Váratlan fordulat

Reggel szokásosan hatkor keltem. Letusoltam,aztán lementem a konyhába,de nem volt ott senki,csak egy papír: ,,Anyu elment vásárolni ,onnan megy a suliba,én pedig fogröntgeneket kell,hogy készítsek. Este találkozunk. Puszil:Apád"
Csodás,akkor enyém a ház! Reggeliztem,majd visszamentem begöndöríteni a hajamat. Hát ma nagyon megküzdöttem vele,nem akart úgy állni az egyik tincs,mint ahogy szerettem  volna,de végül csak összejött. Felvettem az I♥London feliratú pólómat,a farmeromat,a kék converse cipőmet,a bőrdzsekimet,és indultam is. Amint kiléptem az ajtón nagyon meglepődtem! Zsolt állt ott,és kedvesen mosolygott
-Jó reggelt!Hogy vagy?-érdeklődött.
-Szia,köszi jól. Hát te?-Mosolyogtam vissza.
-Csak gondoltam mehetnénk együtt suliba ha már egy utcányira lakunk egymástól.-felelte.
-Ja értem.-és ezzel el is indultunk
-Mi az első óránk?
-Angol,aztán a változatosság kedvéért még egy angol-feleltem kissé undorodva.
-A hátam közepére se fogom kívánni az angolórákat,pedig tudom,hogy muszáj.Berakhatok egy zenét?Mit szoktál hallgatni?
-Hát minden félét. AC/DC-t,Bon Jovi-t,de van,hogy Lil Wayne-t. Minden jöhet.
-Úr isten! Ugyan ezeket az előadókat szeretem én is!-Csodálkozott el.
-Na akkor Bon Jovi-Have a nice day?- Mosolyogtam rá aranyosan.
-Naná!-és már szólt is a zene,és énekelte.Aztán én is beszálltam és együtt énekelve mentünk végig az utcán.Nem figyeltem a járókelők arcát,de sokan biztos értetlenkedett.
Mire vége lett a számnak pont beértünk a suliba,ahol Laura már várt.
-Szia!Glória beteg lett-mondta,és közben átöleltük egymást.
-Szia!Neee!És jól van?-ijedtem meg
-Persze,csak lázas lett-nyugtatgatott.
-Na,akkor ma ketten leszünk?-kérdeztem
-Na azért azt nem mondanám csajok-Jött oda hozzánk Ádám,és új barátja Kristóf.Eddig nem sokat tudtam róla,csak hogy nagyon sokat olvas.
-Sziasztok-köszöntünk egymásnak
-GYEREKEK AZONNAL MENJETEK BE AZ TERMETEKBE!EZ NEM PIAC,HOGY A FOLYOSÓN ÜLJETEK A FÖLDÖN!-kiabált le minket Emília néni. Nem is kellett kétszer mondani,persze,hogy mind befutottunk.
Lepakoltam a cuccomat,és leültem a helyemre. Egyszer csak Kristóf ült le mellém.
-Szia. Hallom Ádámmal unokatesók vagytok.-mondta.
-Igen azok vagyunk-mosolyogtam rá.
-Király lehet egy ilyen vicces unokatesóval.
-Igen az,nagyon jó vele lenni-vallottam be.
Megszólalt a csengő,Kristóf elment a helyére,mellém pedig Zsolt ült le.
-Látom dumáltál a könyvmollyal.-nézett rám furcsán.
-Igen.És tök jó fej-válaszoltam.
-Hát biztos-nevetett ki.
Nyílt az ajtó,és bejött..Emília néni!!
-Sziasztok én leszek az angoltanárotok.-köszöntött minket.
Ennyi volt a bevezető,kezdődött is az óra.Nagyon meglepődtem.Ő az angoltanárunk?Ezt nem gondoltam volna. Írtunk egy szintfelmérőt,hogy megnézhesse,ki mennyire tud angolul,és a válasz egyszerű. Senki nem tud semennyire se.
A második angol óra már jobban telt. a tanárnő megpróbálta ,,poénosra" venni a dolgot,és ,,vicceket" mondott.Nem úgy sült el ahogy akarta,hiszen csak ő nevetett.
Amikor kicsöngettek a második angolról is,elővettük a tízórait,és közbe mentünk fel az infóterembe.
-Ádáááám!-kiabáltam
-Itt vagyoooook!-kiabált vissza nevetségesen magas hangon
-Anya azt üzeni,hogy gyertek át hétvégén-mondtam
-Jójójójó,perszepersze átmegyek a halál uncsi unokatesómhoz- kacsintott rám
-Oké,jó-mosolyogtam vissza.
Az infó óra egész kellemesen telt. Niki néninek hívják a tanárnőnket,aki egy nagyon kedves nő.Az első órán még ismerkedtünk,és játszottunk,szóval a harmadik óránk szerencsére laza volt.
Aztán jött a tesi. Te jó ég,én imááááádom a tesit!
-SZiasztok.Köszöntelek titeket az első tesi órán.Péter bácsi vagyok,én leszek a tanárbácsitok.Remélem senki sem ijedt meg tőlem,tudom,hogy ha nem borotválkozom úgy nézek ki mint a Harry Potterből a Hagrid,szóval ezért bocsánat. Na de kezdjünk is bele. Mondjuk...te ott!-és azzal rám mutatott
-Igen?-kérdeztem.
-Gyere ide kérlek.Hogy hívnak?
-Rebeka-feleltem.
-Nos kedves Rebeka. Most az lesz,hogy én beállok a kapuba,te pedig próbálj beletalálni a hálóba okés?-és azzal a kezembe adott egy kézilabdát
Jólvan Rebeka menni fog.nyugtattam magamat
Nekifutottam,rádobtam ééés...góóóóól!
Minden osztálytársam tapsolt,Zsolt még füttyentett is. El sem hiszem. Sajnos Péter bácsi ennyire nem örült.
Megköszörülte a torkát,és így szólt:
-Nos Rebeka,most szerencséd volt. A mai napra kidobóst terveztem.
Szétosztotta az osztályt és elkezdtünk játszani. Egész jó volt,bár Milán annyira megdobott,hogy majdnem elkezdtem könnyezni.
-Bocsi Rebus,jól vagy?-kérdezte,és közben megsimogatta az arcomat.
-Persze,semmi gond jól vagyok-nyöszörögtem
-Nem hittem volna,hogy ennyire erős lesz- értetlenkedett.
-Semmi gond túl élem jól vagyok-mosolyogtam rá.
Azzal én leültem,a játék pedig folytatódott. Mikor vége lett az órának,a tanár úr elég rondán nézett rám.Nem akartam rosszat,nem gondoltam volna,hogy bemegy....Bementünk az öltözőbe és elkezdtünk beszélgetni
-Basszus Laura láttad hogy nézett Péter bácsi?-kérdeztem tőle
-Igen láttam nagyon durva volt-hitetlenkedett
-Jaj már mit kell nyafogni?Legalább megmutattad neki,hogy nem ő az Isten-Szólt közbe Viki.
-Köszi Viki.
A változatosság kedvéért megint angol volt,és már nagyon untuk szóval nem igazán dolgoztunk,ezért Emília néni megengedte,hogy azt csináljuk amit akarunk. Már év elején lazítunk,ez jól kezdődik!
Én Zsoltival beszélgettem zenéről,meg filmekről,és elképesztő mennyi bennünk a közös.Aztán mellénk ült Milán
-Úr isten Rebus neked vörös a vállad,pont ott ahol megdobtalak-hitetlenkedett
-Á,hogy ez?Ne aggódj nem fáj.-blöfföltem. És akkor azt hittem felsikítok.Az a barom Bence nekiment a vállamnak,pont amelyik ,,sérült" és szinte lepergett előttem az életem.
-Ember vigyázz már merre bénázol! Nem látod,hogy Rebusnak fáj a válla?!-Pattant fel Milán
-Nyugi Milán jól vagyok!-álltam fel én is
Lassan lecsillapodtak a kedélyek és beszélgettünk tovább. Milán olyan furcsa,nem is tudom.Egyáltalán nem olyan,mint Zsolt.
Kicsöngettek,és mennünk kellett a nyelvi előadóba németre.
A német tanárnőnket Ildikó néninek hívják,ő már sokkal kedvesebb mint Péter bácsi.
A jövő időt gyakoroltuk,amikor felszólított,hogy mondjam a következő mondatot. Elmondtam és megdicsért,valamint megkérdezte,honnan tudok ilyen szépen beszélni németül. Társalogtunk úgy 5 percet németül a többiek meg csak ámultak,hogy mi folyik itt. Értették mit beszélünk,de szerintem le voltak nyűgözve.Nos igen a mamám német szóval tudok a nyelven.
Kicsengettek és mentem volna haza,de Milán megállított.
-Szia
-Szia.
-Merre mész?-kérdezte
-Arra.-mutattam
-Oké megyünk együtt?
-Persze mehetünk-egyeztem bele.
Sétáltunk,sétáltunk,néha beszélgettünk is. Hát nem nagyon érezzük a közös hangot. Még mindig olyan furcsa velem.Nem lehet igaz,hogy ez a kidobós miatt van.
Hazaértem,megebédeltem,tanultam angolra,és a maradék időt a Vámpírnaplók nézésével töltöttem. Damon annyira jól néz ki!
Este megfürödtem és már majdnem elaludtam,amikor azt hallottam,hogy valaki dobálja kővel az ablakot.........