-Jó reggelt-köszöntött
-Várj-kezdtem,de nem mondtam valami határozottan. Igazából nem akartam annyira megállítani
-Hmm-dörmögött,miközben a nyakamat csókolgatta. Na ekkor tértem észhez. És ő is..
-Mi a franc!?-toltam el magamtól,majd a paplan alá néztem
-Mi tegnap..-kezdte el összerakni a képet,majd elharapta a száját-már emlékszem
Elgondolkodtam. Azon,hogy vajon mi és hogy történt. Aztán rájöttem. Leittuk magunkat, és egymásnak estünk. Hirtelen észrevettem,hogy én is elharaptam a számat
-Én nem bántam meg-mondta komolyan
-Tulajdonképpen..-gondolkodtam el-én se
-Akkor ezt megbeszéltük. Haverok,tovább?-tartotta pacsira a kezét.
-Persze-mosolyogtam.-Akkor most felöltözhetek?
-Neeeeem-duzzogott,de nem hallgattam rá.Már majdnem felkeltem,mikor megcsörrent a telefonom
-Haló?-szóltam bele
-Szia,Bence vagyok-szólalt meg Dávid testvére-be kéne jönnöd a kórházba
-Miért,mi történt?-kérdeztem aggódva
-Dávid felébredt!-mondta,és a hangján hallatszott az öröm
-Azonnal ott vagyok-mondtam,majd leraktam a telefont.
-Mi történt?-kérdezte Ricsi,miközben próbálta elkerülni a szemkontaktust
-Neked mi bajod?-néztem furcsán
-Meztelen vagy és..-kezdte,de félbeszakítottam
-Értem,értem-mondtam,majd beszaladtam a fürdőbe,és magamra csavartam egy törölközőt, úgy mentem ki hozzá
-Na?-érdeklődött. Most már rám nézett
-Dávid felébredt. Be kell mennem-kezdtem el kapkodni. Gyorsan megfürödtem,felöltöztem (csak a szokásos tanárkikészítő szerelés), sminkeltem,megcsináltam a hajam,és már majdnem elindultam,de eszembe jutott valami.
-Maradsz?-kérdeztem nevetve
-Hát valakinek segítenie kell bepakolni nem?-válaszolt kérdéssel a kérdésemre
-Igazad van.-mondtam,majd otthagytam. Felkaptam a deszkámat, és amilyen gyorsan csak tudtam ,úgy mentem a kórházba. Mikor megérkeztem,megkerestem a kórtermet. Megtaláltam az ajtót,de nem nyitottam be egyből.Előtte vettem egy mély levegőt..és besétáltam.
-Dávid-suttogtam.Lassan elfordította a fejét,és rám nézett.Látszott rajta,hogy gyenge,de megpróbált mosolyt erőltetni az arcára.Lassan odasétáltam mellé,és leültem az ágya szélére
-Te akkora hülye vagy-forgattam idegesen a szememet
-Tu..-kezdte,de a nővér leállította
-Ne beszélj.Pihenj!-szögezte le a nő,majd a következő beteghez sétált. Eddig észre sem vettem ki az,aztán odafordultam..
-Milán?-ismertem fel
-Szia-köszönt teljesen normálisan
-Na gyere,elmegyünk kötözésre-szólt a nővér neki,mire ő kikelt az ágyból
-Mi történt?
-Számít az?-kérdezte szomorúan
-Persze,hogy számít
-Mond ki fiam:Eret vágtál. Ha megcsináltad, valld is be. Ő Rebeka?
-Honnan tudja a nevemet?-akadtam ki
-Gyere velünk,és megtudod-mondta,majd kisétáltak az ajtón. Ránéztem Dávidra. Ő ilyen ,,menj,én megvárlak" nézéssel illetett,így Milánék után mentem.
-Ülj le te is-mutatott egy székre a nővér,ami pont Milánéval szemben volt. Bejött az orvos. Nem ismerem őt. A nővér kimagyarázta,mért is vagyok itt,mire a doki bólintott,és hozzá is látott a kötözéshez. Az egész alkarja be volt kötve. Mikor levette a doki,hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Az egész nevemet(vagyis csak a Rebekát) belevéste a karjába
-Büszke lehetsz magadra-mondtam,mikor magamhoz tértem,és visszamentem Dávidhoz. Mikor visszaértem,már Bence is ott volt
-Úgy örülök,hogy bejöttél-ugrott a nyakamba
-Köszi-mosolyogtam halványan,majd leültem Dávid mellé. -egy idióta vagy
-Tu..dom-nyögte ki
-A nővér azt monda ne beszélj-mondtam ridegen
-De.......szeret...-kezdte,majd köhögött egyet-szeretlek
-Két hét múlva találkozunk-mondtam,majd felkeltem,de megfogta a karomat,ezért visszanéztem rá-Mi az?
-Két...hét?-hirtelen Bencére néztem. Mivel ő tudja, miért mikor és hova megyek megbeszéltük, hogy elmondja. Én pedig kisétáltam az ajtón,és pont Milánba botlottam. Megálltunk egymás előtt, ő pedig megcsókolt. Ugyanazt éreztem,mint mikor a Meki előtt történt ez.Mégis eltoltam magamtól
-Sajnálom-mondta
-Én is,de így nem leszek veled-mondtam..
-Hogy?
-Bármikor veszekszünk,ezt csinálod?-mutattam a karjára-Nem. Ebben nem veszek részt
-Utoljára csináltam,megígérem
-Hagyjuk,Milán.Ez sok nekem-mondtam,és közben kerültem a tekintetét
-Nézz rám, és úgy mond. Mond,hogy nem szeretsz
-Nem fogok a szemedbe hazudni-néztem rá
-Ez mind Dávid miatt van?
-Látod?Megint a régi móka. Szia-köszöntem el,de megragadta a karomat
-Nem.Ezt most megbeszéljünk.Vagyunk már ennyire érettek
-Jó. Ha vagyunk ennyire érettek,oké. Mért ütötted meg Rolit?Azt sem tudtad, mi történik. Csak hülyéskedtünk,nem történt semmi.Aztán Ricsi. Ő a legjobb haverod.Hogy tehetted ezt vele?
-Ne csinálj úgy,mintha te angyal lennél
-Nem csinálok úgy.Én legalább nem ütöttem meg a barátomat
-Nyugodj már meg-simította meg a karomat
-Talán nem vagyunk ehhez túl érettek. Sem egymáshoz-néztem mélyen a szemébe
-Ezt gondolod?
-Lehet.
-Hm. Pedig akkor este, a buli után milyen jó voltam-nevetett zavartan,én pedig felpofoztam
-Ne beszélj úgy,mintha ribanc lennék. Kár volt veled összejönnöm-mondtam,majd otthagytam
Mikor kiértem a kórházból rögtön felálltam a deszkára,és olyan gyorsan hajtottam,amilyen gyorsan csak tudtam. Minél előbb haza akartam érni. Ott biztonságban vagyok
-Hé, mi történt?-kérdezte Ricsi,mikor hallotta,hogy becsaptam az ajtót
-Semmi-vettem mély levegőt-bepakolunk?
-Gyere ide-ölelt meg-Reggel kaptam egy sms-t. Tudom,hogy Milánnal találkoztál.
-Összevesztünk-kezdtem el sírni
-Nyugodj meg,hallod?Ne sírj miatta. Tudjuk,hogy egy állat
-Talán meg kéne halnom-gondolkodtam,majd eltoltam magamtól
-Hallod,ne legyél hülye,jó?Nézz rám
-Nem tudok-bámultam a cipőmet
-Mért nem?
-Mi se vagyunk ártatlanok
-Figyelj.Ne hidd,hogy Zsolt az egyetlen tapló az osztályban
-Mi?
-Az lehet,hogy Zsolt egy farok,de Milánnak vannak problémái.
-Mi?-értetlenkedtem tovább
-Dühkezelési problémái
-Nem akarok hallani róla-fogtam be a fülemet. Leültem a szőnyegre, és egyre csak sírtam. Hirtelen felemelt,és leültetett a kanapéra. Majd elkezdte nyomkodni a telefonját.
-Cső..igen..igen Rebeka...nem..de itt sír..nem tudom...gyere ide,te jobban tudod, mi kell neki...nem érdekel,csak segíts neki...nem nem ér rá.Azonnal gyere-ennyit hallottam az egész telefonálásából. Pár perc múlva Ádám rontott be a házba
-Rebeka-futott oda hozzám,és rögtön átölelt-Kicsinálom Milánt.Meg fogom ölni ,esküszöm
-Engem ölj meg-adtam neki másik ötletet
-Fejezd be!-tolt el magától,hogy a szemembe nézhessen.-Ha nem akarsz elmenni Londonba,elintézem
-Elmegyek. Nem hagyom cserben Rolit. Tartozom neki ennyivel-szögeztem le
-Akkor meg kapd össze magad,hallod?Egy pasi miatt se sírhatsz,világos?Főleg nem ilyen seggfejek miatt,mint ő. Most szépen felmész,és letusolsz. Addig csinálok neked kaját,érted?
-Nem vagyok éhes
-Engem az rohadtul nem érdekel. Enni fogsz
-Nem lehetsz megint anorex-jött közelebb Ricsi
-Nem voltam az..vagyis..jó megfürdök-mondtam,majd elindultam az emeletre. Beálltam a zuhanyzó alá,és áztattam magam. Igaz,a víz alatt töltött idő felét sírással töltöttem el,de semmi gond. Mért is lenne?!
Szépen,lassan befejeztem a fürdést és felöltöztem.Mikor kiléptem a fürdőből palacsinta illatot éreztem.Kinéztem az ajtón,és rögtön elmosolyodtam.
-Baszki,mit csinálsz?-értetlenkedett Ádám,mikor a mellette álló Ricsi össze-vissza pakolászott
-Nem tudom-mondta teljesen komolyan.-Csak féltem Rebekát
-Öreg,ugye nem estél belé?-nézett rá Ádám
-Nem,dehogy.De attól még nem lehet nekem fontos?
-De,bocs csak...Zsolt.Aztán Dávid..most Milán. Nem jó ez így
-Megjöttem-szóltam közbe, amikor a lépcső tetején álltam.Mindketten rám néztek
-Jól vagy?-kérdezte Ádám
-Én igen,de a majdnem palacsintád most ég porrá-mutattam a tűzhelyre
-Azt a k*rv*-fordult vissza,és elkezdett kapkodni
-Na jó,elég. Nem nézem a bénázásotokat,bármennyire édes.-nevettem-Húzzatok a tűzhelytől
-Csinálsz kaját?-csillant fel Roli szeme
-Utoljára tegnap néztél ilyen arccal,mikor kinyitottam a piás szekrényt-mosolyogtam
-Szerintem nem csak akkor néztem így-röhögte el magát
-Tudnom kéne valamit?-nézett hol rám,hol Ricsire az unokatesóm
-Nem,semmiről-legyintettem. Valakinek meg kellett mentenie a helyzetet.
A palacsintára várni kellett még fél órát. Őszintén szólva nem tudom milyen receptet néztek (az ő esetükben inkább milyet nem),de hogy nem palacsintatésztát kevertek ki,az biz' isten.
-Na kész-raktam eléjük egy-egy tányért,majd tettem ki az asztalra nutellát és lekvárt
-Ez finomabb,mint Rolié az biztos-mondta tele szájjal Ricsi
-Ezt most bóknak veszem-mosolyodtam el,és leültem én is enni.
-Na-szólalt meg Ádám,mikor végeztünk a kajálással- Olyan..hm...fél órára itt hagylak titeket,jó?
-Hogy,hogy?-kérdeztem. Nem azért,mert itt tartanám,ha dolga van, menjen. De azért érdekel,miért megy el.
-Épp valaminek a közepén jártam,mikor Ricsi hívott
-És mi az a valami?
-Hát Laura-röhögött
-Ti ketten?-húztam fel a szemöldökömet
-Nem estem belé,nehogy azt hidd.Na sziasztok-mondta,majd kezet fogott Ricsivel, megpuszilt engem, és elment
-Az szép..-vakargatta nevetve a fejét Ricsi
-Mi?
-Hát hogy ő is Laurával
-Hogy érted,hogy is?Te..
-Kétszer meghúztam-vallotta be
-Na mi van az egész osztályt meg akarod?-álltam meg előtte keresztbe tett kézzel
-Nem. Amúgy meg az,hogy veled megtörtént, az nem volt betervezve. Ezt most ne úgy értsd,hogy nem szerettem volna soha-mentegetőzött-csak elég hülyén érzem magam Milán miatt
-Ne érezd,nem járunk. És amúgy is, ti fiúk vagytok
-És az mit jelentsen?-röhögött
-Hát ti ebből nem csináltok gondot,nem?
-Nem tudom. Ismered Milánt.
-Bár ne ismerném-forgattam a szemeimet
-Megbántad,hogy összejöttél vele?
-Lehet.Nem tudom..
-Ne bánd meg.-ölelt meg hátulról. -az amúgy sem változtatna meg semmit
-Milán mondta...?-gondoltam ennyiből is megérti, mire akarok kilyukadni
-Hogy?-értetlenkedett,majd megfordultam,hogy vele szemben legyek
-Hogy lefeküdtünk..-kezdtem el a földet bámulni
-Egy ideje már nem beszélünk meg ilyen dolgokat
-Hogy hogy?-ezen a kijelentésen meglepődtem
-Tettem egy megjegyzést,ami nem tetszett neki-legyintett-na, nézünk tévét?-és megindult a tévé felé
-Állj meg-mondtam,és a karjánál fogva visszarántottam-Milyen kijelentést?
-Csak annyit mondtam,hogy ha nem jártatok volna, akkor már rég meghúztalak volna. És erre ideges lett.
-Szóval lehet, hogy a suliban ezért ütött meg?
-Nem.
-Akkor?
-Hagyjuk,kérlek-mondta,majd magához húzott, és megölelt.-nézzünk tévét
-Jó,mondtam, és elkezdtünk tévézni.Innentől nem beszéltünk erről a témáról.
Egész estig nálam volt, és beszélgettünk, hülyültünk. Aztán,úgy este nyolckor elég nagy meglepetés ért.Kopogtak az ajtón,mire odamentem és kinyitottam.
-Hát ti?-kérdeztem mosolyogva, mikor megláttam szinte az egész osztályt, és a DJ-t, szokás szerint.
-Ugye nem hitted,hogy hagyunk búcsúbuli nélkül elmenni?-ölelt át Laura
-Gyertek be.-mosolyogtam. Hoztak rengetek piát, és kaját is, úgyhogy jó volt a buli. Az elején csak beszélgettünk, és iszogattunk.Közben megjöttek a táncosok.Furcsa volt odamenni Rolihoz
-Szia-mosolyogtam
-Szia.-mosolygott-legyünk hitelesek
-Igazad van-mondtam,majd megcsókoltam. Mindenki füttyögni kezdett.
-Egy kis figyelmet kérnék-állt fel az asztalra Laura.Mindenki elhallgatott
-Nem fogok hegyi beszédet tartani,ahhoz nincs tehetségem. Csak annyit akarok mondani Rebeka és Roli,hogy nincs itt Milán. Előttünk pedig nem kell megjátszanotok,hogy jártok-mosolygott
-Hála az égnek-sóhajtottunk fel mindketten. A többiek kiröhögtek minket
-Akkor viszont..-néztem ravaszul Rolira
-Most mire gondolsz?-húzta fel a szemöldökét. Nem mondtam semmit,csak megragadtam a kezét jelezve,hogy kövessen. A szememmel Ricsit kerestem,és meg is találtam
-Táncoljunk-néztem rá mindkettőjükre
-Szendviiics-kiáltotta el magát Ricsi. Felálltunk a másik asztalra (arra kényelmesebben ráfértünk), és elkezdtünk táncolni. Persze, közben ittunk is,nem keveset.Körülbelül fél órán át biztosan táncoltunk így,aztán megjöttek az ötödikesek,és természetesen Szabi is
-Na nem,ez így nem jó,szedett le az asztalról,és tartott a kezében
-Mi?
-Ma éjjel velem táncolsz,cica-kacsintott-nincs pasid,szóval az enyém vagy
-Talán. Vagy talán valamelyik srácé ott fenn az asztalon
-Ennyi vagy,engem jobban bír-mondta Ricsi
-Nem,mert engem bír jobban-kötekedett Roli
-Na jó elég-mondtam.-Szabi tegyél le
-Igen is-mondta,és elengedett
-Én most visszamegyek táncolni te meg...
-Én meg nézlek-kacsintott
-Nekem úgy is jó.Várjatok. Ne már. Én otthoni hacukában vagyok-néztem magamra
-Ahelyett,hogy meztelen lennél...hát igen, Rebeka-nézett végig Szabi
-Mindjárt jövök,átöltözöm-mondtam, és felszaladtam a szobámba. Rossz ötlet volt,hogy nem zártam be az ajtót,mert Szabi utánam jött
-Beszélhetnénk?-kérdezte
-Persze,mond-mosolyogtam rá közben pedig elkezdtem levenni a pólómat,hogy átöltözhessek
-Nem zavarok?-kérdezte furcsán
-Nem,dehogy-legyintettem-miről akarsz beszélni?
Egyébként azt a fekete ruhámat választottam,amit a keresztanyám két éve vett nekem,hogy majd ilyenkor jó lesz.
Elgondolkodtam. Azon,hogy vajon mi és hogy történt. Aztán rájöttem. Leittuk magunkat, és egymásnak estünk. Hirtelen észrevettem,hogy én is elharaptam a számat
-Én nem bántam meg-mondta komolyan
-Tulajdonképpen..-gondolkodtam el-én se
-Akkor ezt megbeszéltük. Haverok,tovább?-tartotta pacsira a kezét.
-Persze-mosolyogtam.-Akkor most felöltözhetek?
-Neeeeem-duzzogott,de nem hallgattam rá.Már majdnem felkeltem,mikor megcsörrent a telefonom
-Haló?-szóltam bele
-Szia,Bence vagyok-szólalt meg Dávid testvére-be kéne jönnöd a kórházba
-Miért,mi történt?-kérdeztem aggódva
-Dávid felébredt!-mondta,és a hangján hallatszott az öröm
-Azonnal ott vagyok-mondtam,majd leraktam a telefont.
-Mi történt?-kérdezte Ricsi,miközben próbálta elkerülni a szemkontaktust
-Neked mi bajod?-néztem furcsán
-Meztelen vagy és..-kezdte,de félbeszakítottam
-Értem,értem-mondtam,majd beszaladtam a fürdőbe,és magamra csavartam egy törölközőt, úgy mentem ki hozzá
-Na?-érdeklődött. Most már rám nézett
-Dávid felébredt. Be kell mennem-kezdtem el kapkodni. Gyorsan megfürödtem,felöltöztem (csak a szokásos tanárkikészítő szerelés), sminkeltem,megcsináltam a hajam,és már majdnem elindultam,de eszembe jutott valami.
-Maradsz?-kérdeztem nevetve
-Hát valakinek segítenie kell bepakolni nem?-válaszolt kérdéssel a kérdésemre
-Igazad van.-mondtam,majd otthagytam. Felkaptam a deszkámat, és amilyen gyorsan csak tudtam ,úgy mentem a kórházba. Mikor megérkeztem,megkerestem a kórtermet. Megtaláltam az ajtót,de nem nyitottam be egyből.Előtte vettem egy mély levegőt..és besétáltam.
-Dávid-suttogtam.Lassan elfordította a fejét,és rám nézett.Látszott rajta,hogy gyenge,de megpróbált mosolyt erőltetni az arcára.Lassan odasétáltam mellé,és leültem az ágya szélére
-Te akkora hülye vagy-forgattam idegesen a szememet
-Tu..-kezdte,de a nővér leállította
-Ne beszélj.Pihenj!-szögezte le a nő,majd a következő beteghez sétált. Eddig észre sem vettem ki az,aztán odafordultam..
-Milán?-ismertem fel
-Szia-köszönt teljesen normálisan
-Na gyere,elmegyünk kötözésre-szólt a nővér neki,mire ő kikelt az ágyból
-Mi történt?
-Számít az?-kérdezte szomorúan
-Persze,hogy számít
-Mond ki fiam:Eret vágtál. Ha megcsináltad, valld is be. Ő Rebeka?
-Honnan tudja a nevemet?-akadtam ki
-Gyere velünk,és megtudod-mondta,majd kisétáltak az ajtón. Ránéztem Dávidra. Ő ilyen ,,menj,én megvárlak" nézéssel illetett,így Milánék után mentem.
-Ülj le te is-mutatott egy székre a nővér,ami pont Milánéval szemben volt. Bejött az orvos. Nem ismerem őt. A nővér kimagyarázta,mért is vagyok itt,mire a doki bólintott,és hozzá is látott a kötözéshez. Az egész alkarja be volt kötve. Mikor levette a doki,hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Az egész nevemet(vagyis csak a Rebekát) belevéste a karjába
-Büszke lehetsz magadra-mondtam,mikor magamhoz tértem,és visszamentem Dávidhoz. Mikor visszaértem,már Bence is ott volt
-Úgy örülök,hogy bejöttél-ugrott a nyakamba
-Köszi-mosolyogtam halványan,majd leültem Dávid mellé. -egy idióta vagy
-Tu..dom-nyögte ki
-A nővér azt monda ne beszélj-mondtam ridegen
-De.......szeret...-kezdte,majd köhögött egyet-szeretlek
-Két hét múlva találkozunk-mondtam,majd felkeltem,de megfogta a karomat,ezért visszanéztem rá-Mi az?
-Két...hét?-hirtelen Bencére néztem. Mivel ő tudja, miért mikor és hova megyek megbeszéltük, hogy elmondja. Én pedig kisétáltam az ajtón,és pont Milánba botlottam. Megálltunk egymás előtt, ő pedig megcsókolt. Ugyanazt éreztem,mint mikor a Meki előtt történt ez.Mégis eltoltam magamtól
-Sajnálom-mondta
-Én is,de így nem leszek veled-mondtam..
-Hogy?
-Bármikor veszekszünk,ezt csinálod?-mutattam a karjára-Nem. Ebben nem veszek részt
-Utoljára csináltam,megígérem
-Hagyjuk,Milán.Ez sok nekem-mondtam,és közben kerültem a tekintetét
-Nézz rám, és úgy mond. Mond,hogy nem szeretsz
-Nem fogok a szemedbe hazudni-néztem rá
-Ez mind Dávid miatt van?
-Látod?Megint a régi móka. Szia-köszöntem el,de megragadta a karomat
-Nem.Ezt most megbeszéljünk.Vagyunk már ennyire érettek
-Jó. Ha vagyunk ennyire érettek,oké. Mért ütötted meg Rolit?Azt sem tudtad, mi történik. Csak hülyéskedtünk,nem történt semmi.Aztán Ricsi. Ő a legjobb haverod.Hogy tehetted ezt vele?
-Ne csinálj úgy,mintha te angyal lennél
-Nem csinálok úgy.Én legalább nem ütöttem meg a barátomat
-Nyugodj már meg-simította meg a karomat
-Talán nem vagyunk ehhez túl érettek. Sem egymáshoz-néztem mélyen a szemébe
-Ezt gondolod?
-Lehet.
-Hm. Pedig akkor este, a buli után milyen jó voltam-nevetett zavartan,én pedig felpofoztam
-Ne beszélj úgy,mintha ribanc lennék. Kár volt veled összejönnöm-mondtam,majd otthagytam
Mikor kiértem a kórházból rögtön felálltam a deszkára,és olyan gyorsan hajtottam,amilyen gyorsan csak tudtam. Minél előbb haza akartam érni. Ott biztonságban vagyok
-Hé, mi történt?-kérdezte Ricsi,mikor hallotta,hogy becsaptam az ajtót
-Semmi-vettem mély levegőt-bepakolunk?
-Gyere ide-ölelt meg-Reggel kaptam egy sms-t. Tudom,hogy Milánnal találkoztál.
-Összevesztünk-kezdtem el sírni
-Nyugodj meg,hallod?Ne sírj miatta. Tudjuk,hogy egy állat
-Talán meg kéne halnom-gondolkodtam,majd eltoltam magamtól
-Hallod,ne legyél hülye,jó?Nézz rám
-Nem tudok-bámultam a cipőmet
-Mért nem?
-Mi se vagyunk ártatlanok
-Figyelj.Ne hidd,hogy Zsolt az egyetlen tapló az osztályban
-Mi?
-Az lehet,hogy Zsolt egy farok,de Milánnak vannak problémái.
-Mi?-értetlenkedtem tovább
-Dühkezelési problémái
-Nem akarok hallani róla-fogtam be a fülemet. Leültem a szőnyegre, és egyre csak sírtam. Hirtelen felemelt,és leültetett a kanapéra. Majd elkezdte nyomkodni a telefonját.
-Cső..igen..igen Rebeka...nem..de itt sír..nem tudom...gyere ide,te jobban tudod, mi kell neki...nem érdekel,csak segíts neki...nem nem ér rá.Azonnal gyere-ennyit hallottam az egész telefonálásából. Pár perc múlva Ádám rontott be a házba
-Rebeka-futott oda hozzám,és rögtön átölelt-Kicsinálom Milánt.Meg fogom ölni ,esküszöm
-Engem ölj meg-adtam neki másik ötletet
-Fejezd be!-tolt el magától,hogy a szemembe nézhessen.-Ha nem akarsz elmenni Londonba,elintézem
-Elmegyek. Nem hagyom cserben Rolit. Tartozom neki ennyivel-szögeztem le
-Akkor meg kapd össze magad,hallod?Egy pasi miatt se sírhatsz,világos?Főleg nem ilyen seggfejek miatt,mint ő. Most szépen felmész,és letusolsz. Addig csinálok neked kaját,érted?
-Nem vagyok éhes
-Engem az rohadtul nem érdekel. Enni fogsz
-Nem lehetsz megint anorex-jött közelebb Ricsi
-Nem voltam az..vagyis..jó megfürdök-mondtam,majd elindultam az emeletre. Beálltam a zuhanyzó alá,és áztattam magam. Igaz,a víz alatt töltött idő felét sírással töltöttem el,de semmi gond. Mért is lenne?!
Szépen,lassan befejeztem a fürdést és felöltöztem.Mikor kiléptem a fürdőből palacsinta illatot éreztem.Kinéztem az ajtón,és rögtön elmosolyodtam.
-Baszki,mit csinálsz?-értetlenkedett Ádám,mikor a mellette álló Ricsi össze-vissza pakolászott
-Nem tudom-mondta teljesen komolyan.-Csak féltem Rebekát
-Öreg,ugye nem estél belé?-nézett rá Ádám
-Nem,dehogy.De attól még nem lehet nekem fontos?
-De,bocs csak...Zsolt.Aztán Dávid..most Milán. Nem jó ez így
-Megjöttem-szóltam közbe, amikor a lépcső tetején álltam.Mindketten rám néztek
-Jól vagy?-kérdezte Ádám
-Én igen,de a majdnem palacsintád most ég porrá-mutattam a tűzhelyre
-Azt a k*rv*-fordult vissza,és elkezdett kapkodni
-Na jó,elég. Nem nézem a bénázásotokat,bármennyire édes.-nevettem-Húzzatok a tűzhelytől
-Csinálsz kaját?-csillant fel Roli szeme
-Utoljára tegnap néztél ilyen arccal,mikor kinyitottam a piás szekrényt-mosolyogtam
-Szerintem nem csak akkor néztem így-röhögte el magát
-Tudnom kéne valamit?-nézett hol rám,hol Ricsire az unokatesóm
-Nem,semmiről-legyintettem. Valakinek meg kellett mentenie a helyzetet.
A palacsintára várni kellett még fél órát. Őszintén szólva nem tudom milyen receptet néztek (az ő esetükben inkább milyet nem),de hogy nem palacsintatésztát kevertek ki,az biz' isten.
-Na kész-raktam eléjük egy-egy tányért,majd tettem ki az asztalra nutellát és lekvárt
-Ez finomabb,mint Rolié az biztos-mondta tele szájjal Ricsi
-Ezt most bóknak veszem-mosolyodtam el,és leültem én is enni.
-Na-szólalt meg Ádám,mikor végeztünk a kajálással- Olyan..hm...fél órára itt hagylak titeket,jó?
-Hogy,hogy?-kérdeztem. Nem azért,mert itt tartanám,ha dolga van, menjen. De azért érdekel,miért megy el.
-Épp valaminek a közepén jártam,mikor Ricsi hívott
-És mi az a valami?
-Hát Laura-röhögött
-Ti ketten?-húztam fel a szemöldökömet
-Nem estem belé,nehogy azt hidd.Na sziasztok-mondta,majd kezet fogott Ricsivel, megpuszilt engem, és elment
-Az szép..-vakargatta nevetve a fejét Ricsi
-Mi?
-Hát hogy ő is Laurával
-Hogy érted,hogy is?Te..
-Kétszer meghúztam-vallotta be
-Na mi van az egész osztályt meg akarod?-álltam meg előtte keresztbe tett kézzel
-Nem. Amúgy meg az,hogy veled megtörtént, az nem volt betervezve. Ezt most ne úgy értsd,hogy nem szerettem volna soha-mentegetőzött-csak elég hülyén érzem magam Milán miatt
-Ne érezd,nem járunk. És amúgy is, ti fiúk vagytok
-És az mit jelentsen?-röhögött
-Hát ti ebből nem csináltok gondot,nem?
-Nem tudom. Ismered Milánt.
-Bár ne ismerném-forgattam a szemeimet
-Megbántad,hogy összejöttél vele?
-Lehet.Nem tudom..
-Ne bánd meg.-ölelt meg hátulról. -az amúgy sem változtatna meg semmit
-Milán mondta...?-gondoltam ennyiből is megérti, mire akarok kilyukadni
-Hogy?-értetlenkedett,majd megfordultam,hogy vele szemben legyek
-Hogy lefeküdtünk..-kezdtem el a földet bámulni
-Egy ideje már nem beszélünk meg ilyen dolgokat
-Hogy hogy?-ezen a kijelentésen meglepődtem
-Tettem egy megjegyzést,ami nem tetszett neki-legyintett-na, nézünk tévét?-és megindult a tévé felé
-Állj meg-mondtam,és a karjánál fogva visszarántottam-Milyen kijelentést?
-Csak annyit mondtam,hogy ha nem jártatok volna, akkor már rég meghúztalak volna. És erre ideges lett.
-Szóval lehet, hogy a suliban ezért ütött meg?
-Nem.
-Akkor?
-Hagyjuk,kérlek-mondta,majd magához húzott, és megölelt.-nézzünk tévét
-Jó,mondtam, és elkezdtünk tévézni.Innentől nem beszéltünk erről a témáról.
Egész estig nálam volt, és beszélgettünk, hülyültünk. Aztán,úgy este nyolckor elég nagy meglepetés ért.Kopogtak az ajtón,mire odamentem és kinyitottam.
-Hát ti?-kérdeztem mosolyogva, mikor megláttam szinte az egész osztályt, és a DJ-t, szokás szerint.
-Ugye nem hitted,hogy hagyunk búcsúbuli nélkül elmenni?-ölelt át Laura
-Gyertek be.-mosolyogtam. Hoztak rengetek piát, és kaját is, úgyhogy jó volt a buli. Az elején csak beszélgettünk, és iszogattunk.Közben megjöttek a táncosok.Furcsa volt odamenni Rolihoz
-Szia-mosolyogtam
-Szia.-mosolygott-legyünk hitelesek
-Igazad van-mondtam,majd megcsókoltam. Mindenki füttyögni kezdett.
-Egy kis figyelmet kérnék-állt fel az asztalra Laura.Mindenki elhallgatott
-Nem fogok hegyi beszédet tartani,ahhoz nincs tehetségem. Csak annyit akarok mondani Rebeka és Roli,hogy nincs itt Milán. Előttünk pedig nem kell megjátszanotok,hogy jártok-mosolygott
-Hála az égnek-sóhajtottunk fel mindketten. A többiek kiröhögtek minket
-Akkor viszont..-néztem ravaszul Rolira
-Most mire gondolsz?-húzta fel a szemöldökét. Nem mondtam semmit,csak megragadtam a kezét jelezve,hogy kövessen. A szememmel Ricsit kerestem,és meg is találtam
-Táncoljunk-néztem rá mindkettőjükre
-Szendviiics-kiáltotta el magát Ricsi. Felálltunk a másik asztalra (arra kényelmesebben ráfértünk), és elkezdtünk táncolni. Persze, közben ittunk is,nem keveset.Körülbelül fél órán át biztosan táncoltunk így,aztán megjöttek az ötödikesek,és természetesen Szabi is
-Na nem,ez így nem jó,szedett le az asztalról,és tartott a kezében
-Mi?
-Ma éjjel velem táncolsz,cica-kacsintott-nincs pasid,szóval az enyém vagy
-Talán. Vagy talán valamelyik srácé ott fenn az asztalon
-Ennyi vagy,engem jobban bír-mondta Ricsi
-Nem,mert engem bír jobban-kötekedett Roli
-Na jó elég-mondtam.-Szabi tegyél le
-Igen is-mondta,és elengedett
-Én most visszamegyek táncolni te meg...
-Én meg nézlek-kacsintott
-Nekem úgy is jó.Várjatok. Ne már. Én otthoni hacukában vagyok-néztem magamra
-Ahelyett,hogy meztelen lennél...hát igen, Rebeka-nézett végig Szabi
-Mindjárt jövök,átöltözöm-mondtam, és felszaladtam a szobámba. Rossz ötlet volt,hogy nem zártam be az ajtót,mert Szabi utánam jött
-Beszélhetnénk?-kérdezte
-Persze,mond-mosolyogtam rá közben pedig elkezdtem levenni a pólómat,hogy átöltözhessek
-Nem zavarok?-kérdezte furcsán
-Nem,dehogy-legyintettem-miről akarsz beszélni?
Egyébként azt a fekete ruhámat választottam,amit a keresztanyám két éve vett nekem,hogy majd ilyenkor jó lesz.
-Szóval?-kérdeztem újra
-Csak azt akartam,hogy tudd:Nem azért jöttem el,hogy megdöntselek. Csak el akartam búcsúzni,ha már úgyis elmész.
-Oké,köszi-mosolyogtam
-De csak ,hogy tudd. Amint visszajössz, az enyém vagy-mért végig
-Majd ha visszajöttem-kacsintottam,és kisétáltam az ajtón
-Rebeka-ordított Ricsi,mikor a lépcsőn sétáltam le. Mindenki engem nézett
-Ha?-kiabáltam vissza
-Dugunk?-kérdezte
-Répát a földbe?-kérdeztem vissza,mire elröhögte magát.
-Na gyere vissza táncolni-harapta el a száját.Hallgattam rá,visszamásztam az asztalra,és folytatódott a tánc
-Te..-szólt Ricsi a tánc közbe
-Hm?-kérdeztem
-Ki az a csaj ott?
-Leila.-döbbentem le-Mindjárt jövök fiúk-mondtam, és odamentem Leilához
-Bocsáss meg,hogy köcsög voltam-kért elnézést,én pedig megöleltem
-Semmi gond.-mosolyogtam-Na gyere táncolni
-Várj...azokkal ott?-mutatott Ricsiékre
-Persze
-De...ott van Roli is. Én nem fogok vele szendvicsben..- kezdett el akadékoskodni
-Akkor majd Ricsi oldalán leszel. Nyugi már-mondtam,és felhúztam őt is. Így telt a buli első fele.Aztán...
-Srácok-állt fel Laura újra a konyhai asztalra-felelsz vagy mersz?
Mindenki ujjongani kezdett. Ezért hát fogtunk egy pezsgős üveget és köré ültünk
-Ki pörget először?-kérdezte Laura
-Majd én-mosolyogtam,és megpörgettem az üveget. Szabinál állt meg
-Na?-türelmetlenkedett Szabi
-Felelsz,vagy mersz?-kérdeztem
-Felelek-válaszolta
-Ajj,nem erre készültem fel-nevettem.-De akkor...ki jön be innen neked a legjobban?
-Az az új csaj
-Leila vagyok,de köszi
-Nem számít a neved cica,nálam az nem fontos-legyintett Szabi. Hát igen,megint bemutatkozott. Most ő forgatott,az üveg pedig Lauránál állt meg
-Felelsz,vagy mersz?-kérdezte Szabi
-Merek-felelte magabiztosan Laura
-Csókold meg Rebekát
-Én lány vagyok-mutattam magamra
-Pontosan-mosolygott Szabi úgy,mint egy pedofil
-Szóval nézzem végig, ahogy a húgom smárol egy csajjal?-akadékoskodott Tibi
-A húgod?-fagyott le Leila
-Majd elmagyarázom-legyintettem
-Csókolózzak Rebekával?-kérdezett vissza Laura
-Bizony-bólogatott Szabi
-Na akkor most iszok egy kicsit előtte-keltem fel,és odamentem a konyhapulthoz,megfogtam a vodkás üveget és visszaültem
-Adj nekem is-röhögött Laura,én pedig a kezébe nyomtam a palackot
-Essünk túl rajta-legyintettem. Nagyon furcsa volt lánnyal csókolózni,de Szabi rohadtul élvezte
-Na jó, most kicsit kiszállok-akadt ki Laura
-Valami srác csókoljon meg,mert behányok ide mindjárt-akadtam ki én is. Eléggé sokkolt minket ez a feladat
-Értettem-kelt fel Szabi
-Poénkodtam-mentegetőztem,de késő volt. Ez a hülye rám feküdt,és megcsókolt. Oké,királyul csókol, nem is kritizálom. Csak hagyná békén a combomat
-Szabi ne tapizz már.-röhögtem
-Szállj le a húgomról gyökér-védett meg Tibi
-Egyszer úgyis megdugom
-Kinyírlak-mondta teljesen komolyan a bátyám.
-Inkább játszunk tovább-javasoltam.
-Ki jön?-kérdezte Boti
-Jó kérdés-húztam a számat
-Én jönnék,de pörgessen más-legyintett Laura
-Akkor jelölj ki valakit-szólt közbe Ádám
-Pörgess te-mutatott az unokabátyámra.Ádi hallgatott rá,és pörgetett. Az üveg Ricsinél állt meg
-Felelsz,vagy mersz?-kérdezte
-Felelek-legyintett Ricsi
-Ugye nem dugtad meg az unokahúgomat?
-Most ez komoly?-néztem rá Ádámra-muszáj ilyen kérdést?
-Mért mi van ebbe?-kérdezett vissza,de erre már senki sem figyelt. Hisz az ajtóban Milán állt
-Neked nem kórházban kéne lenned?-néztem rá
-Saját felelősségre eljöttem-magyarázta meg
-És mit akarsz itt?-állt elém Ádám
-Ádi ne már-próbáltam leállítani mert a hangján érezhető volt,hogy ideges
-Nem akarok balhét-tette fel mindkét kezét Milán védekezésképp. Pont látni lehetett a nevemet a karján. Tibi észrevette,és odament,hogy közelebbről megnézhesse
-Szép-dicsérte meg
-Kössz-intett Milán.Ekkot Tibi egy óriásit bevert neki. Mindenkiben megállt az ütő
-Most meghalsz ember-tért észhez Milán,de közéjük álltam
-Ha hozzá mersz érni...-néztem az exemre
-Akkor mi lesz?
-Az előbb mondtad,hogy nem akarsz balhét
-Az azelőtt volt,hogy megütött
-Milán szerintem menj el-szólt közbe halkan Ricsi
-Te is ellenem vagy már?
-Nem,de nincs itt helyed.Rebeka hétfőn elmegy.Ez az utolsó alkalom,hogy együtt lehessünk vele,nyugodtan.
-Csak azért jöttem,hogy válaszolj egy kérdésre. Vagyis inkább te és Rebeka-nézett hol rám,hol Ricsire
-Mi van?-értetlenkedtem. Ricsi ekkor már mellettem állt, Milán pedig velünk szemben
-Bence,mármint az osztálytársunk írt nekem egy sms-t tegnap,nézzétek-mutatta meg nekünk a telefonját. Ez állt benne:
,,A haverod nem várt sokat. Már is rávetette magát Rebekára. Tüzes a kislány,tüzes. Jó kis kufirc volt,az biztos"
Hirtelen összenéztünk Ricsivel. Ő ezt honnan tudhatja?
-Azért ezt megmagyarázhatnátok
-Minek?Nem vagyunk együtt. Akár az összes sráccal lefeküdhetnék innen,nem lenne közöd hozzá-magyarázkodtam
-Itt nem arról van szó,hogy dugtál.Hanem,hogy kivel
-Teljesen leittuk magunkat. Nem is emlékszünk rá-mentegetőzött Ricsi-esküszöm nem akartam
-Hm,értem-mosolygott Milán keserűen majd...ezt nem hiszem el! Úgy megütötte Ricsit,hogy vérzett a szája
-Úr isten!-kaptam a számhoz-Milán tűnj innen
-Ezer örömmel.Esküszöm soha többet nem láttok
-Remélem öngyilkos leszel-kívántam neki ,,szép napot",majd odafordultam Ricsihez
-Nyugi nincs gond.Megérdemeltem.
-Ricsi...-simogattam meg az arcát
-Nyugi-ölelt át,majd nyomott egy puszit az arcomra-Hazamegyek
-Nem mész. Nem mész innen sehova-néztem a szemébe
-Srácok, a bulinak vége-mondta Laura-menjünk haza. Van nekik megbeszélnivalójuk bőven
-Várjatok kicsit-állítottam meg a népet-Kössz,hogy itt voltatok. Sokat jelentett. Ádám..maradnál lécci?
-Persze-bólintott. A többiek megöleltek (elbúcsúztak), majd elmentek.Ricsit leültettük az előszobában a kanapéra,és vittem neki jeget
-Így jobban nézek ki,nem?röhögött,mikor levette a borogatást a szájáról
-Ja,bírom a sebhelyes srácokat-kacsintottam
-Most legszívesebben én is bevernék neked egyet,de szerintem Milán ütése elég egy évre-nézett komolyan Ádám
Végül mindketten itt maradtak estére. Ricsit amúgy sem engedtem volna el. Féltem,hogy Milán talán.....ne is beszéljünk inkább róla..
-Te..-szólt Ricsi a tánc közbe
-Hm?-kérdeztem
-Ki az a csaj ott?
-Leila.-döbbentem le-Mindjárt jövök fiúk-mondtam, és odamentem Leilához
-Bocsáss meg,hogy köcsög voltam-kért elnézést,én pedig megöleltem
-Semmi gond.-mosolyogtam-Na gyere táncolni
-Várj...azokkal ott?-mutatott Ricsiékre
-Persze
-De...ott van Roli is. Én nem fogok vele szendvicsben..- kezdett el akadékoskodni
-Akkor majd Ricsi oldalán leszel. Nyugi már-mondtam,és felhúztam őt is. Így telt a buli első fele.Aztán...
-Srácok-állt fel Laura újra a konyhai asztalra-felelsz vagy mersz?
Mindenki ujjongani kezdett. Ezért hát fogtunk egy pezsgős üveget és köré ültünk
-Ki pörget először?-kérdezte Laura
-Majd én-mosolyogtam,és megpörgettem az üveget. Szabinál állt meg
-Na?-türelmetlenkedett Szabi
-Felelsz,vagy mersz?-kérdeztem
-Felelek-válaszolta
-Ajj,nem erre készültem fel-nevettem.-De akkor...ki jön be innen neked a legjobban?
-Az az új csaj
-Leila vagyok,de köszi
-Nem számít a neved cica,nálam az nem fontos-legyintett Szabi. Hát igen,megint bemutatkozott. Most ő forgatott,az üveg pedig Lauránál állt meg
-Felelsz,vagy mersz?-kérdezte Szabi
-Merek-felelte magabiztosan Laura
-Csókold meg Rebekát
-Én lány vagyok-mutattam magamra
-Pontosan-mosolygott Szabi úgy,mint egy pedofil
-Szóval nézzem végig, ahogy a húgom smárol egy csajjal?-akadékoskodott Tibi
-A húgod?-fagyott le Leila
-Majd elmagyarázom-legyintettem
-Csókolózzak Rebekával?-kérdezett vissza Laura
-Bizony-bólogatott Szabi
-Na akkor most iszok egy kicsit előtte-keltem fel,és odamentem a konyhapulthoz,megfogtam a vodkás üveget és visszaültem
-Adj nekem is-röhögött Laura,én pedig a kezébe nyomtam a palackot
-Essünk túl rajta-legyintettem. Nagyon furcsa volt lánnyal csókolózni,de Szabi rohadtul élvezte
-Na jó, most kicsit kiszállok-akadt ki Laura
-Valami srác csókoljon meg,mert behányok ide mindjárt-akadtam ki én is. Eléggé sokkolt minket ez a feladat
-Értettem-kelt fel Szabi
-Poénkodtam-mentegetőztem,de késő volt. Ez a hülye rám feküdt,és megcsókolt. Oké,királyul csókol, nem is kritizálom. Csak hagyná békén a combomat
-Szabi ne tapizz már.-röhögtem
-Szállj le a húgomról gyökér-védett meg Tibi
-Egyszer úgyis megdugom
-Kinyírlak-mondta teljesen komolyan a bátyám.
-Inkább játszunk tovább-javasoltam.
-Ki jön?-kérdezte Boti
-Jó kérdés-húztam a számat
-Én jönnék,de pörgessen más-legyintett Laura
-Akkor jelölj ki valakit-szólt közbe Ádám
-Pörgess te-mutatott az unokabátyámra.Ádi hallgatott rá,és pörgetett. Az üveg Ricsinél állt meg
-Felelsz,vagy mersz?-kérdezte
-Felelek-legyintett Ricsi
-Ugye nem dugtad meg az unokahúgomat?
-Most ez komoly?-néztem rá Ádámra-muszáj ilyen kérdést?
-Mért mi van ebbe?-kérdezett vissza,de erre már senki sem figyelt. Hisz az ajtóban Milán állt
-Neked nem kórházban kéne lenned?-néztem rá
-Saját felelősségre eljöttem-magyarázta meg
-És mit akarsz itt?-állt elém Ádám
-Ádi ne már-próbáltam leállítani mert a hangján érezhető volt,hogy ideges
-Nem akarok balhét-tette fel mindkét kezét Milán védekezésképp. Pont látni lehetett a nevemet a karján. Tibi észrevette,és odament,hogy közelebbről megnézhesse
-Szép-dicsérte meg
-Kössz-intett Milán.Ekkot Tibi egy óriásit bevert neki. Mindenkiben megállt az ütő
-Most meghalsz ember-tért észhez Milán,de közéjük álltam
-Ha hozzá mersz érni...-néztem az exemre
-Akkor mi lesz?
-Az előbb mondtad,hogy nem akarsz balhét
-Az azelőtt volt,hogy megütött
-Milán szerintem menj el-szólt közbe halkan Ricsi
-Te is ellenem vagy már?
-Nem,de nincs itt helyed.Rebeka hétfőn elmegy.Ez az utolsó alkalom,hogy együtt lehessünk vele,nyugodtan.
-Csak azért jöttem,hogy válaszolj egy kérdésre. Vagyis inkább te és Rebeka-nézett hol rám,hol Ricsire
-Mi van?-értetlenkedtem. Ricsi ekkor már mellettem állt, Milán pedig velünk szemben
-Bence,mármint az osztálytársunk írt nekem egy sms-t tegnap,nézzétek-mutatta meg nekünk a telefonját. Ez állt benne:
,,A haverod nem várt sokat. Már is rávetette magát Rebekára. Tüzes a kislány,tüzes. Jó kis kufirc volt,az biztos"
Hirtelen összenéztünk Ricsivel. Ő ezt honnan tudhatja?
-Azért ezt megmagyarázhatnátok
-Minek?Nem vagyunk együtt. Akár az összes sráccal lefeküdhetnék innen,nem lenne közöd hozzá-magyarázkodtam
-Itt nem arról van szó,hogy dugtál.Hanem,hogy kivel
-Teljesen leittuk magunkat. Nem is emlékszünk rá-mentegetőzött Ricsi-esküszöm nem akartam
-Hm,értem-mosolygott Milán keserűen majd...ezt nem hiszem el! Úgy megütötte Ricsit,hogy vérzett a szája
-Úr isten!-kaptam a számhoz-Milán tűnj innen
-Ezer örömmel.Esküszöm soha többet nem láttok
-Remélem öngyilkos leszel-kívántam neki ,,szép napot",majd odafordultam Ricsihez
-Nyugi nincs gond.Megérdemeltem.
-Ricsi...-simogattam meg az arcát
-Nyugi-ölelt át,majd nyomott egy puszit az arcomra-Hazamegyek
-Nem mész. Nem mész innen sehova-néztem a szemébe
-Srácok, a bulinak vége-mondta Laura-menjünk haza. Van nekik megbeszélnivalójuk bőven
-Várjatok kicsit-állítottam meg a népet-Kössz,hogy itt voltatok. Sokat jelentett. Ádám..maradnál lécci?
-Persze-bólintott. A többiek megöleltek (elbúcsúztak), majd elmentek.Ricsit leültettük az előszobában a kanapéra,és vittem neki jeget
-Így jobban nézek ki,nem?röhögött,mikor levette a borogatást a szájáról
-Ja,bírom a sebhelyes srácokat-kacsintottam
-Most legszívesebben én is bevernék neked egyet,de szerintem Milán ütése elég egy évre-nézett komolyan Ádám
Végül mindketten itt maradtak estére. Ricsit amúgy sem engedtem volna el. Féltem,hogy Milán talán.....ne is beszéljünk inkább róla..
Jujj mikor lesz új rész ???
VálaszTörlésÍrtam ki információkat. Annál konkrétabban sajnos még nem tudok beszélni :|:)
Törlés