valamire.Ezúttal az a valami a kötélmászás volt.
-Figyelj,nézd a jó oldalát,legalább a jegyeidet nem rontja le-mondta Glória
-Igen,ez tényleg jó.Utál,de legalább tisztel..valamennyire-helyeselt Laura
-Ja, ,,valamennyire"-néztem rájuk hitetlenkedve.
-Figyelj,nem tudom mit hisztizel.Inkább örülj. Nézz rá a tanárra.Azért utál,mert jó vagy egy sportban.Ez nem tesitanár!És egy percre se hidd,hogy kiállok egy olyan ,,lány" mellett mint te,csupán nem értek egyet a tanárral.-tartott kisebb beszédet Viki.
Tesi után a változatosság kedvéért angolunk volt.
-Most csinálhattok csendben akármit,nekem dolgozatokat kell javítanom.Péter..megtennéd,hogy segítesz nekem?-nézett a homi osztálytársunkra Emília néni.
-Persze-felelte,iszonyatosan magas hangon. Az egész osztály röhögött,Peti arca pedig olyan vörös lett mint a paradicsom
-Hallod Rebus,bármit csinálhatunk csöndben.-utalt...valamire... Milán
-Tesó,hűtsd le magad! Ő már foglalt-karolta át a vállam Zsolt
Egész órán hülyültünk. Zsolt,Milán,Már,Glória,Laura és én. Ádám inkább Bencéékhez csatlakozott,és valami youtube videót néztek Attila telójáról.
Csengetés után szaladtunk a nyelvi előadóra,németre.Nem volt valami izgalmas óra,szövegeket fordítottunk. Hirtelen kaptam egy kis cetlit Milántól:
,,Küldtem sms-t öt perce,mért nem nézted meg?"
Válaszként azt írtam: ,,sms-t?Na mindegy. Mit akartál?"
Két perc múlva ezt felelte: ,,csak,hogy jó volt a vasárnap ♥"
Erre nem írtam semmit vissza,csak egy :D-t.Ebből mindent ért.
-Ja,és gyerekek a házi a....-kezdte el a mondatot.De esélye sem volt befejezni.Az órának vége volt,mindenki rohant kifele
-Várj Rebeka-kiáltott utánam Márk
-Igen?
-Milán meg én kimegyünk deszkázni nem jössz velünk?Zsolt most siet valahova,ő nem lesz,de te jöhetnél
-Persze,jövök.
-Oké akkor fél óra múlva a házad előtt leszünk-köszönt el
Zsolt siet valahova?Mért nem mondta,hogy hova?El sem köszönt.Na mindegy.
Gondoltam felhívom anyut,hogy tudja nem leszek otthon,de nem kapcsolt be a telefon.Egyszerűen meghalt. Hát csodás.Egész hazaúton ezen zsörtölődtem. Imádtam a telefonomat,de tényleg.És sajnos vége..
Fél óra múlva Márk csöngetett be
-Szia,itt vagyunk
-Sziasztok-köszöntem nekik
Azzal el is indultunk a telepre.( A telep egy olyan hely,amit csak ők használtak,a név is az ő ötletük,általában ott szoktak deszkázni).
Mikor odaértünk én leültem ők pedig mentek szórakozni.Eszméletlen vicces volt nézni,ahogy Márk jó nagyot zakózik.Még ő maga is röhögött. Aztán hirtelen megcsörrent a telefonja,szóval odavittem,hogy felvehesse
-Mi?Nem,kizárt.Én most deszkázom.Nem rángatsz el innen...hogy mi?! Ne máár,ó rohadj meg-azzal letette.-a nővérem volt,mennem kell,majd beszélünk.Bocs srácok.-Azzal el is rohant.
-Na gyere Rebus,megtanulsz deszkázni.-fogta meg a kezemet,és húzott oda a deszkájához.
-Ezt komolyan gondolod?Én nagyon béna vagyok-próbáltam lebeszélni.
-Nyugi itt vagyok.Ha elesnél,megfoglak.Szóval állj fel a deszkára
-De én helyből is el tudok esni.-néztem rá reménytelenül
-Add a kezed.Na most állj rá.-bíztatott.
És így ment tovább.Ráálltam,ellökött a deszkával,megcsúsztam,majdnem elestem,aztán filmbe illő módon elkapott
-Mondtam hogy béna vagyok.-néztem rá csalódottan
-Nem vagy az,de hogy értenél ehhez,ha sose próbáltad?-válaszolt logikusan
-Igazad van-feleltem. Még egy ideig bénáztunk,aztán gondoltunk egyet,és hazamentünk
Jól telt a nap,nem gondoltam volna,hogy valaha is deszkázni fogok,de nem bántam meg
-Ja és Rebus,hoztam neked egy CD-t.Tudod,gettos zenék-kacsintott
-Juuj köszii,ezen fogok lógni egész este-örültem
-Nincs mit.-átölelt,megpuszilt,és elment haza.